Korai kelés után a szomszédos városból induló 70 km-es Apache trail-en utóztunk végig mintegy 2,5 óra alatt, amely a kanyargós szerpentinjeivel, földútjával, panorámás megállóival, szellemvárosaival valóban nagy élmény volt. A következő megálló a spanyol hódítók által tévedésből Montezuma kastély-nak keresztelt, a Sinagua indiánok által ezer évvel ezelőtt épített hegyi lakás volt. A környező városból sajnos nem maradt más meg, és az egész civilizáció nyomtalanul eltűnt a XV. század végén. Néhányszáz kilométerrel arrébb a Sunset vulkán lankáin folytattuk a napot, amely a majd 3000 méter magas fennsík fölé magasodik 1500 méterrel, és 10 másik vulkán veszi körül. Utoljára a XI. században tört ki, és az akkori lávafolyásokon ma is lehet sétálgatni. A kráterek szomszédságában találhatóak a Wupatki indiánok több településének romjai. 800 évvel ezelőtt több ezer ember élt ezekben a fura épületkomplexumokban, amelyeket a megfelelően kiállló sziklákra építettek. Mire a dinólábnyomokat bemutató parkhoz értük, már öreg este volt, így nem jutottunk be, de sikeresen elértünk Page-beli szállásunkig.A reggelt a Colorado folyó leghíresebb kanyarulatánál, a Horseshoe bend-nél kezdtük. Egy picit monumentálisabb, mint Visegrád... A kétszáz méteres függőleges sziklafal tövében kanyarog a folyó, és nincs semmi korlát vagy egyéb, vígan lehet sétálgatni a sziklaperemen. Bár az igazi szezon már véget ért, a déli napsütésben így is a szebbik arcát mutatta az Antilope kanyon, amely a Navajo indiánok területén fekszik, ezért külön nekik kell fizetni a látogatásért. Egy pár perces hullámvasutat idéző dzsipfuvar után érkeztünk meg a vájat-kanyonhoz (slot canyon). Az időszakos özönvízszerű esőzések vágták ezt a 150 méter hosszú, keskely szorost a homokkőbe, amely helyenként csak egy méter széles, de 40 méter magas. Nyáron a nap lesüt az aljára délben, ilyenkor viszont "csak" a feléig, de így is fantasztikus színeket jelenít meg. Következő megállónk egy másik “slot canyon”, a Buckin Gulch hasadék volt. Bár ez nem volt olyan látványos, mint az Antilope, de másfajta élmény volt, mivel csak magunk voltunk, és egy 15 kilométeres gyalogtúra során ejtettük útba. Rengeteg egyéb színes, mókás homokkő hegy borítja a tájat, igazi változatosságot nyújtva. A vörös formációk és kietlen tájak egészen olyanok voltak, mint a NASA felvételei a Marsról. Láttunk ősi indián falfesféseteket is. Még az autóutak is élményszámba mentek a sok szépség miatt.
A harmadik nap megint teljesen más vidék következett, a Grand Canyon északi oldalát közelítettük meg hatalmas fenyveseken és sárga mezőkön keresztül. Bár a park hivatalosan október 15-én zár, a jó idő miatt még nyitva maradtak, így megcsodálhattuk az ezerméteres mélységet és víz vájta alakzatokat. Kicsit túráztunk is egy kilátóponthoz, így találkozhattunk az erdőben élő nagyfülű szarvasokkal (mule deer). A naplemente különösen szép volt, elképesztő színekbe öltöztette a kanyont. Este zamatos bölénypörköltet vacsoráztam.
Következő nap sem lazsáltunk, talán az egész túra legszebb napja volt a vasárnap, amikor is a Bryce kanyont néztük meg. Egyedül itt volt kicsit nagyobb tömeg, de szerencsére még ez is maximálisan élvezhető volt. A park az elképesztő vörös mészkőoszlopairól (Hoodoo) híres, amelyek elhagyott városként, vagy megkövesedett hadseregként merednek az égbe. Az útikönyv szerint itt vezet a világ legszebb 5 km-es túrája, és valóban nem csalódtunk benne. Másfél óra alatt annyi természeti szépséget láttunk, amennyit különben egy évben. Az időjárás is tökéletes volt, ragyogó napsütés, de nem túl nagy hőség. Végigjártuk a park kilátóit, a különböző híres formációkat, sziklaíveket és látványosságokat, majd rohamtempóban átautóztunk a Zion kanyonhoz, és felnyargaltunk a Canyon view pontra, hogy onnan nézzük a naplementét. Megérte. Még négy órányi vezetés várt ránk Las Vegas-ig, ami különösen fájdalmas volt a fáradtság és a rajtam elhatalmasodó nátha miatt (a fránya phoenixi légkondi.) Mire megérkeztünk a kaszinók városába, már egyáltalán nem voltunk kíváncsiak a nyüzsgésre, hangzavarra, inkább lefeküdtünk aludni.
Azért hétfő reggel, mielőtt kivittem Triciát a reptérre, még benéztünk a Luxor kaszinóba, de belül nem volt olyan látványos, mint vártuk. Még mindig a Caesar Palace a kedvencem. Mivel csak késő este ment a gépem, nekivágtam egy utolsó nagy túrának, a 200 kilométerrel arrébb fekvő Death Valley megtekintésének. Szinte az egész környék katonai bázis és fegyverkísérleti terep. A geológiai képzódmények (hatalmas hegyek) miatt a majd 150 km hosszú völgy az USA legszárazabb területe, évente kevesebb, mint 25 mm a csapadék. Ennek megfelelően csak a sivatagi életmódhoz különlegesen alkalmazkodott növények és állatok tudnak megélni, de nem ők a fő látványosság, hanem az elképesztő sziklaformációk. Nem gondolná az ember, hogy a kietlenség ilyen változatos tud lenni. Hullámzó dombságok, színes sziklafalak, homokdűnék, aranyszínű kanyonok, kiszárad sóstavak, néhány oázis és tucatnyi egyéb látványosság. A völgy közepe az USA legmélyebb pontja, 86 méterrel a tengerszint alatt, viszont a külötte magasodó hegyek 2-3000 méteresek. Sőt, tiszta időben el lehet látni a kontinentális USA legmagasabb pontjáig is (Mt. Whitney – 4421 m). Egyetlen bosszúságom az volt, hogy egy rendőr gyorshajtásért megbüntetett. A 10 kilométer hosszú, nyílegyenes lejtős úton 70 helyett 90-nel mentem… Az egészet olyan közönbösen intézte, mintha csak hot dog-ot vettem volna. Gyanítom, naponta több tucat embert bírságolnak így meg. Fantasztikus két hét után időben visszaértem Las Vegas-ba, és a repülőúton sem történt semmi említésre méltó, az atlantai átszállást leszámítva. A USA Southwest területe annyi természeti szépséget tartogat, hogy több év is kevés lenne mindet felfedezni, de nagyon örülök, hogy legalább a legjavát láthattam.
A harmadik nap megint teljesen más vidék következett, a Grand Canyon északi oldalát közelítettük meg hatalmas fenyveseken és sárga mezőkön keresztül. Bár a park hivatalosan október 15-én zár, a jó idő miatt még nyitva maradtak, így megcsodálhattuk az ezerméteres mélységet és víz vájta alakzatokat. Kicsit túráztunk is egy kilátóponthoz, így találkozhattunk az erdőben élő nagyfülű szarvasokkal (mule deer). A naplemente különösen szép volt, elképesztő színekbe öltöztette a kanyont. Este zamatos bölénypörköltet vacsoráztam.
Következő nap sem lazsáltunk, talán az egész túra legszebb napja volt a vasárnap, amikor is a Bryce kanyont néztük meg. Egyedül itt volt kicsit nagyobb tömeg, de szerencsére még ez is maximálisan élvezhető volt. A park az elképesztő vörös mészkőoszlopairól (Hoodoo) híres, amelyek elhagyott városként, vagy megkövesedett hadseregként merednek az égbe. Az útikönyv szerint itt vezet a világ legszebb 5 km-es túrája, és valóban nem csalódtunk benne. Másfél óra alatt annyi természeti szépséget láttunk, amennyit különben egy évben. Az időjárás is tökéletes volt, ragyogó napsütés, de nem túl nagy hőség. Végigjártuk a park kilátóit, a különböző híres formációkat, sziklaíveket és látványosságokat, majd rohamtempóban átautóztunk a Zion kanyonhoz, és felnyargaltunk a Canyon view pontra, hogy onnan nézzük a naplementét. Megérte. Még négy órányi vezetés várt ránk Las Vegas-ig, ami különösen fájdalmas volt a fáradtság és a rajtam elhatalmasodó nátha miatt (a fránya phoenixi légkondi.) Mire megérkeztünk a kaszinók városába, már egyáltalán nem voltunk kíváncsiak a nyüzsgésre, hangzavarra, inkább lefeküdtünk aludni.
Azért hétfő reggel, mielőtt kivittem Triciát a reptérre, még benéztünk a Luxor kaszinóba, de belül nem volt olyan látványos, mint vártuk. Még mindig a Caesar Palace a kedvencem. Mivel csak késő este ment a gépem, nekivágtam egy utolsó nagy túrának, a 200 kilométerrel arrébb fekvő Death Valley megtekintésének. Szinte az egész környék katonai bázis és fegyverkísérleti terep. A geológiai képzódmények (hatalmas hegyek) miatt a majd 150 km hosszú völgy az USA legszárazabb területe, évente kevesebb, mint 25 mm a csapadék. Ennek megfelelően csak a sivatagi életmódhoz különlegesen alkalmazkodott növények és állatok tudnak megélni, de nem ők a fő látványosság, hanem az elképesztő sziklaformációk. Nem gondolná az ember, hogy a kietlenség ilyen változatos tud lenni. Hullámzó dombságok, színes sziklafalak, homokdűnék, aranyszínű kanyonok, kiszárad sóstavak, néhány oázis és tucatnyi egyéb látványosság. A völgy közepe az USA legmélyebb pontja, 86 méterrel a tengerszint alatt, viszont a külötte magasodó hegyek 2-3000 méteresek. Sőt, tiszta időben el lehet látni a kontinentális USA legmagasabb pontjáig is (Mt. Whitney – 4421 m). Egyetlen bosszúságom az volt, hogy egy rendőr gyorshajtásért megbüntetett. A 10 kilométer hosszú, nyílegyenes lejtős úton 70 helyett 90-nel mentem… Az egészet olyan közönbösen intézte, mintha csak hot dog-ot vettem volna. Gyanítom, naponta több tucat embert bírságolnak így meg. Fantasztikus két hét után időben visszaértem Las Vegas-ba, és a repülőúton sem történt semmi említésre méltó, az atlantai átszállást leszámítva. A USA Southwest területe annyi természeti szépséget tartogat, hogy több év is kevés lenne mindet felfedezni, de nagyon örülök, hogy legalább a legjavát láthattam.
*****************
After an early wakeup we began our marvelous journey though the best places of the Southwest. We drove 1200 miles, every day visiting something different; the landscape changed around from desert to canyon, sand dunes to forests all the time.First day was a lot of driving, and a lot of fun:
- Winding through 42-mile-long Apache trail
- Spotting cacti, canyons and a ghost town
- Looking up at Montezuma’s castle
- Hiking on a lava field at 9000 feet around the Sunset vulcano
- Touring the wupatki village ruins
- Missing the dino footprints
- Living on the edge of the Horseshoe bend
- Having a rollercoaster-like jeep ride to the Antelope canyon
- Photoshooting in the colorful Antelope slot canyon
- Hiking to, in and around the Buckin Gulch slot canyon
- Jumping down to the kilometer deep valley
- Checking on mule deers
- Spotting the Colorado river from Imperial point
- Enjoying a romantic sunset at the Royal point
- A magnificent drive through the red canyon
- Wonderful viewpoints of Bryce canyon
- Casting down into the Hoodoos like into a petrified city
- Running up to the top of Zion canyon to watch sunset
- Driving like crazy to Las Vegas
droving to the amazing landscapes of Death Valley
- Hiking in a gold canyon
- Walking 86 meters below see level on a dried salt lake
- Looking over a 3000-m-deep valley from Dante point
- Jumping onto sand dunes
- Getting fined on a 10-km-long straight road for speeding at 95 km/h
- Visiting ghost towns
- Eventually flying back to Baltimore
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése