1819 előtt Szingapúr helyén csak egy apró maláj halászfalu volt, majd Sir Stamford Raffles a Kelet Indidai Társaság megbízásából kikötőt és kereskedelmi bázist épített. A Szuezi csatorna megnyitásával a maláj félsziget csúcsán fekvő város Ázsia egyik legforgalmasabb kikötője lett, és létszámban is szépen gyarapodott. A második világháborúban a Japánok elfoglalták, majd a kivonulásuk után a britek már nem tértek vissza, néhány éven belül önálló állam lett. Megpróbálkoztak egy államszövetséggel a Malajziával, ez azonban két év után felbomlott. Szingapúr gazdaságilag és szociálisan is nagyon rossz helyzetben volt, nem volt infrastruktúrája és képzett munkaereje. 1965-ben azonban megalapították a független Szingapúrt, amely elképesztő változásokat vitt végbe. Lee Kuan Yew miniszterelnök vezetésével egy érdekes államigazgatási struktúrát alakítottak ki: a minisztereket és a miniszterelnököt nem választják közvetlenül, csak a területi képviselőket. A szakmai tudásuk alapján legrátermettebbek kerülnek vezetői pozíciókba, olyan fizetések mellett, amely visszaszorítja a korrupciót. Kinevezett testületek irányítják a gazdaságot, ezek közül kiemelkedik az EDB, az Economic Development Board, amely a beruházások ütemét és a fejlesztések menetét határozza meg.Olyan infrastruktúrát alkottak, amely bármilyen nyugati cég igényeinek megfelel, valamint a politikai stabilitás révén elkezdett áramlani a tőke. A kezdeti beruházásokat a britek segítették anyagilag, de a ‘70-es évektől már önálló lábon álltak, és az olcsó munkaerőt igénylő szektorról átálltak a szakképzett munkaerő biztosítására. A ’80-as években a nagy beruházásokkal járó ipari szektort vonzották, mivel azok kevésbé mobilisak. Ekkor települtek ide a gazdaság mai napig meghatározó részét jelentő gyárak, olajfinomítók. A ’90-es években technológia-intenzív befektetésekben gondolkodtak, de a kelet-ázsiai válság alaposan megtépázta az országot. Azóta átálltak a tudás-alapú társadalomra, komoly pénzt költenek innováció serkentésre és tehetséges nemzetközi munkaerő odavonzására. Olyan jól sikerült a stabil pályára állítás, hogy a mostani válság az ázsiai országok közül Szingapúrt viselte meg a legkevésbé. Jól mutatja ezt az új üzleti negyed és a Marina Bay Sand fejlesztési terve, amelynek kivitelezése a válság ellenére sem lassult le, és több tucat új felhőkarcolót fog jelenteni. Jelenleg a GDP/kapita alapján a harmadik leggazdagabb ország, és virágzó jövő előtt áll.
Ezen túlmenően tudatosan próbálják élhetővé tenni a várost. Az egyik jelszó az volt, hogy legyen szingapúr a kertek városa (“The Garden City”), és ennek megfelelően minden más városnal több zöld területet találni, még a városközpontban is. A trópusi klíma is kedvezően hat, a sugáutak mentnén dús lombú babárfák nőnek, rajtuk orchideákkal. Szigorúan meg van határozva, hogy egy új ház esetében mennyi zöld területnek kell épülnie, és például a Marina port három toronyépületét egybefüggő tetőkert köti majd össze. Amikor kifogynak a területből, új mesterséges szigeteket építenek, és arra terjeszkednek tovább. A város nagyon védett helyen fekszik, nincscsenek se tájfunok, se földrengásek, se szökőár. Persze a tengerszint komolyabb emelkedése csúnyán helybenhagyná őket.
A lakosság átnevelésére hatalmas büntetési tételeket vezettek be (szemetelés 1000 dollár, WC le nem húzása 150 dollár, gyorshajtás 5000 dollár). A helyiek viccelődnek is vele, hogy "Singapore is a fine city". Központilag megreformálták a szociális ellátórendszert, lakást biztosítottak (ezeket az HDB, a Housing Development Board finanszírozza és üzemelteti), és az üzleti befektetőknek vonzó körülményeket alakítottak ki. Igazán figyelemre méltó, hogy a városiasítás jegyében 1965-ben egyetlen év alatt 45.000 lakást húztak fel, és az állami támogatásoknak köszönhetően két évnyi átlagkereset már elég is volt a megvásárlásukhoz. A családosok és az alacsony jövedelműek ma is jelentős kedvezményeket kapnak.
Az emberek nagyon fegyelmezettek, megszokták, hogy szorosabban fogják őket. Az általános jólét miatt azonban nem panaszkodnak. Mind a mai napig érványben van a botozás és a halálbüntetés is, és mindkettőt alkalmazzák. Eddig a szerencsejátékot sem engedélyezték, most nyílhat meg az első két kaszinó egy-egy élményközpont integrált részeként, de még így is bármelyik családtagnak lehetősége van tiltólistára tenni a tékozló rokonokat.
**********
In the bref 44 year history of independent Singapore in managed to emerged from a depressed country with powerty to the world’s 3 richest (based on GDP/capita). They achieved it through rigorous planning, applying best-practice and tight control. The flip side: no real democracy. But spoiled people hardly complain about that. Some of Singapore’s economical achievements:- Asia’s no.1 aero transportation hub
- Asia’s no1. Oil field equipment manufacturer
- World’s no 3. global oil refining center
- 70% market share of offshore oil rig manufacturing and FPSO conversion
- 40% market share of world’s hard disk manufacturing
- 30% market share of hearing aids manuf.
- 10% of semiconductor wafer foundry industry
- 20% of world market in ship repair
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése