Kis rohanással, de elértük a Shinkansen-ünket, ami egy szűk óra alatt Himeji városáig repített minket hegyes-völgyes (hidas, alagutas) tájakon át. Himeji egy közepes méretű város, viszont itt található egész Japán legszebb kastélya (vagyis inkább várkastélya). Bár korábban is állt egy szentély majd kisebb erőd a helyén, a nagyszabású építkezéseket az Akamatsu család végezte 1340 körül. A kastély mai formáját 1608-ban nyerte el, és később, az Edo időszakban szerencsére már nem voltak csatározások, valamint a tűzvész is elkerülte. Eredetileg a fél mai várost körülvette egy külső várfal és vizesárok, ma már csak a belső védművek vannak meg, de ez is elég impresszív (bő kilóméretnyi fal 15 kapuval). A vár különlegessége, hogy a tetőcserepeknél fehér vakolatot használtak, így messzire ragyog világos színével. Majd két óra volt bejárni a kaszárnyákat, raktárakat, udvarokat. Legizgalmasabb persze a központi torony volt, amely 6 emeletes és 33 méter magas, azaz a szintek belmagassága elképesztő (ahhoz képest, hogy csak fából van). Meredek lépcsőkön másztunk fel, és minden emeleten különféle tárlatok voltak, legfelül pedig egy szentély. A kastély után az árkádsoron visszasétáltunk az állomásra, és továbbvonatoztunk Nara-ba. Itt sikerült foglalnunk szállást egy tradícionális ryokan-ban, ami egykor Gésa házként üzemelt. Annak ellenére, hogy az egyik legolcsóbb a városban a Seikanso ryokan, meglepően színvonalas volt. Nagy élmény volt a teraszunkon gubbasztva zöldteát szürcsölgetni, gyönyörködve alant a japán kertben. Este felderítettük Nara belvárosát, a sok árkádot, de meglepően kihalt volt már minden 8 órakor. Végül egy kellemes kis vendéglőben shabu shabu-t fogyasztottunk: egy tipikus japán étkezés, amikor mindenki magának főzi meg kis lábosban az asztalnál a húst és a zöldségeket.Nara volt az első állandó főváros 710-781 között (előtte az uralkodókkal változott), így rengeteg történeti emléke van. Fontos és szép látnivalói egy nap alatt kényelmesen bejárhatók, így mi is a tipikus séta kört választottuk. A Kofoku-ji templomegyüttesnél kezdtünk, amit 710-ben telepítettek ide Kyoto-ból, mint a Fujiwara család fő szentélyét. Akkor még 171 épületből állt, ma ennek már csak töredéke van meg, de köztük van Japán második legmagasabb pagodája. (Érdemes belegondolni, hogy mi magyarok akkoriban mit is csináltunk...) A templomkertben egyből találkoztunk Nara híres szarvasaival, akiket rég óta szent állatként kezelnek. Pár ezer él itt belülük, és „nemzeti kultúrális kincs” státuszban vannak. Kezdetben jó benyomást tettek ránk szelídségükkel, de később egyre több agresszív példánnyal találkoztunk, amelyek szabályosan kitépték a turisták kezéből az ételt (nekem még a pólómat is megrágták). (Külön lehet venni szarvasoknak való csemegét.) Valami turpisság azért lehet a dologban, mert bár a szarvasok azon nyomban megrohamozzák az embereket, amint vesznek a csemegéjükből, furcsa mód mégsem járnak rá az árusoknál lévő készletre, ami sokszor csak ki van téve a pultra... Gyanús!
A Nara-koen park a város szélénél kezdődik, és felkúszik a környező hegyekre. Mivel az itt található nemzeti múzeum izgalmasabb része be volt zárva, a park látnivalói közül elsőként a Todaj-ji templomot néztük meg. Már a kaputornya is hatalmas volt, benne két elképesztően életszerű, fából faragott dühös Nio őrző istenséggel. A központi Daibutsu-den csarnok ad otthont egy 16 méteres ülő Buddha szobornak. A szobrot eredetileg 746-ban öntötték közel 440 tonna bronzból és aranyból, majd a XVIII. században újraöntötték. A köré épített szerkezet (a világ legnagyobb faépülete) csupán 2/3 arányú rekonstrukciója az eredeti, VIII. sz-i templomnak. Az egyik oszlopon található egy kisebb lyuk (ami pont akkora, mint a Buddha szobor orrlyuka). Mivel mindketten átpréseltük magunkat rajta, szerencsénk lesz!
A hegyre felsétálva megnéztük az ezeréves kincsesházat, a Nigatsu-do és a Sangatsu-do templomokat, találkoztunk több bátor és félénk szarvassal is. Nagyon hangulatos volt a Kasuga Taisha shinto szentély kertje, ahol több ezer mécsestartónak faragott kő oszlop van, és évente kétszer itt tartják a látványos lámpások fesztiválját. Délután 5-kor sajnos már minden bezár, ezért a park szebb részein keresztül, néhány tavat érintve visszasétáltunk a városba, és átköltöztünk új szállásunkra, amely egy hangulatos japán vendégház volt.
Tricia utolsó napján nem akartunk nagyon messzire utazni, így kénytelenek voltunk lemondani egy tradícionális onsen (fürdő) kipróbálásáról (pedig esett az eső). Vonattal átmentünk Osaka-ba, majd sétáltunk egyet a nagy árkádsoron, és kicsit kószáltunk Dotombori hangulatos utcáin. Kikísértem a reptérre (persze pont ekkor sikerült utunk során egyedülálló módon rossz vonatra szállnunk), és könnyes búcsút vettünk egymástól. Mivel elállt az eső, este felmásztam még az Osaka torony majd 100 méter magas kilátójába panorámaképeket készíteni. (Igyekeztem a "kék órát" kihasználni.) A Tsutenkaku torony eredeti (1912-es) formája a párizsi diadalív és az Eiffel torony furcsa ötvözete volt, aztán a háborúban elbontották, mert kellett a vasszerkezet hadihajónak. 1956-ban építették fel újra, oldalán hatalmas neon kivetítőkkel, Japán legnagyobb LED világítású órájával és színes időjárásjelző csúcsfényekkel.
**********
On the way back from Hiroshima we made a stopover at the magnificent castle of Himeji, and then spent two nights and a wonderful (deerful) day in Nara. You can read more details on Tricia's blog.- Himeji-jo (5)
- Staying at Seikanso ryokan (5)
- Eating shabu shabu (5)
- Kofoku-ji temple (4)
- Feeding the silly deer of Nara (5)
- Daibutsu-den temple of sitting Buddha (5)
- Nigatsu-do and Sangatsu-do temples (4)
- Taisha shinto shrine with a thousand lanterns (4.5)
- Tsutenkaku tower in Osaka (4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése