CIS Workshop in Budapest

A következő hetet végig Budapesten töltöttem, mivel ekkor volt a nemzetközi Számítógéppel Integrált Sebészet workshopunk, amire már egy éve készültünk az EESTEC-esekkel, és hosszas előkészítés után sikerült mindent úgy összehozni, ahogy elterveztem: itt voltak a külföldi professzorok mind, egy csomó jó fej külföldi és magyar, és a szakmai program is megfelelően magas színvonalú volt. (A szakmai programról bővebben lehet olvasni a rendezvény oldalán.) Már pénteken kezdődött a pörgés Peterékkel, aztán együtt vacsoráztunk a Lancelotban. Szombat este volt a bankett, sikerült leszervezni a hajókázást a naplementében a Dunán, ami szerintem a program egyik fénypontja volt. (Sajnálatos módon hazafelé hajnalban ismeretlen tettesek eltulajdonították a tárcám, telefonom, fényképezőm, meg az emlékeimet.) Szerdán a SOTE-n voltunk laparoszkópos oktatáson és aztán az anatómiai múzaumban, csütörtökön meg az Evosoft-nál. Esténként kultúrprogramot biztosítottunk (city rally, Széchenyi fürdő, Gödör, ZP, kalandpark...) A rendezvény Balatonon zárult a külföldiekkel, majd egyből folytatódott a MAVE 25 éves szülinapi rendezvénnyel, és utána már rohantam is ki Wiener Neustadt-ba. Ütős volt!

***********

Last week was the busiest of all. To support our Computer-Integrated Surgery workshop, I had to reduce my regular 4-hour/day sleeping time, but it worthed. The workshop was pretty much as it was supposed to be: managed to drag Peter, Kevin and all my other European friends to Budapest. The official report is here. We had a handful, talented and interested foreign participants, and the EESTEC guys (especially the two Ádáms) did a wonderful job running the daily tasks. Most splendid was when they mentioned already at the after-party that they would organize the 2nd one in some time. Would be great…

Idézet // Quote for the week

„Minden dolgok mértéke az ember”

/Protagorasz/

********

"As you grow older you will discover that you have two hands; one for helping yourself, the other for helping others."

/ Audrey Hepburn/

Végre a sziklán // Finally, on the rock

Amióta először jártunk a Hohe Wand-on, azóta vágytam ott mászni. Végre sikerült ezt is összehozni, mert Katiék látogattak meg a hosszú hétvégére, és amellett, hogy kiváló társaság voltak, felszerelést is hoztak. 
Csütörtök hajnalban apu hozott ki kocsival, mert épp a mellettünk lévő céghez jött kétnapos tárgyalásra. Szombaton kora délután kezdtük a túrát Dreistetten környékén, és némi helyi útbaigazítás után egy kiváló utat találtunk (C-s lehetett). A legjobb része egy vaslétra volt, amire kb. 20 méterrel a föld fölött kellett átmászni egy sziklapárkányról. A klettersteig végén inkább lejöttünk a hegyről, és egy másik, közeli csúcsra másztunk fel, igaz az csak egy rövid A-s szakasz volt, aztán találtunk még egy C-set. Végezetül még felszaladtunk a Skywalk-hoz is, azon a létrás úton, ahol Mariannékkal is voltunk már korábban, aztán bevállaltunk egy teljesen ismeretlen részt a Skywalk alatt, ahonnan Marci hamar visszafordult, és Kati is megküzdött vele, de mint kiderült egy E-s volt. (Ebben is volt egy jó kis szívdobogtatós kihajlás.) Kihasználtuk, hogy sokáig van világos, és csak  este nyolckor jöttünk le a hegyről, búcsút intve a hegyi kecskéknek és zergéknek.
Másnap a Hohe Wand másik végén kezdtünk, egy nagyon kellemes kirándulással, fel a Hubertus Hüttéhez, igaz sok kletter nem volt ezen a szakaszon. Utána következett a Hanselsteig, ami viszont nagyon szép, jó és izgalmas is volt. Volt létrás szakasz is, meg egy kis mászás, aztán a skywalk párjához, a másik épített kilátóhozbukkantunk ki, és egy könnyed A/B-n jöttünk le.
Harmadnapra (Pünkösd hétfő) maradt a sportmászás, Puchberg am Schneeberg-nél találtunk egy jó kis falat sok könnyű úttal (Kletterngarten Losenheim), ráadásul egy szép vízesés mellett volt. Meglehetősen sokan voltak, de roppantul élveztük a mászást, annak ellenére, hogy nekem szombat este n. radialis lesio-m lett valahonnan, és nem tudtam mozgatni fölfelé a bal csuklómat.  A maradék két napomat kinn már csak munkával töltöttem.

*********

Finally, I got to do some climbing and via ferrata on Hohe Wand, since Kati and Marci visited me, and brought along some gears. We did a great many routes from A-E, although could not find the BIG one that leads all the way to the top at Skywalk. Next time! Favorites were Wähtingersteig (C) and Hanselsteig (C). We had an awesome time at the Losenheim waterfall near Puchberg am Schneeberg, where they have lovely (and not too hard) sport routes.

Idézet // Quote for the week

“A legnemesebb öröm a megértés öröme.”

/Leonardo da Vinci/

**********

"Simplicity is the ultimate sophistication"

/ Leonardo da Vinci/

Jeruzsálemi zarándokok2//Piligrims of Jerusalem2

Másnap egyedül indultam az óváros keresztény emlékeinek felkutatására. A Kálvária (Via Dolorosa) mentén sorakoznak Jézus szenvedésének állomásai, és mindegyik stációnál külön templomot emeltek. Van amelyik csak egy kápolna, mások méretes komplexumok. Sőt, az egyik-másik alatt hatalmas barlang, vagy ciszterna is található. Mivel az utcai forgatagban nehéz spirituális élményt átélni, így csatlakoztam egy random zarándokcsoporthoz, hogy ne legyek egyedül. (Különben egyáltalán nem volt olyan sok belőlük, mint vártam.) Az egyik legérdekesebb stáció a Notre Dame de Sion, Ecce Homo kolostor, ahol a római sugátúton átívelő diadalívet építette be a templomba. (A legenda szerint itt állította a nép elé Pilátus Krisztust.) A kolostor alatt több nagy ciszternát találtak a 20. század elején, és feltárták az eredeti utca kövezetét is. Nem tudtam végigjárni az összes stációt (és pláne nem sorban), mert nagyon idióta nyitvatartási rendjük van. Ettől függetlenül szép élmény volt. Hasonlóan biblikus helyeken folytattam a sétát: a keleti, Oroszlános Kapu közelében található Szent Anna templomnál, illetve az ott lévő Bethesda fürdőknél, ahol Jézus meggyógyította a bénát. A római fürdő helyére a bizánciak nagy bazilikát emeltek, amelyet a perzsák leromboltak, majd a keresztesek egy kisebb templommal pótoltak. Közvetlen szomszédságában található az akusztikájáról híres Szent Anna templom, amelyet kifejezetten a gregoriánok dallamaira hangoltak. Valóban meseszépen szól! Péntek lévén fokozott volt a rendőri jelenlét és a katonai ellenőrzés, de minden checkpointon csak intettek amikor meglátták a magyar jogosítványomat… A városon kívül a, a templom hegy keleti oldalán hatalmas temető húzódik, ahol több király és próféta is nyugszik. A kis völgyben az Olajfák hegyének lábánál fekszik a Getshemáné kert, ahol egymás szomszédságában megint csak több kiemelt jelentőségű vallási emlékhely található: az utolsó vacsorának helyet adó barlangot már sok száz éve átalakították kápolnává, és közvetlen mellette található egy másik földalatti szentély, ahol Mária sírja van. Az utca túloldalán 6-800 éves olajfák övezik a Getshemane templomot, amelyet a szikla köré építettek, ahol az utolsó este Jézus imádkozott.
Pénteken napnyugtakor kezdődik a Sabbath, az utcák elnéptelenednek, a boltok mind bezárnak, a tömegközlekedés leáll. A hostelben egy Sabbath vacsorát szerveztek, hogy a kívülállók is megismerkedhessenek kicsit a zsidó tradíciókkal, ételekkel, borokkal. Másnap hajnalban egy frissen szerzett német haverral 3:30-kor indultunk, hogy még jóval napfelkelte előtt a Holt tengerhez érjünk, és a napfelkeltét a 400 méterrel a tó fölé magasodó Masada erőd romjairól nézzük meg. Egy meredek, de még nem túl tikkasztó kapaszkodás után pont időben érkeztünk, hogy lássuk az első sugarakat. Az erőd egészen más hangulatot áraszt a félhomályban, könnyebb megidézni a hely szellemét: Masada volt a Kr.u. 60-as zsidó felkelők utolsó bástyája. A Heródes által tökéletes katonai erőddé és egyben semmilyen luxust nem nélkülöző palotává alakított sziklatömb szinte bevehetetlenül magasodik a Holt tenger fölé. Azonban a dicsőséges római hadsereget ilyen dolgok nem zavarták, kitartásuk, szervezettségük és hadmérnökeik révén végül legyőzték a felkelőket. Miután az egész hely körül egy sáncművet alakítottak ki, a legalacsonyabb oldalon egy hatalmas rámpát építtettek (zsidó hadifoglyokkal), amelyen azután a faltörő/ostromtornyaikkal le tudták rombolni az erőd hátsó kapuját. A zsidók – a feltételezések szerint – az utolsó este sorsot húztak, 20 ember végzett a többiekkel, majd magukkal is, hogy ne kerüljenek hadifogságba. Történetüket Josephus Flavius örökítette meg a Zsidó Háború c. művében, halhatatlanná téve őket.
A napfelkelte után lerobogtunk a hegyről, és visszavezettünk a csak 70 km-nyire lévő Jeruzsálembe, hogy a reggeli után felszedjük Tibort és egy másik srácot, és velük visszamentünk immár kényelmesebben, lifttel meghódítva az erődöt. Következő állomás a Holt tenger egyik strandja volt. Döbbenetesen furcsa érzés a magas sótartalmú vízben lebegni, nem véletlen olyan népszerű a hely! (A mellett persze, hogy a föld legmélyebb pontja.) Aztán persze nem győzi magáról lemosni a sót meg a sarat az ember. Sajnos már nem jutottunk be a szomszédos En Gedi nemzeti parkba, mert délután 5-kor bezárják, de egy másik kis völgybe pár száz métert besétáltunk, gyönyörködni a sziklaformációkban. Az egész táj olyan kietlen és minden szépsége mellett nyomasztó, mint Death Valley az USA-ban.
Másnap reggel az olajfák hegyéről búcsúztattuk a szent várost, aztán Tibort kivittem a tel avivi reptérre, én pedig visszavezettem, hogy a délutánt még aktívan töltsem. Elsőként az Izrael múzeumot kerestem fel, amely öt részlegével és számos kiállításával az első számú kulturális intézmény az országban. Itt találhatóak a qumrani tekercsek, és a legtöbb zsidó történeti emlék, néprajzi gyűjtemények. Az archeológiai leletek mellett természetesen van majd minden híresebb festőtől, szobrásztól is egy-két alkotásuk, egy nagyobb ázsiai gyűjtemény, valamint egy Eszterházy időszakos tárlat is volt (Dürer metszetekből). Az egyik legjobb dolog a 200 négyzetméteres makett Heródes Jeruzsáleméről. Impresszív egy város volt már 2000 éve is, az bizots! Este visszamentem az óvárosba, a Szent Sír templomba, és csatlakoztam egy olasz zarándokcsopot miséjéhez. Egész más volt így a templom, különösen, hogy mire véget ért a szertartás, már egyáltalán nem voltak turisták.
A gépem reggel 5:20-kor indult, de mivel az izraeli beszállítási protokoll híresen hosszadalmas, ezért már este kimentem a reptérre, és a gépem előtt töltöttem el pár órát, majd pedig különböző biztonsági pontok előtt sorban állva. Hétfő reggel épségben hazaértem, ráadásul a repülő egészen furcsa légi folyósón jött, és gyönyörű volt elrepülni a belváros felett. Izrael nagyon jó benyomást tett rám, nem is várt, új élményekkel gazdagodtam.

************

Highlights of the Jerusalem trip:
-   Sneeking into the Dome of the Rock (and the cave under the altar)
-   The amazing eclectic Church of Sepulcher
-   People at the Western Wall (also a Jerusalem Day crowd)
-   Walking the ramparts
-   Tower of David and the Jerusalem history museum
-   The Bazaars of the old city
-    Sunrise from Masada fortress
-    The birdies of the fortress
-    Descending twice from Masada
-    Floating on the Dead Sea
-    Climbing some rocks in the desert
-    Pretty rookies
-    Sabbath dinner at the Hostel
-    Learning about the Ortodox jews (they attacked our car on Saturday...)
-    The Israel museum’s vast collection, including the Qumran scrolls
-    Model of Herode’s Jerusalem
-    A holy service in the church of the Saint Sepulcher
-    Getting cleared for boarding after 2.5 hours of inspection
-    Landing in Budapest

And above all, taking all along Via Dolorosa, a church or monastery at every station of the Cross, along the passion of the Christ: 
1.    Jesus is condemned to death.
2.    Jesus receives the Cross.
3.    Jesus falls for the first time.
4.    Jesus meets his grieving mother.
5.    Simon of Cyrene helps Jesus carry the Cross.
6.    Veronica wipes the face of Jesus.
7.    Jesus falls for the second time.
8.    Jesus speaks to the daughters of Jerusalem.
9.    Jesus falls for the third time.
10.    Jesus is stripped of his garments.
11.    Jesus is nailed to the Cross.
12.    Jesus dies on the Cross.
13.    The body of Jesus is taken from the Cross.
14.    Jesus is laid in the Holy Sepulcher.

Jeruzsálemi zarándokok1//Piligrims of Jerusalem1

Az utazás érdemi része a szakmai program után következett. Jeruzsálem elképesztő hely, három kontinens kultúrája találkozik, és a több ezer éves hagyományok kereszteződnek a modernitással. Az egyik sarkon még nyüzsgő belvárosi forgatag, egy tömbbel arrébb meg már csak ortodox zsidók vannak az utcákon, aztán következik egy üzleti negyed, majd az iszlám városrész. Az óvárosban szorosan összezsúfolva élnek a zsidók, keresztények, mohamedánok, örmények és számos kisebb népcsoport. A történelem viharai alaposan kikezdték a lakosságot, emiatt állandó a feszültség. Nem lehet megmondani, ki volt itt előbb, kinek szentebb ez a hely, vagy kinek van bármihez is joga a többiekkel szemben. A türelmet és a toleranciát leszámítva minden más rendezési elképzelés elvérzett idáig, illetve időszakosan az diktálja a feltételeket, akinél a hatalom. 
A helyzet bonyolultságát szemléltetendő, álljon itt egy rövid összefoglaló a város történetéről a Tower of David Jeruzsálem múzeum remek kiállítása alapján:

• A város első írásos említései valamikor Kr.e. 1800 körülre tehetők
• Kr.e. 1200 tájékán telepedtek meg ezeken a dombokon az Izraeliták, és a hely már akkor is szent volt, mert a Biblia szerint Jákob itt akarta feláldozni Izsákot. Ennek megfelelően 1000 körül, amikor Dávid király elfoglalta, díszes templomot és palotát emelt a hegyen. A város párszáz fős volt még csak, és a déli lejtőkön húzódott
• Kr.e. 586 körül a babilóniaiak elfoglalták Jeruzsálemet, lerombolták a templomot, és elhurcolták a zsidókat
• Kr.e.525 körül tértek vissza, és újjáépítették a templomot meg a várost is, a templom-hegy nyugati oldalán
• A Kr.e. IV. században Nagy Sándor, aztán a perszák uralták a területet, majd Kr.e. 63-tól a rómaiak
• Kr.e. 37-től Nagy Heródes grandiózus városfejlesztésbe kezdett, a templomot az akkori világ egyik legnagyobbjává bővítette, hatalmas erődrendszert alakított ki a város körül, úthálózatot, csatornát és megannyi palotát. Nevéhez fűződik a Maszada erőd kialakítása is (lásd később)
• Kr.u. 70-ben a zsidó felkelés leverése után a rómaiak lerombolták a templomot, és becslések szerint félmillió embert mészároltak le. Ugyanennyi zsidó áldozata lehetett az 132-es felkelésnek is, ami után sóval hintették be a várost, és a rómaiak 60 évig őrizték a romokat, nehogy visszatérjenek a zsidók. Hardianus kezdte el a város újjáépítését, mert egy igazi római provinciai központot szeretett volna. Ekkoriban mind a zsidókat, mind az őskeresztényeket üldözték
• 324-614-ig Bizánc uralta a területet, megerősítve a keresztények pozícióját. A zsidóknak tilos volt az óvárosba bemenniük, kivéve a templom lerombolásának évfordulóján, gyászolni. 25 év, a perzsákkal való háborúzás után a muszlimok söpörtek végig a területen 638-ban
• 1099-ig a muszlimok gyakorolták a hatalmat (Fatimid kalifátus), a legtöbb templomból mecsetet csináltak, de megtűrték a keresztényeket és a zsidókat. A VII. század végén épült a Sziklatemplom és az Al Aqsa mecset is a templomhegyen
• Szűk száz évre a keresztesek visszafoglalták a várost, majd 1187-ben elvesztették azt Saladinnal szemben, akit viszont a tatárok győztek le 1244-ben. Egyikük sem bánt kesztyűs kézzel a helyiekkel, ez idő alatt többször megtizedelték mindegyik vallás követőit
• 1250-től egészen 1517-ig a mamlukok kezén volt a város, és teljesen elkopott egykor dicsősége. Utána következtek a törökök, akik relatív nyugalmat hagytak a különböző vallások gyakorlóinak
• 1917-ben az ottomán birodalom felszámolásával a britek befolyása alá került, és 1947-ig létezett a független palesztin terület is, emiatt folyamatosak voltak az összetűzések
• 1948-ban a britek kivonultak, és Izrael kikiáltotta függetlenségét, ami azonnal háborúhoz vezetett. A két hónapig tartó harcok végén patthelyzet alakult ki, Jeruzsálemet kettéosztották, az óváros jordán irányítás alatt maradt
• 1967-ben Jordánia megtámadta Nyugat-Jeruzsálemet, aminek okán Izrael hadseregével elfoglalta teljes Jeruzsálemet. Örömükben, hogy újra övék lett a Nyugati (sirató) fal, eldózerolták az ott lévő mór negyedet, és kialakították a tágas Western Wall Plaza-t
• Jelenleg folyamatos a biztonsági ellenőrzés, csak fémdetektoros kapukon keresztül lehet a falhoz jutni, viszont mindenki számára megközelíthető
• Hasonlóképp, a szent időszakokat leszámítva, napi pár órára bárki felmehet a templomhegyre, viszont pár éve csak mohamedánokat engednek be a mecsetekbe. 

Első este besétáltunk az óvárosba, ahol a zsidók (főként fiatal fiúk) épp a Jeruzsálem-napot ünnepelték (amikor ’67-ben kiverték Jordániát a városból). Különös, és kicsit félelmetes volt látni a sok gyereket eksztatikus állapotban, hogy énekelve, zászlókat lóbálva rohangáltak a városban. Természetesen mindenhol rengeteg volt a rendőr és a gépfegyveres katona, akik közül sokan fiatal lányok, akik a kötelező sorkatonai szolgálatukat végzik.

A másnap reggelt a városfalon kezdtük. A jelenleg is álló 12 méter magas erődrendszert Nagy Szulejmán építtette egy álmában jött jóslat okán, de egyes szakaszai több mint 2000 évesek. Főként az óvárosban kószáltunk, élveztük a bazársorok nyüzsgését. Délután még pont elcsíptük azt a rövid időablakot, amikor turistákat is felengednek a templomhegyre, és bár az Al Aqsa mecsetbe nem mehettünk be, nekem sikerült belógnom egy muszlim gyerekcsoporttal a sziklatemplomba. Ez áll a fölött a szikla fölött, amelyen Ábrahám fel akarta áldozni Izsákot, illetve  amelyről Mohamed a mennybe ment. A templom belülről is olyan szépen díszített, mint kívülről, az építők az akkori világ legdíszesebb templomát akarták megalkotni. (Az izmir csempe borítást később kapta.) A központi részét épp felújítják, de a szikla alatti barlangba lemehettem. Tiborral besétáltuk az óváros több negyedét is (nagy része bazár), egy rövid látogatás erejéig benéztünk a Szent Sír templomba is, amely a keresztények legfontosabb zarándokhelye. Az évszázadok során egybeépült hatalmas templomkomplexum tartalmazza a keresztút utolsó állomásait: itt volt a Golgota, Jézus sírja, itt találták meg a keresztet, és itt támadt fel. Mindezt a bizánci anyacsászárné állapította meg a IV. század elején zarándokútja kapcsán, és elrendelte egy minden korábbinál nagyobb templom építését. A VII. sz-i ásatások során megtalálták a templom alatt Krisztus keresztjét, amit aztán 300 évvel később csatában elvesztettek  a keresztesek. A jelenleg álló Saint Sepulcher templomon a 6 ősi keresztény egyház osztozik (így meglehetősen eklektikus a stílusa): római katolikus, örmény ortodox, görög ortodox, egyiptomi koptok, etiópok, szír ortodoxok. Délután megnéztem egy másik nagyobb piacot, majd még a Dávid Tornyában (a Jaffa kapu mellett álló erőd) lévő várostörténeti kiállítást. Az erődből pompás kilátás nyílik a városra. Mókás, hogy innen nézve a templom hegy lefelé van. Naplementét nézni felmentem az Olajfák hegyére, ahonnan a legtöbb kép készül a városról. 

*********

 Jerusalem has probably the craziest history in the world. Many fights, sieges, plague raged he otherwise glorious timeline of the city. The religious and ethnical tension is extremely high (although the place is peaceful nowadays), as the different groups never treated to well each other. Excerpts from the stormy history of Jerusalem:

• First city founded around 2000 B.C.
  
• King David takes the city 1004 B.C, builds the first Temple on the sacred mount where Abraham wanted to sacrifice Isaac
• 586 B.C. Babylon conquers the city, destroys it completely
• 525 B.C. Jews return from the Babylon captivity, start rebuilding the city
• 334 B.C. Alexander the Great conquers the region, then the Persians, from 63 B.C. the Romans
• From 37 B.C. Herod starts building the greatest city and Temple of his time
• 70 A.D. the first Jewish war ends in the massacre of half a million Jews and the grounding of the city
• 132 A.D. after another failed revolt, even more people are killed, the 101 Legion guards the ruins for 60 years to prevent any reconstructions. Eventually Hadrian starts to put up a Roman provincial city 
• 324-614 Byzantine emperor Constantine starts transforming Jerusalem into a Christian city. Jews are forbidden from entering, except on the anniversary of the destruction of the Temple
• Perisans take over then Byzantines rule again, then Muslims capture the city in 638. Population shrinks continuously.
  
• Until 1099 the Muslims ruled and built the magnificent Rock Temple on Temple mount.
• Crusaders take the city, massacre everyone. In 1187, Saladin captures Jerusalem, then loses again, many times, eventually Tatars take over in 1244.
• From 1250 to 1517 the Mamluks rule, Jerusalem diminishes 
• The Ottomans take over, the city shrinks to 15,000, only 10th of its original size. It starts to revive in the 19th century only
• 1917-47 British mandate, continuous conflicts with the Palestinians
• 1948: Israel  declares independence, fierce fighting breaks out immediately, leading to the split of Jerusalem
• During the 6-day-war in 1967, Jordan attacked West Jerusalem, giving an excuse to the Israeli forces to expel them entirely from the city
• Despite the consolidation of the security situation, the future of the region, the occupied territories and the borders of Israel remains an open question. 

Idézet // Quote for the week

“Még ha a jó úton is vagyunk, ha csak egy helyben állunk, akkor le fognak hagyni minket.”

/Mark Twain/

*******

"It’s not hard to learn more. What is hard is hard to unlearn, when you discover yourself wrong."

/Martin H. Fisher/

Technikai kitérő: Izrael // Technical stop: Israel

Nem sokszor fordult elő eddig velem, hogy valami szakmai programra meghívottként mentem volna, de a mostani Magyar-EU-Izrael Start-up és Innovációs Workshop ilyen volt. A dékánunk volt a fő meghívott, mint innovációs rektorhelyettes, és engem adtak mellé, mint élő példa, hogy a fiatalok is művelik az innovációt. (Főként a kezes történetünk kapcsán elért sikerek miatt figyeltek fel ránk.)
A péntek esti esküvő egy kicsit mozgalmasabbra és hosszabbra nyúlt, mint terveztem, és nem sikerült időben felébrednem a minibuszra, csak egy óra húsz perccel a gép indulása előtt keltem. Csodával határos módon mégis elértem, aztán az úton kicsit kipihentem magam. Mint kiderült, egész komoly magyar delegáció érkezett, többen a minisztériumból, kormányzati hivatalokból, más egyetemekről. A BME-ről ott volt még Remzső Tibor, akit már régebb óta ismertem, és akivel a hét nagyobb részét együtt töltöttem.
A workshop Tel Aviv egyik masszív szállodájában (Leonardo Towers) volt, de költséghatékonysági okokból én nem ott kaptam szállást, hanem közel a tengerparthoz, ami miatt kezdettől fogva béreltem egy kocsit. No, ebből rengeteg gondom-bajom származott, de ezt majd egy külön posztban fejtem ki. Röviden a lényeg, hogy Tel Aviv a legszörnyűbb város a világon parkolás szempontjából! Különben viszont nagyon kellemes, élhető. Nagyon modern is egyben, alig több, mint 100 éve alapították.
Első este a nagykövet úr tartott fogadást a rezidenciáján (nem rossz hely), és már itt kiderült, hogy a szervezőknek (főleg Korányi László attasénak köszönhetően) nagyon jó nemzetközi társaságot sikerült összehozni: voltak komoly szakemberek Angliából, Belgiumból, Finnországból, meg még ki tudja hány helyről.
Az előadások két napon keresztül tartottak , és leginkább az derült ki, hogy mi mennyire le vagyunk maradva az EU-hoz képest, és még ott is mindenkit vernek az izraeliek. Elképesztően jól csinálják az innovációmenedzsmentet, minden szinten. Az esti közös vacsorára már-már letargikus hangulatba került a magyar csapat a különbségeket látván és hallván, pedig az óvárosban, egy nagyon kellemes kis helyen ettünk.
A második napi programba még az is belefért, hogy busszal átmentünk Jeruzsálembe megnézni egy biotech inkubátort (Bynet). Ebből sajnos nem mutattak meg semmit, csak egy prezentációt hallhattunk, megint csak döbbenetes eredményekkel. Este egy frissen megismert lengyel sráccal (aki a briteknél dolgozik) és egy francia lánnyal (az EU delegációból) sétáltunk az óvárosban, vacsoráztunk egy líbiai étteremben, majd pedig összefutottunk két magyar haverommal, akik épp itt voltak szakmai úton. Közben elkezdtük lerakni egy EU szintű innovációs népszerűsítő és inkubációs program alapjait. Ha lesz belőle valami, írok még róla! Az estét némi bor társaságában a tengerparton fejeztük be.
Következő nap Tiborral átautóztunk Jeruzsálembe (miután visszaszereztem az éjszaka során elszállított kocsit), hogy részt vegyük az Izraeli High Tech Cégek Szövetségének (HTIA) éves kiállításán és konferenciáján. Ehhez kapcsolódóan megrendezésre került egy EURÉKAs befeketetői találkozó, amely érdekes tapasztalatokkal szolgált a saját projektünk számára. Megint csak megdöbbentünk, hogy milyen gazdasági és diplomáciai potenciállal rendelkeznek az izraeliek. Rengeteg start-upjuk volt jelen, és befeketedők érkeztek a világ minden tájáról. Sokat elárul a rendezvény szakmai színvonaláról, hogy a plenáris előadók között voltak a 100 dolláros laptop projekt alapítója, a China Mobile elnöke, az IBM elnökhelyettese és több más felsővezetője is. Előbbi élőben játszott Watson ellen egy kérdés erejéig. A jeruzsálemi szállásunk egy hostel volt, de teljesen meg voltunk vele elégedve: tiszta, rendezett, hangulatos. Este elindultunk gyalogosan felderíteni az óvárost, de erről már majd a következő postban mesélek…

***********

Highlights of my trip to Tel Aviv:
-    Attending the Hungary – EU - Israel Workshop on Start-Ups and Innovation
-    Reception at the Hungarian Ambassador’s residency
-    Tel Aviv beach
-    Tel Aviv medina
-    Good local wine with random old and new friends
-    HTIA Annual Conference in Jerusalem
-    Amazing plenary speakers, including Dr. Negroponte (One Laptop per Child founder), Bill Huang (China Mobile general manager), Haim Shani (Director general, Ministry of Finance), Michael Rhodin (Senior VP, IBM SW) and WATSON as well.

Idézet // Quote for the week

“A valóság rengeteg mindent a képzeletünkre hagy.”

/John Lennon/

***********

"Things should be made as simple as possible, but not any simpler."

/Albert Einstein/