Még északabbra // Further to the North

Az első dolog, amit megtapasztaltam, hogy Aalborg nagyon északon van, így még nyáron is dermesztő szél fúj, hosszúak a nappalok, és mindig gyönyörű sárgás fények vannak. A hostelem kinn volt a város szélén is túl (még a kurtafarkú malacon is túl), több kis takaros faházból állt a hostel. A többiek a laborból a belvárosban szálltak meg, közelebb az MCBMS konferenciának helyet adó Hvide Hus hotelhez. Összesen hatan vonultunk ki a laborunkból, és jött velünk 5 feleség, valamint másfél gyerek is. Meg is lett az eredménye, az első napi bizottsági ülésen egyhangúan nekünk szavazták a következő konferencia (2012) rendezési jogát. A szimpózium nagy része élettani rendszerek szabályozásával és modellezésével foglalkozott, így nem sok embert érdekeltek a robotjaim. Este a sydnei operaház tervezője (John Utzon) által megálmodott közösségi házban volt állófogadás, borozgatás, majd egy sörözőben folytattuk a szocalizálódást. A jól végzett munka örömére másnap kocsit béreltünk, és heten vágtunk neki egy déli túrának, amely során leautóztunk Aarhus-ba, Dánia 2. legnagyobb városába. Fő nevezetessége (a sétálóutcán és a Århus Domkirke katedrálison túl) a majd száz éves, 75 házat tartalmazó skanzen, amelybe összeszedtek mindenféle tájházat és ódon épületet az egész régióból. Jópofa volt, hogy mindegyiket igényesen berendezték egy adott mesterségnek megfelelően. Délután még átnéztünk a skandenborgi tóvidékre, itt található a környék legmagasabb pontja (173 m), ahonnan remek kilátás nyílik a tájra. Sietnünk kellett vissza, hogy elérjük még a gála vacsorát, ami Aalborg főterén volt a Søgaards Bryghus étteremben, amelynek különlegessége, hogy maguk főzik sörüket (7 félét).
Az utolsó nap a konferencia már érdekesebb volt nekem is, de sajnos a poszter szekcióm végén el kellett rohannom, hogy elérjem a gépemet. Aalborg – Koppenhága – München – Budapest. Szinte közvetlen járat! Most láttam először, hogy a fedélzeten végig mutatták (leszálláskor is) az orr alá helyezett kamera képét, így lehetett látni, mennyire ügyes a pilóta. Az este kivételesen tiszta volt Budapest fölött, a város úgy ragyogott, mint egy kis ékszerdoboz. Ilyen helyre mindig jó érzés hazatérni!

*********

Things to see in Aalborg:
- Utzon center (3)
- Old town (5)
- Søgaards Bryghus with nice beer (4)
- Møllepark (3)
And in Aarhus:
- Århus Domkirke (4)
- Skanzen (Old town center) (5)
- Townhall (3)
- Skandenborg lakes (4)

Idézet // Quote for the week

„Soha nem szabad felemelni a hangod, ha igazad van.”

/kínai közmondás/

*********
"I learnt that courage is not the absence of fear, but the triumph over it. The brave man is not who does not feel afraid, but he who conquers that fear."

/Nelson Mandela/

Északi tájakon // Up to the North

Ilyen se volt még velem, hogy három napon belül másodszor ugyanazon a reptéren vagyok (Frankfurt), ráadásul a szomszédos kapuról indul a gépem, csak épp nem hazafelé, hanem Koppenhágába.
Aludnom nem nagyon sikerült az otthon töltött másfél nap alatt, de igyekeztem a maximumot kihozni a szűkre szabott időmből.
A koppenhágai repülőtér már nem tett rám nagy benyomást, az egész egy hosszú cső, és ráadásul át kellett sétálnom oda és visszafelé is egyik végéből a másikba (kb 1.5 km).
Dánia úgy tartja magáról, hogy ők a legősibb királyság, hiszen a VIII. század eleje óta fennállnak. A XV. századtól főváros Koppenhágát 1167-ben alapította Absalon érsek halászati és közlekedési csomópontnak. A város virágzó központ lett, és Dánia évszázadokon keresztül meghatározó hatalma volt a régiónak. 1380–tól egészen 1814-ig a Norvégokkal voltak különböző felállású unióban, de közben a dominanciájukat a svédekkel való állandó háborúzás törte meg. A XV-XVII. században gyakorlatilag folyamatosan csatároztak váltakozó sikerrel, földön és vízen. Az elmúlt 300 évben viszont szerencsére béke van, de az akkori állapotok révén került Koppenhága az ország szélére, csak egy szűk öböl választja el a svéd Malmö-től, és 2000 óta rendes híd könnyíti meg a közlekedést a két város között.
Első nap besétáltam az óváros nagy részét, amelyet megkíméltek a világháborúk, és hangulatos utcái a középkori állapotokat idézik. Megnéztem a Christiansborg palotát, amely már a 6. palota azon a helyen, ahol Absalon kastélya állt eredetileg. A díszes termeket fogadásokra, diplomáciai események kapcsán használják csak, egyébként látogatható.
Átsétáltam a Christianhavn szigetre, a XVII. század végén holland-barokk stílusban épült Mi megváltónk templomhoz, amelynek különlegessége, hogy a tornyába külső csigalépcső visz fel. (Sok más spirális torony is van a városban, a kedvencem a IV. Chrtistian által építtetett egykori tőzsde teteje, amely két összefonódó sárkányt formáz.) Az Amager sziget szomszédságában található a híres-hírhedt Christiania telep. 1971-ben néhány hippi elfoglalta a lakatlan katonai laktanyákat, és kikiáltották saját, 34 hektáros országukat. Mind a mai napig nagyjából 800-an élnek a közösségben, 1989 óta törvény garantálja szuverén státuszukat. Nem fizetnek adót, igyekeznek megtermelni maguknak mindent, és az általuk készített ruhákat, ékszereket, zenei CD-ket árulják. Mégis a fő bevételi forrásuk, hogy füvet és hasist termesztenek és árulnak. Mindezt teljesen szabadon tehetik, a dánok meglehetősen toleránsak, a rendőrök soha nem zargatják őket. A csatornák mentén elsétáltam a város első számú nevezetességéhez, a Kis hableány szoborhoz, amelyet Carl Jacobsen készíttetett 1913-ban, mivel annyira tetszett neki az Andersen meséje nyomán készült színdarab.
