
Első nap rögtön belecsaptunk a közepébe, és 5 órai kelés után a híres Tsujiki halpiacra mentünk. A nagybani aukciók ugyan már nem nyilvánosak, de így is döbbenetes volt a (haldokló) tengeri állatok látványa. Rengeteg olyan halat és egyebet láttam, amit eddig még a National Geographic-ban sem. Reggelink sushi volt a piac melletti étteremben, majd még pár specialitást kipróbáltunk. Átsétáltunk Ginza előkelő shopping negyedén (ami ilyenkor még épp csak éledezett), majd pedig szereztünk jegyeket a hetekben zajló szumo bajnokságra. Megnéztük az Edo-Tokyo Múzeumot, amely kívülről leginkább egy Star Wars-os ATAT lépegetőre hasonlít, de belül számos történelmi ereklye, makett, modell és izgalmas tárlat található. Következett Tokyo leghíresebb szentélye (a Senso-ji) Asakusa-ban. Masszív tömegen kellett végigverekedni magunkat az édesség- és szuvenírárusok végtelen utcáján, mire a központi részig eljutottunk. Utána átsétáltunk az Ueno parkba, hogy a Nemzeti Múzeumban még egy kis japán történelmet szívjunk magunkba. Négy óra tájban visszatértünk a szumo stadionhoz (aminek a környékén már feltűntek a harcosok), hogy a nap fontosabb mérkőzéseit (a rangosabb szumósok között) még láthassuk. Izgalmas volt, meglepően szórakoztató, és némelyikük elképesztően nagy darab... Az este zárásaként Akihabara-ban, az elektronikai negyedben sétáltunk.
A JR jegyünknek köszönhetően korlátlanul utazhatunk, így első kirádulásunk Kamakurába vezetett, az egykori fővárosba. A XIII. században Kamakura a világ 4. legnagyobb városa volt, ma főként épségben megmaradt szentélyeiről híres. A vonatról leszállva rögtön ott találtuk magunkat az Enkaku-ji templom előtt, amelynek hangulatos kertjében számos kis szentély és kolostorépület bújik meg. (Sőt, Buddha egyik szent ereklyéje, egy foga is.) A szomszédos Tokei-ji sokáig az elválni kívánó nők menedékhelye volt (akik három év szolgálat után kaptak feloldozást), majd később női kolostorként üzemelt. Különösen nagy hatással volt ránk a temetője, ahol a sűrű erdőn átszűrődő fény különleges hangulatot árasztott. A harmadik templom, a Johji-ji nem volt olyan szép, viszont jópofa barlang-szentélyek voltak a kertjében.
Furcsa módon egyetlen normális ételt árusító helyet sem találtunk, így kénytelenek voltunk beérni mindenféle helyi különlegességgel (pl. olajban sült lila izével.). Nyári melegben vágtunk neki a Daibutsu túraösvénynek, amely hangulatos dimbes-dombos úton vezet el több fontos szent helyhez. Elsőként a Genjiyama parkhoz és Kuzuharaoka szentélyhez érkeztünk, majd indultunk tovább a híres Daibutsu nagy buddhához. Sajnos Tricia lába közben annyira begyulladt (az egyik izülete), hogy kénytelenek voltunk visszafordulni (a nayakamban elvittem az első házig), a helyiek segítségével taxit hívtunk, és hazavonatkoztunk. Szerencsére estére már kicsit jobban lett.
**********
- Tsujiki fishmarket (5)
- Edo-Tokyo Múzeum (4.5)
- Senso-ji in Asakusa (5)
- Tokyo National Museum (4)
- Sumo tournament (5)
- Akihabara electric town (4)
- Kamakura:
- Enkaku-ji temple (5)
- Tokei-ji (5)
- Johji-ji (4)
- Daibutsu hiking trail (5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése