A korábbi megállapításaim Japánnal és a japán kultúrával kapcsolatban csak megerősítést nyertek (
Epizód1,
Ep2,
Ep3), de megfigyeltem pár további apró részletet.
Legfeltűnőbb újításuk, hogy a legtöbb városban a köztereken betiltották a dohányzást, de gondolva a füstölőkre is, elég sűrűn kialakítottak dohányzó sarkokat, amit sárga felfestés választ el az utca többi részétől (és száz módon ki van táblázva).
Sári házi feladatain keresztül volt alkalmam kis betekintést nyerni az oktatási rendszerbe. Meglehetően ijesztő: a gyerekek az iskolában már első osztálytól kezdve folyamatosan teszteket írnak (főleg a naponta megtanult új kanji-kból), és csak a 100% a jó eredmény. Napi több órát is elvihet a házi feladat, és ha nem akarnak lemaradni a többiektől, akkor már ilyen korban is különórára kell járatni a gyereket - még többet tanulni (a 8-4-ig tartó iskola utána). A gyerekeket és a felnőtteket egyaránt folyamatosan nevelik (agymossák), hogy "ne szemeteljenek", "viselkedjenek rendesen", "álljanak be a sorba", "tartsák rendben a dolgaikat", stb.
A vonatközlekedés köztudottan jól szervezett, angolul is bemondanak mindent, kiírják az állomásokat, megadják, hogy hány perc múlva ér a szerelvény az egyes megállókba, milyen tömöttek a vonalak. Azt viszont már túlzásnak tartom, amikor két nyelven elismétlik, hogy vágányt vált a vonat (azaz kanyarodni fog), ezért mindenki nagyon kapaszkodjon.
Mindig nagyon furcsállottam, hogy a metrón alszanak az emberek. Aki leül, az rögtön elalszik, és csak néhány megállónként néz fel, hogy hol is járunk. Aztán
egy egész napos kamakurai kirándulás után lehuppanva a „mogyorópörkölően” forró ülésfűtésre nekem is sikerült ezt az utazási módot abszolválnom. És még csak el sem tévesztettem a megállómat.
Ételek tekintetében most sem kíméltem magam, mindent kipróbáltam, amit csak lehetett, de igazán komoly extremitásokra nem bukkantam. (Leszámítva a
makákó-ürülékként reklámozott csokit). Kedvencem a korábban már emlegetett
préselt-polip chips volt, és az
okomoyaki még mindig nagyon jó.
A másik híres dolog a pilótafülkére hasonlító irányítókonzolos WC-csészék. Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen messzire lehet velük elspriccelni. Egy szállodai kísérlet alapján 3-4 métert saccolnék. Impresszív!
********
Pretty much all my previous considerations about Japan and the Japanese culture were reaffirmed this time, (
Episode1,
Ep2,
Ep3), and I had a memorable time just submerging into the local atmosphere.
A few new observations will follow.
More recently, they banned smoking on the streets, but to be fair with smokers, there are smoking corners allocated, indicated with clear signs and paintings.
Through Sári’s homework I got a little insight into their educational system. It seems to be extremely hard. Kids at first grade already have school 8-4, then dealing with the homework for many hours. They have a test almost every day of the kanjis they learn and only 100% result is fine. Therefore many kids go to Kumons, additional afternoon learning groups. Though!
Previously I thought it’s crazy that everyone is always sleeping on the trains and the subway, and only waking up at their station, but after a full day excursion at
Kamakura, sitting down on the burning hot benches, I managed to reproduce this symptom.
Foodwise, I did not encounter any seriously new extremity like in Taipei, however, probably the best new thing was the
fried octopus-chips I ate at Enoshima island. Marinated octopus is squeezed and fried into a square format.
