Harmadik felvonás – messze délen // Third act – moving around

Egy rövid és mozgalmas éjszaka után reggel 8 előtt megérkeztünk Hiroshimába, ahol leraktuk a csomagjainkat a hostelünkben, és gyalog indultunk a város felderítésére. A közelben végre találtunk egy normáis közértet, ahol nagyon kedvező áron lehetett mindenféle ételhez jutni, így a következő napokban gyümölcs és finom pékáru is terítékre került a rízses és olajban sült ételek mellett. Sétánkat a Peace Memorial parkban kezdtük, amely a régi város virágzó központja volt, az atomtámadás után viszont semmi nem maradt belőle. Több tucat különböző emlékmű áll rajta, egyik leghíresebb a gyerekek emlékműve, amit a leukémiában meghalt Sadako kislány sorsa ihletett. Azt tervezte, hogy 1000 papírdarut hajtogat (ami a jólét és az egészség ősi szimbóluma), de nem tudta megvalósítani már tervét. Azóta minden évben ezrével hozzák ide a világ minden tájáról a színes papírdarukat, hogy megemlékezzenek az áldozatokról. Hiroshimára 1945. augusztus 6-án dobtak le az amerikaiak egy uránium-bombát, amely mintegy 600 méter magasan robbant a város felett, és 3 km-es körzetben az épületek 90%-át lerombolta; a városközpontot és a szomszédos katonai állomást teljesen megsemmisítette. Közvetlen a támadásban és az év végéig 140.000 ember halt meg, és utána sokáig évente mintegy 10-20.000-rel nőtt az áldozatok száma a sugárzás utóhatásainak következtében. A parkban található elmékmúzeumban minden technikai, történelmi és emberi részletet megtudhattuk a támadásról. Itt olvastuk, hogy az áldozatok több mint 10-15%-a koreai és kínai hadifogoly volt, akiket itt használtak kényszermunkára a japánok. Az amerikaiak már egy évvel korábban kijelölték Hiroshimát mint elsődleges célpontot, mivel tudomásuk szerint itt nem tartottak hadifoglyokat. Azért nem a németek ellen akarták bevetni az atomot, mert úgy gondolták, hogy ők több tudást szereznének a robbanásból. Elég nagy várost akartak célbavenni, amelyen jól megfigyelhetik a bomba hatását (a listán volt pl. Kyoto is), ezért hagyományos légitámadások nem is érték Hiroshimát. Az amerikaiak gyorsan le akarták zárni a japán frontot, mivel félő volt, hogy a Szovjetunió közbeavatkozásával Sztálin még nagyobb befolyásra tesz szert a térségben. Azt is megtudhattuk, hogy a másodlagos célpont Kokura volt, augusztus 9-én viszont nagyon felhős volt az ég felette, ezért dobtak egy plutónium bombát Nagasakira végül. Az okozott pusztítás felülmúlta a várakozásokat, és új korszakot nyitott a történelemben.
A megrázó múzeum és az áldozatok emlékhelye után körbesétáltuk a park mellett meghagyott A-bomb dome épületet is, az egykori Industrial Promotion központ maradványait. Kicsit vidámabb helyre váltottunk, és elvegyültünk az árkádok alatt hömpölygő hétvégi tömegben, majd megnéztük az 1953-ban romjaiból újjáépített Hiroshima-jo kastélyt is. Hiroshima az eddigi legélhetőbb városnak tűnik. Van benne élet, de még nem elviselhetetlen a tömeg, mérete is emberi léptékűek. Este sok erőnk már nem maradt, hamar lefeküdtünk japán stílusú tatami-s privát szobánkban. A hostel, ahol két éjszakára megszálltunk, nagyon bartáságos és tiszta volt, Japánban eddig szinte csak pozitívak voltak a benyomásaink a szállásokkal kapcsolatban.
Eredeti terveink szerint szerettünk volna a közeli világhíres Itsuku-shima szigeten megszállni (közismertebb nevén Miyajima), azonban nem találtunk megfizethető szállást.
Ennek megfelelően hétfőn egész napos kirándulás keretében igyekeztünk a sziget minél több szépségét felfedezni. Valamikor a 6. században alapították itt az első kolostort, és aztán fokozatosan egyre többet. Később az egész sziget szent hely lett, ahová az egyszerű emberek be sem tehették a lábukat. Ezért cölöpökre építették az Itsukushima szentélyt, és a látogatók (dagálykor) az „úszó” torii-n keresztük közelíthették meg. Már a kompról látszott a fő látványosság, a XII. sz-i szentély és az O-torii, valamint a sziget több temploma, pagodája. Az első utcánál máris összetalálkoztunk a másik nevezetességgel, a „vad” szarvasokkal, akik a napjaikat a turisták között töltik ételt kéregetve, lopva. Néha meglehetősen agresszívak és bosszantóak tudnak lenni (például összemaszatolták a fényképezőm lencséjét), és mivel papírt is esznek, ezért nem szabad semmit őrizetlenül hagyni (különösen nem útlevelet, vonatjegyet). A reggeli dagály után értünk csak az Itsukushima szentélyhez, de szerencsére még láttuk vízben állva. Az óceán nagyon gyorsan húzódott vissza, és pár órával később a vörös torii már szárazon állt. Mi eddig sem vártunk, hanem elsőként a tömegből belegázoltunk az apadó vízbe különleges emlékeket (és képeket) gyűjtve.
A levonuló vízben ezrével mászkáltak a rákok, kicsik és nagyok egyaránt. Legtöbb remeterákból volt, és tanúi lehettünk, ahogy egy agresszív egyed kirángat egy másik rákot a kagylójából, hogy ő költözzön be a helyére. Tiszta discovery channel... Fura állatokból nem volt hiány: egy vércse szerű madár lecsapott ránk, mert meg akarta szerezni a mazsolás kalácsot, amit épp ettünk, és végül is a földről fel is szedte. A torii agyonfényképezése után felsétáltunk a városka több pagodájához, festői szépségű utcáit jártuk be és az árkádjait. Kipróbáltuk az angolnás fishcake-et és a helyi gombócot, megnéztük a világ legnagyobb rízskanalát. (Miyajima híres a rízsszedő kanalairól.) A délután nagyobbik felét a sziget legmagasabb csúcsának meghódítására széntuk. Az 530 méter magas Misen csúcsot lifttel is meg lehet közelíteni, de mi az egyik gyalogösvényt választottuk. Rögtön a kezdetén az egyik legszebb buddhista templomot (Daisho-in) tekinthettük meg, ahol rengeteg aranyos apró szobor volt a kertben. Az izzasztó mászás során végül felértük a csúcs körüli szentélyekhez, ahol a legizgalmasabb látnivaló a Reikado csarnok volt, ahol a legenda szerint a XII. sz. óta folyamatosan ég a mécses. A hegyről mesés kilátás tárult elénk, nemcsak Hiroshima szigetekkel tarkított városképét nézhettük meg, hanem a környező tengerpart változatos szigeteit és a köztük elterülő osztrigatelepeket is. A hegy híres lakói, a japán makákók viszont nem mutatkoztak nagy bánatunkra, pedig nagyon szerettünk volna kicsit barátkozni velük. Sietve másztunk le a hegyről, hogy még láthassuk a naplemente fényeinél az O-torii-t. Képeslapra illő színeket varázsolt az este a tengerre, alig győztünk betelni vele. Miután kivilágítva is megnéztük a szentélyeket, hazakompoltunk.

**********

We traveled all the way across Japan to Hiroshima to learn and see the memento of the first atomic strike in history, and to be amazed by the wonderful island of Miyajima. You can read more details on Tricia's blog.
- Touching stroll at Peace Memorial park (5)
- Thorough intro to the atomic strike at the Memorial Museum (5)
- A-bomb dome (4)
- Hiroshima-jo castle (4)
- Trip to Miyajima island (5+)
- Itsukushima shrine (5)
- O-torii (5)

- Encounter with the local deer (5)
- Daisho-in temple (5)
- Wonder around the streets of the island (5)
- Climb Mount Misen for the shirens and view (5)
- Pictoresque sunset on the shore (5)