A Kobe-ban töltött majdnem egy hét nagyon gyorsan elszaladt. Az egész japán út apropóját az itt rendezett ICRA robotikai konferencia adta, ami gyakorlatilag reggeltől estig tartó elfoglaltságot jelentett keddtől vasárnapig. Kyoto-ból érkezve gond nélkül megtaláltam az árához képest nagyon színvonalas szállodánkat, ahol a szobát két Hopkins-os barátommal, Carollal és Marcinnal osztottunk meg. Utolsó este költöztünk át egy szomszédos ryokan-ba (tradícionális japán vendégház), ahol a tatamis szobák mellett rendes japán stílusú fürdőszoba és kis kert is volt.Kobe másfél milliós város, gyakorlatilag összenőtt Osakával. Japán legnagyobb kikötője, és már évszázadokkal ezelőtt is ide érkeztek a kínai, koreai majd európai kereskedők. Mégsem tűnik annyira hatalmasnak köszönhetően annak, hogy egy keskeny sávban nyújtózik el a tenger és a Rokko hegy között. A terület kibővítésére hatalmas szigeteket építettek, és ahogy például Osakában, a repülőtér itt is egy ilyen mesterséges szigeten van. Kobe nem sok látnivalót kínál, leghíresebb része a külföldi bevándorlók által épített európai és amerikai stílusú villák - a Kitano negyed. 1995-ben egy szokatlanul erős földrengés teljesen romba döntötte az egész várost, több mint 5000 halálos áldozata volt és kétszázezer ház vált lakhatatlanná. A japánok azóta is csodaként emlegetik a város feltámadását és gyors újjáépülését: a tragikus eseményekre már csak egy emlékpark utal a kikötőben.
Az ICRA a nagyobbik szigeten volt a nemzetközi konferenciaközpontban. Többen ott is szálltak meg (Tricia is a konzulensével), de mi a belvárosból naponta jártunk át a magasvasúttal. Az első két nap és az utolsón csak workshopok és tudományos fórumok voltak. (Én ez előbbin adtam elő.) Szerdától szombatig 10 párhuzamos szekcióban zajlottak az elődások, megspékelve plenáris ülésekkel, robot versennyel, bemutatókkal, szakmai kiállítással és kellemes hangulatú fogadásokkal. A tudományos történésekről részletesebben a SurgRob-on írok. A társaság nagyon jó volt, a sok Hopkins-os haveron túl is több ismerőssel találkoztam, és újakat is szereztem. A helyi ételeket nagyon élveztem, a rengeteg tengeri here-berét már egész jól megszoktam, no meg a rízst és a zöld teát is. A híres Kobe marha steak viszont kimaradt, mert sajnáltam rá 100 dollárt.
Esténként, amennyire erőnkből tellett, sétáltunk Kobe pezsgő belvárosi részében, felderítettük egy-két étttermét, pubját. Utolsó reggel, még a program kezdete előtt a Hopkins-os elit csapattal kis hegyi sétára indultunk a Rokko-ra. Ha a csúcsig nem is értünk fel, egész szép helyeket jártunk be. Vasárnap délután Triciával Chinatown, a kikötő és a Kobe torony környékét sétáltuk be (a szakadó eső ellenére), majd miután már mindenki elment Tokyo-ba, én még felmásztam az egyik híresebb kilátóhoz, a Venus Bridge-hez fényképezni az esti várost. Visszafelé meg átsétáltam (a különben felejthető) Kitano negyeden. Végül az éjféli vonattal indultam el Tokyo-ba.
***********
The week spent in Kobe flew away amazingly quickly. I was busy with the ICRA conference all day long, and barely had time to explore the city. Eventually I managed to get to know a little the city beyond the international conference center.Kitano (3)
Sannomiya station area (4)
Arcades in downtown (4)
China town (3.5)
Harbor tower and memorial park (4)
Rokko mountain (4.5)
Venus bridge (5)
For more details see Tricia's blog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése