2009. június 16., kedd

Japán, ahogy én láttam 1. // Japan as I saw 1.

A japán kultúra nagyon különleges, évezredes hagyományai és az elmúlt 60 év modern fejlődése különös egyveleget alkot. Jólszervezettsége, az emberek és az utcák tisztasága nagyon kellemes, könnyű hozzászokni. Végig pozitív tapasztalataim voltak, elképesztően segítőkészek. Inkább kézenfogva elkísérnek a sarokig, semmint hogy csak elmagyarázzák, merre menj. Mindig udvariasak, vagy legalább is úgy tesznek, ez kicsi koruktól beleivódik a vérükbe. A kalauz és a mozgóbüfés a vonaton meghajol miután belép egy kocsiba, vagy mielőtt távozik. A gyerekek nagyon barátságosak, iskolai kirándulások keretében mindenhol csoportosan vonulnak. Sokszor odajöttek hozzám, hogy angolul beszélhessenek, és megoldják ehhez kapcsolódó házi feladatukat (minél több külföldi meginterjúvolása).
Meglehetősen magas a foglalkoztatottság, látszik ez a a boltokban, éttermekben. Olyat láttunk az egyik kastélyban, ahol le kell venned a cipődet, és egy tescos zacskóban viszed magaddal végig, miután visszavetted, valaki ott ül, és ronggyal tisztogatja a zacskókat, mielőtt újra használatra adnák. Érdekes módon a turisták többsége belföldi, csak a fő látványosságok körül találkozni több külföldivel. Leginkább franciák és ausztrálok voltak.
Köztudott, hogy rengetegen vannak a japánok, és a nagyvárosok (különösen Tokyo) a végletekig túlzsúfoltak. Tényleg léteznek azok a zebrák, ahol minden irányba egyszerre zöld a gyalogosoknak, és esetenként 5-800 ember vág keresztül az úttesten. (Marcin videoja.) Ennek ellenére mindenhol tisztaság van, soha nem szemetelnek, még a dohányosok is külön kis hamutartót hordanak magukkal. Furcsa módon szemetesek alig vannak. Szelektív hulladékgyűjtőket raknak ki mindehova, de az „egyéb” hulladékoknak sokszor nincs semmi. Őrült mód népszerű a pachinko, azaz a játékterem, ahol még Las Vegasnál is hangosabb a gépek csipogása, és kilószámra dobálják be az apró fém golyókat. Populáris még a képregény és a karaoki nemzeti szinten.
Általában nagyon kis lakásokban laknak, és mindenki mindehol leveszi a cipőjét. A WC-be mindig külön papuccsal kell bemenni.
A WC kultúra híressé vált, ugyanis külön van western és japán típusú toilet. Ez utóbbi mindig csak egy guggolós lyuk, míg a nyugati legtöbbször egy szupermodern csésze, irányítópulttal, ezernyi funkcióval. Számos mókás történet kering, hogy milyen megaláztatáson estek át óvatlan használók, miután randomra kipróbáltak néhány gombot. Mókás, hogy a nyilvános WC-k meglehetősen nyitottak, van ahol nincs ajtajuk, valamint deréktól fölfele már egy ablak van.
Vásárlásban és divatozásban nagyon nagyok (a lányoknál épp a minisort és a hosszú zokni a kötelező), az elegáns butikokkal telezsúfolt árkádok egész nap tele vannak. Ezzel párhuzamosan jól megférnek az utcán a tradícionális kimono-ban közlekedő hölgyek. A lektöbb szálláson a vendékegnek adnak is egy egyszerűbb yukatát.
Folytatása következik...
************
I loved how Japan is a mixture of ancient and modern culture, vibrant and busy but still clean and very organized. A couple of things that are not likely to happen to you elsewhere:
- meet the swarms of schoolkids in their cute uniforms and hats
- traditional kimono and stylish modern clothing goes together
- go deaf from the noise in a pachinko, full of gamers
- pee in a half open public toilet
- see the 150 volumes of Dragonball comics together
- cross the street with 500 other folks
- not being able to get rid of your trash as they only have selective buckets
- walk for miles under shopping arcades
- be intimidated by a toilet, either because it's too simple / too complicated
- hire someone to clean the plastic bags you carry your shoes around in
- get confused when you look for your slipper
- sleep in a 4 tatami room
- to be continued

Nincsenek megjegyzések: