Meglehetősen rég óta beszéltem már róla
Paolo Fiorini professzorral, hogy valamikor meglátogatom őt
Veronában, hogy kicsit kötetlenebbül tudjunk beszélgetni egy komolyabb együttműködésről.
Szerda este érkeztem meg, és sikerült egyből megtalálnom a nagyon kellemes
hotelemet a belvárosban. Másnap reggel az egyetemen kezdtem. Az
Altair labor a
déli kampuszon van, az egyetemi kórház mellett. Paolo Fiorini egy
nagyon tehetséges csapatot vezet, foglalkoznak a számítógéppel integrált sebészet majd minden ágával. (Erről bővebben a
SurgRob-on írok.) Az ACMIT-os kollaboráció mellett az ISO szabványügyi bizottságában is érdekeltek vagyunk mindketten, így bőven volt miről beszélgetni. Este meghívtak a labor kapácsonyi ünneplésére (ha már az ACMIT-osról lemaradtam.) Veronától mintegy 25 km-re egy fantasztikus hangulatú
olasz villában volt a buli. A
borospincében keztük, majd az emeleti
étteremben szolgáltak fel mindenféle finomságot. Az afterparty-t pedig egy egyetemn közeli kis bisztroban tartottuk, ahol az egyik lány rendszeresen dolgozik, így elég jó kiszolgálásban részesültünk.
Másnap délelőtt szemináriumi előadást tartottam, konzultáltam néhány emberrel, aztán megmutatták a robotot, amit teljesen titokban fejlesztenek, és a piacon lévő rendszerek egyik nagy konkurense lehet hamarosan.
Másnapra már csak a tiszta élvezet maradt: turistáskodás! Megvettem a
Verona Card-ot, és igyekeztem végignézni mindent, amit a város kínál. Kezdtem az antik rádiómúzeummal (felejthető),
Júlia sírjával (természetesen csak turistacsalogatónak használják, de azért szana-szét van graffittizve), a San Fermo templommal (aminek legjobban a zebra-csíkos homlokzata, és a
különleges kialakítású fa tetőgerendázata tetszett), majd elsétáltam a központi
Piazza Erbe-ig, útbaejtve Júlia házát. Természetesen semmiféla bizonyíték nincs arra, hogy a híres történetnek bármivféle alapja lenne, és állítólag
Júlia erkélyét csak a XX. században építették a házhoz. (Szakmabeliként megjegyezve, Romeónak nagyon komoly falmászóképességeinek kellett lennie, hogy oda feljusson.) Ettől függetlenül a szerelmespárok mindenféle furcsa hagyományokat teremtettek, a
Júlia szobor mellének simogatásától a
lakatok és graffittik elhelyezésén át a jegyesek által közösen megcsócsált rágógumi
kiragasztásáig.
Felmentem a
Torre di Lamberti toronyba, ahonnan
mesés panoráma tárult elém: körbe lehetett lűtni a
Dolomitok végének havas csúcsait. Természetesen Verona is tele volt
karácsonyi vásárosokkal, akik ugyanúgy nem árulnak használható dolgokat, mint nálunk. Ettől függetlenül az
Arche Scaligere környékét nagyon hangulatossá tették. Megnéztem a
Scavi Scaligeri Museumot, benne a Magnum csopőort (Capa és társai) fotókiállítását az ókori romok által díszítet térben a főutca alatt, meg a modern művészeti galériát (ami meglehetősen gyenge volt). Következett a
St. Anastasia és a
Duomo templom, majd átsétáltam az
Adige folyó túloldalára, és fel a
Castel San Pietro erődhöz
naplaementét nézni. A lábainál van még a római színház és a régészeti kiállítás, majd a
természettudományi múzeum. Közben beütött a
kék óra, és rengeteg
szép képet csináltam. Este még elmentem mulatni az egyetemi srácokkal a
Center Lounge nevű helyre, ahol két nappal korábban is voltunk.
Másnapra maradt az
Aréna, a legépebben megamardt római
kori amphiteárum. Bár méretei kicsit elmaradnak a legnagyobbaktól, 30000 fő befogadására képes, és az egész nyáron ár tartó operaszezon a város leghíresebb nevezetessége. Egy 1117-es földrenés során a teljes külső támfal leomlott, kivéve
négy boltívet. Az idő ma is kegyes volt hozzám,
csodálatos panorámával ajándékozott meg, amit
kiélvezhettem a
Castelvecchio katély
mellvédjéről is. A várat a XIV. sz.-ban építették, és éppúgy óvott külső, mint belső támadás ellen. Jelenleg a nemzeti múzeum működik benne. Utána elsétáltam még a
San Zeno templomna, amelynek
kerengője,
kecsessége a római Szt Pál katedrálisra emlékeztet. Végül haza kellett indulnom. Kibuszoztam a
reptérre, majd 3 órányi möncheni várakozás után gyönyörű,
sűrű hóesésben szálltunk fel Budapest felé. Ha minden jól megy, jövök még ide...
*******
I have long been in negotiation for a business trip to Verona. I just loved this setup: two days of meetings, seminars, lab tours and company visits (featuring a
wonderful lab Christmas dinner as well)... Then two days of pure tourism. I loved the city. Some of the charming highlights: