Újra Baltimore-ban // Home, sweet 2nd home

Szerencsére Baltimore-ban is kellemes tavaszi meleg fogadott, ragyogó napsütéssel. Remek érzés volt mindenkit megölelni újra, elbeszélgetni az elmúlt félév eseményeiről. Tianhoz költöztem be, és este a srácokkal elmentünk egy remek vietnámi étterembe a belvárosba (Mekong Delta), majd pedig Fells Pointban benéztünk a belga sörfesztiválra, és kóboroltunk a bárok körül a telihold fényénél.  Eddigre megérkezett a hidegfront, és kezdtem fázni egy szál ingemben.
Szombaton sétáltunk egy jót a kampuszon, aztán Tiannál tartottuk a szokásos magyaros főzést –  ezúttal gombapörkölt volt almáspitével. Sok nem maradt belőle… Este átautóztunk D.C.-be, mert az egyik barátunk visszaköltözik Taiwanra, és aznap tartotta a búcsúbuliját. Vasárnap áttelepültem Tomékhoz Hampdem-be, mert Tiannak másik vendége akadt, majd többen elmentünk megnézi Carel Kapek Rostrum’s Universal Robots darabjának egy átdolgozását. (Ez volt az első mű, hogy valaki a robot szót mechanikus gépekre használta.) A darab elég alternatív volt, a színészek körülöttünk játszottak, vízipisztollyal lövöldöztek, bevonták a közönséget is.
Hétfőn kicsit próbáltam utolérni magam a munkával a laborban, Peterrel ebédeltünk hatalmasat a Café Hon-ban, este pedig másztunk egy jót. Sajnos semelyik 12-est nem sikerült kitolnom, de élveztem. Amíg a falon lógtunk, hirtelen behavazott. Reggelre már 15 centi borított mindent, és hozzá szikrázó napsütés tette mosolygóssá a napot.
Kedden ünnepelte az egyetem 135. születésnapját (keresztnevét az alapító Johns Hopkins nagymamájának vezetékneve alapján kapta); ez alkalomból az alumnik tortát osztogattak, és volt egy tárlat régi képekből. Egy csomó izgalmas dolgot megtudtunk a JHU-ról, például, hogy az USA egyetlen PhD-s elnöke (Wilson) itt szerezte a fokozatát 1886-ban. Kedvencem a Mark Twain idézet volt: „the public is sensitive to little things, and they wouldn't have full confidence in a college that didn't know how to spell the name John”. Este a Women of Whiting rendezett remek panelbeszélgetést a karrierről.
Szerdán volt a nagy nap, én tartottam a tanszéki szemináriumot. Bár a látogatottság rekordokat döntögetett a félév eddigi alkalmaihoz képest, sajnos messze elmaradt a régi szemináriumok popularitásától, és egyetlen senior faculty sem jött el. Sebaj, a lényeges dolgokat utána megvitattam Peterrel ebédnél. Délután még volt egy lab meeting, meg próbáltam életre kelteni az itteni elektromágneses követőt, hogy tudjak adatokat gyűjteni a da Vinci robottal, de sajnos nem sikerült. Majd legközelebb… Mire visszatérek, már sok minden másképp lesz: páran mostanában végeznek, mások meg átköltöznek a Stanfordra az egyik professzorral, van akinek lejár a megbízása.
Vacsorára még összefutottam Danékkel, aztán Tian kivitt a reptérre, és irány haza! Első alkalom, hogy a felszállást és a leszállást is átaludtam. Jól esett…

*********

Highlights of my short sidetrip to Baltimore.

• Homewood campus grey and white
• Sunshine and fullmoon
• Gilman hall now and then 
• Hungarian dinner at Tian’s  
• Vietnamese restaurant and pubing at Fells Point 
• R.U.R. play, modern version  
• WoW panel discussion
• Giving a Seminar talk
• Hanging around with all the folks

Idézet // Quote for the week

„Egyetlen éj többet ér szürkén leélt éveknél.”

/Seneca/

********

“As you think, so shall you become.”

/ Bruce Lee /

Orlando, Disney, pálmafák, SPIE // Palm trees and podiums

Orlandoban a csípős idő mellett a kanadai csapat fogadott: heten jöttek Gábor queens-i laborjából, Ungi Tamás vezetésével, aki egy bő éve költözött ki Kingstonba. Felvettük a bérelt Hyundai-okat, és rövid úton levezettünk a Disney parkok határán lévő Best Western hotelünkbe. Mint anno írtam, a floridai Disney hatalmas területen fekszik, és vagy egy tucat park terül el rajta, középpontban a Magic Kingdommal. Szombaton reggel az IGSTK orvosi szoftvercsomag fejlesztő/felhasználócsapatának meetingjén voltam, ahol megismerkedtem pár fontos emberrel. Az estét főleg munkával töltöttük, meg gyönyörködtünk az elképesztően színes naplementében.

Vasárnap reggel a szélvédő be volt fagyva, ami ezen a vidéken ritkaságszámba megy. Többek között emiatt sem használtuk a szállodai medencéket, bár jó lett volna kicsit pancsolni. A SPIE meetinget felváltva rendezik Floridában és Kaliforniában, és első sorban az orvosi képalkotás, képfeldolgozás a témája, de mint már első nap kiderült, sok a robotos ember is, és rögtön rengeteg régi ismerőssel találkoztam. Elég furcsa módon a konferenciát az egyik Disney resort-ban (Coronado Springs) rendezték, aminek megvolt az a hátránya, hogy a helyszínen semmi sem volt, így kocsizni kellett a szállásunkra, enni vagy bármi más programhoz. Ez kicsit rányomta a bélyegét az esti szociális életre, bár a Queensesekkel végeredményben jól elszórakoztunk. A szervezőknek csak azt lehet a rovására írni, hogy nem volt korlátlan kávé, és egyáltalán nem volt wifi (csak a Disneytől, helyenként $195/napért). 800 emberre a 8 gép/végpont az internet szobában nem volt épp elegendő…
Vasárnap este a program után elnéztünk Downtown Disney-be, amely egy szórakozónegyed egybeoltva boltokkal. Legnagyobb bánatunkra a LEGO bolt épp átépítés alatt áll. Másnap az EPCOT mellett Disney Broadwalkot néztük meg (ami még annyira sem volt izgalmas), kedden pedig a Universal City walkot. Ihletést kaptam felkapaszkodni a forgó Universal Sign-ra, bár a tetejére nem másztam fel. Mivel nincs szezon, nem voltak zsúfolásig tömve a helyek, bár a különböző tematikus (dzsungel, dinós, stb.) éttermek előtt kígyózott a sor.
Kedden a SPIE-n a poszterszekciónk esemény nélkül zajlott, nem is vártunk nagyon mást, de legalább az egyik queenses srác döntős lett a Student Paper Competition-ben.
Szerdára már egész jó idő lett, vidáman lehetett napozni az ebédszünetben. Délután megpróbáltam találkozni az amerikai bírálómmal, aki egy másik resort-ban volt épp konferenciázni, de nem jött össze, csak másnap. Legalább vetettem egy pillantást Csipkerózsika kastélyára. Lena (akit még Velencéből ismerek) nagy kosaras, ezért beszervezett mindenkit egy szerda esti NBA mérkőzésre. Az Orlando Magic alaposan elkalapálta a Washington Wizzards-ot. Soha nem néztem kosármeccset, pláne nem élőben, egész izgalmas volt, és hamar eltelt a játékidő. Utána Orlandó downtown szórakozóutcájában, a Church street-en vezettünk le a többi szurkolóval együtt. Kilenc némettel voltam, de jól elboldogultam. Bár nem így indult a program, végül hajnalig táncoltunk és mulattunk, és volt alkalmunk megfigyelni a helyi fekete lányok elég érdekes táncolási szokásait is. 
Másnap már csak alig néhányan lézengtek a konferencián, elkezdték elbontani a pultokat, standokat. Délután még sikerült találkoznom Dr. Satavával, a bírálómmal, és megbeszéltem vele a védésem részleteit.
Reggel a taxi 40 percet késett, de szerencsére még elértem a gépemet, és a Miami átszállás során megcsodálhattam az egész keleti partot.

********

Highlights of the week spent in Orlando at SPIE conference:

• Sunsets
• Sunny lunches
• Coronado Springs Resort
• Disney Downtown
• Disney Broadwalk
• Universal City walk
• Cinderella’s castle
• Magic vs. Wizards
• Orlando downtown Church street
• Flying over Miami Beach

Florida álomkivitelben // Miami Vice live

Újra Amerikában! Nem terveztem hogy visszajövök ilyen hamar (még egy fogadást is elbuktam miatta), de nem bánom, mert már az első hét is fantasztikusan jó volt.  Sikerült Andrissal és Viktor kollégájával együtt úgy szervezni, hogy ők az éves microsoftos rendezvényük előtt vettek ki szabit, én pedig a SPIE konferenciát megelőzően szabadultam el néhány napra, és „ha már egyszer Floridában járunk” alapon kibéreltünk egy tűzpiros Ford Mustang kabriót.  Budapest gyönyörű napfelkeltével búcsúztatott, és érkezéskor még a Boeing 747-es pilótaülését is kipróbálhattam. A srácokkal Miamiban találkoztunk, és Andris egy általános iskolai osztálytársánál (Marcellnél) laktunk, aki azóta fényes karriert futott be könyvelőként, megnősült, és éli az igazi amerikai álmot medencés miami házukban egy tó partján.
Első nap rögtön bevettük magunkat a mocsárba, az Everglades végeláthatatlan fűtengerébe. Ez a tized-magyarországnyi lápos terület nem klasszikus értelemben vett mocsár, mivel a Kissimmee folyó terjedt szét ekkora területen és folydogál szép nyugodtan, átlagosan fél méter mélységben, helyenként tavakat, nyitott területeket kialakítva. A nád és sásmezőkön kívül kisebb-nagyobb szigetek is kialakultak (hardwood hammock), ahol különleges élőközösségek alakultak ki. A vidék madárvilága egyedülálló, mindenhol (még a kertvárosi részeken is) kócsagokkal, íbiszekkel, gémekkel találkozni. A terület leghíresebb lakói az alligátorok (akik nem összekeverendők a tengeri részen élő krokodilokkal.) Gyakorlatilag úton, útfélen fetrengenek, és bármikor oda lehet sétálni hozzájuk karnyújtásnyira, bár a biztonságos távolságot 5 méternek mondják. Az Everglades nemzeti park 64 éves fennállása óta még nem volt példa halálos kimenetelű krokodiltámadásra. Nekem sem sikerült kiprovokálnom… Minden esetre nagy élmény volt közöttük sétálni (egyetlen nap alatt több mint 100 példányt láttunk), pár centiről fényképezni a kicsikéket, és megfutamodni a nagyobbak elől. Mivel a srácok rokkantat jelentettek, bicikli helyett kisvonattal mentünk körbe a parkban, de legalább sok érdekes információt megtudhattunk idegenvezetőnktől. Délután még kipróbáltuk az airboat-ot is, amelyet eddig csak az És megint dühbe jövünk c. filmből ismertünk, meg kicsit sétáltunk a szárazabb területeken (ahol a kihalás szélén lévő floridai pumák élnek). Elvittek minket egy hajdan volt kis Miccosukee indián sziget-településre egy szigeten, de különben nem volt akkora szám. Vacsorára krokodilfarkat ettem, majd mindenféle mókás beállásokban fényképezkedtünk járgányunkkal. Az estét Miami Beach-en töltöttük, fényképezkedtünk az óceánnal, meg nézelődtünk a fő sétálóutcán (a híres Ocean drive).
Következő nap a srácok nem bírtak felkelni, ezért a délelőtt nagy részét Marciék házánál levő tavon kajakozással töltöttem, aztán meg a medencében bohóckodtunk. Felautóztunk egészen West Palm Beach-ig, amely a leggazdagabb amerikaiak nyaralóhelye. Elképesztő gazdagságról árulkodtak a paloták mindenfelé (ugyanakkor meglepően ízlésesek voltak). A jobbak 10M dollár körül vannak. Különösen az óceánparton és a helyi golfpálya körül az autók, a luxusvillák, a boltok kínálata döbbenetes volt. Megnéztük a naplementét, aztán visszafele megálltunk Fort Lauderdale-ben is, amire remek kilátás nyílik a mólóról. Egy autentikus amerikai burgeres helyen zártuk a napot hatalmas lakomával.
Másnap reggel egész korán elindultunk fő úticélunk, Key West felé. A Florida Keys szigetek és zátonyok láncolata, amely 200 km-re benyúlik a mexikói öbölbe, és a vége csak 150 km-re van Kubától. 1935-38 között építettek egy autópályát (US State Road 1-es), amely összekötötte Key Westig az összes szigetet, és ezzel megindult a látogatók áradata. Az út helyenként csak pár tíz méter széles töltésen vezet, máskor meg 10 kilométer hosszú hídon, és a világ egyik legszebb roadtrip-jének tartják. Az első település Key Largo, ahol egy remek tonhalsteaket fogyasztottam, majd megálltunk még a Bahia Honda beach-en is, ahol megmártóztunk a (nem túl meleg) óceánban, majd törpeszarvasokat kerestünk a National Key Deer Refuge parkban. Délután érkeztünk meg Key Westre. Gyorsan becuccoltunk motelünkbe, felkerestük az USA legdélebbi pontját, majd pedig kisétáltunk a nyugati mólóra, ahol hatalmas tömeg várta már a naplementét. Már-már úgy tűnt, nem lesz belőle semmi, de aztán előbukkant a Nap a felhők alól, és gyönyörűségesen lenyugodott az óceánba. Az este hátralevő részét a híres Duval streeten töltöttük, Key West sörrel a kezünkben (itt kivételesen szabad inni az utcán).
Másnap korán keltünk, és 9-kor már A Danger vitorláson ringatóztunk az öbölben. Egy delfin társaságában kihajóztunk a legközelebb levő zátonyokhoz (Key West National Wildlife Refuge).  A Lake Passage nem korallból épült terület, hanem a sekély (helyenként csak fél méteres) vízben mangrove fák kezdtek el burjánzani, majd ezek szép fokozatosan összefüggő szigeteket alkotnak. Először búvárkodtunk egy kicsit, megismerkedtünk a helyi halakkal, és a roppant barátságos homárokkal, amelyek a kürtő alakú szivacsokban laknak. Egykor az egész tengerfenéket vastagon borították a szivacstelepek, de az 1950-es évekig olyan mértékben szedték őket (innen látták el az USA teljes lakosságának felét szivacsokkal), hogy számuk drasztikusan lecsökkent. Következőnek körbekajakoztuk az egyik mangrove-szigetet (Archer key), és megfigyeltük a kormoránokat, sasokat és barracoudákat. Visszatérve a kikötőbe a világítótornyot másztuk meg, és felkerestük Hemingway házát. 1931-ben kapta a házat nászajándékként, és sok híres művét itt írta, és mindenhol ott vannak a kedvenc 6-ujjú macskájának leszármazottjai. Visszaautóztunk a szigetek során, és újabb gyönyörű naplementében volt részünk. Mindhármunkról remek portrék készültek. Este egy helyi Red Lobster éttermében vacsoráztunk finomakat.
Másnap Andrisék már délelőtt repültek el, így együtt mentünk ki a reptérre, majd én még pár órára benéztem Miami belvárosába, a művészeti, a történeti múzeumba, a yachtkikötőbe és a Bayside mallba. Mintegy 30 perces repülőút következett Orlandóba, ahol meglepő hideg idő várt, meg a teljes kanadai csapat Gábor laborjából.

**********

I did not plan on coming back to the US for a while, yet, it happened again. No regrets though. Florida is a great place, even in wintertime, and we took the best out of it. Highlights of my sidetrip to Miami and around:
-    Riding in a Mustang cabrio
-    Cruising in Miami Beach
-    Counting alligators in Everglades
-    Poking on small and big ones
-    Air boating with no earplugs

-    Fun pictures on Miami beach
-    Jumping into Marci’s pool and kayaking on the lake down the garden
-    Jaw-dropping villas in West Palm Beach
-    Fort Lauderdale pier
-    Driving US MM1
-    US Southernmost point
-    Sunset in Key west

-    Drinking Key West beer on Duval street
-    Snorkeling with lobsters,
-    Kayaking around mangrove islands
-    Hemingway’s house
-    Red Lobster’s shrimp dinner
 

Idézet // Quote for the week

“Az Istennek leginkább tetsző szolgálat: jót tenni másokkal.”

/Benjamin Franklin/

********

“No men’s knowledge here can go beyond his experience”

/John Locke/

Barátokkal // Friends in and out

A szokásos kétlaki életmód mellett teljesen felfordult az életritmusom, néha akkor kelek, amikor más napokon fekszem, a hétvégék alkalmanként felcserélődnek a hétköznapokkal, mikor-hogy jön ki a lépés. Az elmúlt két hétvége viszont remekül sikerült, egész nyugis, és felettébb szórakoztató volt!
Először Anett, Andris és Cseró látogattak meg. Kicsit érdekesnek tűnt az összeállítás, de hamar kiderült, hogy Anett remekül fel tudja venni a stílust, és partner volt minden hülyeségben. (meg amúgy is mind facebook-függők) Persze Cseró is hozta a formáját, pl. sörváltót játszott egy kancsó teával… Andris az egész hétvégét új fényképezőjének kijelzőjén keresztül nézte, és mindent meg is örökített Full HD-ben. (Ajaj…) Szombaton megnéztük a Belvedere palotában a Rodin kiállítást, illetve a felső kastélyban lévő állandó kiállítást, köztük kiemelkedő módon a Klimt-eket. Alaposan kiélveztük Bécs jó részét: a kasekrainer-t és a glühwein-t is. A hideg miatt az estét rövidebbre fogtuk, és terveinkkel ellentétben nem próbáltuk ki (a méregdrága) korcsolyapályát a Rathausplatz-on.
Vasárnap áttekintettük az “örökké pezsgő” Wiener Neustadt fontosabb látnivalóit, majd megnéztük a Bécs távolabbi oldalán lévő Donau Island-et, ahol a modern negyed tövében nyáron hangulatos sétálóhelyek és éttermek sorakoznak. A városra remek kilátás nyílik a 252 méter magas Doanu turm-ból, ami körül a park és a kisvárosias lakónegyed nagyon is élhetőnek tűnik. (Biztos nem olcsó.) Nem hagyhattuk ki a Sacher-ezést, majd egy búcsúkör után hazatértünk.
A héten végre sikerült minden adminisztrációt elintéznem, így rendben van az összes papírom. Yashar egész jól halad a kísérleti elrendezés összeszerelésével, és úgy tűnik végül fogunk mérni mindenféle jó dolgot, pl. erőket a kézi tűbeszúrásnál. (Csak most épp gőzerővel kellene cervix-eket szegmentálnom… :/ )
Következő hétvégén (pénteken) én vendégeskedtem Bacsiéknál Sopronban. Ezer éve nem jártam ott, leszámítva a heti két átszállást a pályaudvaron. A város nagyon szép (magyar viszonylatban tiszta, rendezett), bár Bacsi egy alternatív idegenvezetést tartott, ahol feltárta nekem az elmúlt 20 év politikai csatározásainak mementóit. Megmutatta az egyetemüket (az informatikai karon fényes karrierlehetőségek előtt áll), a fontosabb vendéglátóipari egységeket és Közép-Európa leghosszabb terét. Melcsi és Bacsi húga este csatlakoztak hozzánk, és néhány további hely felkeresésével, valamint intenzív csocsózással zártuk a napot.
Másnap egy rövid sétát tettünk a várnegyedben, hogy napfénynél is lássam, meg felmászhassak a város kulcsához. Utána elkocsikáztunk Fertőrákosra, sétáltunk a befagyott Fertő tó jegén, majd megnéztük a Páneurópai Piknik helyszínét. 1989-ben hatalmas tömegek gyűltek ide a meghirdetett első határnyitásra. Az örömittas tömeg nem bírta kivárni a hivatalos intézkedést, és áttörte a határt. (Szerencsére az őrök nem használták fegyvereiket.) Az eseményt a vasfüggöny leomlása közvetlen előzményének és jelképének tartják. Évről évre megünneplik június 27-én, és 2004-ben egy nagyon szép, igényes emlékparkot építettek közvetlenül a határ mellé. Este besétáltuk Wiener Neustadt-ot. Vasárnap Bacsiékkal felmentünk még a havas Hohe Wandra, és mindenféle hózuhanyos és ugrálós képeket készítettünk, aztán ők visszavezettek, én meg este hazavonatoztam. 

********

Highlights of the week:
-    Having my cousin around
-    Cseró pouring everything on his head
-    Rodin and Klimt at Belvedere
-    Kasekrainer on Kernerstrasse
-    Ice-ring at Rathausplatz
-    Donau Turm and the whole stadt park around it
-    Blue hour at Sopron main square
-    Pubcrawling around the city
-    A coffee with Mr. Shark
-    Walking on the  frozen Fertő lake
-    Pan-European Picnic park, commemorating the fall of the Iron curtain that began here in 1989
-    Showy Hohe Wand
-    Taking a snowshower