Idézet // Quote for the week

„Isten dicsősége az élő ember”

/Szt. Iremeus/

*******************

"We know that all things work together for good for those who love God"

/Romans 8:28/

Március idusa // Mid March happenings

Egész héten megint csak a munka volt az első számú tevékenységem. Igyekeznem kellett, hogy a konferenciáimra elkészüljön valami anyag. (Jelenleg a robot csuklóinak minél pontosabb kalibrálásán és az optikai követőrendszer zajszűrésén dolgozom.) Nagy öröm volt viszont, hogy Szilvi és Peti végre meglátogattak. Még deccemberben, amikor náluk voltam Miami-ban megígérték, hogy felnéznek majd Marylandbe. Nekik lassan lejár az ösztöndíj - májusig vannak ideát - de szerencsére még egy hétfővel megtoldott hétvégére futotta idejükből. A munkám miatt nem tudtam végig velük lenni (amiért ezúton is bocsánatot kérek), de azért tartalmas volt a program. Két napjuk volt felfedezni Baltimore-t, aztán meg hétfőn D.C.-t. Szombat este csülkös bablevest főztem, egész magyarosra sikerült, és jól csúszott hozzá a Gallo family bor, amit Kaliforniából hoztam. Vasárnap együtt élveztük a St. Patrick napi felvonulást. Szent Patrik az 5. században élt, és számos módon kötődött Írországhoz (többek között ott végzett misszionárius tevékenységet), így annak védőszentje lett. Kultusza a 17. sz. körül alakult ki, és Írországon túl az Egyesült Államokban is megülik március 17-ei ünnepét. Ez alkalomból a legnagyobb karneválok Bostonban, Chicagoban és New Yorkban vannak, de a baltimore-i felvonulás is két órán át tartott, sok-sok száz résztvevővel. A helyi (igen csekély számú) ír közösség mellett felvonult az összes ír tánciskola, mindenféle iskolai zenekarok, háborús veteránok, állattartók és akrobaták. Egész kellemes idő volt (bár Petiék nem voltak hozzászokva ehhez a hűvöshöz), nagyon élveztük a sok táncost, zenekart, parádézó alakot, és persze mindeki zöldben volt, valami idióta sapkában, esetleg álszakállal.
A parádé után kicsit másfajta kultura következett: egy zongoraestre invitáltam őket a Shriver Hall-ba (ráadásul az erkélyre szólt a jegyünk). 18-21. századig volt minden féle zenemű, igen érdekes elegyként, a francia Pierre-Laurent Aimard tolmácsolásában. Az este folyamán megmutattam a labort, játszottunk a robottal, aztán Dizzy Issies-ben vacsoráztunk egy kellemeset. Hétfőn Washingtonból már nem is jöttek vissza, egyenesen repültek haza. Örülök, hogy legalább ennyi időre láthattam őket. Remélem, szép emlékeket hagyott bennük Baltimore. (Majd kiderül a blogjukból...)

*************************

Work, work, work. Time is flying when you work, and Saturday came really quickly when my friends-Szilvi and Peti-arrived from Miami to look around in Baltimore and D.C. They had a hard time to survive in the late-winter weather, as they had really got spoiled in Florida. They did an intensive tour all around the city and Hopkins; the best part was probably the St. Patrick parade on Sunday. St. Patrick, originally a Roman, from the 5th century, and lived several years in Ireland as a missionary. Later he became the patron saint of Ireland. March 17th is his day, and besides Ireland and England some other folks also celebrate. The biggest Irish influence happened in the Boston and Chicago area, so they have the biggest parades, but there were hundred-thousands in New Your as well recently. The Baltimore parade was surprisingly long and good, even though not only the Irish-related groups performed. All the community service groups, the veterans, the school groups and the local acrobatic bands showed themselves to the green crowd by marching from Mt. Vernon to the Inner Harbor. I also showed Szilvi and Peti the Neuromate robot, the Mock OR, a shriver Hall concert, Dizzy Issie's for a hamburger, and some more. Unfortunately they left on Monday to D.C. and back to Florida, and left me with all my work. Thanks for coming, guys!

Idézet // Quote for the week

„Az embereknek nem kellene annyit töprengeniük azon, hogy mit tegyenek, sokkal inkább azt kellene meggondolniuk, hogy mik legyenek!”

/Eckhart mester/

******************

"Science gives man what he needs, but magic gives man what he wants."

/Tom Robbins/

Márciusi ébredés // March opening

Miután visszatértem Los Angeles-ből, rá kellett ébrednem, hogy vészesen kevés időm maradt a március végi konferencia-határidőkig. Sebesebb fokozatba kapcsoltam munka ügyileg, de sajnos a kutatás egyik sajátossága, hogy az eredmények minősége nem feltétlen áll egyenes arányban a ráfordított idővel. Kedden átköltöztettük a kórházból a robotot a frissen elkészült Mock OR-ba (azaz Műtő-utánzatba). Richard A. Smirnow öregdiák diák olyan nagy összeget adományozott, amiből be tudtak rendezni egy szép nagy szobát műtőnek. (Erről a SurgRob-ban még fogok írni.) Nem volt egyszerű a kétmázsás robotot hármunknak feltaszigálni a furgonra, menet közben elszabadult és hasonlók. Végül csak sikerült épségben áttelepíteni, így sokkal kényelmesebben tudunk vele dolgozni.
A költöztetés nem csak a logisztikát szolgálta, szombaton került sor az egész épület hivatalos átadó-ünnepségére (Open House Celebration). Erre meghívták az összes korábbi adományozót, no meg a potenciálisokat is. A CSEB donációkból és hitelből épült fel, jelenleg négy kutatóközpont lakja. (Mi két emeletet birtoklunk.) A szombati esemény a rektor, a dékán meg az IBM vezérigazgatóhelyettesének köszöntőivel kezdődött, a szomszédos díszelőadóban. Nick Donoforio 40 éve dolgozik az IBM-nél, beszédében azt emelte ki, hogy a T alakú embereké a jövő, akik amellett, hogy egy valamiben nagyon jók, számos más téren is megállják a helyüket. A kulcs, hogy mindig legyünk részesei az eseményeknek, függetlenül attól, hogy indítjuk, vezetjük, vagy épp kétségbe vonjuk az aktuális változásokat. Ezután a tömeg bevonult az új épületünkbe, ahol ez alkalomból minden mozgott, működött. A diákok öltöny-nyakkendőben álltak a robotjaik mellett, demóztak, mindent ki lehetett próbálni. Remekül sikerült az egész, teljesen el voltak ámulva. A NeuroMate robotunk különösen jól mutatott a Mock OR-ban, nem hiába csutakoltam, pucolgattam egész héten. Azóta is mindenki megcsodálja, ha elhalad az épület mellett, mivel az egyik fal puszta üveg.
Mindezen túl annyi történt, hogy átálltunk a nyári időszámításra (-amiről kimutatták, hogy már nem is spórol energiát a megváltozott felhasználói szokások miatt.) Egyik nap teljesen bekrepált a gépem (-ezúton mondok köszönetet a kedves gyártóknak a ki-nem-tesztelt frissítésekért.) És végezetül ráébredtünk, hogy milyen isteni finom a tejbegríz fagyasztott málnával. Mindenkinek nagyon ajánlom!

*******************

Once I got back from California, I realized how less time remained till the late March conference deadlines, so had to speed up with my work. Unfortunately spending more time on research does not necessarily mean more results.
The biggest happening of the week was definitely the Open House Celebration of our building. For the official opening ceremony we cleaned up everything, arranged the research materials, and moved the robot from the Hospital to the brand new Mock Operating Room. It was named after the major donator: Richard A. Smirnow Mock OR. The opening began with a couple of speeches featuring Nick Donoforio, the vice-director of IBM. A few hundred alumni, previous donators and other prominent people came, and this evening, everything was working perfectly in the CSEB. The students were all standing next to their research equipment and demoing. The people really enjoyed playing with the da Vinci or the Neuromate. Both served very well this night.

Idézet // Quote for the week

„A bor tréfamester, a rövidital dühöngő őrült.”

/ír közmondás/

*****************

"If you decide to give up drinking and sex, you won’t live longe, it will only seem longer. "

/ graffiti/

Los Angeles utcáin // Beyond the streets of LA

Az iSAIRAS konferencia mellett igyekeztem a maradék időmet Los Angeles felfedezésére fordítani. Ennek keretében kedden elbuszoztam a LACMA (Los Angeles County Museum of Art) múzeumba. Tricia-áékkal már jártunk itt egy rövid túra erejéig, de akkor csak a modern részleget néztük meg. A múzeum hatalmas és fantasztikus gyűjteménye van. Egész sereg Monet, Rembrandt, Rodin és hasonló remekművek. Tavaly decemberben a Lazarof házaspár kivételes kollekciót adományozott a múzeumnak, húsz Picasso-t, tucatnyi Pissarro-t, Klee-t és Degas-t, mintegy 100 millió USD értékben. Ezen felül az állandó kiállítás részét képezik a gazdag ókori európai és ázsiai művészeti tárlatok. Annak ellenére, hogy minden este 5 után ingyenes a múzeum, alig bóklásztak páran. Csütörtökön George Berci Professzorral (aki sebész a Cedars-Sinai kórházban) és kedves feleségével vacsoráztam, nagyon rokonszenvesek, remélhetőleg fogok még velük találkozni.

Los Angeles hírhedt a tömegközlekedéséről, illetve annak hiányáról. Mivel nagyon kiterjedt a város, gyakorlatilag nem lehet benne kocsi nélkül élni, ugyanakkor a központi helyek között kiválóan használható a buszrendszer. Cégtől függően 1.25 – 0.25 USD a viteldíj. A helyiek mind meg voltak rökönyödve, amikor meséltem, hogy milyen helyekre jutottam el tömegközlekedéssel és gyalog. Egyik este átsétáltam a Hollywood sugárúton keresztbe, amikor is megállított a rendőr, és azonnal igazoltatott, illetve mondta, hogy most jól megbüntet, mert tilosban mentem át. Végül megesett rajtam a szíve, mint tudatlan külföldin, de utána én is jobban odafigyeltem az ilyen apróságokra.
Péntek reggel Hollywood nevezetességeit látogattam meg, és befizettem egy vezetésre a Grauman's Chinese Theatre-be. (Utólag mondjuk egy mozira több értelme lett volna beülni.) A filmszínház 1926-ban épült, és Mr. Grauman egyik kínai útja ihlette. Itt mutatták be többek között a Marry Poppins-t és a Csillagok háborúját. Nemrég újították fel, a világ harmadik legnagyobb filmvászna található benne, és 30.000 W összteljesítményű hangrendszer. A VIP erkélyre forgatás miatt sajnos nem mehettünk be, a VIP bárt viszont megnézhettük. A színház igazi különlegessége az előtte levő téren a hírességek láb- és kéznyoma. 1927-ben Douglas Fairbanks véletlenül gyalogolt bele a friss cementbe, és ez adta az ötletet Grauman-nak, hogy sztárok lenyomataival díszítse a színháza udvarát. Nagyon elit a klub, kevesebb, mint 200 ember kapott felkérést. Sok lenyomathoz fűződik egy-egy érdekes történet, anekdota is. Személyes kedvencem Marilyn Monroo táblája, amiben erdetileg egy darab gyémánt is volt.

