2011. október 10., hétfő

IAC Fokvárosban // Spring in Cape Town


Az igazat megvallva, csak átmenetileg jöttem vissza Európába, mivel Londonon keresztül vezetett a legrövidebb út San Francisco-ból Fokvárosba, a következő konferenciámra.
Mindkét 11 órás repülőutat Boeing 747-essel repültem, és nagyon kíváncsi voltam rá, hogyan fogom bírni. Őszintén szólva: remekül elvoltam, egész jól kipihentem magam, és amennyi munkát beütemeztem, akár még egy etapot bevállaltam volna.
Fokvárosban rendezték idén az IAF Nemzetközi Űrkongresszust (International Astronautical Congress). Voltam már ezen Brémában, Vancouverben és Hyderebadban is. Nem elsősorban szakmai értéke miatt jelentős összejövetel, hanem mert ez a legmagasabb rangú űrkonferencia, azaz ide látogatnak el a NASA, ESA, RSA vezetői is minden évben, nagy horderejű bejelentéseket tesznek, és az ipar is rendesen képviselteti magát az Expo-n. (Ez idén átlagosnak volt mondható, bár az ESA és a NASA standok elég szerények voltak, a dél-afrikaiak kitettek magukért.) Az idei, 62. IAC volt az első, amit Afrikában rendeztek, és ennek okán számos special session és plenary talk foglalkozott Afrika-specifikus kérdésekkel, amelyek engem kevésbé érintettek. Talán mintha kevesebb robotikai szekció is lett volna, mint korábban, de így is megtaláltam a fontos szakmai kapcsolatokat. Pl. bemutatkoztam a NASA No.1. vezetőjének, a helyettesének, a Glenn űrközpont igazgatóhelyettesének (akiről kiderült, hogy múltkor hallgatta a NASA-s előadásomat, mert szintén a hosszú távú emberes küldetés támogatása érdekli), a kanadai MDA Robotics és a DLR igazgatóhelyettesének, stb. Bacsiékon keresztül megismertem egy magyar szakembert, aki a NASA Washingtoni központjában dolgozik, és találkoztam 5 emberrel a 4 évvel ezelőtti ESA-s diákcsoportból.
Az IAC-n a social event-eket elég szűkösre szabták (illetve mind keményen fizetős lett volna), így inkább Bacsiékkal csináltunk külön programokat, illetve részt vettünk az estébe nyúló előadásokon is. Bacsi és Melcsi ajánlására én is a De Waterkant nevű (régi  kikötői) negyedben foglaltam szállást mintegy 15 perc sétányira a kongresszusi központtól (kilátással a Table mnt-re). Ez a rész meglehetősen biztonságos, de Fokváros egészének elég rossz híre van, így annak ellenére sem mászkáltunk sokat este az utcán, hogy majd minden sarkon álltak biztonsági őrök és rendőrök a belvárosban.
A konferencia kevésbé izgalmas napjain "szabadságot vettünk ki", és kicsit felderítettük a várost. Mivel épp, hogy csak beköszöntött a tavasz Fokvárosban, így fürdeni még nem lehetett, maradt a túrázós program. Fokváros első számú nevezetessége és ikonja a Table  mountain, amely tényleg asztalként magasodik az egész belváros fölé. A teljesen lapos teteje valamivel több mint 1050 méteren van, és a mindig túlzsúfolt lanovka mellett számos gyalogút vezet rá fel. A leghíresebb (hírhedtebb) az India Venster, amely a lift alatt visz meredeken fel. Mivel több könnyebb mászós rész (5.4) is van benne, tapasztalatlanoknak egyáltalán nem ajánlják. 2009-ben két turista fatális balesetét követően láncokat és vasrostélyokat helyeztek el a nehezebb szakaszokon, de Bacsiék még így is inkább a biztos, lankásabb Platteklip Gorge utat választották.  A kilátás mindkét esetben gyönyörű. Én roppant mód élveztem a keményebb utat, és fantasztikus kilátás nyílt róla minden kanyarban. A felső szakaszon találkoztam egy helyi lánnyal, aki szintén először mászta ezt az utat, és nagyon jót beszélgettünk a csúcsig. A tabletop egyszerűen lenyűgöző: gyönyörű kilátás mindenfelé: egyik oldalon a 12 apostolnak nevezett csúcsok, aztán Camps Bay a hófehér homokos strandjával, a másik ikonikus csúcs - Lion Head mountain -, majd a belváros és végül hátrafelé a többi hegy és  a borvidékek. Alig bírtunk betelni vele. Volt csúcs sör, csúcs pálinka és csúcs szivar is. Lefelé Bacsiék a liftet, én meg a laposabbik ösvényt választottam. (Én voltam lenn hamarabb.) Visszafelé találtunk egy kis parkot, ahonnan csodálatos volt a naplemente. Most láttam életemben először lenyugodni az óceánba! Csináltunk mindenféle jópofa képeket is. Remek móka volt!Hazafelé a szórakoztató negyeden sétáltunk át, a Long streeten. Még mindig megfigyelhető a koloniális stílus az épületek legtöbbjén.
Egy másik nap megpróbáltunk némi kultúrát magunkba szívni, és felkerestük a múzeumnegyedet, ami egy nagy park (Company Gardens) körül van. A természettudományi múzeum nem tűnt elég izgalmasnak, így a mások által is ajánlott Nemzeti Galériát tekintettük meg. Hiba volt. Néhány archaikus fotón kívül sok más értékelhető nem volt benne, ugyanis az egész múzeumot egy időszakos modern tárlat töltötte ki, amely az afrikai emberek és az állatok viszonyát mutatta be – kevésbé élvezhető módon. Utána elsétáltunk még az erődjükhöz, (Castle of Good Hope) illetve megnéztük a District 6 múzeumot. Ez utóbbi már sokkal érdekesebb volt, a város központjába benyúló egykori nyomor- és vigalmi negyed történetéről és felszámolásáról szólt. Története híven ábrázolja a fekete kontinens viszontagságait: elnyomás, diszkrimináció, szegregáció... (Egy későbbi posztban fogok majd írni minderről.)
Még Table hegy előtt megpróbáltunk eljutni a Robben szigetre, amely sokáig börtönként működött, és itt raboskodott Nelson Mandela is, de szerdára nem lehetett már jegyet kapni, hiába mentünk oda a hangulatos waterfront-i kompkikötőhöz, majd a pénteki utat törölték a szeles időjárás miatt. A pénteki záróünnepséget inkább lecsaltuk, és kibuszoztunk a Table View pontra (kicsit északra a tengerpart), ahonnan valóban csodaszépen látszik a belváros és a hegy, különösen naplementében.
********

To tell the truth, I was not flying back to Europe to stay for long. All I had was an 8-hour-long layover at Heathrow, before boarding another Boeing 747 to take me for another 11-hour-long flight to my 13. conference of the year: the International Astronautical Congress (IAC) in Cape Town, South Africa.
I have long planned this giga-trip, and this final section was the cherry on the cake. IAC is a fine conference, but not mostly for its professional excellence, rather it provides an outstanding opportunity to meet the stakeholders of space research and exploration.
A couple of the folks I met: the NASA Administratior, the deputy-admin, deputy chairman of Glenn Research center, dept-director of DLR, dept-president of MDA Robotics, a Hungarian fellow working at the NASA HQ in D.C., and a couple of my good friends from previous IACs. (I had been to IAC03 Bremen, IAC04 Vancouver and IAC07 Hyderabad, to all as an ESA sponsored student.)
Besides the conference program, we got to see a bit of the city as well. Cape Town is gorgeous! Couple of the highlights:
By: date:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)