Idézet // Quote for the week

„Az Isten emberré lett, hogy az ember isten lehessen.”

/Szt. Iremeus/

*****************
"Blessed are the poor in spirit, for theirs is the kingdom of heaven.
Blessed are they who mourn, for they will be comforted.
Blessed are the meek, for they will inherit the land.
Blessed are they who hunger and thirst for righteousness, for they will be satisfied.
Blessed are the merciful, for they will be shown mercy.
Blessed are the clean of heart, for they will see God.
Blessed are the peacemakers, for they will be called children of God.
Blessed are they who are persecuted for the sake of righteousness, for theirs is the kingdom of heaven.
Blessed are you when they insult you and persecute you and utter every kind of evil against you (falsely) because of me.
Rejoice and be glad, for your reward will be great in heaven."

/Mt 6:1-12/

Chi-ca-go // And all that jazz...

Chicago-t mindenki úgy ismeri, a “szeles város”, azt azonban már kevesebben tudják, hogy ezt a becenevet eredetileg nem időjárása, hanem az 1893-as világkiállításért Washingtonban terjengős szónoklatokkal lobbizó szenátorai miatt kapta. A város igazi építészeti különlegesség. 1871-ben itt is annak rendje és módja szerint volt egy nagy tűzvész, ami két épület kivételével teljesen leradírozta a házakat (300.000 embert téve földönfutóvá), de így új, szervezett alapokon kezdhettek hozzá az építkezésnek. Ebből az időből származik a város jelmondata is “we will”, azaz “megcsináljuk”. William LeBaron Jenney nevéhez fűződik az első felhőkarcoló 1885-ből, mivel ő találta ki és fejlesztette tovább a váz-rendszerű építkezést, azaz hogy az épületek statikailag egy acélvázon nyugodnak, és nem a falak tartják a súlyt. A mai napig Chicago ad otthont a világ számos rekord magasságú épületének. Az 1974-ben elkészült Sears Tower a maga 442 méterével 2007-ig a világ legmagasabb toronyháza volt (akkor érte el a szintjét a Dubai-ban épülő Burj Dubai). Jelenleg a Michigan tó partján a Chicago Spire toronyház épül, amely 2012-es tervezett átadásakor a világ harmadik legnagyobb felhőkarcolója lesz 610 méteres magasságával. Chicago emellett híres a Jazz-ről, múzeumairól, al Capone-ról és arról, hogy az USA egyik legélhetőbb városa. (Nálam a második helyen szerepel Boston után.) A belváros végighúzódik a Michigen tó mentén, és egy hatalmas park (Grant park) frissíti levegőjét, ezáltal nem olyan nyomasztóak a felhőkarcolók, mint New Yorkban. Ezen túl a Chicago folyó és több ága is feldobja a városképet. Az utcai autóforgalom sokkal kisebb, mint más városokban, ugyanis az összes nagyobb út a föld alatt fut, átszelve a belvárost. Ezen kívül a belvárosban a metrók egy szinttel a föld fölött mennek.

Amikor szombat délelőtt megérkeztem, zuhogó eső fogadott, és felhőkbe burkolódzott a Sears Tower is. Miután leraktam a csomagomat a hatalmas chicago-i Hi-Hostelben, nekivágtam esernyőm alatt a városnak. Elsőként kisétáltam a Michigan tó partjára, és fényképezkedtem a város talán legismertebb látképével, a Grant park közepén lévő Buckingham szökőkúttal, amely a világ legnagyobbjai közé tartozik 5,7 millió literes medencéjével és a másodpercenként 880 litert akár 50 méter magasra fellövő pumpáival. Utamat a világhírű Field museum felé folytattam. Itt látható Sue, a világ legnagyobb, legépebb T-rex csontváza, és a fantasztikus őslénytani kiállítás mellett az amerikai népeket bemutató tárlat és az általános állat- és növénytani részleg is nagyon tetszetős volt. Időközben elállt az eső, és kirajzolódtak a Grant parkot övező hatalmas felhőkarcolók, Chicago első számú látványosságai. Meglátogattam a park északi csücskét magába foglaló Millenium parkot, ahol egy vadvirágos kert és egy hatalmas koncert tér mellett interaktív szökőkút is helyet kapott, valamint 2004 óta a Cloud Gate szobor, amit a köznyelv csak Bab-nak hív. Elképesztően jó fénykép téma, és szerencsére volt alkalmam megtekinteni napsütésben, naplementében és éjszaka is. Illinois állam fennállásának 200 éves évfordulója alkalmából borkóstolót rendeztek a környék legjobb boraiból. (Azt hiszem, importra szorulnának bor ügyileg.) Végigjártam a kukorica-labirintsukat, és belehallgattam egy-két utcai koncertbe. Chicago híres a színielőadásairól is, a State street a new york-i Broadway-hoz hasonlóan tele van színházakkal. Helyi találmány a a hagymás, zöldséges hot dog, valamint a deep dish (vastagtésztás) pizza, és a népszerűbb olasz éttermek előtt este kígyózik a sor.

A város folyamatosan épül: ahol a 2004-es Lonely Planet szerint parknak kellene lennie, már csak lakótömböket találtam. Végigsétáltam a város Váci utcáján, az un. Magnificent Mile-on, és a naplementét a John Hancock Tower tetejéről néztem. Ez az 1969-es toronyház csak az 5. legmagasabb a városban, de így is nagyobb, mint az Eiffel torony. Egyszerűen elképesztő. A 94. emeleti kilátóból minden irányba remek panoráma nyílik, különösen feltűnő innen, hogy a többi toronyház milyen elképesztően magas. Az estémet a Buckingham szökőkút látványos fény- és hangjátékánál zártam.
Másnap korán keltem, és a Sears Tower lábánál kezdtem a napot, majd végigsétáltam a Chicago folyó mentén (ha már a méregdrága hajós idegenvezetést kihagytam). Megnéztem a Cultural Centert, ahol a világ legnagyobb Tiffany üvegkupolája díszíti az egyik átriumot, valamit egy érdekes Marilyn Monroe-s és egy ortopédiai művészeti kiállítás is volt. Kisétáltam a tópartra, és a yachtkikötő mentén el a város egyik szabadidő-központjához, a Navy Pier-hez. A bő kilóméter hosszú móló eredetileg a haditengerészet kikötője volt, majd átépítették, és 1990-től szórakoztató és turisztikai központként üzemel, remek kilátással a városra. Felültem az itt található Ferris wheel óriáskerékre is, amelynek 80 méter magas eredetijét az 1893-as világkiállításra építették, hogy valami kilátóval előrukkoljanak ők is az Eiffel torony után. A napomat a világhírű Art Institute (épp le nem zárt) részének megtekintésével töltöttem, majd még egy nagyot sétáltam a Michigan avenue-n. Gond nélkül kitaláltam a reptérre, és útközben összefutottam a metrón egy észt sráccal, aki éppen keresztül-kasul járta Amerikát, és kiderült, hogy van közös tallinni ismerősünk. Kicsi a világ! Az esti United géppel kellett volna visszarepülnöm Baltimore-ba, ám már a kiérkezéskor volt másfél óra késésünk. (Később kiderült, hogy a repülőnket elküldték egy ledöglött gép helyett mentesítőként.) Miután a nekünk rendelt gép Bostonból nem tudott felszállni a rossz idő miatt, 10-kor már három órás késésnél tartottunk. Végül fél 12-kor törölték az esti 9-es járatot, mert rájöttek, hogy elfelejtettek pilótát szerezni a géphez. Mire elintézték a reggeli gépre való átcheckkolást meg a szállást, már csak röpke két órányi alvásra maradt időm, és végül reggel 9-re érkeztem meg Baltimor-ba éjfél helyett.
A hét további része különösebb esemény nélkül telt, igyekeztem visszazökkenni a munkába, mert vészesen közelednek az aktuális határidők.

*********************

Chicago is primarily famous for the jazz, the deep dish pizza, the gangstereous past and the huge buildings. It is also considered to be one of the most livable places in the US. The city’s modern history began after the Great Fire of 1871 (which only left two buildings standing). Soon after, William LeBaron Jenney invented the metal frame-based construction structure, where the steel holds the weight, and this opened the way for the construction of higher and higher buildings. Chicago has always been home of the tallest towers. Until 2007, the 442 meters Sears Tower was the tallest in the world (now it’s the Burj Dubai). And the Chicago Spire in already under construction on the Michigan lakefront, that will be the third tallest in 2012 with 610 meters above ground.
Chicago’s best place is the downtown, as the huge Grant park dominates it. It gives place to the Buckingham fountain (with light and music show every night), the famous Shedd aquarium, the Field museum with its excellent prehistoric collection, featuring Sue, the world’s biggest and most complete T-rex skeleton, the Art Institute, and many other nice places. The northern corner of the green is the Millennium park, containing a huge open-air concert area and the fantastic Bean (Cloud Gate in its original name), providing endless photo options. Next to the park, the Cultural center is remarkable with the biggest Tiffany glass dome in the world and the State street housing all the theaters. Up to the North, the Chicago river flows around the downtown area, with hundreds of architectural cruisers full of tourists. The Michigan avenue is called the Magnificent mile here, homing all the luxurious and super-expensive brands, and some good Italian restaurants. The furthest I got was the John Hancock Tower that has the highest open observation deck in the world (on the 94th floor). Though it’s only the fifth highest skyscraper in town, already taller than the Eiffel tower. The other day, I walked to the Navy Pier, one of the busiest areas during a weekend. Originally, it was a navy dockyard, but at the end of the 90s they renewed it and become a major attraction with cinemas, museums, concert halls, restaurants, funfair on the roof (with Ferris wheel) and a great view over the skyline in general. During the summer, Chicago is such a perfect place, to bad they have very though winters. The city is growing and renewing dynamically, and they are candidates for the 2016 Olympic games.
The only negative happening throughout my trip was the way back. United messed up with the evening planes, and bad weather also caused some troubles, so after being pushed back by many hours, our flight got canceled. I had a rough night sleeping only two hours, but finally managed to get to Baltimore with the first plane in the morning.

Idézet // Quote for the week

"Minden szeret, amely érdekből születik megszűnik az érdek elmúltával."
**************

"Yesterday is history tomorrow is a mystery and today is a gift that’ s why its called the present."

/Alice Morse Earle /

Irány a Midwest // Discovering the Midwest

A héten végre már én is ott voltam a nyári sebészeti kurzusunkon (Surgery for engineers). Hétfőn és kedden tartották az óráinkat a kórházban, ahol az elméleti oktatás mellett megtanultunk sebészi varratokat készíteni, anasztamózisokat tűzni és hasonló izgalmas dolgokat. Első nap disznólábon, második alkalommal pedig egy altatásban lévő disznón gyakorolhattunk, megfelelő szakmai felügyelet mellett. (Minderről részletesebben a SurgRob-ban írok.)
Szerda este repülőre száltam, és átutaztam az ország észak-közepi részén (a Michigan tó partján) fekvő Milwaukee-ba. Wisconsin állam fővárosa nem egy turistaközpont, de nem is ezért jöttem ide. Meglátogattam Ginát (viszonozván májusi útját), illetve főként a GE Healthcare részlegének kutató-fejlesztő központját, ahol ő is dolgozik épp kiküldetésen. Annak ellenére, hogy Milwaukeenak majd 600.000 lakosa van, még a belváros is nagyon tágas; szélesek az utcák, nagy terek és sok zöld van. A nyugodt hangulata és a folyót övező riverwalk sétány egészen San Antonio-ra emlékeztetnek. Milwaukee első sorban a fesztiváljairól híres. Egész nyáron egymást érik a különböző zenés rendezvények, amelyek közül a legidősebb SummerFest-et a világ legnagyob zenei fesztiváljaként hírdetik. (A Sziget azért nagyobb . Illetve kétszer akkora területen fekszik, de csak feleannyian látogatják.) További nevezetesség, hogy innen indult, és mai napig többnyire itt gyártják a Harley-Davidson motorokat. Mivel a várost anno főleg német és lengyel telepesek népesítették be, mai napig jelentős a söripar. Rengeteg féle jó sörük van, igaz, a leghíresebbjük, a Miller light pont tipikus amerikai vizes lé. A sörházakba lehet túrázni, alkalmi összejöveteket tartani, meg persze csak úgy inni is. Elég vicces sörmárkanevek vannak, mint például “foltos tehén” és a “kövér mókus”.

Az ital mellett az ételre sem lehet panasz, remek steaket ettem, másik nap pedig kiváló tengeri étterembe mentünk. Csütörtökön napközben besétáltam a várost. A tóparti elkerített fesztivál terület helyett (ahol épp Festa Italiana volt) inkább a yahtkikötőt néztem meg, a parkban a sárkányeregetőket, a hárorús emlékműveket és az extravagáns épületben helyet kapott művészeti múzeumot. Ez utóbbinak nagyon színes anyaga van, találtam például Vasarely-t és Munkácsy-t is. Este Gina elvitt a Waterhouse brewery-be, a végzős bulijukba (most fejezték be a két éves GE Edison vezetőképző programot). Itt találkoztam több magyarral is, ugyanis majd tucatnyian dolgoznak a General Electric-nél.
Másnap együtt mentünk be a GE-hez Waukesha-ba, ahol először Gina mutatta körbe a látnivalókat, majd pedig én tartottam egy előadást a kutatásainkról az érdeklődőknek. Ebéd után az egyik kedves főnöknő vezetett körbe, és részletesen megmutatott mindent. Láttam az új Pet/CT készüléküket, a VCT HD skennert, amely dual-energiájú és 0.23mm-es szeleteket készít, régi és új röntgeneket, meg egyéb nagygépeket. (Ezekről fogok írni bővebben a SurgRob-ban.) Mint kiderült, nemcsak itt fejlesztik, hanem gyártják és szervizelik is ezeket. A gyártósor ugyan nem automatizált, de évi 1100 egység előállítására képes. A legérdekesebb az úgynevezett fejlesztőcella rész volt, ahol 70 elszigetelt, leárnyékolt kabinban egy-egy képalkotó készülék van, amit felváltva használnak a fejlesztők, sőt, én is kipróbálhattam. A tengeri vacsora után még egy kellemes kertes pubban szórakoztunk zárásig a kivonult tengerészekkel, majd egy rövid nyugovóra tértünk Gina apartmanjában. Szombaton a korábbi napok kánikulája után hűvösnek ható borús, esős időben buszoztam át Chicago-ba.

**********************

Despite the fact that Milwaukee has roughly the size of Baltimore, it does look and feel a lot smaller. Even in downtown, there is enough space for wide parking lots, squares and bushes. It has a nice atmosphere with the lake front and the river flowing through. Honestly, this would not have been attractive enough to fly to the Midwest, but GE Healthcare has a major R&D facility nearby in Waukesha. Even better, Gina is working there now as an Edison intern (they just had the graduation party), and offered me the option to go. (And I planned to spend the weekend in Chicago.)
On Thursday, I discovered the major attractions of the city, including the SummerFest area, where the world's biggest summer festival takes place (and many others), the yacht harbor, the incredible Art Museum and some kite shop. Gina introduced me to a couple of Hungarians also working for GE, and showed me some of the local breweries (founded by the German settlers long ago), good steak and sea food places. Milwaukee has excellent local beers, such as the Spotted cow and the Fat squirrel, too bad the most well-known become the Miller that recalls in me a nasty joke. (Why is American beer like making love in a canoe? They're both f*ing close to water!) The city is also known for the Harley-Davidsons produced here and the musical life.
I spent my Friday at GE touring around the center where they research, develop, manufacture and service their big imaging machines, such as PETs and CTs. (I'll write about it in SurgRob more.) I also gave a presentation about my research-who knows, we might end up doing something together one day.

Egyetemi élet az USA-ban I. // University life a la USA I.

Nagyon régóta akartam már írni az egyetemi életről és az oktatásról úgy általában. Igaz, hogy a Johns Hopkins egyetem az Államokon belül is kiemelkedő (tavalyi rangsorok alapján valahol az első 15-ben van), de más egyetemekre tett látogatásaim alkalmával is hasonló tendenciákkal találkoztam.
Mielőtt a részletekbe belemennék, fontos tisztázni, hogy az itteni egyetemi rendszer kicsit másképp épül fel, mint a hazai. A képzés két lépcsője (BSc, MSc) élesen elválnak egymástól, és a legtöbb ember megáll a BSc után, mert azzal már hasonlóan el tud helyezkedni, mint otthon egy hagyományos 5 éves diplomával. A master és a PhD képzés a legtöbb helyen egybe van, azaz igény szerint rögtön lehet jelentkezni a minimum 5 éves PhD programra, aminek során a megadott feltételek teljesítése esetén a diák automatikusan megkapja a master bizonyítványt is. A BSc-seket “undergraduate”-eknek hívják, az öregebbeket “graduate student”-eknek. Ez utóbbiaknak már kezdettől fogva megvan a témavezetője és a kutatási projektje, így a tanulás mellett elvárás az oktatásban való segítés, publikációk gyártása, adminisztrációs feladatok végzése. Sokszor a grad student-ek undergrad-eket vesznek maguk mellé segítségnek.
Alapvetően kevesebb órájuk van a diákoknak (főleg grad student-ként), mint nekünk, de azok mégis sokkal több önálló munkát, házi feladatot és készülést jelentenek. Háromnál több tárgyat csak a mazohisták végeznek egy félévben. Általában igaz, hogy nagy szabadságuk van a hallgatóknak a tárgyaik kiválasztásában. Természetesen megvannak a diplomához kötelezően teljesítendő tárgyak, de ezek kevesebb, mint felét teszik ki a kurrikulumnak. Villamosmérnökként is hallgathat valaki vegyészi, orvosi, vagy gazdasági tárgyakat. Sőt, a BSc-től teljesen függetlenül lehet MSc programot választani, azaz valaki gond nélkül elmehet orvosnak egy mérnöki diplomával, ha közben teljesítette az orvosi alapozó tárgyakat. Így sokkal univerzálisabb szakembereket képeznek, és egy interjún mindig megnézik, hogy milyen tárgyakat hallgatott az illető.
A Hopkins-on a hallgató választhat, hogy a mester fokozatot miként szeretné megkapni. Van a miénkhez hasonló tézis alapú, amikor is 8 tárgyat kell összesen teljesíteni, és írni egy diplomamunkát, vagy kurzus alapú, amikor 10 tágyat kell csak sikeresen letenni. A grad student évek alatt két mérföldkő van. (Hopkinson legalább is. Más egyetemeken ez jelentősen eltérhet.) Az első a DQE vizsga (department qualifying exam), amit másod, harmad évben tesznek le a tanszéki professzorok előtt. A szóbeli alkalmával gyakorlatilag bármilyen, a szakmához kapcsolódó kérdést és feladatot kaphatnak a diákok, leginkább egy összevont szigorlathoz lehetne hasonlítani. A PhD végén van a GBO (graduate board oral exam) amikor még nagyobb anyagból kell három külső és két egyetemi professzor előtt vizsgázni. Ez után következhet a nyilvános és a zárt védés. (Máshol csak egy DQE doktori vizsga van, vagy csak kötelező projektek.)
A diákok száma általában kisebb a tanárokéhoz viszonyítva, így jobban oda tudnak figyelni a hallgatókra. Az országos kihullási arány 35%, igaz ennek nagyon nagy része az első évben esik ki.
Kellemetlen része a rendszernek a tandíj. Az egyetem a tandíjak mellett pályázati pénzekből és az öregdiákok támogatásából tartja fenn magát. Fennállása során a Hopkins például 3,6 milliárd dollár támogatást kapott alumnijaitól, de a rekorder Harvard 35M-nál jár. A diákoknak minden intézményben fizetniük kell az oktatásért, legtöbbet az orvosi karokon. Sokan külön erre kialakított hitelt vesznek fel, amit a későbbi fizetésükből gond nélkül vissza tudnak fizetni. (A villamosmérnöki kezdő bérek országosan évi 65-90.000 dollár körül mozognak.) Ettől függetlenül megterhelő egyetemre járni, főleg a BSc időszakban, mivel később könnyebben találnak maguknak a hallgatók ösztöndíjat, mecénás céget vagy esetenként megegyeznek a laborral. Hopkins-on idén a féléves tandíj 35.900 dollár a mérnöki karon. Ehhez jönnek még az egyéb becsült költségek: lakás és étkezés 8000 USD, biztosítás 800, könyvek és taneszközök 1000, utazás 5-800. Nem olcsó mulatság…
(Folytatása következik...)

*****************

It is right on time to publish a post about the higher education system in the USA. All my statements are based on personal and limited experience, so if you know it better, don’t hesitate to comment on it.
Universities are good here, so are the students. Indeed, Hopkins is an exceptional school (ranks somewhere in the top 15 of the US, and top 20 in the world), but I have witnessed the same atmosphere all around the country.
One of the main differences compared to our university system is the long history of the BSc-MSc programs. The majority of the people only pursuit a BSc degree, as you can already get a fairly good job with it. These students are called the undergraduates and those involved in the MSc/PhD are the graduate (grad) students. At most places you can apply for a combined master and PhD program (5 years at least). While doing it, you can automatically get your MSc degree after some milestones. You can choose between a thesis based master (8 classes + writing a diploma thesis), or course based (accomplishing 10 classes). One important step is the DQE (department qualifying exam) that comes around the 2nd or 3rd year, and in front of the faculty professors you have to answer all their professional questions. At the end of the program, there is another GBO (graduate board oral exam), when you are interviewed by a board of at least 3 outsider professors. Then comes the thesis submission, defense and happiness. The procedure can differ at other faculties, and can be entirely different at other universities.
Students have a lot more freedom to choose their subjects from the very beginning. There are some compulsory courses to take to get a degree, but they do not fill the entire schedule. Even as an engineer you can take any bio, chemical or economics classes offered, and this assures that the graduates may have a broader knowledge. Mind that classes in general require a lot more effort than in Hungary, with many homework, projects and team work. Only masochists take more than three a semester.
Good thing is that you can pick any master course after your graduation, you can get into medical school as an electric engineer, if you had successfully taken the required classes. Undergrad life if a lot like our entire university socializing, with bigger classes, more activities and many parties. The national dropout rate is 35%, not outstanding. The grad life is like the PhD in Hungary with a lot more responsibility, many tasks, projects, people to work with.
Universities get their funding from winning research grants, receiving donations from alumni and most importantly, from tuition fees. Hopkins is good in every manner: they win most of federal grants per capita, their cumulated endowment from alumni is 3.6 billion dollars (though that still falls behind Harvard’s 35B USD) and 7000 students are paying. The tuition for engineering this year is $35,900 per semester. Room and boarding adds app. another 8000, insurance 800, books and tools 1000, traveling 5-800. No wonder most people have to take loans to afford all this. At least, they have good prospects paying it back form their salaries, as electrical engineering salaries start around 65-90000 per year.
(To be continued…)

Idézet // Quote for the week

"Semmi nem időpocsékolás, ha bölcsen használod fel a tapasztaltakat."