Péntek este a JPL túra után elsétáltam a Griffith Obszervatóriumhoz. A csillagvizsgáló a Central Park-nál négyszer nagyobb Griffit Park egyik dombján épült, és nemrég újították fel. A parkot az ingatlan bizniszben megvagyonosodott Colonel Griffith J. Griffith ajánlotta fel a városi tanácsnak 1896-ban, akik vonakodtak elfogadni, mondván, hogy annyira távol esik a 100.000 fős várostól. (Persze azóta már a belváros részének számít). Az obszervatórium is az adomány része volt, amelyet 1936 óta mintegy 75 millióan látogattak meg. Kicsit ijesztő volt a rohamosan sötétedő ég alatt egyedül feltúrázni az épülethez, aggódtam, mivel egy lélek sem volt a parkban. Fenn bőven voltak emberek, csak épp mindenki kocsival érkezett. A csillagvizsgáló két 12”-es teleszkópot használ az égbolt fürkészésére (azonban sajnos a felhők miatt aznap este nem tudták használni őket), ezen felül pedig egy szívonalas csillagászati múzeum kapott helyet az épületben (többek között a Palomar Observatory tükrének egy darabjával), valamint egy planetárium. Be is ültem egy látványos showra, mert jó rég láttam már ilyet. A kilátás kiváló a városra, a hideg, borús idő ellenére rengeteget fényképeztem. Szerencsére lefele két német lány elvitt kocsival, így nem kellett megmérkőznöm a helyi szatírokkal.
A túrám után csatlakoztam a Hostel által szervezett Pub Crawl-hoz, aminek az a lényege, hogy körbeviszek a környék szórakozóhelyein, ezáltal olcsón be lehet jutni olyan táncos helyekre is, ahova különben csak borsos áron, és hosszas várakozás után engednek be. Valójában nem volt olyan nagy szám egyik Club sem, de az este folyamán összeismerkedtem néhány jófej sráccal a Hostel-ből. A USA Hostel Hollywood, ahol egész héten laktam, nagyon jó fekvésű, közvetlenül a színházak mellett van, 10 percre a metrótól. A legjobb, hogy reggelire korlátlan mennyiségben süthetsz magadnak palacsintát, és egész nap van kávé, tea. A társaság meg nagyon bulis, és persze teljesen vegyes.
Szombat volt az utolsó napom LA-ben, egy délelőtti nagy séta után, amikor is a közeli nagy filmstúdiókat (MGM, Warner Bros.) kerestem fel (ahol semmit nem lehet látni kívülről), hátizsákkal, teljes menetfelszerelésben folytattam a felderítést. Elsőként a LACMA szomszédságában levő Page múzeumot látogattam meg. Ezen a helyen némi geológiai képződmények miatt a főld mélyéből időnként kártány szivárog fel. Az elmúlt 50.000 év során egyes nyarakon ez a réteg megolvadt, és foglyul ejtett állatokat. A vergődő prédák vonzották a ragadozókat, a dögevőket és a madarakat is, és végül mindenki a kátrány fogságában végezte. Egy egészen kis területen az évezredek során a világ ma ismert leggazdagabb őskori lelőhelye alakult ki. Eddig 4 millió csont került elő, mintegy 600 különböző faj egyedeitől. A legrégebbi csontok Kr.e. 50.000-ből valók. A feltárás még ma is folyik, az eddig talált 1600 ősfarkas és 3000 keselyű mellett mammutok, őstevék, őslovak, kardfogú tigrisek és egy emberi csontváz is előkerül. A csontok kiváló állapotban maradtak fenn a kátránynak köszönhetően, sőt, olyan mikrofosszilliákat is találtak, amelyek az egyes állatok táplálkozási szokásaira utalnak. A kátránytavak után kibuszoztam Santa Monica-ba, ahol még pont elcsíptem az óceánba lenyugvó napot. Sétáltam egy nagyot a mólón, meg a parton a milliárdosok villái között, ahol a Baywatch-ot is forgatták, majd kibuszoztam a reptérre. Az öt órás repülőutat végig aludtam, de ez sem volt elég pihenés. Másnap reggel át kellett még vágnom a hideg Washingtonon, és mivel nem volt kedvem több órát várni a múzeumok nyitására, néhány fénykép után egyszerűen hazavonatoztam.

