Nem egész négy napot töltöttem a fantasztikus Grand Canyon-os kirándulásunk után Baltimore-ban, és máris útra keltem, megint csak a Nyugati Partra. (Legalább nem maradtam le teljesen a tulipánfák virázásáról, ami fantasztikus díszbe öltöztette az egész kampuszt.) Ezúttal Seattle volt a cél, egy igazi gyöngyszem az USA észak-nyugati csücskében. A látogatás apropóját az adta, hogy konferenciázni mentem az Amerikai Távorvoslási Társaság (ATA - American Tememedicine Assiocation) éves találkozójára, valamint szerveztem egy látogatást magamnak szerdára a washingtoni egyetem (University of Washington) biorobotikai laborjába. (Ezekről majd a következő post-ban írok részletesebben.)Odafele New Yorkban kellett átszállnom, ahova egy egészen pici géppel repültünk. Valami biztonsági probléma miatt lezátrák a JFK-n az egyik kifutót, és a keletkezett torlódás miatt még Baltimore-ban, a felszállópálya végében vesztegeltünk bő egy órát, aztán köröztünk egy ideig Ocean City felett, míg leszállási engedélyt nem kaptunk. Így 3 órát sikerült a gépben töltenünk a 45 perces út okán. Szerencsére nem késtem le a csatlakozást, és este gond nélkül megérkeztem Seattle-be. Szállásom, a Green Tortoise Hostel messze a legjobb hostel, amiben eddig valaha is voltam. Rendezett, tiszta, a belváros szívében van, ingyen internet, korlátlan reggeli, kávé, tea, esténként mindenféle programok és heti háromszor első osztályú vacsora. Mire vágynék még?
Szombaton befizettem egy bálnalesre. Régi vágyam volt közelről látni ceteket, és a környék híres a tengeri élővilágáról. Tavasszal a szürke bálnák időszaka van, kardszárnyú delfinekkel csak nyáron lehet találkozni. Már az egy órás hajókázást is nagyon élveztem a szigetek között, és Seattle különösen jól néz ki a tenger felől. A nap folyamán összesen három bálnát láttunk, de kicsit csalódás volt, ugyanis nem nagyon aktívkodtak. 2-3 percenként feljöttek a felszínre, fújtak egyet, aztán eltűntek. Még a farkukat sem dugták ki, mivel nem merültek le a fenékre. Az állatvédelmi törvény miatt 100 méternél közelebb nem szabad megközelíteni őket, így csak távoli képeket tudtam készíteni. Azért izgalmas volt, de szívesen megnéznék még a vízből kiugráló orca-kat is egyszer. Láttunk még két oroszlánfókát, aztán visszafelé csurom vizes lettem a felcsapó hullámoktól.
A szállásom a Pike street-en volt, közvetlenül a város első számú nevezetessége, a Farmers’ Market mellett. Ez az USA legrégebb óta üzemelő őstermelői piaca (1907), és különösen jó minőségű tengeri árujuk van. Seattle nagyon békés város, nagyobb része kertes övezet, emiatt fel sem tűnik, hogy 3 millió ember lakja. Az utcái nagyon meredekek, és majd mind egyirányúak. A tömegközlekedése első osztályú. A belváros alatt végigfut egy alagút, amiben csak buszok közlekednek a csúcsidőben, illetve ugyanazokban a járatokban jövő évtől metró is megy majd. Számos troli és hybrid busz jár, és a központban a csúcsidőben minden járat ingyenes. Seattle Washington állam fővárosa, hírességei közé tartozik Jimi Hendrix, a Boeing, a Microsoft (itt alapították, és mai napig itt van a székhelye Redmond-ban) és a Starbucks. A kávézásnak hatalmas kultúrája van, tényleg minden harmadik bolt kávézó. Legnagyobb karriert az 1971-ben alapított starbucks futotta be, amelynek ma 44 országban több mint 15000 kávézója van.
A szállásom a Pike street-en volt, közvetlenül a város első számú nevezetessége, a Farmers’ Market mellett. Ez az USA legrégebb óta üzemelő őstermelői piaca (1907), és különösen jó minőségű tengeri árujuk van. Seattle nagyon békés város, nagyobb része kertes övezet, emiatt fel sem tűnik, hogy 3 millió ember lakja. Az utcái nagyon meredekek, és majd mind egyirányúak. A tömegközlekedése első osztályú. A belváros alatt végigfut egy alagút, amiben csak buszok közlekednek a csúcsidőben, illetve ugyanazokban a járatokban jövő évtől metró is megy majd. Számos troli és hybrid busz jár, és a központban a csúcsidőben minden járat ingyenes. Seattle Washington állam fővárosa, hírességei közé tartozik Jimi Hendrix, a Boeing, a Microsoft (itt alapították, és mai napig itt van a székhelye Redmond-ban) és a Starbucks. A kávézásnak hatalmas kultúrája van, tényleg minden harmadik bolt kávézó. Legnagyobb karriert az 1971-ben alapított starbucks futotta be, amelynek ma 44 országban több mint 15000 kávézója van.
Vasárnap kezdődött az ATA konferencia, és keddig a napjaim nagyobb részét ott töltöttem a konferencia-központban. Esténként az aktuális határidőimre készítettem az egyéb munkáimat, aludni nem nagyon volt módom. Egyik este azért elnéztem a Space Needle-hez. A kilátótornyot az 1962-es világkiállítás szimbólumaként építették amelynek a témája az űrkutatás, az űrverseny volt. 184 méter magas, a tetején forgó étterem, és kilátótersz van. Egészen lenyűgöző innen nézni a naplementét (ha nem felhős az ég), és a felhőkarcolók felgyúló fényeit. Meglepő módon a városban rengeteg a csöves és a drogos, ez talán a helyiek toleranciájának köszönhető, no meg az enyhe időnek. Bár rengeteget esik, nincsenek igazán nagy hidegek. Nekem szerencsém volt, mert átlagosnál több napsütésben volt részem a hét folyamán.
A szakmai programok után csütörtökön indultam a city további részeinek felfedezésére. Elsőként az 1965 óta folyamatosan futó Underground (földalatti) túrára fizettem be. Itt rengeteget megtudtam a város történetéről: Seattle-t huszonhét kalandor alapította 1851-ben, mivel az öböl elég mély volt nagy hajók számára, és a környéken első osztlyú erdők nőttek. Mivel délen állandó építőanyag-hiány volt (és San Francisco is rendszeresen leégett), a fakitermelés jó üzletet jelentett. Nevét a helyi indián törzsfőnök után kapta. A gyorsan gyaraporó városban oriási gondot jelentett a csatornázás hiánya és a sáros utak. Akkora kátyúk voltak, hogy még a nyomtatott térképeken is jelölték őket. 1891-ben, a nagy seattle-i tűzvész során a város 95%-a legéett, de csaodával határos módon senki nem veszett oda. A pusztítás egyben jó lehetőséget adott a szisztematikus újratervezésnek. A korábbi épületek törmelékével és a hegyoldalból kivájt építőanyaggal feltöltötték az öböl egy részét, és a könnyebb fejlesztés érdekében egy szinttel megemelték az egész kikötői negyedet. Igen ám, de nem volt elég pénzük, így utcáról utcára haladtak a munkálatokkal, 25 év alatt készülve el. Eközben a boltok folyamatosan nyitva kellett tartsanak, hogy ne veszítsenek üzletet, volt egy részleg a régi szinten, aztán ahogy megemelkedett az úttest, felköltöztek az emeletre. Volt olyan, hogy a járda nem épült meg, így a zebrán való átkeléshez évekig egy 3.5 méteres létrán kellett felmászni, aztán a túloldalon le. A földalatti szint jó része ma is megvan még, és itt vezetik körbe a turistákat, akik bepillantást nyerhetnek a száz évvel ezelőtti város életébe.
A tűzvész után Seattle még gyorsabban fejlődött, gondot csak az állandó nőhiány jelentett (8 férfira jutott egy asszony), emiatt nagyon terjedt a prostitúció, és a bűnbandák vették át a város irányítását. Igazi változást az 1900-as évek elejétől a koldike-i aranyláz hozott. Kalandorok ezrei vágtak neki az alaszkai útnak, hogy szerencsét próbáljanak, és Seattle volt az utolsó nagyváros, ahol beszerezhették a felszerelést, feltölthették készleteiket. Míg az arany kevés embert tett gazdaggá messze északon, rengtegen szedték meg magukat az aranyásókból. A statisztikák alapján Seattle ma az USA legképzettebb, legműveltebb városa, számos rangos egyetem van itt és remek könyvesboltok.
Belvárosi sétámat a Pioneer tér után a Klondike múzeumban és a Smith torony megmászásával folytattam. 1914-es átadásakor a világ legmagasabb épülete volt New York-on kívül. A lifje a régi időket idézi pompájával, és remek kilátás nyílik a 35. emeletről. Délutáni kávémat a Columbia tower 40. emeletén lévő starbacksban fogyasztottam el, majd pedig ellátogattam a SAM-be, a helyi művészeti múzeumba. Épp egy remek ókori római időszakos tárlatuk volt (a Louvre-tól kapták kölcsön), de e mellett sok más érdekes (és modern) dolgot is láthattam. Pénteken a reggeli első busszal indultam északra, hogy meglátogassam kedvenc városomat, Vancouver-t.
A tűzvész után Seattle még gyorsabban fejlődött, gondot csak az állandó nőhiány jelentett (8 férfira jutott egy asszony), emiatt nagyon terjedt a prostitúció, és a bűnbandák vették át a város irányítását. Igazi változást az 1900-as évek elejétől a koldike-i aranyláz hozott. Kalandorok ezrei vágtak neki az alaszkai útnak, hogy szerencsét próbáljanak, és Seattle volt az utolsó nagyváros, ahol beszerezhették a felszerelést, feltölthették készleteiket. Míg az arany kevés embert tett gazdaggá messze északon, rengtegen szedték meg magukat az aranyásókból. A statisztikák alapján Seattle ma az USA legképzettebb, legműveltebb városa, számos rangos egyetem van itt és remek könyvesboltok.
Belvárosi sétámat a Pioneer tér után a Klondike múzeumban és a Smith torony megmászásával folytattam. 1914-es átadásakor a világ legmagasabb épülete volt New York-on kívül. A lifje a régi időket idézi pompájával, és remek kilátás nyílik a 35. emeletről. Délutáni kávémat a Columbia tower 40. emeletén lévő starbacksban fogyasztottam el, majd pedig ellátogattam a SAM-be, a helyi művészeti múzeumba. Épp egy remek ókori római időszakos tárlatuk volt (a Louvre-tól kapták kölcsön), de e mellett sok más érdekes (és modern) dolgot is láthattam. Pénteken a reggeli első busszal indultam északra, hogy meglátogassam kedvenc városomat, Vancouver-t.
**********************
I have only spent a short and insanely busy 4 days in Baltimore, and I was already off to go to Seattle on board of a rediculously small plane. (At least, I changed at JFK.) Seattle is a peaceful city, despite the generally bad (rainy) weather, I still got a reasonably amount of sunshine. The town was founded in 1851 by 27 adventurer. They saw the great opportunity to use the deep natural harbor to ship large amount of wood from the local forests to the south. Seattle was named after the local indian tribe's leader, and the city had three major periods in history; first, it was simply a lumbertown. The lack of urban planning and sewering caused major problems, but the big Seattle fire in 1891 gave a chance to restart from scratch. They did a good job, and the city become vibrant and dynamically growing. As a part of the reconstructions, they decided to raise the inner town's level by 3 meters (10 feet). The did the works corner-to-corner (for 25 years), therefore the houses have all had their shops operating at the first floor, and than moved up to the second. As a result of this, in the present basements, there are the remainings of the old street fronts, where you can walk around with the underground tour. After the fire, Seattle became the sin city, capital of gambling, prostitution and organized crime on the West Coast. the third period, the thriving came with the gold rush of Klondike, up in Alaska. Seattle was the last major city on the way to get the equipment and supplies, and the locals made a good business with the gold miners. Present day's Seattle is famous for it's industrial giants: Boeing and Microsoft, the bookstores, the US' oldest farmers' market at Pike Street and the coffee store chains, such as the Starbucks that has 15000 cafes now world wide. The public transportation is excellent, they have a huge tunnel running under the downtown (suitable for buses and trams) to avoid rush hour traffic. Surprisingly, there are many homeless people and junkies.I stayed at the Green Tortoise Hostel that is by far the best youth hostel I have ever been to: free unlimited waffle, fruit, toast and egg breakfast, unlimited tee, coffee, excellent dinners three times a week, comedy shows, concerts, internet, all for free! And all this at the very middle of the downtown, right next to the market. It was really awesome...
I went to Seattle for the ATA - American Tememedicine Association's annual International Meeting and Fair, as a conference speaker. (I will tell more about it in the next post.) Beside the conference, I did not have too much time, but I fulfilled one of my old dreams: went for whale watching on Saturday... It was a nice boat trip up to the north, and we saw three gray whales. Unfortunately they were very lazy, and you cannot go closer than 100 yards (95 m) by law. One night, I went I to the Space Needle, that was the symbol of the 1962 world expo. The view was absolutely amazing, as the lights went on around the skyscrapers. Later in the week, I walked around the market, took the underground tour, wandered around Pioneer square, climbed Smith tower, took a coffee on the 40th floor of the Columbia tower and spend some quality time in the Seattle Art Museum. On Friday, I caught the earliest but to visit my favorite city, Vancouver, just up to the North, on the other side of the border.