/Kahlil Gibran/

***************

“Honesty, hard work and perseverance-if you apply all three, you will succeed, no matter what.”
/Pedro Ray/

Újra itt // Back to Baltimore

Az első itt töltött hetem nagyon gyorsan eltelt annak ellenére, hogy nem szakadtam meg a munkába. Fel kell vennem újra a fonalat, mert különben nem lesznek meg az eredményeim nyár végére. Itt szerencsére mindent rendben találtam, a növényeim élnek még, a lakótársak jól megvannak, és most már együtt hasítunk reggelenként a laborba bringánkon Triciával.
Időközben kiderült, hogy elfogadták az áprilisban beküldött cikkemet a BioRob konferenciára, így azon még mindneképpen részt veszek majd október végén. Ehhez meg kell hosszabbítanom az itt-tartózkodásomat pár nappal, illetve elindítottam az adminisztrációs folyamatot, amivel az ösztöndíjamat is kitolom október végéig.
Szombaton potluck party volt Fran-nél. Ez annyit tesz, hogy mindenkinek valamilyen étellel kellett megjelennie. Volt sushi, sült tőkehal, édes-savanyú csirke, ráksaláta és sok egyéb finomság. Én egy vörösboros marhapörköltet dobtam össze, ami a pácolásnak és az órákig tartó főzésnek köszönhetően igen finom lett. Új pogácsa variánsokkal is kísérleteztem, de valahogy nem akar olyan finom puha lenni, mint az otthoni. Viszont az egyértelműen látszik, hogy itt is lenne igény a sós péksüteményeket kínáló kis pékségekre. (Ha becsődöl a mérnöki karrierem, akkor nyitok egy pogácsást a new yorki metróban.) A remek vacsora után a belvárosban mulattunk még kicsit, a vasárnapot meg romeltakarítással, pihenéssel és egy kis munkával töltöttük.

**************

Time is flying here, faster than ever before! I found everything fine once I got back, but it was still hard to get back on track and pick up the work.
The paper I submitted to the BioRob conference got accepted, which means I will be there in Scottsdale at the of October. Therefore I had to extend my dates, and luckily I could also prolong my scholarship till the end of October.
We had a potluck event at Fran's place on Saturday. This means everyone had to bring a special dish. I decided to prepare a good old Hungarian beef stew in red vine. After many hours of cooking, it become soft and tasty, people ate it all up. We also had plate sushi, tuna snack, sweet-n-sour chicken, grilled cod, crab salad, cakes, melons and many more. I also made some pogácsa, but somehow I can never make it as soft as it is at home. After the dinner we went to some bars around Federal Hill.

Amerika, ahogy én látom III. // . . . . . America as I see III.

Az elmúlt fél évben sok mindent láttam és tapasztaltam még a korábban elmeséltekhez képes, amit egy újabb post-ban próbálok megosztani. A legutóbbi bejegyzésemmel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy már sok pozitívumot láttam a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban. Az egyetemen mindenhol külön kukák vannak papírnak és fémeknek, illetve ami nagyon praktikus, hogy a háztartásoknak egybe kell gyűjteniük az összes újrahasznosítható dolgot, és központilag végzik a (hatékony) szelekciót.
Az öltözködési szokások tényleg lazábbak, az ing és sötét nadrág gyakorlatilag mindenhol megfelelő már. (Ez különösen Londonhoz képest volt nagy kontraszt.)

A legendás jégimádatukról szóltam már, ezzel kapcsolatban tanultam egy érdekes kifejezést: "brainfreeze", amit arra használnak, amikor az agyuk lezsibbad, ha túl hirtelen isznak túl sok jeges folyadékot. (Ilyen velem még nem történt sose.)
Az amerikaiak szeretnek sorban állni. Azon túl, hogy a buszmegállóban 20 méter hosszan felállnak egyesével, ha máshol is látnak egy sort, simán beállnak a végére, anélkül, hogy meggyőződnének róla, hogy mi van az elején.
Ahogy említettem korábban is, tényleg mindenhova autóval járnak. Különösen igaz ez egyes nyugati városokra. Los Angelesben például az emberek elhűlnek, ha csak arra gondolnak, hogy BKV-ra kell(ene) ülniük, és még a sarki étterembe is autóval mennek. A rengeteg kocsihoz rengeteg parkolóhelynek is illene tartoznia, azonban ez nem ennyire egyszerű. Bár a belvárosokban minden második épület parkolóház, pl. Manhattan-ben egy napra a parkolás 30-50 dollár körül van. Nagyon sok helyen un. "valet parking" van, ami annyit tesz, hogy a vendéglő vagy színház előtt álló fiúnak odaadják a kulcsot, és ő elparkol valahova. Az emberek félelem nélkül bízzák a luxusautójukat is ezekre a sofőrökre, akik a vezetés élménye mellett még komoly borravalót is kapnak. Egyébként is meglehetősen sok jattot adnak, éttermenkben 15-20%-ot. Sőt, csoportok esetén a 20%-ot majd mindenhol kötelezően hozzáírják a számlához.
Négy nagy és tucatnyi kisebb mobiltelefon-szolgáltató van, és mindegyiknél a fogadó fél is fizet a hívásért (nagyságrendileg azonos összeget). A legtöbb embernek már "smart phone-ja" (okostelefonja) vagy brackberry-je van, mivel a két éves előfizetéshez még a legjobb készülékeket is ingyen adják (az utóbbit crackberry-nek becézik, utalva rá, hogy milyen pszichés függőséget okoz).
Annak ellenére, hogy a benzin ára még mindig fele az otthoninak, amióta én itt vagyok 30-40%-kal ment fel, ami nagyon érzékenyen érinti a helyieket. Az alacsony dollár-árfolyam miatt a legtöbben lemondtak a külföldi nyaralásról is, és kivárnak. Azért az ország gazdasági potenciáljáról még mindig sokat elárul, hogy Bush elnök tavasszal egy 168 milliárd dolláros gazdaságélénkítő programot hirdetett meg (ez kb. a magyar GDP-nek felel meg), aminek keretében például a szegények - az évi 75 ezer dollárnál kevesebbet kereső egyének, valamint a 150 ezer dollárnál nem nagyobb jövedelemmel rendelkező családok - kapnak teljes adó-visszatérítést. Itt még mindig kicsit más számít szegénynek…

****************

In the past couple of months I have seen more about America, so I will try to complete my previous posts. I have to admit that selective waste collecting is a lot better than I thought at first. Households can collect everything recyclable together, and they do the material selection effectively at a central place.
I mentioned before their legendary ice-love, and I learnt a new expression in connection with that, "brainfreeze". It's when your brain hurts from drinking too much cold stuff too quickly.
People love to stand in lines. Lining up 20 m for the bus is OK, but they also join lines that they they just don't know what is at the other end!
They do go by car to everywhere (especially in some cities), even to the restaurant at the next block. When I told my local friends I took the bus in LA, they were shocked. The crazy thing is that they are paying incredible amounts on parking: in downtown Baltimore a day costs 20-30 USD, while in Manhattan that is double. At many places they have valet parking, when you leave your keys and the car for the boy to park it. They trust even the luxurious cars on them, and pay big tips above the outrageous fees. At restaurants, they usually leave 15-20% tip, and if you go by gourps, most places add the 20% automatically to the bill.
Gas prices are freaking out the people. Even though it's still half of the Hungarian, it went up by 40% since I'm here. Moreover, the week dollar make them to reconsider any foreign trip, purchase or investment. The US economy has not been doing too good, and we are in a middle of a loan crisis. To boost the country, president Bush announced an economy-package this spring in the value of 168 billion dollars. (That is the total GDP of Hungary.) One of the measurements that all poor will get total tax-refund at the end of the year. And what counts poor? Individuals with less than 75.000 annual revenue, and households under 150.000.

Idézet // Quote for the week

"Nincs tökéletes ember, csak tökéletes szándék"

/arab közmondás/

***********
"Only a question can be perfect."

Otthon, sűrű otthon // Home, busy home

Az otthon töltött bő két hét elképesztően hamar eltelt. Mondjuk nem csoda, ha számításba veszem, hogy mi mindent csináltam ennyi idő alatt. Amellett, hogy le kellett tudnom a féléves tanulmányi és adminisztrációs kötelezettségeimet, szereztem egy diplomát, (amit meg is ünnepeltünk korsóavatással), egy hétvégét lenn töltöttem Pécsett a barátokkal, amibe belefért egy paintballozás is; családi napot tartottunk a Rukkel tónál, lángost sütöttem az EESTEC-eseknek, illegal party-ra felmásztunk a Hármashatár hegyre, vőlegényt raboltam, hajnalig táncoltam Balázsék fantasztikus eskövőjén, Aranyhegyen kétszer voltam és találkoztam tucatnyi barátommal. Mindemellett persze aludni nem sok idő jutott, de hát azt lehet bárhol máshol is.

Már hazamenetelem előtt megtudtam, hogy törölték a London – New York járatomat, így egy nappal később tudok csak visszajutni. (Az egyetlen kellemetlen dolog, hogy így lemaradtam a Sebészet mérnököknek kurzusom első előadásáról.) Legalább eltölthettem egy napot Londonban, amire rég vágytam, mivel mindenki úgy áradozott mostanában a városról. Már megint egy kora reggeli géppel mentem (szegény család!), de nagyon jó volt, mert Janival összefutottam a váróban, és tudtunk még kicsit beszélgetni.
Majd 10 éve nem jártam Londonban, és azóta igencsak megváltozott a képe. Nem igazán tetszik, hogy a modern épületek mennyire ellepték a belvárost. Nemcsak a Swiss RE toronyra gondolok, hanem a számos új üvegpalotára, amelyek a Temze partján beékelődtek az ódon házak közé. Talán ez a titka a város fiatalos lendületének (az elképesztő mennyiségű bevándorlón túl), de nekem akkor sem szimpatikus. A másik dolog az időjárás: még jó, hogy utolsó éjszaka megnéztem az előrejelzést, mert különben sortban és pólóban kellett volna átvészelnem a 15 fokos, szeles, viharos, felhőszakadásos napot. Órákon keresztül csak zuhogott az eső, de azért én csak végigcsináltam egy komplett turista-napot. A szállásom mellett lévő Imperial College-ban kezdtem, majd folytattam a Természettudományi múzeum elképesztő épületében a hatalmas dínó tárlattal és egyéb érdekességekkel. A Victoria and Albert múzeum számos műkincset tartogatott, majd következett a Hyde Park, Green, James Park, Buckingham palota és a Piccadilly. A Szent Pál tornyába sajnos épp nem lehetett fölmenni, így csak a templomi hangversenyt élvezhettem. Végigsétáltam a felújított déli Temze-parton, egészen az elképesztően nagy London Eye-ig. Két zápor között pont tudtam néhány szép képet csinálni a Parlamentről, majd a Trafalgar tér és a Trocadero felé fejeztem be a kört. Az eső nélkül mindez különösen szép lett volna, azonban az időjárás mellett az árak is eléggé elriasztanak Londontól. Minden pont annyiba kerül, mint az USA-ban, csak épp fontban, ami bő kétszer annyit ér, mint a dollár. Másnap egy kis séta után gond nélkül kiértem a reptérre, átröppentem az óceánt, majd a már bejáratott módon hazabuszoztam Baltimore-ba. 46 óra utazás után jól esett megérkezni.

*************

The 16 days spent at home flu away insanely quickly. I really felt like having two lives to live. The first days I could not really decide that I’m dreaming being at home, or my US stay was just a dream. I really had to push hard to be able to achieve everything I scheduled. (At least I did not have time to have jetleg.)
First I had to get my BME degree, and celebrate it. Then we left to Pécs-a beautiful city in the south-for a weekend, having lots of fun, good wine, langos and bruises from paintball. The next week brought a beach day with family, langos party with EESTEC friends, cruising on the Danube, illegal party in the woods, bachelor party and a superb wedding, goulash party at our garden and meeting many more friends.
My plane left to London early on Monday, but due to some reorganizations I had to spend 30 hours in the city. I took the opportunity to tour around, and despite the awful weather, I managed to see the major attractions, Hyde Park, Buckingham Palace, Piccadilly Circus, Saint Paul cathedral, London Eye, the Parliament with the Big Ben, Trafalgar and some other places. I did enjoy a lot the Natural History Museum and the Victoria and Albert Museum with their excellent exhibits. The next day I flu across the Atlantic without any troubles, and after a final ride with the Chinatown bus arrived to Baltimore.

Idézet // Quote for the week

“Ha nem tudod, hová mégy, bármelyik út oda vezet.”

/Daniel Bell/

********************
"Know the enemy and know yourself; in a hundred battles you will never be in peril. When you are ignorant of the enemy but know yourself your chances of winning are equal. If ignorant both of the enemy and of yourself, you are certain in every battle to be in peril"

/ Sun Tzu: The Art of War/