Experience@Singapore III

A péntek nagyon hirtelen érkezett, elrohant az idő. A szakmai program az energiahatékonyság és fenntartható fejlődés témája köré szerveződött. Elsőként meglátogattuk Szingapúr büszkeségét, a NEWater gyárat. Mint a gyárban berendezett kiállításból részletesen megtudtuk, az egész lényege, hogy innovatív technológiával a szennyvizet teszik újra-felhasználhatóvá. Bar az így nyert víz 95%-ban ipari üzemekhez kerül, emberi fogyasztásra is tökéletesen alkalmas - én is megízleltem. Szingapúr legszűkösebb erőforrásai közé tartozik az ivóvíz. Bar a területére lehulló csapadék nagy részét összegyűjtik (2020-ra 70%-ot), jelenleg az édesvíz jó része Malajziából érkezik, azonban egyre drágábban. Ezert komoly pénzeket fektettek az ilyen jellegű kutatásokba. Jelenleg a napi 1.3 milliárd liternyi vízigény 10%-at mar tengervíz sótalanításából nyerik, további tíz százalékot ad a 4 működő szennyvíztisztító, és ez utóbbi számot tervezik 30%-ra növelni 2011-re. A tisztításnak 3 fázisa van: ultrafiltráció (a 0.004 um-nel nagyobb részecskék kiszűrése), inverz ozmózis (0.0001 um-nel nagyobb részecskék szűrése). Ez után a víz mar se baktériumot, se vírust nem tartalmaz, azonban a biztonság kedvéért meg ultraibolya fertőtlenítésnek is kiteszik. Az eljárás jelenleg elég költséges, az ipari felhasználókkal fizettetik meg (1SGD/m3 az ara).
Következő állomásunk a GE Water laboratóriuma volt a Fusionopolis területen. A GE környezeti technológiákat támogató "GE Eco Imagination" programja 1.5 milliárd dollárból próbál új megoldásokat fejleszteni a fenntartható fejlődés jegyeben. A Water elég sikeres, többek között a fent említett membrántechnológiát is ok dolgoztak ki. Most rendezik be high-tech vízminta-elemző mikrobiológiai laboratóriumukat.
Ebedre minket magyarokat külön összehoztak a szingapúri kutatási és technológiai hivatal (A*STAR) nemzetközi részlegének koordinátorával. Sikerült jó benyomást tennünk felkészültségünkkel, és talán meg segíteni is tud majd a készülő pályázatunk kapcsán. (A beszélgetés közben elfogyasztott homár is igen kiváló volt.) Utolsó cégként a VESTAS-hoz látogattunk, amely a világ legnagyobb szélerőműveket gyártó cége. Szingapúrban nem fúj a szel, itt csak a 300 fos kutatórészlegük üzemel (amelyet 500 M USD beruházással hoztak létre), de világszerte több mint 5000 turbinát telepítenek évente. Jóslatuk szerint 2040-re a világ energiatermelésének 40%-át szélerőművek fogjak adni. (Erre azért lenne egy fogadásom.) Legnagyobb turbináik 100 méter magasak, 80 tonnásak, 90 méteres rotorokkal. Ok voltak az elsők, akik tengeri (offshore) szélfarmot építettek. Érdekesség, hogy más nagy cégekkel együtt lépéseket tettek az "open innovation" irányába, azaz hogy a szakmai közösséggel és a konkuranciával is megosztják az innovációikat, ezáltal serkentve az egész piacot és a tudományos/technikai fejlődést.
Délután meg megnéztük az új Marina Barrage gátat, amely révén új édesvizű tározót hoztak létre, vízisport központot, és a várost is meg tudják védeni az áradásoktól vagy a túlságosan magas dagálytól. Ennek eléréséhez a világ legnagyobb szivattyúit állítottak üzembe - 6 darabot - amelyek egyenként 1 perc alatt kepések vízzel megtölteni egy olimpiai úszómedencét. A környezettudatosságról és újrahasznosításról itt is volt egy külön múzeum. A tetőn meg jókat fényképezkedtünk.
A program zárása a Contact Singapore irodáján való fényképezéssel, köszöntőkkel, finom ételekkel, csocsózással telt. Igyekeztünk mindenkivel élérhetőséget cserélni, aztán könnyes búcsút vettünk sokaktól, akik mar aznap elrepültek. A koreai srácokkal meg elmentünk a varos legnagyobb bevásárlóközpontjába, a Vivo City-be, aztán meg ittunk egy koktélt az öbölparton, a Sentosa szigetnél.

Szombaton végre egy laza reggelt csináltam, kicsekkoltam a hotelból, a cuccaim egy részét bennhagytam az értékmegőrzőben, és elsétáltam a közeli Botanikus Kertbe. Szingapúr nagy büszkesége a 63 hektáros park, amely mar 150 éves. Többek között itt található a világ legnagyobb orchida-gyűjteménye, amely ráadásul a szabadban van köszönhetően a trópusi klímának. 1000 faj és 2000 hibrid elkepesztő virágaiban gyönyörködhet a látogató (Szingapúr nemzeti virága is egy orchidea.) A kert után elnéztem Chinatownba, elmerültem kicsit a bazárok forgatagában, meglátogattam az itt lévő indiai és kínai buddhista szentélyeket. Végül a maláj negyeden keresztül mentem ki a repülőtérre. Szingapúr nagyon büszke a modern Changi repterére, amelyet mer többször is a világ legjobbjának választottak. (Ehhez hozzátartozik, hogy van egy külön budget terminál, ahol mar nem annyira fenylik minden.) Az én gépem természetesen ez utóbbiról indult este egy villámlátogatásra Thaiföld legszebb részére, a mesés Phuket szigetre.

********

The last day just came too early. The professional program was about sustainable development and renewable energy. Singapore is very proud of its water management. Fresh water is one of their most limited resources, currently a huge portion of their daily need (1.3 Mm3) is supplied though pipes from Malaysia. As the prices are getting higher and also for strategical reasons Singapore decided to get independent. They plan to collect 70% of the total rainfall by 2020, already getting 10% of their need from desalination plants, and notably, they have NEWater. This means the purification and reuse of waste water. They have 4 operating factories producing 10% of the daily need, but plan to extend that to 30% by 2011. The purification has three steps: ultrafiltration (for particles bigger than 0.004 um), reverse osmosis (above 0.0001 um) and finally ultraviolet irradiation for safety. The water is clean, potable, although used by the industry 95%.
Next was GE Water, laboratories of General Electric at Fusionopolis. GE has a "GE Eco Imagination" initiative with a 1.5B USD budget to support the development of sustainable development strategies. They invented the revers osmosis membrane as well. Currently, they are setting up a high-tech microbiology lab for water inspection.
At lunch, the Hungarians were given a unique chance to meet with an A*STAR representative to learn about international cooperation, grant and scholarship possibilities.
The final company of the week was VESTAS, the world’s leader in wind turbines. They install over 5000 plants a year, and predict that wind will give 40% of all energy needs by 2040. As Singapore does not have sufficient windblow, they have a 300 head research office, created with a 500M SGD investment. They are always looking for new engineering solutions, e.g. VESTAS was first to build an off-shore (sea-based) windfarm. More recently, they moved towards the paradigm of “open innovation”, sharing their knowledge even with the competitors for the sake of the development of the field.
We toured the new Marina Barrage as well, that created Singapore’s 16th fresh water reservoir (and sport facility) on the Marina channel, and also protects the city from floods. It has 6 of the world’s largest pumps to secure the flow of the river, each pump capable of filling an Olympic size pool in a minute. We got an introduction to the history of environment protection in Singapore at the local museum, and had fun at the rooftop with the group photographing.
The closing of the program took place at CS’ office, by thanking the week to the organizers and sharing our memories with them. Had great food and group photos again. We had to say good by to many of our new friends who went home that night. (Including the other two Hungarians.) With a couple of Korean guys we went to one of the largest mall – VIVO City near Sentosa island to look around, and finished the day with a cocktail on the seaside.
Finally, I had an easy morning on Saturday. After checking out (I left part of my luggage at the hotel), went to see the nearby Botanic Garden. The wonderful 63 ha park is especially famous for the world’s biggest orchid collection, including more than 1000 species and 2000 hybrids. Then I walk around the bazaar of Chinatown, visited a few temples and went to the airport through Malaytown. I had an evening flight to the wonderful Phuket island, to spend a few days there.