**********************

Beyond the iSAIRAS conference I tried to discover LA as much as possible. On Tuesday I spent a couple of hours in the LACMA museum that has a fantastic collection of European and American masterpieces from Monet to Picasso. I was honored to be able to dine together with Prof. George Berci and his wife on Thursday. I will write more about it on SurgRob.
To use my time well, I visited the Hollywood theaters on Friday morning, even payed for a guided tour to Mann Chinese Theater that has the biggest screen in the States, and a 30.000W sound system. It is more famous for the foot- and palm-prints in front of it. Since 1927 almost 200 actresses and actors were honored to make their customized, unique or funny mark. Latest awarded was Will Smith in 2007. After the tour to the NASA JPL, I hiked to the famous Griffith Observatory. It lies in the middle of the huge Griffith Park (four times bigger than Central Park, New York), and was a donation together with the land by C. G. J. Griffith in 1896. The observatorium was primarily built for the public, and more than 75 million people have visited it so far. Unfortunately it was overcasted, so I had to be happy with the interactive museum and a show in the brand new planetarium.
The day did not end here, I joined the folks at the Youth Hostel for a Pub Crawl. It was not that big deal, but we got into two typical Hollywood dance clubs, and I met a couple of very nice guys.
My last day came too quickly. I just had enough time to make a big walking tour to the Warner Bros. and MGM Studios. (Both are closed for random visitors.) Later, with my entire luggage I took the bus to the Museum Quad to see the unique Page Museum. In the very middle of present Los Angeles, there are unique tar pits that have been active for at least 50.000 years. In certain periods, they were sticky enough to trap the prehistoric animals, (dire wolves, sabertooth cats, vultures, even mammoths) and throughout thousands of years they preserved the biggest known paleonthological collection of fossils. 4 million bones from 600 species so far (mainly carnivores aiming for the trapped and dieing others), and it is far from the end, as excavations continue in the ridiculously small site of Pit 91. I was just on time to see the sun setting to the Pacific Ocean in Santa Monica, and after a huge walk on the pier and the beach where e.g. Baywatch took place, I caught a bus to the airport.
I arrived to D.C. 5.50 am local time (3.50 for my body), so after taking a few pictures I took the train back to Baltimore.

Az iSAIRAS konferencia

Az iSAIRAS az International Symposium on Artificial Intelligence, Robotics and Automation is Space rövidítése (robotika, mesteséges intelli- gencia és automatizálás a világűrben). A szimpóziumot két évente rendezik, felváltva Amerikában, Ázsiában és Európában. Még nyáron, az ESA honlapján bukkantam rá a felhívásra, és sikerült űrsebészrobotos dolgozatommal kijutnom. Mint a korábbiakban már beszámoltam róla, még a konferencia előtt megnéztem nagyjából Los Angeles-t, hétfőn elvittek a Palomar obszervatóriumba, keddtől csütörtökig viszont gyakorlatilag egész nap a Universal City mellett levő Hilton erősen túlhűtött termeiben ültem. A szervezők a közeli NASA Jet Propulsion Laboratory munkatársai voltak, és igazán remek munkát végeztek. Az előadások színvonalasak, érdekfeszítőek voltak, gyarolatilag minden érdekelt. A tíz plenáris előadás mellett majd száz rövid prezentáció hangzott el három párhuzamos szekcióban, illetve nagyjából húsz poszter volt kiállítva.
A plenárisakat meghívott neves előadók tartották, akik a nagy nemzeti űrügynökségek robotikai programjairól, aktuális terveiről számoltak be. Mindenhol lázas munka folyik, hiszen nyakunkon egy második (remélhetőleg békésebb) űrverseny, mivel az amerikaiak mellett az oroszok és a kínaiak is ringbe szálltak, hogy ki tud leghamarabb emebert visszajuttatni a Holdra, és elsőként a Marsra. Ezen küldetések előkészítéseként számos robotos misszót kell még végrehajtani, rengeteg új eszköz áll fejlesztés, tesztelés alatt. Az itt bemutatottak közül legjobban a NASA – JPL hatlábú kerekes robotja tetszett, ATHLETE, amely egyaránt képes gurulni és lépegetni. A többi előadásról kicsit részletesebben is írtam a SurgRob blogon.
Külön említést érdemel, hogy szerdán a poszter szekció a szomszédos Universal Studios-hoz tartozó Globe színházban került megrendezésre, majd pedig egy ültetett vacsora következett David Grin sci-fi íróval. Nagyon érdekes történetekről, teóriákról mesélt, robotos utópiákról, szingularitásról, túlélhető demokráciáról. Az este zárásaként megnéztük a Roving Mars című IMAX filmet, amely a két rendkívül sikeres marskutató robotról szól (Spirit és Opportunity). Lenyűgöző volt a mozi, és külön élmény, hogy a filmvásznon feltűnt szakemberek közül több ott ült velünk a nézőtéren. Például az a mérnök is, aki a marsrobotok teljes navigációs rendszerét készítette. Csütörtökön volt az én előadásom, amely nem váltott ki különösebb izgalmakat, de rendben ment. Voltak kérdések, és sikerült néhány komoly emberrel kapcsolatba lépnem, akik érdeklődtek a téma iránt. Pár éven belül viszont biztos, hogy nagyon fel fog futni ez a téma, így készen kell állnom.
Pénteken, a program zárásaként elvittek minket a pasadena-i Jet Propulsion Laboratórium-ba (JPL). Ezt még a NASA ideje előtt Kármán Tódor és kollégái alapították a Caltech égisze alatt, és gyakorlatilag mind a mai napig az űrtechnika, űrrobotika első számú központja. Olyan sikeres küldetéseket terveztek, építettek és vezettek le, mint a Voyager 1-2, Galileo, Cassini és a Mars Exploration Rover-ek. Itt található továbbá a Deep Space Network központja, ami a világ három csücskén (California, Canberra, Madrid) elhelyezett hatalmas rádióantennák segítségével folyamatosan tudja tartani a kapcsolatot bármelyik űreszközzel. Láthattuk, ahogy érkeznek be az üzenetek a naprendszer határán is túl járó Voyager-től, illetve ahogy továbbítják az európai központoknak a Cassini friss adatait. Jártunk a beltéri Mars Yard-ban is, ahol egy teremben igyekeznek szimulálni a marsi körülményeket, és ott tesztelik a robototokat. Több kutatóépület, kiállítóterem és a teszt központ meglátogatása után visszatértünk a szállóba, majd könnyes búcsút vettünk a 9. iSAIRAS konferenciától és a résztvevőktől. Ha minden jól megy, két év múlva, Japánban újra találkozhatok ezekkel a remek szakemberekkel.

****************

Please see my SurgRob blog for the English version of this post on the 9^th iSAIRAS conference. A more detailed description is given on the symposium along with a report from the Palomar Observatory and from JPL.

Idézet // Quote for the week

„Kezdd azzal, ami fontos, azután, ami lehetséges, majd hirtelen azon veszed észre magad, hogy azt teszed, ami lehetetlen.”

/ Assisi Szt. Ferenc/

********************

"We can easily forgive a child who is afraid of the dark. The real tragedy of life is when men are afraid of the light. "

/ Platon/

Atlantis és az STS-122 // Mission STS-122 with Atlantis

Múlt héten épségben landolt az Atlantis űrsikó, amely többszöri halasztás után sikerrel teljesítette az STS-122 űrmissziót. Mivel decemberben az Atlantis indítására mentünk Floridába, különösen érdekelt a küldetés, és ami mögötte van.

Eredetileg december 6-án indult volna az űrsikó, és minden rendben is ment, felkészültek az asztronauták, kigurult a kilövőállásra a rakéta, remek idő volt Orlandóban, és mi is sikeresen odaértünk Cape Canaveral-ra, hogy tanúi lehessünk a jeles eseménynek. Azonban amikor reggel elkezdték feltölteni a tartályokat majd kétmillió liter folyékony oxigénnel és hidrogénnel, az egyik üzemanyagszint jelző (LH2 Engine Cutoff (ECO) szenzor) nem működött. Ez még nem lett volna baj, mert összesen négy van, de később egy másik is téves adatokat regisztrált. Az üzemanyagszint alapján vezérlik a hajtásfokozatok leválást, ezért kritikus tényező. Délben egyértelművé vált, hogy nem fogják indítani az űrsiklót, amíg meg nem szerelik. Elhalasztották a startot két nappal későbbre. Azonban hiába dolgoztak a problémán folyamatosan, kicserélték a szenzorokat, a szombati kísérletnél újra azt tapasztalták, hogy a szenzorok nem megfelelően működnek. Az indítási ablak bezárult, így az egész küldetést 2008-ra kellett halasztani. (A dátumváltással kapcsolatos technikai okokból nem engedik, hogy az űrsikó fenn töltse a szilvesztert.)
Időközben kiderült, hogy a szenzorok csatlakozóival lehetett a gond, mert ezek átkötésével megoldották a problémát, és végül február 7-én indult útjára az Atlantis fedélzetén hét űrhajóssal. Remek idő volt, de a többszöri halasztás miatt nem voltak olyan sokan a helyszínen. A startokat élőben lehet követni a NASA interneten is sugárzott TV csatornáján. Az űrsikó indítási összsúlya 2030 tonna, aminek mindössze 6%-a hasznos teher, jó részét az üzemanyag teszi ki. Másodpercenként fél tonna folyékony hidrogént éget el, ami 4 perc alatt 8000 km/h sebességre gyorsítja az űrsiklót, 8 perc után pedig 27.000-re. A start után két nappal történik meg a dokkolás a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS).
A küldetés elsődleges célja az európai Columbus kutatómodul csatlakoztatása volt az ISS-hez. A Columbus öt belső kutatóegységből áll, ehhez jönnek még a külső modulok. Eredetileg 2006-ban szerették volna beüzemelni, Columbus halálának 500. évfordulójára, de a Columbia űrsikló kataszrófája késleltette a projektet. A 13 napos küldetés végül teljes sikerrel zárult, és az űrhajósok február 20-án épségben landoltak a Kenney Űrközpontban. További részletek itt olvashatók.
A következő misszó (STS-123) tervezett startja március 11, és a Endeavour űrsikló a japán kísérleti modult, a KIBO-t szállítja, valamint az ISS robotrendszerének (MSS) utolsó darabját, a kanadai Dexter manipulátort.

******************************

As we almost made it to be present at the launch of Atlantis last December, I was following the STS-122 mission with great interested. They had to postpone the start because two of the four fuel sensors (LH2 Engine Cutoff (ECO) sensors) gave false readings when they started to fill up the tanks with liquid H2 and O2. They could not fix the problem in two days, the same happened on the second attempt, so they rescheduled the entire mission for February 2008. Finally, two weeks ago, the launch went flawless, one of the clearest ever, and we could follow it live via the NASA online TV. The 13-day-long mission achieved everything what it aimed for and returned safely on February 20. Here is a brief sumup form NASA:
Space shuttle Atlantis' mission on STS-122 is what everyone's been working toward: expanding the science capabilities of the International Space Station. Over the past year and a half, solar arrays and a connecting module have been added for power and to provide a pathway to new modules. But the mission of shuttle Atlantis’ crew marked the beginning of the culmination of all that work. That utilization comes in the form of Columbus, a 23-by-15-feet research laboratory and the future center of the European Space Agency’s activities in space. In addition to the Columbus module itself, Atlantis delivered experiments to be performed in orbit and two astronauts to perform them – one to visit and one to stay. NASA’s ground control was in charge for some of the initial activation of Columbus systems, but once the laboratory’s computers were up and running, the Columbus Control Center took over. Columbus will be followed over the next two missions by components of the Japan Aerospace Exploration Agency’s module, called Kibo, along with the Canadian Dexter robot, the Special Purpose Dexterous Manipulator.