Hazafelé még megnéztem a Gefion szökőkutat, a helyi katonai erődöt és Nyhaven-t, a város nyüzsgő, éttermekkel teli „új” kikötőjét. Szállásom az egyik legolcsóbb hostel volt, ahol egészen mókás módon egy 66 ágyas szobában aludtam. Ugyanakkor még ez is felháborítóan drága volt, ahogy minden Dániában. Ez messze a legdrágább hely, ahol valaha megfordultam, vérzett a szívem minden belépő és vásárlás után. Saját bevallásuk szerint egyedül Norvégiában kerülnek még többe a dolgok.
A program színesítése okán átvonatoztam a szomszédos Malmö-be, amely már Svédországhoz tartozik. A szintén nagy történelmi hagyományokkal rendelkező városka reneszánszát éli, sorra épülnek az új lakóparkok és üzleti központok. A belváros itt is a XVII. századot idézi hangulatos utcácskáival, ódon épületeivel. Kezdetnek megnéztem a helyi várat, ahol nagyon komoly történeti, természetrajzi, modern művészeti valamint közlekedési kiállítás van, ezen felül még egy akvárium rész és egy ideiglenes tárlat Nelson Mandeláról. Kisétáltam a város tengerpartjára, majd modernkori szimbólumához, a Turning Torso toronyházhoz. Este visszatérve Koppenhágába a helyben használható, de ingyenes biciklikölcsönző jóvoltából bekerekeztem a belvárost néhány szép éjszakai kép kedvéért.
Következő napomat a városházában kezdtem, majd felmásztam a Round Tower-be, amely érdekessége, hogy belsejében spirálisan halad felfele a folyosó (hét és fél fordulattal), amin akár még egy szekér is elférne. Tetején még ma is üzemel a város egyik legelső csillagvizsgálója. Következett a Rosenborg kastély, amely előbb állandó lakhelye volt a királyi családnak, majd később csak nyári lakként szolgált. Itt tárolták a feleslegessé vált bútorokat és egyéb dísztárgyakat, amelyek egy része 1838 óta múzeumként funkcionál. Itt őrzik a királyi ékszereket és a koronákat is. A kastély körül 1606-ban létrehozott Királypark a város legnépszerűbb zöldje, évi 2,5 millió piknikezővel. Akárcsak Amszterdamban, itt is kihagyhatatlan a sétahajókázás, amely során a hangulatos csatornákon úszva tekinthetők meg a város főbb nevezetességei. Végezetül még egy gyors látogatást tettem a Nemzeti Múzeumba, amelynek hatalmas történeti és antropológiai gyűjteménye van, majd a csomagomat begyűjtve kivonatoztam a repülőtérre. Egy röpke 45 perces út után meg is érkeztem Aalborgba, az MCBMS konferencia színhelyére.

