A Vízesés // The Falls

Közvetlen járattal repültem Iguazuba, és felszállás után pont Rio legszebb részei fölött mentünk el. Az Iguazu vízesés, amely a világ három legnagyobb, legszebbnek tartottja közül az egyik, a Brazilia-Argentína-Paraguay hármas határ (Marco das Tres Frontieras) közelében található. A három város: Foz de Iguazu, Puerto Iguazu és Ciudad del Este, sorban. Míg Puerto Iguazu egy western filmbe illő csöndes település, a másik kettő néhány százezres nyüzsgő város hozzá képest. A brazil oldalon szálltam le, némi buszozással átkeveredtem az argentin oldalra, ahol kollégám, Laci már várt rám helyes kis hostelünkben. Este kisétáltunk a hármas határhoz, és egy kellemes borral öblítettük le az út porát.
Másnap az egyik legelső busszal mentünk az Iguazu vízesés argentin oldalához. A hely 1930 óta nemzeti park, és 1985 óta az UNESCO világörökség része. Valójában majd 300 kisebb-nagyobb vízesésből áll, amelyek a folyó mentén 3 kilométer hosszan zuhognak le egy 80 méter magas bazalt platóról. Az egész hely varázslatos, ahogy különböző ösvényeken és pallós utakon be lehet sétálni alul, fölül. A központi rész, a legmélyebben benyúló Garganta del Diablo (ördögtorok), ahol roppant mennyiségű víz zuhog alá. Az egész Iguazu folyó vízhozama 1500m3 másodpercenként, ami mondjuk csak 2/3 a Dunának, de összemérhető a Niagarával A Gargantához először egy kisvonattal kellett átmenni a parkon, majd pedig egy hosszú víz fölé épített ösvényen. Az utolsó kilátópontnál csurom vizesek lettünk, és alig bírtunk fényképezni a nagy víztől. Bejártuk az összes kiemelt ösvényt, több tucat vízesést nézve meg alulról, felülről. Laci befizetett egy motorcsónakos körre is, ahol konkrétan beálltak az egyik alá. A park fő látványossága még a sok coati, ezek a mosómedve-szerű rágcsálók, amelyek roppant helyesek, ugyanakkor végtelenül pofátlanul kunyerálnak kaját mindenkitől. Sok szép madarat, gyíkot és pillangót is láttunk. Délután egy kisebb kirándulást tettünk az erdőben, de nem találkoztunk se pumával, se jaguárral, csak néhány óriáshangyával. Záróra előtt még visszamentünk a Gargantához gyönyörködni benne, és láttunk pár gigantikus teknőst.
A vizektől kikapcsolódásképpen másnap átkirándultunk Paraguay-ba, ahova két hídon, Brazílián keresztül lehet eljutni. (Mi mindenhova vízummentesen utazhatunk, de a határon állandóan problémát csináltak abból, hogy melyik oldalon ki milyen módon pecsételt éppen bele az útlevelünkbe.) Paraguay már sokkal inkább olyan, mint a filmekben látott Dél-Amerika: szegény, koszos, kaotikus és elég veszélyes. A buszok mind színesek és tele vannak aggatva mindenfélével, láttunk a város szélén a patakban mosni embereket, sok volt a koldus, és minden komolyabb bolt előtt egy shotgunos őr állt. Persze itt is mindenki csak spanyolul beszélt, de Laci kis nyelvtudásával, no meg kézzel-lábbal egész jól elboldogultunk, és eljutottunk tömegközlekedéssel a közeli Salto del Monday vízeséshez, ami bár nem fogható az Iguazuhoz, de otthon a csodájára járnánk. Fő úticélunk a Ciudad del Este-től északra található Itaipu gát volt, amelyet itt ingyenesen lehet látogatni, ellentétben a brazil oldallal. Tavalyig ez volt a világ legnagyobb vízierőműve (most már a kínai Three Gorge Dam), 10 km széles, 120 méter magas és a 12GW teljesítményével (8 Paks) ellátja negyed Brazíliát és majd egész Paraguay-t. A két ország viszonyának rendezése után 1975-ben kezdték el építeni, a gátat és 1997 óta üzemel maximális kapacitással. Az építési költsége 25 milliárd dollár volt, és arról keveset beszélnek, hogy milyen elképesztő környezeti károkat okozott a gát mögötti terület elárasztása. Többek között eltűnt a Sete Quedas vízesés, meg a világ legnagyobbja, a Guaíra is. Visszafelé átsétáltunk Brazíliába, és az utolsó busszal hazajutottunk.
Utolsó napunkra hagytuk az Iguazu vízesés Brazil oldalát. Hétvége lévén nagyobb tömeg volt, és bár itt messze nincs annyi ösvény, mint az argentin oldalon, a jobb rálátás miatt mindenképp megéri a látogatást! Minden kilátópontot felkerestünk, gyönyörködtünk, fényképezkedtünk, aztán Laci a brazil oldalról repült vissza Buenos Airesbe (igaz, az éjszakát Montevideoban kellett töltenie, mert lekéste a csatlakozását), én meg az argentin oldalról közvetlenül repültem a fagyos fővárosba.

*******

The Iguazu falls is considered to be the most beautiful waterfall on Earth for a good reason. It is just an amazing wonder of nature. I had three days there to explore the area of Marco das Tres Frontieras, where the three countries meet at Iguazu. There are also three individual cities, called Puerto Iguazu, Foz de Iguazu and Ciudad del Este, in Argentina, Brazil and Paraguay, respectively.
If you schedule your trip to Iguazu, consider the followings:

• There are 3 airports nearby, one for each country. Sometimes international flights are cheaper than nationals.
• The Argentinean airport is close to the Argentinean Falls, but there is only taxi service.
• The Brazilian Falls is close to the Brazilian Falls, and there is a direct public bus.
• Crossing the Brazilian-Argentinean border means waiting in lines for stamps twice, which means you will miss at least one bus.
• Crossing between Brazil and Paraguay is a simple walk through a bridge.
• Border officers sometimes make a lot of hassle about the entry-exit stamps, so always try to collect them!
• There are some direct buses from Argentina to Paraguay where you can stay on board for the entire Brazilian part without having admitted officially to the country.
• Allow a full day (8am-6pm) to explore the Argentinean side of the Falls. A lot to see there!
• Generally half day (4-5 hrs) is enough for the Brazilian side. Both will charge you around $25 to enter!
• If you have some time, wonder to Paraguay. A lot more authentic South American country. Beware, it also seems to be a lot more dangerous!
• Visiting the immense Itaipu dam is free on the Paraguay side, but they only offer 3 tours a day.

Zöldellő hegyeken // Top of the green mountains

Ami legjobban megfogott Rio-ban, az a domborzata. Azt hittem, hogy csak a Corcovado és az Acucar a látványosság, de valójában az egész várost zöldellő kiemelkedések tarkítják, és itt található a világ egyik legnagyobb városi parkja, a 32 km2-es Tijuca atlanti esőerdő. Természetesen mindennél jobban vonzottak a kiálló sziklacsúcsok, így következő nap a beach-ek szomszédságában fekvő Gávea városrész felé vettük az irányt Daviddel (aki reggel hirtelen felindulásból csatlakozott hozzám, és mint utóbb kiderült, akkor kirándult életében először). Várakozásaimmal ellentétben a helyszínen sehol nem tudtunk térképet szerezni vagy megfelelő tájékoztatást kapni a túraútvonalakról, így a biztonságosabbnak ítélt Parc de Cidade-t jártuk be (és csak benéztünk a helyi favelába), és nem teljesen szándékosan, de több irányba is mélyen behatoltunk az erődbe. Láttunk majmokat, hatalmas pókokat és fürge iguánákat is. Nem hagyhattuk ki az eredetileg kitűzött Pedra Bonita meghódítását, még akkor sem, ha egy szakaszon taxiznunk kellett, hogy megkerüljünk egy hegyet. Az ösvény meredeken kúszott fel a hegy tetejére, ahol a kiterjedt sziklaplatóról minden irányba fantasztikus kilátás nyílt. Majd két órát ott sütkéreztünk, barátkoztunk a keselyűkkel meg a gyíkokkal (más nem járt arra), őrült ugrálós, akrobatikus, mászós képeket készítettünk, és megvártuk a naplementét, mielőtt hazaindultunk. (Egy szakaszon stoppal közlekedtünk: egy ezeréves bogárral, amivel napközben a hegyre viszik fel a sárkányrepülőket.)
Annyira megmozgatta a fantáziámat a sziklamászás, hogy nem bírtam magammal, és felfogadtam egy vezetőt felszereléssel, hogy megmásszuk a Cukorsüveghegyet. A 400 méter szintkülöndség nagy része csak életveszélyesen meredek a keleti oldalon, de két szakaszon rendesen elölmászva jutottunk fel a csúcsra. Fantasztikus élmény volt! Utána lelanovkáztunk a kisebbik hegyre (Urca), aminek az oldalában két remek sportmászóutat hódítottam meg. Egészen különleges perspektíva a sziklán csüngeni a város felett! Miután még egyszer körbesétáltam a hegyet, besétáltam a belvárosba, a Flamenco parkon keresztül, ahol nagy örömömre a korábbiaktól eltérően hatalmas nyüzsgést találtam, utcai bazársorokat, zenészeket, sétáló emberek tömegét. Remek búcsúeste volt!
Másnap reggel már csak a pakolás maradt, és jó korán kiindultam a reptérre, mert tudtam, hogy csak fél óránként megy oda a busz. Sajnos több félreértés és szerencsétlenkedés után elmellőztem a buszomat, és hogy időben elérjem még a gépemet, kénytelen voltam taxival menni. Irány Iguazu!

******

Rio totally got me with its amazing hills. Interestingly, these are not made of limestone but compressed granite. I could not resist the temptation to climb onto some of them. The primary are for the green is the Tijuca atlantic rainforest, one of the biggest urban parks. We headed to Gávea with my roommate, David. Unfortunately, we could not find any maps or directions to our primary target, Pedra Bonita, therefore we had a nice walk in the Parc de Cidade, meeting monkeys, gigantic spiders and iguanas too quick to shot. Eventually we had to take a taxi to the Perda Bonita trailhead (close to the starting zone for the paragliders), but it did worth it! The view from the top is just amazing! We were hanging around with the vultures, lizards, little birds-not much came around! Took a lot of crazy jumping, acrobatic, climbing pics, and stayed there till sunset. Took a VW beetle ride the way down.
Climbing is really my passion, so I signed up for a guided climb all the way to the top of Acucar. Most of the east-face is just freaking steep, but needed to tie in twice, and I lead the 5.7-5.8s to the 400-m-high top of the hill. Then we took the cable-car to the smaller Urca peak, where I accomplished two nice 5.10 sport routes. It was just a great perspective changing above the city. Later, I walked to downtown through Flamenco park, where I found busy streets, shops, music and everything. Nice evening to say good bye to Rio!

Rio, Rio, Rio de Janeiro

Már a tavalyi EMBC konferencián egyértelművé vált, hogy szeretném látogatni rendszeresen ezt az eseményt. Idén különösen izgalmas a dolog, mert Buenos Airesben kerül megrendezésre. Különböző szervezési bonyodalmak után végül is egyedül indultam neki az útnak, és mivel sikerült egy egész olcsó jegyet szereznem Rio de Janeiro-n keresztül, így megálltam ott 5 napra. (Először a déli félteken!)
Az indulás az eddigi legmacerásabb volt, mert Ferihegyen több mint egy órát álltam sorba a biztonsági ellenőrzéshez, de szerencsére a gép mindenkit megvárt. Frankfurti átszállással reggel 6 előtt érkeztem Rio-ba, és egész könnyen megtaláltam a hostelemet, ahol nagyon jó fej srácokkal találkoztam. Első utam a híres rioi tengerpartokra vezetett, végigsétáltam a Botafogo öböl mentén a Cukorsüveghegy (Acucar) lábánál, Copacabana beach-en (a hullámokban gázolva, meg a fantasztikusan finom fehér homokban), majd a még sokkal szebb Ipanema-n. Útközben kókusztejet ittam, felkerestem a Copacabana erődöt impresszív 330 mm-es ágyúival, a fontosabb kilátópontokat és a Rodrigo lagúna puccos környékét. Péntek este lévén a hostelesekkel bementünk a hires Lapa szórakozónegyedbe, ahol az őrült utcai kavalkádban mulattunk hajnalig. 24 óra talponlét után nem voltak alvási gondjaim…
Másnap Brazília legnagyobb, leghíresebb focistadionjának (Maracana) megnézésével kezdtem, ahol a hírességek lábnyomai is ki vannak téve a trófeák mellé. Utána elsétáltam a Sambodromo-hoz, ahol az éves karnevál vonul. (Ilyenkor mondjuk nem sok a látnivaló.) A belvárosban csavarogtam még hosszasan, ahol főként modern irodaházak vannak, illetve az ijesztő stílusú Sao Sebastiano katedrális. Utamat Lapa és a viaduct érintésével a helyi Rózsadomb, a Santa Teressa negyed felé vettem, aminek a tetején áll a Chácara do Céu múzeum, egykori villa remek kilátással, körülötte pedig hangulatos botanikus kert. Cikk-cakk-ban besétáltam az óvárost, megnézve minden útbaeső nevezetességet (pl. a mozaik lépcsőt, több templomot és a haditengerészeti múzeumot), de az utcák általában kihaltak voltak, a boltok érdekes módon zárva. Az estét a Modern Művészeti Múzeumban fejeztem be, ahol sok izgalmas nem volt, kivéve, hogy végignézhettem, hogy emelnek helyére egy méretes platánfa törzset, amely részét képezi egy új kiállításnak.
Másnap következett a város fő nevezetessége, a megváltó Krisztus szobra. (Nagy nehezen találtam a neten egy térképet az útról.) Előtte még el akartam menni a Morro de Leme erődöt meglátogatni, da valamiért nem engedtek be (egy aktív katonai létesítmény különben). A hostelben őrültnek néztek, de én mindenképp gyalog vágtam neki a 730 méter magas Corcovado hegynek a tetején a Krisztussal a Lage parkból, (a botanikus kert mellett) miután nagy nehezen sikerült egy térképet szereznem az ösvényről. Valójában nem volt nehéz megtalálni, és egy bő óra alatt fel is értem a hegyre. Fenn aztán közölték, hogy csak jeggyel lehet bemenni, amit kizárólag lenn árusítanak, és menjek vissza le (a hegy 3/4-ig), de szerencsére kisbuszokkal szállítottak oda-vissza. A Cristo Redentor szobor, amit nagyjából függetlenségük 100 éves évfordulójára emeltek 1921-32 között, nagyon megkapó volt, de még inkább a panoráma tetszett: Rio valóban ott hevert a lábaimnál. Lesétáltam egy másik kilátópontig, a Miranta da Marta-hoz. Ez talán még szebb volt, egészen képeslapra való fények játszottak a rio-i öblökben. Megvártam a naplementét, aztán elindultam lefele gyalog, de hamar felszedett egy fiatal pár kocsival, mondván, hogy nem jó dolog errefelé sötétben mászkálni - ez mégis csak Rio. Este szobatársaimmal kicsit kivettük a részünket a brazil focimániából, és helyiekkel néztük a bajnokságot egy helyi étterembent. Nagy élmény volt!
Hétfő reggel úgy alaklult, hogy egy szobatársam (David Kanadából) is csatlakozott hozzám egy kis kirándulásra. (folyt köv.)

******

I decided last year at EMBC to continue visiting this event. Even better, in 2010, it takes place in Buenos Aires!

I managed to book a flight with a 5 day stopover in Rio. What an amazing place! Can't stop loving its rocks. Experience and recommendations:

• Beach Backpackers Hostel in Botafogo -5
  
• Wlakway around Acucar (Sugarloaf) -5
  
• Copacabana beach - 4
• Ipanema beach -5
• Copacabana fortress - 4
  
• Rodrigo lagúna - 3.5
  
• Lapa streets on a Friday night - 4
• Maracana soccer stadium - 4
• Sambodromo - 3
• Sao Sebastiano cathedral -3
• Lapa with the viaduct - 4
• Santa Teressa - 4
  
• Chácara do Céu museum, with the view and botanical garden -5
  
• Mosaic stairs - 5
  
• Museum of the Bazil Navy -4
• Museum of Modern Arts - 3
  
• Morro de Leme - 3
  
• Hike up to Cristo Redentor from the Lage parc (near the botanical garden) - 5
• Miranta da Marta viewpoint - 5+

Idézet // Quote for the week

“Az igazi barát az, aki akkor jön, amikor mindenki más megy.”

/Walter Winchele/

********
"Life: It is about the gift not the package it comes in."

/Dennis P. Costea, Jr./

Mi ez megint? // What now?

Életem új szakaszába léptem. Na jó, ez kicsit erős állítás, de tény, hogy átrendeződtek a dolgaim. Ezzel párhuzamosan újabb konferencia-időszak kezdődik, amiről híven be fogok itt számolni. Hamarosan...

*******

My life has changed in many ways recently, and parallel, a new conference-semester is upon me. Stay tooned for more!

Idézet // Quote for the week

"Isten, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok,bátorságot, hogy változtassak azon, aminek a megváltoztatására képes vagyok, és bölcsességet, hogy megmondhassam, mi is a különbség a kettő között."

/Korán/

**********

"Happy, who can manage to forget what can not be changed. "

/German folk song/