Előhang // Preamble

Hihetetlenül gyorsan eljött az utazás napja, annyi minden volt az utolsó héten, hogy a alvásra nem nagyon jutott időm. (Így legalább a jetleg miatt nem kellett aggódnom.) Amsterdami átszállásom gondtalanul ment, és életemben először egy 747-es Jumbo Jet-tel utaztam, nem is akárhol, az orr részben. A kiváló ellátás és pár bor után vidáman aludtam az út nagyobbik részében. Osakában tudtam meg, hogy Tricia beteg lett, így nem merte vállalni az utazást, csak két nappal később. A sertésinfluenza okán nagyon meg vannak ijedve a japánok, a reptéren mindenkit hőkamerával vizsgálnak, igyekeznek kiszűrni az amerikaiakat és a mexióikat, az utcán sokan maszkban járnak. Az egyik hopkinsos srác idefele épphogy megúszta a karantént, mivel valaki tüsszögött a gépükön, és erre a körülötte ülőket is bezárták.
Osakába érkeztem, ami egy 2.5 milliós nagyváros, de mivel a második világháborúban teljesen lebombázták, nem sok történelmi emléke van, illetve majdnem mind a háború után lett újjáépítve. Kiemelendő a Shitenno-ji buddhista templom, amit eredetileg 593-ban alapítottak, így az egyik legrégebbi buddhista templom Japánban. Kár, hogy az egyetlen eredeti (XIII. századi) darabja az egyik torii. Kicsit megbarátkoztam a város hangulatával, amíg átsétáltam a nagyon mutatós (ám valójában az 1920-as évek végén épült) Osaka-jo várkastélyhoz. Az eredetileg Toyotomi Hideyoshi sógun által a XVI. század végén épített „bevehetetlen” erőd hamar áldozatul esett a hadurak csatározásainak, és csak a várfal egyes szakaszai maradtak fenn sértetlenül. Nem is csoda, mert a 24 méteres falakat hatalmas tömbökből építették, közölük néhány súlya meghaladja a 150 tonnát. A kastélyban történeti kiállítás volt, a tetejéről meg jó kilátás nyílt – az amúgy nem túl impresszív – Osaka belvárosára.
A vár után átsétáltam a folyón az északi negyed nagy részét kitevő tipikus japán arcade-okhoz. A sétálóutcákat befedték, és telerakták üzletekkel, így kilomérteken keresztül lehet bolyongani a színes-szagos árusok, játéktermek, éttermek között. Megnéztem még az állomás környékét, a szomszédos U alakú toronyházat (Umeda Sky Building), amelyet a párizsi grand arc mintájára emeltek, és elmerültem a nem európai méretű forgatagban. Sétámat az éjszakai negyed (Minami) további boltjainak és fura vásárlóinak nézegetésével és a Dotombori éttermes negyedének megtekintésével folytattam. (Osaka leginkább ezekről híres.) Igen későre járt (persze nem otthoni idő szerint), mire hazagyalogoltam nagyjából 4 négyzetméteres hotelszobámba.
Másnap Osaka egyetlen kimaradt nevezetességével, a Sumiyoshi Taisha szentéllyel folytattam, ahova villamosozni kellett, így legalább ez az élmény is megvolt. A shinto szentély alapjait a 3. században fektették le, és a ma látható (a bombázásokat túlélt) részek azok XIX. századi rekonstrukciói. Turistával alig találkoztam, viszont sokan jöttek imádkozni, amíg ott voltam, tapsolva, kolompolva, hajlongva. Mivel a reptérre tervezett talákozót Triciával el kellett tolni, már a déli vonattal (metróval) átmentem Kyoto-ba, hogy minél több időm legyen a híres szentélyekre.

*********

Things I managed to see in harsh and colorful Osaka. (Subjective grading 1-5 added.)
- Shitenno-ji temple (3.5)
- Osaka-jo (5)
- Umeda Sky Building (3)
- Arcade in Minami (shopping streets) (4)
- Dotombori restaurants (5)
- Sumiyoshi Taisha (4)