*********

Things to do in Copenhagen (rating goes 1-5, five is a mustsee):
- Christiansborg palace (4)
- Canal cruise (4.5)
- National Museum (4)
- Rosenborg castle with the crown jewelers (4.5)
- Our Savior church with spiral tower (5)
- Freetown Christiania - hippi village (4)
- Little Mermaid statue (3)
- Kastellet fortress (3)
- Round Tower (5)
- Gefion fountain (3)
- Nyhaven - especially at night (5)

And in Malmö:
- Townhall and downtown (5)
- Malmö fortress
- Malmö museum - historical, transportation, natural sciences, modern art and special exhibit on Nelson Mandela (5)
- Malmö beach (3)
- Turning Torso (4)

Idézet // Quote for the week

„A királyság ékköve az a tábornok, aki előrenyomul, anélkül, hogy dicsőségre vágyna, és visszavonul dicstelenségtől való félelem nélkül; akinek egyetlen gondolata az, hogy védelmezze a hazáját, és jól szolgálja az uralkodóját.”

/Szun Ce: A hadviselés tudománya /

********
„There are few misfortunes in the world that you cannot turn into a personal triumph if you have the iron will and the necessary skill.”

/Nelson Mandela/

Szingapúr, ahogy én láttam // Singapore, as I saw

Szingapúr kulturálisan, gasztronómiailag és szakmailag is nagy élmény volt. Egy tudatos, jól szervezett, ütőképes ország, amely nem történelmi hagyományai, hanem központi akarata és szorgalma révén vált meghatározóvá. A kinn töltött idő során találkoztam egy-két érdekesebb jelenséggel, ezekről írok most röviden (ömlesztve).
Három nyelvet használnak, mindenki beszél kínaiul (mandarint), már óvodás korban elkezdik oktatni az angolt, és ez az államigazgatás, ügyintézés és az üzlet nyelve is. Ugyanakkor történeti okokból a hivatalos nyelv a maláj, de a legtöbben alig-alig beszélik. A szingapúri angolban meghonosodott jó néhány helyi szleng kifejezés, ezt a nyelvet szokták singlish-nek hívni. Mi is tanultunk egy kis singlisht:
- „steady la”: cool
- „later go where makay?”: where are we going to eat?
- „what talkin’ you?”: what did you say
- „you donno me?”: can’t you understand?
- „jen tao”: handsome boy
- „thio boo”: cute girl
- „alama”: oh my God!
Közismert tény, hogy Szingapúrban tilos a rágózás (500 dollár bírság jár érte). Ennek történeti oka, hogy az állam megalakulása után az emberek hirtelen beköltöztek a városba a kunyhóikból, és gyökeresen átalakult az életük, megváltozott az életterük: nem volt könnyű megtanulniuk alkalmazkodni mindehhez. A rágózás nagyon népszerű volt, ugyanakkor mindenhova odaragasztották elhasznált rágójukat: padokra, asztalokra, oszlopokra. Ezzel még megbirkóztak volna, de amikor már a liftek nyomógombjait ragasztották be, majd a metrószerelvények ajtajainak élét, és minden megállóban a kinyíló ajtók között kifeszült a használt rágó, a kormányzat úgy döntött, betiltja. Az is igaz, hogy manapság már puhulnak e kérdésben, a külföldiektől már nem kobozzák el a rágót a határon, és orvosi célú rágót lehet is kapni.
Mivel korlátozott az ország területe, a kocsiforgalom erősen szabályozott. Azon túlmenően, hogy nagyon drága az autó és a benzin, az úthasználatért külön kell fizetni, napszaktól függő mértékben. Van olyan konstrukció, hogy olcsóbban lehet autót venni, amennyiben azt az ember csak este 8 és reggel 8 között használja, illetve hétvégén. (Ezt a helyiek vámpír autónak becézik.) Nagyon furcsa, hogy az általában szigorú biztonsági előírások mellett is a munkásokat sima platós kisteherautókon szállítják rendes szék és kapaszkodó nélkül.
A közbiztonság kiváló, civil polgárőrök figyelnek a rendre (és a szabálytalankodókra). Itt láttam először, hogy az útlevél-ellenőrzésnél a vámos letakarva a útlevélben a fényképek egyes részeit külön-külön ellenőrizte, hogy a fül, az orr, a száj stimmel-e. Bejövetelkor átvizsgálják röntgennel az utasok csomagjait, hogy nem hoznak-e be a megengedettnél több vámköteles árut. Mindezek a szabályok nagyon engedelmessé és szervezetté teszik a polgárokat.

*********

English is the working language of Singapore, everyone studies it from kindergarten. They have a couple of local phrases integrated mainly from Malaysian, that makes the term Singlish commonly used to refer this slang. We learnt a couple of expressions:
- „steady la”: cool
- „later go where makay?”: where are we going to eat?
- „what talkin’ you?”: what did you say
- „you donno me?”: can’t you understand?
- „jen tao”: handsome boy
- „thio boo”: cute girl
- „alama”: oh my God!

Szingapúr fejlődése // Development of Singapore

1819 előtt Szingapúr helyén csak egy apró maláj halászfalu volt, majd Sir Stamford Raffles a Kelet Indidai Társaság megbízásából kikötőt és kereskedelmi bázist épített. A Szuezi csatorna megnyitásával a maláj félsziget csúcsán fekvő város Ázsia egyik legforgalmasabb kikötője lett, és létszámban is szépen gyarapodott. A második világháborúban a Japánok elfoglalták, majd a kivonulásuk után a britek már nem tértek vissza, néhány éven belül önálló állam lett. Megpróbálkoztak egy államszövetséggel a Malajziával, ez azonban két év után felbomlott. Szingapúr gazdaságilag és szociálisan is nagyon rossz helyzetben volt, nem volt infrastruktúrája és képzett munkaereje. 1965-ben azonban megalapították a független Szingapúrt, amely elképesztő változásokat vitt végbe. Lee Kuan Yew miniszterelnök vezetésével egy érdekes államigazgatási struktúrát alakítottak ki: a minisztereket és a miniszterelnököt nem választják közvetlenül, csak a területi képviselőket. A szakmai tudásuk alapján legrátermettebbek kerülnek vezetői pozíciókba, olyan fizetések mellett, amely visszaszorítja a korrupciót. Kinevezett testületek irányítják a gazdaságot, ezek közül kiemelkedik az EDB, az Economic Development Board, amely a beruházások ütemét és a fejlesztések menetét határozza meg.
Olyan infrastruktúrát alkottak, amely bármilyen nyugati cég igényeinek megfelel, valamint a politikai stabilitás révén elkezdett áramlani a tőke. A kezdeti beruházásokat a britek segítették anyagilag, de a ‘70-es évektől már önálló lábon álltak, és az olcsó munkaerőt igénylő szektorról átálltak a szakképzett munkaerő biztosítására. A ’80-as években a nagy beruházásokkal járó ipari szektort vonzották, mivel azok kevésbé mobilisak. Ekkor települtek ide a gazdaság mai napig meghatározó részét jelentő gyárak, olajfinomítók. A ’90-es években technológia-intenzív befektetésekben gondolkodtak, de a kelet-ázsiai válság alaposan megtépázta az országot. Azóta átálltak a tudás-alapú társadalomra, komoly pénzt költenek innováció serkentésre és tehetséges nemzetközi munkaerő odavonzására. Olyan jól sikerült a stabil pályára állítás, hogy a mostani válság az ázsiai országok közül Szingapúrt viselte meg a legkevésbé. Jól mutatja ezt az új üzleti negyed és a Marina Bay Sand fejlesztési terve, amelynek kivitelezése a válság ellenére sem lassult le, és több tucat új felhőkarcolót fog jelenteni. Jelenleg a GDP/kapita alapján a harmadik leggazdagabb ország, és virágzó jövő előtt áll.
Ezen túlmenően tudatosan próbálják élhetővé tenni a várost. Az egyik jelszó az volt, hogy legyen szingapúr a kertek városa (“The Garden City”), és ennek megfelelően minden más városnal több zöld területet találni, még a városközpontban is. A trópusi klíma is kedvezően hat, a sugáutak mentnén dús lombú babárfák nőnek, rajtuk orchideákkal. Szigorúan meg van határozva, hogy egy új ház esetében mennyi zöld területnek kell épülnie, és például a Marina port három toronyépületét egybefüggő tetőkert köti majd össze. Amikor kifogynak a területből, új mesterséges szigeteket építenek, és arra terjeszkednek tovább. A város nagyon védett helyen fekszik, nincscsenek se tájfunok, se földrengásek, se szökőár. Persze a tengerszint komolyabb emelkedése csúnyán helybenhagyná őket.
A lakosság átnevelésére hatalmas büntetési tételeket vezettek be (szemetelés 1000 dollár, WC le nem húzása 150 dollár, gyorshajtás 5000 dollár). A helyiek viccelődnek is vele, hogy "Singapore is a fine city". Központilag megreformálták a szociális ellátórendszert, lakást biztosítottak (ezeket az HDB, a Housing Development Board finanszírozza és üzemelteti), és az üzleti befektetőknek vonzó körülményeket alakítottak ki. Igazán figyelemre méltó, hogy a városiasítás jegyében 1965-ben egyetlen év alatt 45.000 lakást húztak fel, és az állami támogatásoknak köszönhetően két évnyi átlagkereset már elég is volt a megvásárlásukhoz. A családosok és az alacsony jövedelműek ma is jelentős kedvezményeket kapnak.
Az emberek nagyon fegyelmezettek, megszokták, hogy szorosabban fogják őket. Az általános jólét miatt azonban nem panaszkodnak. Mind a mai napig érványben van a botozás és a halálbüntetés is, és mindkettőt alkalmazzák. Eddig a szerencsejátékot sem engedélyezték, most nyílhat meg az első két kaszinó egy-egy élményközpont integrált részeként, de még így is bármelyik családtagnak lehetősége van tiltólistára tenni a tékozló rokonokat.

**********

In the bref 44 year history of independent Singapore in managed to emerged from a depressed country with powerty to the world’s 3 richest (based on GDP/capita). They achieved it through rigorous planning, applying best-practice and tight control. The flip side: no real democracy. But spoiled people hardly complain about that. Some of Singapore’s economical achievements:
- Asia’s no.1 aero transportation hub
- Asia’s no1. Oil field equipment manufacturer
- World’s no 3. global oil refining center
- 70% market share of offshore oil rig manufacturing and FPSO conversion
- 40% market share of world’s hard disk manufacturing
- 30% market share of hearing aids manuf.
- 10% of semiconductor wafer foundry industry
- 20% of world market in ship repair

Idézet // Quote for the week

„Az első, hogy őszintének kell lenned magaddal. Soha nem lehetsz hatással a társadalomra, ha előbb nem változtatod meg önmagad.”

/Nelson Mandela/

*********

„If you are in harmony with yourself, you may meet the lion without fear because he respects anyone with selfconfidence.”

/Nelson Mandela/

Szingapúr ultosó felvonás // Last act of Singapore

Délben érkeztem vissza Szingapúrba, felnyaláboltam a csomagomat, és átköltöztem egy olcsóbb hostelbe, majd a National University of Singapore felé vettem az irányt. Az egyetemi kórházban volt a találkozóm a sebészeti gyakorlóközpont vezetőjével, Prof. Lomanto-val. Tavaly októberben adták át az Advanced Surgical Training Centert, amelyet 7 M SGD beruházással hoztak létre, és elképesztően jól felszerelt. (Többek között da Vinci-jük is van pusztán gyakorlatozásra.) A prof körbevezetett, meginvitált egy kis sushi-ra, és közben megbeszéltük egy lehetséges pályázati együttműködés feltételeit. Reméljük, sikerül valamit összehozni, még ha nem is most rögtön. (A látogatásról bővebben írok a SurgRob-on.)
Este a Funan elektronikai plázában találkoztam Titiékkel. Titi épp visszafele tart magyarországi nyári gyakorlatáról Ausztráliába tanulmányait folytatni, barátja, az ausztrál Tom pedig elé jött, és pár napot Szingapúrban kalandoznak. Vacsoráztunk egy jót, meg sétáltunk kicsit, aztán visszatértem a hostelembe és éjszakába nyúlóan csináltam a képeimet, meg a másnapi előadásomat.
Az utolsó nap is tele volt még programmal. Reggel 9-re mentem az ország távolabbi végén lévő Nanyang Technological University-re találkozni a BioRobotika csoport embereivel, no meg tartottam egy rövid szemináriumot a saját kutatásomról, és ők is körbemutogattak mindent. (Az egyik srácot a Hopkinsról ismerem, a tanárát meg Montpellier-ből.) Itt is beszélgettünk kicsit egy lehetséges közös projektről.
A munka után következett a szórakozás, megnéztem a Jurong Bird Parkot, a világ legnagyobb madárgyűjteményét. Az egész olyan, mint egy állatkert vagy szafari, sok sok madárral, állatbemutatókkal, hatalmas hálós terekkel, ahol együtt lehet lenni a legkülönlegesebb madarakkal. Több mint 3 órát sétálgattam a parkban, utána pedig Titiék tanácsára ellátogattam a közeli kínai kertbe, ahol egy teknős múzeum van. A múzeum gazdája szenvedélyes teknős gyűjtő, több mint 1000 élő teknőst tart, majd 100 különböző fajt. A különlegesebbek be voltak zsúfolva egyszerű üvegakváriumokba, de a legnagyobb élmény a kertben lévő halastó volt, amely szó szerint hemzsegett a teknősöktől. Valaki hozott egész uborkákat, és arra úgy gerjedtek, hogy egymást taposva másztak ki a tóból, és rohantak utána. Volt néhány gigantikus példány is, meg nagy szárazföldi teknősök, amik szintén lelkesedtek az uborkáért. Sétáltam még a pagodák között, majd a kínai negyed bazársorán keresztül elnéztem a Nemzeti Művészeti Múzeumba, ahol már csak a kortárs kiállítás volt nyitva, de láttam néhány érdekesebb fényképet és fűszer-tárlatot. Végül összeszedtem a hostelben a csomagomat, kimetróztam a reptérre, és egy röpke alvással eltöltött út után már Frankfurtban is voltam, ahonnan már egy pillanat alatt haza is értem. Nagy élmény volt!

*********

The last days in Singapore were spent with visiting the local Universities and some natural exhibitions.
BTW, I'm wondering whether anyone cares for my English posts. Please cast your votes on the right!

Előtörténet

Mint korábban említettem, 37 ázsiaival (21 kínai és 16 koreai) együtt vettünk részt az Experience@Singapore programon. Eleinte egy picit furcsa volt, de hamar megszoktuk, mert mindenki nagyon aranyos volt. Az egyik szervező elmesélte az egész háttértörténetet, amiből az is kiderült, miért nem kaptunk tőlük olyan sokáig híreket.
Idén indították el az Experience@Singapore programsorozatot, aminek keretében először egy maláj, aztán egy amerikai-angol-ausztrál, végül pedig egy kínai-koreai válogatott diákcsoport látogatta volna meg Szingapúrt. Mi egy picit más eseményen vettünk volna részt, egy közép-európai diákokból toborzott csereprogram első heti bemutatkozó, akklimatizációs programjába kapcsolódtunk volna be. A H1N1 vírus gyors terjedése miatt le kellett mondani a cserediákokat és az angolok programját is. Végül úgy döntöttek, hogy mi hárman más státuszban vagyunk, ezért hozzácsapnak minket az ázsiai turnushoz, ami két héttel később volt. Minderről pedig azért nem informálódtunk időben, mert a mi programunkat szervező illető váratlanul kilépett a cégtől, és sokáig nem foglalkozott senki ügyünkkel. Végül minden jóra fordult, és remek programunk volt.