2009. augusztus 18., kedd

Északi tájakon // Up to the North

Ilyen se volt még velem, hogy három napon belül másodszor ugyanazon a reptéren vagyok (Frankfurt), ráadásul a szomszédos kapuról indul a gépem, csak épp nem hazafelé, hanem Koppenhágába.
Aludnom nem nagyon sikerült az otthon töltött másfél nap alatt, de igyekeztem a maximumot kihozni a szűkre szabott időmből.
A koppenhágai repülőtér már nem tett rám nagy benyomást, az egész egy hosszú cső, és ráadásul át kellett sétálnom oda és visszafelé is egyik végéből a másikba (kb 1.5 km).
Dánia úgy tartja magáról, hogy ők a legősibb királyság, hiszen a VIII. század eleje óta fennállnak. A XV. századtól főváros Koppenhágát 1167-ben alapította Absalon érsek halászati és közlekedési csomópontnak. A város virágzó központ lett, és Dánia évszázadokon keresztül meghatározó hatalma volt a régiónak. 1380–tól egészen 1814-ig a Norvégokkal voltak különböző felállású unióban, de közben a dominanciájukat a svédekkel való állandó háborúzás törte meg. A XV-XVII. században gyakorlatilag folyamatosan csatároztak váltakozó sikerrel, földön és vízen. Az elmúlt 300 évben viszont szerencsére béke van, de az akkori állapotok révén került Koppenhága az ország szélére, csak egy szűk öböl választja el a svéd Malmö-től, és 2000 óta rendes híd könnyíti meg a közlekedést a két város között.
Első nap besétáltam az óváros nagy részét, amelyet megkíméltek a világháborúk, és hangulatos utcái a középkori állapotokat idézik. Megnéztem a Christiansborg palotát, amely már a 6. palota azon a helyen, ahol Absalon kastélya állt eredetileg. A díszes termeket fogadásokra, diplomáciai események kapcsán használják csak, egyébként látogatható.
Átsétáltam a Christianhavn szigetre, a XVII. század végén holland-barokk stílusban épült Mi megváltónk templomhoz, amelynek különlegessége, hogy a tornyába külső csigalépcső visz fel. (Sok más spirális torony is van a városban, a kedvencem a IV. Chrtistian által építtetett egykori tőzsde teteje, amely két összefonódó sárkányt formáz.) Az Amager sziget szomszédságában található a híres-hírhedt Christiania telep. 1971-ben néhány hippi elfoglalta a lakatlan katonai laktanyákat, és kikiáltották saját, 34 hektáros országukat. Mind a mai napig nagyjából 800-an élnek a közösségben, 1989 óta törvény garantálja szuverén státuszukat. Nem fizetnek adót, igyekeznek megtermelni maguknak mindent, és az általuk készített ruhákat, ékszereket, zenei CD-ket árulják. Mégis a fő bevételi forrásuk, hogy füvet és hasist termesztenek és árulnak. Mindezt teljesen szabadon tehetik, a dánok meglehetősen toleránsak, a rendőrök soha nem zargatják őket. A csatornák mentén elsétáltam a város első számú nevezetességéhez, a Kis hableány szoborhoz, amelyet Carl Jacobsen készíttetett 1913-ban, mivel annyira tetszett neki az Andersen meséje nyomán készült színdarab.
Hazafelé még megnéztem a Gefion szökőkutat, a helyi katonai erődöt és Nyhaven-t, a város nyüzsgő, éttermekkel teli „új” kikötőjét. Szállásom az egyik legolcsóbb hostel volt, ahol egészen mókás módon egy 66 ágyas szobában aludtam. Ugyanakkor még ez is felháborítóan drága volt, ahogy minden Dániában. Ez messze a legdrágább hely, ahol valaha megfordultam, vérzett a szívem minden belépő és vásárlás után. Saját bevallásuk szerint egyedül Norvégiában kerülnek még többe a dolgok.
A program színesítése okán átvonatoztam a szomszédos Malmö-be, amely már Svédországhoz tartozik. A szintén nagy történelmi hagyományokkal rendelkező városka reneszánszát éli, sorra épülnek az új lakóparkok és üzleti központok. A belváros itt is a XVII. századot idézi hangulatos utcácskáival, ódon épületeivel. Kezdetnek megnéztem a helyi várat, ahol nagyon komoly történeti, természetrajzi, modern művészeti valamint közlekedési kiállítás van, ezen felül még egy akvárium rész és egy ideiglenes tárlat Nelson Mandeláról. Kisétáltam a város tengerpartjára, majd modernkori szimbólumához, a Turning Torso toronyházhoz. Este visszatérve Koppenhágába a helyben használható, de ingyenes biciklikölcsönző jóvoltából bekerekeztem a belvárost néhány szép éjszakai kép kedvéért.
Következő napomat a városházában kezdtem, majd felmásztam a Round Tower-be, amely érdekessége, hogy belsejében spirálisan halad felfele a folyosó (hét és fél fordulattal), amin akár még egy szekér is elférne. Tetején még ma is üzemel a város egyik legelső csillagvizsgálója. Következett a Rosenborg kastély, amely előbb állandó lakhelye volt a királyi családnak, majd később csak nyári lakként szolgált. Itt tárolták a feleslegessé vált bútorokat és egyéb dísztárgyakat, amelyek egy része 1838 óta múzeumként funkcionál. Itt őrzik a királyi ékszereket és a koronákat is. A kastély körül 1606-ban létrehozott Királypark a város legnépszerűbb zöldje, évi 2,5 millió piknikezővel. Akárcsak Amszterdamban, itt is kihagyhatatlan a sétahajókázás, amely során a hangulatos csatornákon úszva tekinthetők meg a város főbb nevezetességei. Végezetül még egy gyors látogatást tettem a Nemzeti Múzeumba, amelynek hatalmas történeti és antropológiai gyűjteménye van, majd a csomagomat begyűjtve kivonatoztam a repülőtérre. Egy röpke 45 perces út után meg is érkeztem Aalborgba, az MCBMS konferencia színhelyére.
*********
Things to do in Copenhagen (rating goes 1-5, five is a mustsee):
- Christiansborg palace (4)
- Canal cruise (4.5)
- National Museum (4)
- Rosenborg castle with the crown jewelers (4.5)
- Our Savior church with spiral tower (5)
- Freetown Christiania - hippi village (4)
- Little Mermaid statue (3)
- Kastellet fortress (3)
- Round Tower (5)
- Gefion fountain (3)
- Nyhaven - especially at night (5)

And in Malmö:
- Townhall and downtown (5)
- Malmö fortress
- Malmö museum - historical, transportation, natural sciences, modern art and special exhibit on Nelson Mandela (5)
- Malmö beach (3)
- Turning Torso (4)

Nincsenek megjegyzések: