Másnap egyedül indultam az óváros keresztény emlékeinek felkutatására. A Kálvária (Via Dolorosa) mentén sorakoznak Jézus szenvedésének állomásai, és mindegyik stációnál külön templomot emeltek. Van amelyik csak egy kápolna, mások méretes komplexumok. Sőt, az egyik-másik alatt hatalmas barlang, vagy ciszterna is található. Mivel az utcai forgatagban nehéz spirituális élményt átélni, így csatlakoztam egy random zarándokcsoporthoz, hogy ne legyek egyedül. (Különben egyáltalán nem volt olyan sok belőlük, mint vártam.) Az egyik legérdekesebb stáció a Notre Dame de Sion, Ecce Homo kolostor, ahol a római sugátúton átívelő diadalívet építette be a templomba. (A legenda szerint itt állította a nép elé Pilátus Krisztust.) A kolostor alatt több nagy ciszternát találtak a 20. század elején, és feltárták az eredeti utca kövezetét is. Nem tudtam végigjárni az összes stációt (és pláne nem sorban), mert nagyon idióta nyitvatartási rendjük van. Ettől függetlenül szép élmény volt. Hasonlóan biblikus helyeken folytattam a sétát: a keleti, Oroszlános Kapu közelében található Szent Anna templomnál, illetve az ott lévő Bethesda fürdőknél, ahol Jézus meggyógyította a bénát. A római fürdő helyére a bizánciak nagy bazilikát emeltek, amelyet a perzsák leromboltak, majd a keresztesek egy kisebb templommal pótoltak. Közvetlen szomszédságában található az akusztikájáról híres Szent Anna templom, amelyet kifejezetten a gregoriánok dallamaira hangoltak. Valóban meseszépen szól! Péntek lévén fokozott volt a rendőri jelenlét és a katonai ellenőrzés, de minden checkpointon csak intettek amikor meglátták a magyar jogosítványomat… A városon kívül a, a templom hegy keleti oldalán hatalmas temető húzódik, ahol több király és próféta is nyugszik. A kis völgyben az Olajfák hegyének lábánál fekszik a Getshemáné kert, ahol egymás szomszédságában megint csak több kiemelt jelentőségű vallási emlékhely található: az utolsó vacsorának helyet adó barlangot már sok száz éve átalakították kápolnává, és közvetlen mellette található egy másik földalatti szentély, ahol Mária sírja van. Az utca túloldalán 6-800 éves olajfák övezik a Getshemane templomot, amelyet a szikla köré építettek, ahol az utolsó este Jézus imádkozott.
Pénteken napnyugtakor kezdődik a Sabbath, az utcák elnéptelenednek, a boltok mind bezárnak, a tömegközlekedés leáll. A hostelben egy Sabbath vacsorát szerveztek, hogy a kívülállók is megismerkedhessenek kicsit a zsidó tradíciókkal, ételekkel, borokkal. Másnap hajnalban egy frissen szerzett német haverral 3:30-kor indultunk, hogy még jóval napfelkelte előtt a Holt tengerhez érjünk, és a napfelkeltét a 400 méterrel a tó fölé magasodó Masada erőd romjairól nézzük meg. Egy meredek, de még nem túl tikkasztó kapaszkodás után pont időben érkeztünk, hogy lássuk az első sugarakat. Az erőd egészen más hangulatot áraszt a félhomályban, könnyebb megidézni a hely szellemét: Masada volt a Kr.u. 60-as zsidó felkelők utolsó bástyája. A Heródes által tökéletes katonai erőddé és egyben semmilyen luxust nem nélkülöző palotává alakított sziklatömb szinte bevehetetlenül magasodik a Holt tenger fölé. Azonban a dicsőséges római hadsereget ilyen dolgok nem zavarták, kitartásuk, szervezettségük és hadmérnökeik révén végül legyőzték a felkelőket. Miután az egész hely körül egy sáncművet alakítottak ki, a legalacsonyabb oldalon egy hatalmas rámpát építtettek (zsidó hadifoglyokkal), amelyen azután a faltörő/ostromtornyaikkal le tudták rombolni az erőd hátsó kapuját. A zsidók – a feltételezések szerint – az utolsó este sorsot húztak, 20 ember végzett a többiekkel, majd magukkal is, hogy ne kerüljenek hadifogságba. Történetüket Josephus Flavius örökítette meg a Zsidó Háború c. művében, halhatatlanná téve őket.
A napfelkelte után lerobogtunk a hegyről, és visszavezettünk a csak 70 km-nyire lévő Jeruzsálembe, hogy a reggeli után felszedjük Tibort és egy másik srácot, és velük visszamentünk immár kényelmesebben, lifttel meghódítva az erődöt. Következő állomás a Holt tenger egyik strandja volt. Döbbenetesen furcsa érzés a magas sótartalmú vízben lebegni, nem véletlen olyan népszerű a hely! (A mellett persze, hogy a föld legmélyebb pontja.) Aztán persze nem győzi magáról lemosni a sót meg a sarat az ember. Sajnos már nem jutottunk be a szomszédos En Gedi nemzeti parkba, mert délután 5-kor bezárják, de egy másik kis völgybe pár száz métert besétáltunk, gyönyörködni a sziklaformációkban. Az egész táj olyan kietlen és minden szépsége mellett nyomasztó, mint Death Valley az USA-ban.
Másnap reggel az olajfák hegyéről búcsúztattuk a szent várost, aztán Tibort kivittem a tel avivi reptérre, én pedig visszavezettem, hogy a délutánt még aktívan töltsem. Elsőként az Izrael múzeumot kerestem fel, amely öt részlegével és számos kiállításával az első számú kulturális intézmény az országban. Itt találhatóak a qumrani tekercsek, és a legtöbb zsidó történeti emlék, néprajzi gyűjtemények. Az archeológiai leletek mellett természetesen van majd minden híresebb festőtől, szobrásztól is egy-két alkotásuk, egy nagyobb ázsiai gyűjtemény, valamint egy Eszterházy időszakos tárlat is volt (Dürer metszetekből). Az egyik legjobb dolog a 200 négyzetméteres makett Heródes Jeruzsáleméről. Impresszív egy város volt már 2000 éve is, az bizots! Este visszamentem az óvárosba, a Szent Sír templomba, és csatlakoztam egy olasz zarándokcsopot miséjéhez. Egész más volt így a templom, különösen, hogy mire véget ért a szertartás, már egyáltalán nem voltak turisták.
A gépem reggel 5:20-kor indult, de mivel az izraeli beszállítási protokoll híresen hosszadalmas, ezért már este kimentem a reptérre, és a gépem előtt töltöttem el pár órát, majd pedig különböző biztonsági pontok előtt sorban állva. Hétfő reggel épségben hazaértem, ráadásul a repülő egészen furcsa légi folyósón jött, és gyönyörű volt elrepülni a belváros felett. Izrael nagyon jó benyomást tett rám, nem is várt, új élményekkel gazdagodtam.
Pénteken napnyugtakor kezdődik a Sabbath, az utcák elnéptelenednek, a boltok mind bezárnak, a tömegközlekedés leáll. A hostelben egy Sabbath vacsorát szerveztek, hogy a kívülállók is megismerkedhessenek kicsit a zsidó tradíciókkal, ételekkel, borokkal. Másnap hajnalban egy frissen szerzett német haverral 3:30-kor indultunk, hogy még jóval napfelkelte előtt a Holt tengerhez érjünk, és a napfelkeltét a 400 méterrel a tó fölé magasodó Masada erőd romjairól nézzük meg. Egy meredek, de még nem túl tikkasztó kapaszkodás után pont időben érkeztünk, hogy lássuk az első sugarakat. Az erőd egészen más hangulatot áraszt a félhomályban, könnyebb megidézni a hely szellemét: Masada volt a Kr.u. 60-as zsidó felkelők utolsó bástyája. A Heródes által tökéletes katonai erőddé és egyben semmilyen luxust nem nélkülöző palotává alakított sziklatömb szinte bevehetetlenül magasodik a Holt tenger fölé. Azonban a dicsőséges római hadsereget ilyen dolgok nem zavarták, kitartásuk, szervezettségük és hadmérnökeik révén végül legyőzték a felkelőket. Miután az egész hely körül egy sáncművet alakítottak ki, a legalacsonyabb oldalon egy hatalmas rámpát építtettek (zsidó hadifoglyokkal), amelyen azután a faltörő/ostromtornyaikkal le tudták rombolni az erőd hátsó kapuját. A zsidók – a feltételezések szerint – az utolsó este sorsot húztak, 20 ember végzett a többiekkel, majd magukkal is, hogy ne kerüljenek hadifogságba. Történetüket Josephus Flavius örökítette meg a Zsidó Háború c. művében, halhatatlanná téve őket.
A napfelkelte után lerobogtunk a hegyről, és visszavezettünk a csak 70 km-nyire lévő Jeruzsálembe, hogy a reggeli után felszedjük Tibort és egy másik srácot, és velük visszamentünk immár kényelmesebben, lifttel meghódítva az erődöt. Következő állomás a Holt tenger egyik strandja volt. Döbbenetesen furcsa érzés a magas sótartalmú vízben lebegni, nem véletlen olyan népszerű a hely! (A mellett persze, hogy a föld legmélyebb pontja.) Aztán persze nem győzi magáról lemosni a sót meg a sarat az ember. Sajnos már nem jutottunk be a szomszédos En Gedi nemzeti parkba, mert délután 5-kor bezárják, de egy másik kis völgybe pár száz métert besétáltunk, gyönyörködni a sziklaformációkban. Az egész táj olyan kietlen és minden szépsége mellett nyomasztó, mint Death Valley az USA-ban.
Másnap reggel az olajfák hegyéről búcsúztattuk a szent várost, aztán Tibort kivittem a tel avivi reptérre, én pedig visszavezettem, hogy a délutánt még aktívan töltsem. Elsőként az Izrael múzeumot kerestem fel, amely öt részlegével és számos kiállításával az első számú kulturális intézmény az országban. Itt találhatóak a qumrani tekercsek, és a legtöbb zsidó történeti emlék, néprajzi gyűjtemények. Az archeológiai leletek mellett természetesen van majd minden híresebb festőtől, szobrásztól is egy-két alkotásuk, egy nagyobb ázsiai gyűjtemény, valamint egy Eszterházy időszakos tárlat is volt (Dürer metszetekből). Az egyik legjobb dolog a 200 négyzetméteres makett Heródes Jeruzsáleméről. Impresszív egy város volt már 2000 éve is, az bizots! Este visszamentem az óvárosba, a Szent Sír templomba, és csatlakoztam egy olasz zarándokcsopot miséjéhez. Egész más volt így a templom, különösen, hogy mire véget ért a szertartás, már egyáltalán nem voltak turisták.
A gépem reggel 5:20-kor indult, de mivel az izraeli beszállítási protokoll híresen hosszadalmas, ezért már este kimentem a reptérre, és a gépem előtt töltöttem el pár órát, majd pedig különböző biztonsági pontok előtt sorban állva. Hétfő reggel épségben hazaértem, ráadásul a repülő egészen furcsa légi folyósón jött, és gyönyörű volt elrepülni a belváros felett. Izrael nagyon jó benyomást tett rám, nem is várt, új élményekkel gazdagodtam.
************
Highlights of the Jerusalem trip:- Sneeking into the Dome of the Rock (and the cave under the altar)
- The amazing eclectic Church of Sepulcher
- People at the Western Wall (also a Jerusalem Day crowd)
- Walking the ramparts
- Tower of David and the Jerusalem history museum
- The Bazaars of the old city
- Sunrise from Masada fortress
- The birdies of the fortress
- Descending twice from Masada
- Floating on the Dead Sea
- Climbing some rocks in the desert
- Pretty rookies
- Sabbath dinner at the Hostel
- Learning about the Ortodox jews (they attacked our car on Saturday...)
- The Israel museum’s vast collection, including the Qumran scrolls
- Model of Herode’s Jerusalem
- A holy service in the church of the Saint Sepulcher
- Getting cleared for boarding after 2.5 hours of inspection
- Landing in Budapest
And above all, taking all along Via Dolorosa, a church or monastery at every station of the Cross, along the passion of the Christ:
1. Jesus is condemned to death.
2. Jesus receives the Cross.
3. Jesus falls for the first time.
4. Jesus meets his grieving mother.
5. Simon of Cyrene helps Jesus carry the Cross.
6. Veronica wipes the face of Jesus.
7. Jesus falls for the second time.
8. Jesus speaks to the daughters of Jerusalem.
9. Jesus falls for the third time.
10. Jesus is stripped of his garments.
11. Jesus is nailed to the Cross.
12. Jesus dies on the Cross.
13. The body of Jesus is taken from the Cross.
14. Jesus is laid in the Holy Sepulcher.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése