Flickstop

Idézet // Quote for the week

"Ha nem vagy kész arra, hogy hibázz, soha nem vagy képes semmi eredetit teremteni."

/Sir Ken Robinson/

*********

"Failure defeats losers,
failure inspires winners.”

/Robert T. Kiyosak/

Párduc, oroszlán, gorilla // Roaming free in Africa

Másnap visszatértünk a nemzeti N2-es főútra – Garden Route – és amentén folytattuk utunkat, meg-megállva takaros településeknél (Little Brak-nál kezdtük (dobtunk egy sört a tengerparton), Segdfield,  Knysna (itt benéztünk az elefánt parkba kicsit), Prattenberg bay, Keurbooms folyó torkolata), majd délután elértünk a Tsitsikamme parkhoz, illetve az azon átívelő autópályahíd aljához, ahol is a világ legmagasabb (hidas) bungee jumpingja található.  Ezer éve ki akartam már próbálni az ugrást, és miért ne egyből a legnagyobbal próbálkozzak? Rövid eligazítás és mérlegelés után bekötöttek, háromig számoltak, és már zuhantam is. Sokáig, gyorsan. Nagyon jó volt! (Kb. 4 mp a szabadesés rész, aztán 160-180 méternél ránt vissza a gumi, a csúcssebesség 120 km/h.) Megnéztük még a helyi indián kézműves falut (felejthető volt), aztán elvezettünk Port Elizabeth-be, ami a déli partvidék második legnagyobb városa. Nem tűnt különösebben vonzónak, viszont a naplemente itt is gyönyörű volt. Szállásként egy takaros „privát” hostelünk volt, és este a helyi étteremláncban, az Ocean Basket-ben ettünk-ittunk nagyot.  (Mint utóbb kiderült, a helyiek szerint is ez a legjobb étterem.)
Kedden következett a fő program (mihelyst kikecmeregtünk Port Elizabeth gettós részéből), a szafari, ami miatt egyáltalán elautóztunk 1000 km-t Fokvárostól keletre. Az Addo Elephant Park a Kruger után a második legnagyobb nemzeti vadrezervátumuk. 1920-ra a korábbi több ezer egyedből mindössze 5 elefánt maradt a környéken, akkor hozták létre a parkot védelmükre. Többször ki kellett bővíteni, mert az elefántok nem szeretik a bezártságot (azaz mindig lerombolták a kerítést), de most már elég jól elvannak, és számuk 500 fölé nőtt.
A legjobb, hogy a parkban a saját kocsiddal mehetsz körbe (természetesen csak a kijelölt úton és csak saját felelősségre, kiszállni pedig csak pár helyen lehet), így annyit tölthetsz az egyes helyeken, amennyit akarsz. Először csak a távolban láttunk egy-egy állatot. Aztán egy elefántot egész messze, aztán közelebb, még közelebb, aztán már olyan közel volt egy hím, hogy pánikszerűen kellett odébbállnunk a kocsival. Lenyűgöző élmény volt! A nap végére több mint 100 példányt láttunk. (Valahol 50-nél már abbahagytam a számolást.) Voltak fiatal és öreg hímek, borjak, nőstények, meg egy egész csorda! Láttuk őket fürdeni, inni, játszani, zebrákat kergetni, és barátságosan legelészni is. De nem csak az elefánt az egyetlen vadon élő állat a parkban! Van oroszlánjuk, leopárdjuk, rhinójuk is (ezekhez sajnos nem volt szerencsénk), illetve kaffer-bivalyuk, teknősük, varacskos disznójuk, többféle antilopuk, szarvasok, gazellák, zebrák (ezeket mind láttuk), és több más érdekes állat. (A brosúrában szorgosan jelöltük, hogy mi mindent sikerült lencsevégre kapni.) Egész nap „üldöztük” az elefántokat, vagy épp menekültünk előlük, és „vadásztuk” az állatokat (csak fényképezővel).
Hazafelé Jefferson bay-ben egy lepukkantabb kisvárosban fish&chips-eztünk, aztán elvezettünk egészen Wilderness-ig (hogy másnap legyen esélyünk elcsípni a repülőmet Fokvárosból). A városka legszélén, a tengerpart fölött volt a hostelünk, amelyet éppen renováltak félig, de a kilátás elképesztő volt. Éjszaka láthattuk, hogy a tengerben fénylenek a fluoreszkáló planktonok (ilyesmit korábban Puerto Ricon láttunk csak.)
Az utolsó nap virradt fel számomra. Elsőként az útikönyvben kiemelt „Map of Africa” természeti formációt néztük meg (egy Afrika alakú erdőfolt az egyik hegyen), bár igazság szerint az óceán szebb volt a másik irányban. A híres üdülőhelynek számító Harold’s Bay-ben szerettünk volna reggelizni, de teljesen kihalt volt, alig találtunk egy kisboltot. A gyorsabbnak számító főutat választottuk a főváros felé, aminek mentén egy privát vadasparkot tudtunk útbaejteni (Garden Route Game Lodge). Ez tényleg olyan luxust kínáló szafari, amilyeneket a brosúrákban látni. Sok időnk nem volt rá, de a távolban így is kiszúrtunk 3 orrszarvút, és láttunk a farmjukon pár krokodilt. Zárás előtt még pont odaértünk Fokváros határában a Giraffe House-hoz, amelynek első számú híressége Gerry, a fogságban nevelkedett és filmekben is gyakran szereplő zsiráf, de valójában a többi állatuk érdekesebb volt. A szokásos állatsimogatón (kecskék, juhok) túl voltak érdekesebb ragadozóik, teknőseik, sok-sok krokodiljuk is. Hármunknak tartottak egy privát simogató-showt, ahol fogtunk óriásbékát,  miniteknőst, tarantulát, skorpiót, kis és nagykígyót meg még hasonló nyalánkságokat. Természetesen barátkoztunk Gerry-vel is, táncoltunk neki egy afrikai néptáncot, aztán átvágva a nyomortelepeken Bacsiék kivittek a reptérre.
Fájdalmas búcsút vettem tőlük (elfeleztünk egy zsiráf-totemet), mivel ők még maradtak 3 napot élvezni a nyugati partot. Én nagy nehezen feladtam az összes csomagomat (csak a svájci bicskámat kellett Bacsiéknak utánam hozniuk), aztán ripsz-ropsz Londonon keresztül hazarepültem.
Mindent összevetve ez volt életem legjobb utazása, és nem elsősorban a hossza miatt: változatossága, élménygazdagsága tette azzá, valamint az a tény, hogy végig-végig jó barátokkal voltam; bárhol is a világban…

*************

The wonderful journey just continued with the same intensity of new experience and beauty:

•  Wonderful beaches: Little Brak, Segdfield,  Knysna, Prattenberg bay
• Knysna elephant park, Keurbooms river bank 
• World's highest bridge bungee: 216 m high, 4mp free fall, 120 kmph top speed
•  Port Elizabeth, but rather just the sunset
• Ocean Basket for "local" food

 And of course, the major part, why we drove 1000 km off from Cape Town: the safari and all the animals at Addo Elephant Park:

• You can drive around the 500+ elephants in your own car!
•  Zooming in to the elephants: the first spotted, then closer, even closer, then this one, we had to ran away from 
• We saw over 100 elis! The cutest were the young males swimming
• All other animals: zebras, buffalos, turtles, warthogs, antelops,etc.
• A weird hostel at Wilderness, with amazing ocean views 
• Fluorescent algees in the ocean (We thought they are only at Puerto Rico.)
• „Map of Africa” 
• Harold’s Bay-ben 
• A private game park: Garden Route Game Lodge, with luxury and animals
• Giraffe House near Cape Town with Gerry, turtles and crocodiles
• Along with giant frogs,  minitortoises, scorpions, snakes and so

It was really sad to say good bye (Bacsi and Melcsi stayed for another wonderful three days). We shared a girafee totem then I flew home through London.
Altogether, this was the very best trip of my entire life. Not just because of its length, or I did not get rubbed; it was so versatily, so beatiful, and most importantly, I spent all the time with good friends; wherever in the world...

Idézet // Quote for the week

“Ha az ember lelke műveletlen, szeme s füle hamis tanú.”

/Herakleitosz/

********
"If there is a doubt, there is no doubt."

/Robert DeNiro, Ronin/

Flickstop

Afrika, te csodás! // Wonderland Africa

 Szombat reggel felvettük a bérelt autónkat, majd tetris-eztünk egy fél órát, mire kisütöttük, hogyan is fog beférni a rengeteg csomagunk a kis Hyundai-ba. Végül egész jól megoldottuk, és nem raboltak ki minket (pedig jutott csomag az üléstérbe is). Első közelítésben a Kirstenbosch botanikus kertbe mentünk, mert azt korábban nem sikerült beiktatni a programba. A park a Table mountain hátsó oldalánál fekszik, majd 400 éve ültették itt az első fát (és 100 éve egyike volt a legelső botanikus kerteknek), több mint 7000 növényfajta található benne. Egyes részei tematikusan rendezettek/ültetettek (gyógynövények, illatos virágúak, kerti növények), míg más részei inkább vadregényesek. Nagyon élveztük a rövid sétánkat, pálmafák, kaktuszok, mindenféle madarak között, és találkoztam egy barátságos teknőssel is.
A nap hátralevő részében megtettük a kötelező kört a Jóreménység foka felé. Kezdtünk Simon’s Town-ban, (ami híres a sok cápáról) illetve mellette található Boulders Beach, az afrikai pingvinek népes kolóniával (több mint 3000 egyed él itt), majd továbbautóztunk a félsziget sziklás végébe (Cape Point Nemzeti Park), ahol két világítótorony is áll, annyi hajótörés volt. Felülről láttunk egy csomó bálnát útközben (Southern Right whale), mert most van a vándorlási időszakuk vége. A meredek sziklafal számtalan tengeri madárnak ad otthont, valamint fantasztikus kilátópontokat biztosít. Körbesétáltunk mindenfele, és sűrűn kattintgattuk a féynképezőgépet. (Kipróbáltam a lassított felvételeket is a hullámokon.) Különösen jó volt a Dias beach, ahol menekültünk a hatalmas, cirka 4 méteres hullámok elől. (Bacsiék sikeresen el is áztak.) A Jóreménység fokánál megvolt a kötelező fényképezkedés, illetve megörökítettük a hullámverést a lemenő napfényben. Az állatvilág azonban továbbra is nagyon izgalmas volt, láttunk kudukat (csavart szarvú antilopok), páviánokat, dassie-kat és egy cuki strucc családot. Következett Misty cliff és egy csodaszép világítótorony, mert nagy hajrával a naplementét a Chapman’s öböl bejáratától néztük. Mielőtt végleg besötétedett volna, végigvezettünk a drámai Chapman’s Peak Drive-on, amit félig belevágtak a sziklafalba, és remek kilátás nyílik róla a Hout öbölre. Bacsiék szerencsések voltak: ezt az utat már bejárták korábban nappal is. Mindezek után következett a már igen lankasztó vezetés Stellenbosch-ba, ami a borvidékük központja. Annak ellenére, hogy napközben 30-35 fok volt, estére 15 fok alá hűlt a levegő, így a tengeri vacsoránk (Fish Market) után rövidre fogtuk a városnézést.
Az útikönyv leírásával ellentétben vasárnap nincsenek nagyon nyitva a borászatok, pedig több tucat is van ezen a környéken. Egyedül a Haskell / Dombeya pincészet volt nyitva, de nem ültünk be egy rendes reggelire, csak megkóstoltuk pár tételüket. Igazság szerint mindegyik túl könnyed, egyszerű volt. (A csúcsboraikhoz persze nem nyúltunk.) Következett a gepárd-menhely, amelyet a Spier pincészet mellett alakítottak ki. Van 5-6 gepárdjuk, akiket valamiért nem lehet szabadon ereszteni, és folyamatosan kapják a kicsiket is. Nagyon szép állatok, de 6000 Ft-ot nekünk nem ért meg egy 10 perces simogatás a kölykökkel… Levezettünk a tengerpartra a híres Whale route-ra, amely a hatalmas hegyek és a tenger között kanyarog végig. Központja Hermanus, ahol minden évben összegyűlnek a bálnák párzani, és most is láttunk egy jó párat udvarlás közben, vagy csak úszkálni. (Illetve fókákat is.) Úgy tartják, hogy ez a világ legjobb szárazföldi bálna-leshelye. Folytattuk volna utunkat tovább a parton, de az új útikönyvünk (2011.08.) még túl új volt, így egyszer csak egy földúton találtuk magunkat. Szerencsére túléltük azt az 50 km-t is, csak „kicsit” porosak lettünk.  A táj, amin átvezettünk elképesztően változatos volt: hol megművelt dimbes-dombos, hol nagy hegyes, széles völgyekkel, máskor meg szavannás, esetleg bozótos. Sokkal gazdagabb, mint amire számítottam. Mire L’Agulhas-ba értünk teljesen befelhősödött, illetve köd borított el mindent. Itt találkozik a két óceán (az Atlanti és az Indiai), és a melegebb Indiai felől folyamatosan párás levegő érkezik. L’Agulhas az afrikai kontinens legdélebbi pontja: S-34,832deg. (Immár a harmadik ”legdélebbi” pontom idén.)  Estére épp hogy odaértünk a szállásunkra Little Brak-ba, ahol egy elképesztően aranyos és rendes hostelben szálltunk meg. Talán ez a legjobb hostel, ahol eddig valaha voltam! Külön jó, hogy mivel ilyenkor még előszezon van, teljesen üres volt, így a többágyas szobákban is csak hárman aludtunk (akárcsak a későbbi helyeken). Az estét annak rendje és módja szerint jófajta helyi borral zártuk. 

************

Not as if Cape Town left us any unpleasant with its magnificent mountains and beaches, but as soon as we stepped out of town, wonder came after wonder. Can't even list them all, just a few highlights of only the first two short days of our road trip:

• Kirstenbosch botanical garden, at the back of Table mountain 
• Simon’s Town, next to Boulders Beach with all the African penguins 
• Cape Point Nemzeti Park, with two lighthouses and a couple of dating Southern Cape Whale 
• massive rock walls with fantastic viewpoints
• having fun with the waves, also shooting super-slow motion videos
• Dias beach, with app. 4-m-tall waves
• Cape of Good Hope with the sign and the waves
• more safari on the way home: kudus, baboons, dassies, entire oistriche family
• beautiful Misty cliff, then sunset at Chapman’s bay 
• driving though the dramatic Chapman’s Peak Drive, and sunset over the  Hout bay. 
• night drive to Stellenbosch
• morning visit to Haskell / Dombeya winery 
• cheetah sanctuary
• whale route with Hermanus, the very best land whale watching site
• driving on a highway dirtroad
•  L’Agulhas, where the two oceans meet: S-34,832deg. (This was actually my third southernmost point this year)  
• hostel in Little Brak, probably the nicest, ever

Idézet // Quote for the week

“Az ember a legjobb számítógép, amit csak felküldhetünk egy űrhajóval, ráadásul az egyetlen, amelyet nagy tételben elő tudunk állítani képzetlen munkaerő segítségével is.”

/Wernher von Braun/

*******

“The most incomprehensible thing about the universe that it is comprehensible.”

/Albert Einstein/

IAC Fokvárosban // Spring in Cape Town

Az igazat megvallva, csak átmenetileg jöttem vissza Európába, mivel Londonon keresztül vezetett a legrövidebb út San Francisco-ból Fokvárosba, a következő konferenciámra.

Mindkét 11 órás repülőutat Boeing 747-essel repültem, és nagyon kíváncsi voltam rá, hogyan fogom bírni. Őszintén szólva: remekül elvoltam, egész jól kipihentem magam, és amennyi munkát beütemeztem, akár még egy etapot bevállaltam volna.

Fokvárosban rendezték idén az IAF Nemzetközi Űrkongresszust (International Astronautical Congress). Voltam már ezen Brémában, Vancouverben és Hyderebadban is. Nem elsősorban szakmai értéke miatt jelentős összejövetel, hanem mert ez a legmagasabb rangú űrkonferencia, azaz ide látogatnak el a NASA, ESA, RSA vezetői is minden évben, nagy horderejű bejelentéseket tesznek, és az ipar is rendesen képviselteti magát az Expo-n. (Ez idén átlagosnak volt mondható, bár az ESA és a NASA standok elég szerények voltak, a dél-afrikaiak kitettek magukért.) Az idei, 62. IAC volt az első, amit Afrikában rendeztek, és ennek okán számos special session és plenary talk foglalkozott Afrika-specifikus kérdésekkel, amelyek engem kevésbé érintettek. Talán mintha kevesebb robotikai szekció is lett volna, mint korábban, de így is megtaláltam a fontos szakmai kapcsolatokat. Pl. bemutatkoztam a NASA No.1. vezetőjének, a helyettesének, a Glenn űrközpont igazgatóhelyettesének (akiről kiderült, hogy múltkor hallgatta a NASA-s előadásomat, mert szintén a hosszú távú emberes küldetés támogatása érdekli), a kanadai MDA Robotics és a DLR igazgatóhelyettesének, stb. Bacsiékon keresztül megismertem egy magyar szakembert, aki a NASA Washingtoni központjában dolgozik, és találkoztam 5 emberrel a 4 évvel ezelőtti ESA-s diákcsoportból.

Az IAC-n a social event-eket elég szűkösre szabták (illetve mind keményen fizetős lett volna), így inkább Bacsiékkal csináltunk külön programokat, illetve részt vettünk az estébe nyúló előadásokon is. Bacsi és Melcsi ajánlására én is a De Waterkant nevű (régi  kikötői) negyedben foglaltam szállást mintegy 15 perc sétányira a kongresszusi központtól (kilátással a Table mnt-re). Ez a rész meglehetősen biztonságos, de Fokváros egészének elég rossz híre van, így annak ellenére sem mászkáltunk sokat este az utcán, hogy majd minden sarkon álltak biztonsági őrök és rendőrök a belvárosban.

A konferencia kevésbé izgalmas napjain "szabadságot vettünk ki", és kicsit felderítettük a várost. Mivel épp, hogy csak beköszöntött a tavasz Fokvárosban, így fürdeni még nem lehetett, maradt a túrázós program. Fokváros első számú nevezetessége és ikonja a Table  mountain, amely tényleg asztalként magasodik az egész belváros fölé. A teljesen lapos teteje valamivel több mint 1050 méteren van, és a mindig túlzsúfolt lanovka mellett számos gyalogút vezet rá fel. A leghíresebb (hírhedtebb) az India Venster, amely a lift alatt visz meredeken fel. Mivel több könnyebb mászós rész (5.4) is van benne, tapasztalatlanoknak egyáltalán nem ajánlják. 2009-ben két turista fatális balesetét követően láncokat és vasrostélyokat helyeztek el a nehezebb szakaszokon, de Bacsiék még így is inkább a biztos, lankásabb Platteklip Gorge utat választották.  A kilátás mindkét esetben gyönyörű. Én roppant mód élveztem a keményebb utat, és fantasztikus kilátás nyílt róla minden kanyarban. A felső szakaszon találkoztam egy helyi lánnyal, aki szintén először mászta ezt az utat, és nagyon jót beszélgettünk a csúcsig. A tabletop egyszerűen lenyűgöző: gyönyörű kilátás mindenfelé: egyik oldalon a 12 apostolnak nevezett csúcsok, aztán Camps Bay a hófehér homokos strandjával, a másik ikonikus csúcs - Lion Head mountain -, majd a belváros és végül hátrafelé a többi hegy és  a borvidékek. Alig bírtunk betelni vele. Volt csúcs sör, csúcs pálinka és csúcs szivar is. Lefelé Bacsiék a liftet, én meg a laposabbik ösvényt választottam. (Én voltam lenn hamarabb.) Visszafelé találtunk egy kis parkot, ahonnan csodálatos volt a naplemente. Most láttam életemben először lenyugodni az óceánba! Csináltunk mindenféle jópofa képeket is. Remek móka volt!Hazafelé a szórakoztató negyeden sétáltunk át, a Long streeten. Még mindig megfigyelhető a koloniális stílus az épületek legtöbbjén.

Egy másik nap megpróbáltunk némi kultúrát magunkba szívni, és felkerestük a múzeumnegyedet, ami egy nagy park (Company Gardens) körül van. A természettudományi múzeum nem tűnt elég izgalmasnak, így a mások által is ajánlott Nemzeti Galériát tekintettük meg. Hiba volt. Néhány archaikus fotón kívül sok más értékelhető nem volt benne, ugyanis az egész múzeumot egy időszakos modern tárlat töltötte ki, amely az afrikai emberek és az állatok viszonyát mutatta be – kevésbé élvezhető módon. Utána elsétáltunk még az erődjükhöz, (Castle of Good Hope) illetve megnéztük a District 6 múzeumot. Ez utóbbi már sokkal érdekesebb volt, a város központjába benyúló egykori nyomor- és vigalmi negyed történetéről és felszámolásáról szólt. Története híven ábrázolja a fekete kontinens viszontagságait: elnyomás, diszkrimináció, szegregáció... (Egy későbbi posztban fogok majd írni minderről.)

Még Table hegy előtt megpróbáltunk eljutni a Robben szigetre, amely sokáig börtönként működött, és itt raboskodott Nelson Mandela is, de szerdára nem lehetett már jegyet kapni, hiába mentünk oda a hangulatos waterfront-i kompkikötőhöz, majd a pénteki utat törölték a szeles időjárás miatt. A pénteki záróünnepséget inkább lecsaltuk, és kibuszoztunk a Table View pontra (kicsit északra a tengerpart), ahonnan valóban csodaszépen látszik a belváros és a hegy, különösen naplementében.

********

To tell the truth, I was not flying back to Europe to stay for long. All I had was an 8-hour-long layover at Heathrow, before boarding another Boeing 747 to take me for another 11-hour-long flight to my 13. conference of the year: the International Astronautical Congress (IAC) in Cape Town, South Africa.

I have long planned this giga-trip, and this final section was the cherry on the cake. IAC is a fine conference, but not mostly for its professional excellence, rather it provides an outstanding opportunity to meet the stakeholders of space research and exploration.

A couple of the folks I met: the NASA Administratior, the deputy-admin, deputy chairman of Glenn Research center, dept-director of DLR, dept-president of MDA Robotics, a Hungarian fellow working at the NASA HQ in D.C., and a couple of my good friends from previous IACs. (I had been to IAC03 Bremen, IAC04 Vancouver and IAC07 Hyderabad, to all as an ESA sponsored student.)

Besides the conference program, we got to see a bit of the city as well. Cape Town is gorgeous! Couple of the highlights:

• The iconic Table mountain, of course!  
• Stunning views all around
• Hiking/climbing up via India Venster
• Pálinka and Cuban cigar at the top
• Staring at the dassies
• Gorgeous Lions Head mountain
• Hiking down via Platteklip gorge and beating the crowd (waiting in line for the funnicular)
• Amazing sunset into the ocean
• Having fun with the Sun

• Sunset over the bay from Table view
• Iziko Museum quarter (mostly from the outside)
• District 6 museum (on the rugged history of black and white people living together here)
• Castle of Good Hope
• Charming streets of De Waterkant
• Victoria and Alfred Waterfront
• Close encounter with a harbour seal 
• Start of an around-the-world race of clippers 
• Unfortunately missing the Robben Island tour (due to overbooking and rough weather later)

IEEE IROS11 // IROS in San Francisco

Az IROS konferencia vasárnap a workshopokkal kezdődött, ahol a sebészrobotikai szekcióban volt egy poszterelőadásom, ezzel le is tudtam a kötelező szakmai programot, utána már csak hallgatóként vettem részt – valamint a diákprogramokat szerveztem, és a RAS adminisztratív bizottságaiban dolgoztam. (Hajnali meetingek, megint…)

Utólag visszatekintve, ez volt életem eddigi legjobb konferenciája. (Kb. 50 közül.) Ez köszönhető annak, hogy a szervezők elképesztő mennyiségű energiát fektettek bele, így minden kritikus dolog simán ment, nagyon jó volt együtt dolgozni velük, volt elég idő végiggondolni a programokat. Sikerült megfelelő számú önkéntes segítőt találnom a hallgatói programok lebonyolításához, emiatt nem kellett túlhajtanom magam. A konferencia hatalmas siker volt minden szempontból, rekord számú látogatót és kiállítót vonzott, és még utolsó este is tömve volt a terem az emberekkel. A Hilton első emeletén berendezett Expo egészen kivételes volt, 3-4 PR2 robot mászkált különböző feladatokat végrehajtva, volt guruló, ugráló robot, iCub, ASIMO, az Intuitive kiállított egy teljes da Vinci Si-t, valamint még fénykardozhattam is a KUKA lightweight ellen.  (További remek képek itt.) A kiállítási rész érdekes, extrém vagy épp jópofa robotjai mellett természetesen az emberek jelentették a legtöbbet, tucatnyi barátom és ismerősöm itt volt.

Hétfő délelőtt feliratkoztam egy rövid túrára a UC Berkley egyetemre. Ez jelenleg a világ első számúnak ragsorolt felsőoktatási intézménye (de mindenképp egy a legjobbak közül, 70 Nobel díjasuk van). A kampuszuk hatalmas, 14 karukon 35000 diák tanul. Az épületek nagy része viktoriánus vagy neoklasszicista stílusú, ami elég furcsa hangulatot kölcsönöz a helynek. Itt található a világ legnagyobb egyetemi könyvtára (összesen 32 könyvtáruk van), nagyjából 11 millió kötettel. Meglátogattuk az itteni hallgatók által feltárt T-Rex csontvázat és a legtöbb mérnöki épületet.  Nagyon büszkék rá, hogy kezdeményezői és szervezői voltak a Free Speech http://en.wikipedia.org/wiki/Free_Speech_Movement béke-mozgalomnak a 60-as években. Rövid idő alatt a kampusz főbb épületein túl 7 robotikai labor munkájába nyerhettünk betekintést. (Ezekről részletesebben a SurgRob-on fogok írni.)

Másnap egész nap a konferencián voltam, mind a szekcióülések, mind a plenárisok nagyon érdekesek voltak (pl. most mutatták be először a közönségnek az Alpha dog hadászati robotot.) Délután busszal vittek ki mindenkit a kikötőbe, ahol felszálltunk egy hatalmas lapátkerekes klasszikus gőzösre, és azzal vittek körbe az öbölben a bankett keretében. Elképesztően szép időnk volt, a naplemente teljes pompájába öltöztette a Golden Gate hidat.

Social event-ekből nem volt hiány: kedden és szerdán rendeztük meg a fiataloknak szóló szakmai ebédjeinket, majd szerda este következett egy exklúzív fogadás a de Young múzeumban, ahol amellett, hogy mindenféle tengeri nyalánkságot ehettünk, szabadon körbesétálhattunk az egész múzeumban, beleértve az épp időszakos különlegességüket, a Picasso tárlatot. 100 műalkotást kaptak kölcsön a párizsi Musée National Picasso-tól. Zseniális volt!

Másnap a zárófogadás után még elvittek minket a VIP fogadásra, ahol külön megköszönték a szervezőknek a sok munkát. Egy újabb puccos helyen voltam, ráadásul az egész robotikai társaság elitjével. (Pálinkáztunk egyet a Robotikai társaság elnökével és több alelnökével, akik mind el voltak ragadtatva a nagypapa-féle itókától, úgyhogy komolyabb tételeket kellett ígérnem nekik a májusi konferenciára…) Életem talán legjobb befektetése volt az IEEE!

Kis apróság: Andris hívta fel a figyelmemet erre az elképesztő timelapse videóra, amely alapján meghívtuk a srácot a konferenciára is videózni, és el is jött. Teljesen belelkesült tőle, hogy Magyarországon is nézik ezt a klippet, és el is hívott egy látogatásra a munkahelyére: a Pixar-hoz. Legközelebb útbaejtem!

Pénteken még volt pár érdekes workshop, este a biciklitúra, aztán szombaton egész nap a vezetőségi ülés. (Sajnos nem a közvetlen főnököm nyerte az elnökválasztást, pedig jó lett volna.) Este irány ki a reptér, és uzsgyi vissza Európába egy 747-essel.

********

This IROS was probably the best conference I have ever been to (over 50). This is mainly due to the enormous amount of work and spirit the local organizers put into it. They started early, and had enough time and workforce to carve out the fine details as well, making it a wonderful experience! It helped me a lot as well, since I got all the support to organize the RAS student activities, and even managed to bring in more volunteers to help me on site. The event saw record attendance (1800+), and a beautiful variety of robots at the exhibition. Hail to Prof. Khatib and his team!
There were many things that I particularly liked about this IROS. First and foremost, the company. Yet again, so many good old friends were here. Can’t wait to see them again at the next conference! Next comes the Expo. Silicon valley showed off, and presented a couple of its best robots. There was a couple of PR2 robots, iCub, ASIMO, a da Vinci Si dual, and I could try the lightsaber fight against a KUKA lightweight. More cool pics are here.
The professional program was also decent, the unusually low acceptance rate (30%) resulted in a higher average quality of the works, and there were numerous workshops entirely dedicated to topics I care for. The plenaries were also exciting (e.g. Boston Dynamics showed the Alpha dog videos for the first time), I could finally meet in person Dr. Hirzinger, and there was an industrial forum on medical robotics (finally!) where it turned out that the vice chairman of KUKA labs actually knew me from my publications. (It might make sense to publish so much after all :o )
The social programs were excellent, yet again. Monday began with an organized tour to UC Berkeley and 7 of its robotics labs. (I’ll write more about it on SurgRob). Tuesday, we had our GOLD lunch, and a wonderful cruise on the bay on a classical steam-wheeler. The weather was graceful, and we witnessed a magnificent sunset over the Golden Gate. Wednesday brought the more and more popular Lunch with Leaders RAS SAC event (where it’s the leaders now who show up first volunteering to take part), and in the evening, we could feed not only our stomach and liver, but also our cultural appetite in the de Young museum, where a special conference reception was held. Full access granted to the exhibitions, even to the excellent temporary Picasso one!
Thursday brought the still crowded farewell party, and the special VIP dinner for the organizers, in a fancy restaurant near Pier 39. My grandpa’s pálinka won hearts and minds for me immediately from the elite of the society.
I spent most of my days at the conference, and the Friday evening biking around. Saturday came really too soon, when we had the full day AdCom meeting, and I had to run away at the end to catch my flight back to Europe. What a wonderful week!

Idézet // Quote for the week

„Pénz nélkül eddig még csak a pénzverdéknek sikerült pénzt csinálniuk."

/Erzsébet királyné pénzügyminisztere/

*********
“The problem with the Internet startup craze isn’t that too many people are starting companies; it’s that too many people aren’t sticking with it.”

/Steve Jobs†/

Kaliforniai móka / Fun in Cali

 Csütörtök este csak az utolsó vonattal sikerült eljutnom Ann-hez, aki nyáron költözött Menlo Parkba Baltimore-ból, mivel a Stanfordon fejezi be tanulmányait. Nagyon takaros házban laknak, némi zölddel körülvéve, ahogy az tipikus az egész szilikon völgyben. Másnap reggel az Intuitive Surgical-nél kezdtem. (Ők fejlesztették ki és gyártják a da Vinci sebészrobotot.) Egy rakás ismerős itt dolgozik, és a látogatásra is velem jött két Hopkins-os barátom. Simon DiMaio foglalkozott velünk fél napon keresztül, igazán rendes volt tőle, hogy mindent megmutogatott. Először is játszhattunk a demó termükben lévő dual konzolos Si roboton, majd én tartottam egy szemináriumot az ebéd alatt, és meglátogattuk az új gyártósorukat is.  Most próbálhattam ki először a szimulátorukat is. (Bővebb beszámoló a SurgRob-on, hamarosan.) Délután Min-nel elautóztunk a NASA Ames kutatóközpont bemutatóterméhez, a Goggle központjába és végül a Stanford központi kampuszába. Este elmentünk mulatni pár visiting student-tel, akikkel még Bosonban ismerkedtem meg, és jelenleg szintén Allison frissen Stanfordra költözött laborjában dolgoznak.
Másnap délelőtt az egyetemen dolgoztunk kicsit, intéztünk némi bevásárlást, aztán Kostas-szal elautóztunk a Castle Rock parkba (elképesztően nagy bérelt autójával), ahol nagyon kellemeset kirándultunk, és kicsit mászni is tudtam. Remek utak vannak, kár hogy nem volt felszerelésem meg partnerem egy kis sportmászásra (így maradt a free solo, de persze csak bébi utakon).  Fantasztikus látvány volt, ahogy naplemente után a felhők az óceán felől meghódították a hegyeket. Este találkoztunk a többiekkel, és egy autentikus thai étteremben vacsoráztunk. Másnap kora reggel kocsival mentünk be San Francisco központjába, a Hiltonba, ahol az IEEE IROS konferencia kezdődött.
Az IROS alatt nem volt olyan sok lehetőségem várost nézni, egy-két este mászkáltunk csak, illetve még első nap elautóztunk a Golden Gate-hez Tomékkal, de konkrétan semmit nem láttunk a köd miatt. Utolsó este béreltem egy biciklit, és a technikai program után elzúztam a Golden Gate-hez, hogy végre megnézzem a naplementét. Útközben letekertem a Lombard street-en, ami mindig jó móka. Sajnos ez alaklommal is felhős volt az ég alja, és nem láttam a napot az óceánba lenyugodni… (Közben kétszer is áttekertem a hídon, mert nem volt rendesen kitáblázva az útzár az egyik oldalon.) Napnyugta után a felhők teljesen visszahúzódtak, és a Golden Gate gyönyörű volt az esti fényben a Hill pointról (Fort Baker: Battery Spencer). Csak a fényképezés végére szétfagytam az erős szélben. Átmentem még a Vista Point North-ra is, ahol találkoztam vagy egy tucat mosómedvével, aztán alig akartak visszaengedni, merthogy a hidat 9-kor lezárják a gyalogosforgalom elől. Szerencsére volt egy fejlámpám, anélkül különösen kalandos lett volna visszajutni a kivilágítatlan, tekergős (helyenként elterelt és megszűnő) bicikliutakon a belvárosba. Zárásként Tommal kisétáltunk a Bay bridge-t is megörökíteni, majd pedig Kostas-szal hármasban gurítottunk le pár búcsúitalt.

********

I arrived to Ann’s lovely apartment very late, since my flight was delayed, and I only caught the last Caltrain. I began Friday at Intuitive Surgical, developer and manufacturer of the da Vinci robot. We got an insight tour from Simon DiMaio, it was absolutely great! It improved my appreciation for the company a lot. (More detailed report on SurgRob.)
We drove to visit NASA Ames, Goggle campus and Stanford as well with Min. Next day, we drove to  Castle Rock park with Kostas( in his ridiculously big rental car. We did some great hiking, and I could also climb a bit. They have really cool routes, though I did not have gear for sportingso only free solo  remained. Early nSunday morning, Ann drove us to San Francisco, where the IEEE IROS conference was about to begin at Hiltonba.
 I had more work than fun in San Francisco, but a couple of the highlights:

• Driving to Golden Gate with Tom et al. no not to see anything in the fog 
• Biking down  Lombard street
• Sunset viewing by bike, even when it's cloudy
• Night views of Golden Gate gyönyörű volt from Hill point (Fort Baker: Battery Spencer)
• The city from Vista Point North
• Meetin the racoons
• Picturing the Bay bridge.