Idézet // Quote for the week

“A kutatás lényege nem a sok befektetett munkaóra és nap, hanem az a néhány kivételes, felvillanyozó pillanat.”

/Paolo F./

*********

“Your most important asset is not your technology, it’s your people.”

/R.H. Taylor/

Egy rövid Torontó // Toronto sho(r)t

Torontó kellemes hely. Megvan benne a nagyvárosok üzleti negyede, szórakoztatóipara, Chinatownja, kellemes park az Ontario tó mentén, mégis emberi léptékű, és egész könnyen kiismerhető. Tömegközlekedése európai, így nem okozott gondot megtalálni a szállásunkat, amit Laci foglalt le a neten. Az már inkább problémás volt, hogy a 3 ágyasnak feltüntetett szoba egy alul kiszélesített emeletes ágyat takart, a WC és a fürdő pedig egy másfél méter magas függönnyel volt csak elválasztva a “hálószobától”. Szerencsére a harmadik lakótársunkat még időben outsource-oltuk, így végül egész normálisan elvoltunk.

A MICCAI konferencia az orvosi képfeldolgozás, kép alapú intervenció és kép által vezetett sebészet területek legnagyobb, legfontosabb mérnöki konferenciája, és nagyon komoly erőfeszítéseket kellett tennünk, hogy olyan színvonalú cikket küldjünk be a kezes témánkból, amit elfogadnak a bírálók. (Szingapúrból váltott műszakban készítettük a dolgozatot márciusban.) A főszervező Fichtinger Gábor volt, aki az elmúlt évet Bécsben töltötte (miatta vágtam bele az osztrák együttműködésbe), és gyakorlatilag a szabatikusának nagy részét a MICCAI szervezésére fordította. Ez meg is látszott, nagyon rendben mentek a dolgok, kellemes hangulatú, stresszmentes konferencia volt. Itt is rengeteg volt az ismerős, minden este más társasággal mentük vacsorázni, lazítani. Az ételre sem lehetett kifogás, remek ebéddel, uzsonnákkal, fogadásokkal kényeztettek minket. A hivatalos program mellett nem is csináltam túl sok mindent, egy torontói ismerősömmel futottam még össze, de például az idő nem volt kegyes, és amikor ráértem volna felmenni a CN toronyba, épp esős idő volt. Csütörtök este közvetlen járattal kellett Kaliforniába repülnöm, mert péntek reggel már jelenésem volt.

*********

MICCAI was really great this year, good scientific materials, excellent food, some social events, but most importantly, tons of friends! To begin with, Gábor Fichtinger was the general chair, which already meant a lot of familiar faces from Queens and Hopkins among the volunteers. In addition, he brought over Tamás and András from the lab, and we met 2 more random Hungarians, so probably it was the largest Hungarian crowd I’ve ever seen at a conference. Half of Hopkins was there, plus the other US friends, good old people from all around Europe (especially from Germany), but even my radiologist supervisor from Vienna could only arrange a meeting with me here. The program was very relaxed, so I could talk a lot to the exhibitors. Trying hard to set up some ACMIT collaborations! The only bad thing was our hostel at Chinatown, therefore we did not really spend time there more than 4-6 hours spent in the bed.  

Idézet // Quote for the week

"Le a tenger fenekére 

Merül a halász, 

Lent a tenger fenekében 

Gyöngyöket halász. 

Nekem a boros pohárnak 

Öble tengerem, 

S gyöngy ha van tán dalaimban, 

Az csak ott terem."

/Petőfi: Víz és bor /

********

"Mother of the wine is the vine, the father is the soil on the hills, and its destiny is the year."

Újra Baltimore-ban // Revisiting Baltimore

Meglehetősen turbulens időjárási viszonyok között repültem Baltimore-ba, és a földön is mindenhol látszódtak a nemrég elvonult Irene hurrikán nyomai. Mióta 2008 őszén hazajöttem, ez volt az ötödik látogatásom a Hopkinsra, és talán mindegyik közül a legjobb! Annak ellenére, hogy az emberek mind nagyon elfoglaltak voltak (különböző határidőkkel), nagyon jókat beszélgettem mindenkivel, és sikerült a falmászó teremben is az összes fontos utat teljesítenem. Végig Tiannál laktam, de legalább igyekeztem nem nagyon a terhére lenni.
Pénteken a Medschool-ban voltam a kórházhigiéniás részleg vezetőjével tárgyalni (ha már egyszer megvan a Hopkins-os kapcsolat), este pedig egy nagyon kellemes helyi étterembe mentünk a srácokkal. A sok munka mellett szerencsére maradt idő minden másra is. Vasárnap a közeli Sugar Loaf hegyre mentem mászni az Outdoors Club szervezésében. Néztek nagyot, hogy én csak betoppantam Magyarországról a túrára…
Hétfőn robotot szereltünk a kórházban, este pedig Peterékhez (a volt konzulensem) voltam hivatalos: gulyást főztem nekik vacsorára. Nagyon jól esett, hogy már nem csak munkakapcsolatként/diákként tekintenek rám; a gyerekei meg tüneményesek! A keddi nap fénypontja a hatalmas Earthrek gymben való falmászás volt, ahol Triciával néhány keményebb utat másztunk ki.
Esténként a laborban nagyon jó hangulat volt, sokan benn éjszakáztak a különböző határidők miatt. Ugyanakkor többen ezen a héten búcsúztak el, és tették át székhelyüket Kaliforniába (köztük pl. jó barátom, Tom is). Ennek megfelelően igyekeztünk őket különböző formában búcsúztatni, de a jó hír, hogy két hét múlva úgyis újra találkozom velük az IROS-on!
Pénteken Danéknél vacsoráztunk, majd este volt a csúcs, a legfontosabbnak számító ICRA konferencia leadási határideje miatt vagy tucatnyian maradtunk benn a laborban hajnali 3-ig (beleértve professzorokat is), aztán közös pálinkázással ünnepeltük meg a sikeres beküldést. Hajnalban még kimostam, másnap egy búcsúreggeli, aztán Tian vitt ki a reptérre. Vele egy hét múlva, Peterékkel két nap múlva találkozom majd újra Torontóban!

**********

Time does fly fast. This was my fifth visit back to Hopkins, since I moved out from Baltimore, almost three years ago. This was probably the best stay, ever! A healthy mixture of work, fun, social interaction, climbing, cooking, chatting with friends and late night submissions to build the next opportunity to visit back. The 10 days spent there flew away quickly, but the good thing was the promise to see most of my friends in the next weeks at MICCAI or IROS.

Idézet // Quote for the week

„Mert az ember - ezt egyre inkább hiszem - csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket.”

/Márai Sándor/

********
"If we don't end war, war will end us."

/H.G. Wells/

Massachusetts-i tekergések // Around Massachusetts

Az EMBC konferencia szombat délután ért véget, és egyből átváltottam turista-üzemmódba. Összefutottunk Andrissal (aki előző este érkezett), és segített átköltözni az ő szállodájába (ami azért kicsit kényelmesebb hely volt, mint az én 8 ágyas hosztel-szobám). Este hatalmasat vacsoráztunk a Cheescake Factory-ban Balázzsal hármasban, majd utána room party-ként folytatódott az este. 

Vasárnapra már megvolt a jegyünk a délelőtti bálnavadászós kirándulásra. Természetesen csak a fényképezőgéppel lestünk a hosszúszárnyú bálnákra, de nagyon nem is kellett keresgélni őket, mert egy órányi repesztő hajóút után elértük a Stellwagen Bank National Marine Sanctuary-t, és mindenhol hosszúszárnyú bálnák legelésztek körülöttünk. Láttunk vagy 6-8 példányt, és ellentétben a korábbi próbálkozásaimmal (Seattle és Seward), itt egész közel ment hozzájuk a hajónk, így nagyon jól megfigyelhettük őket. 

A híres bostoni Quincy marketen ebédeltünk helyi specialitásokat (pl. lobster roll), majd kicsit sétáltunk a belvárosban, ami a "történelmi" és a pénzügyi negyed furcsa ötvözete. A nagy hőségben a legtöbb közpark tava és szökőkútja megtelt gyerekekkel. Este elnéztünk Cambridge központjába a Harvardra. Régi radnótis barátom, Mio mutogatott körbe (itt PhD-skedik), bevitt minket központi olvasóba és a mikrofil-archivumba is. A Harvard pub-ban csatlakozott hozzánk Sándor Laci is, aki a Radnótiban évfolyamtársam volt (szintén Harvard PhD hallgató). 

Másnap reggel lesétáltunk az MIT (a leghíresebb műszaki egyetem) kampuszához, de csak kihaltságot találtunk, mivel Labor Day volt (munkaszüneti nap). A Gardner múzeum (egy kicsit bolond műgyűjtőnő egészen eklektikus kiállítása egy velencei palota alapján mintázott múzeumban) csalódás volt, de aztán a Red Sox baseball csapat stadionjában (Fenway) kárpótoltuk magunkat. Kimetróztunk a régi kikötőhöz, és körbenéztünk  John F. Kennedy elnöki könyvtárában. Minden elnök a ciklusa lezárultával könyvtárat épít az adminisztráció dokumentumait (és saját emlékét) megőrizendő. A Kennedy Libraby különösen gazdag tárlaton keresztül mutatta be a fiatal elnök karrierjét, felemelkedését és tragikus halálát. Este egy volt BMEs hallgatótársammal vacsoráztunk, aki jelenleg az MIT-n PhD-skedik. Tőle is érdekes új dolgokat tudhattunk meg az itteni egyetemi életről. 

Kedden délben egy skype megbeszélésem volt a hazaiakkal (akik közben bőszen készülnek egy lengyel üzleti terv versenyre a kezes témával), majd pedig a helyi biotech innovácós inkubárotban (CIMIT) volt egy találkozóm a helyi kézfertőtlenítésen dolgozó csapattal. Ellátogattunk még a Samuel Adams sörgyárba egy ingyen túrára, majd pedig a bérelt autónkkal délnyugatra vettük az irányt, Worcester felé. Hopkinsos ismerősöm, Greg Fishcer professzorkodik itt (Worcseter Politechnic Institute), és az elmúlt három évben elképesztő eredményeket ért el az itteni robotikai oktatásban, és a laborjából sorra jönnek ki az új prototípusok, izgalmas eredmények. (A szakmai részletekről bővebben írtam a SurgRob-on.) Alaposan megmutogatott nekünk mindent (én is előadtam az aktuális munkásságomat), majd pedig egy kiváló tengeri vacsorával fejeztük be a programot. 

Andrissal továb autózunk, ameddig csak bírtunk, vissza az óceánpartra, Cape Cod felé. Ez a massachusettsiek kedvenc nyaralóhelye, egy száz kilométer hosszú, félhold alakú félsziget. Nyáron tele van strandolókkal, de mostanra már elromlott az idő, így a ködön túl nem sok emlékezeteset láttunk.  (Fürdésről szó sem lehetett.) Egy nemzeti park terül el a félsziget középső részén, de a hangulatos világítótornyokon kívül nem sok emlékezeteset láttunk. (Viszont egy igazi autentikus amerikai motelben aludtunk, és egy útszéli dinerben ettünk.) Estére visszavezettünk Bostonba, Mio-ékkal vacsoráztunk megint, majd másnap reggel továbbrepültünk. Andris Seattle-be, én meg Baltimore-ba. 

*********

After EMBC we joined our forces with Andris, and first discovered the famous educational institutions of Boston (Harvard, MIT, Sam Adams factory), from both outside and inside, guided by the many of my Hungarian friends studing there. The other highlight was the whale watching tour, that unlike in Seattle or in Steward, rewarded us with some amazing close view of the humpback whales feeding in the Stellwagen Bank National Marine Sanctuary. I also enjoyed the JFK Library, the first I visited of its kind. (Avoid the Elisabeth Gardner museum, does not worth it.) After Boston, we drove to Worcester, were my good old Hopkins friend, Greg Fischer is building the foundations of a world-class robotics program. (Learn more about is on SurgRob.) After an extensive lab tour, we finished the day with a great fish meal, and then drove all the way to Cape Cod. Cape Cod is a narrow and long peninsula that is one of the favorit recreational area of the rich Boston people. Since another tropical storm was arriving, the weather was pretty bad, fog, rain and wind only. Not the most pleasent condition for a swim... At least we saw some birds and a fox, but even the National Park wasn't that convincing. The best experience was to just drive around the rich and old countryside, sleeping in an authentic motel and eating at a real road- diner. We drove back to Boston in the evening, had a mexican meal with Dorka and Mio, and flew out the next morning: Andris to Seattle, me to Baltimore. 

Idézet // Quote for the week

„Önmagában véve senki sem szép vagy rút, jó vagy rossz, jelentős vagy tompa szellem, hiszen az ember értéke mindig attól függ, hisznek, vagy kételkednek benne.”

/Robert Musil/

********

"Thus it is that in war the victorious strategist only seeks battle after the victory has been won, whereas he who is destined to defeat first fights and afterwards looks for victory."

/Sun Tzu/

Újra Amerikában // Back to the US

  Nem telt el sok idő a legutóbbi  utam óta, és a jól eltervezett konferenciás köröm máris megkezdődött. Korábbi rövid látogatásom után Bostont szavaztam meg az USA legélhetőbb városának, és a pozitív benyomásom most sem változott nagyon, igaz minden itteni barát és ismerős úgy kezdi, hogy „Igen, igen; jó hely, de látnád a telet! Megvesz az Isten hidege novembertől áprilisig.” Nekünk azonban megint csak a kánikula meg a végén egy kis eső jutott.
Az EMBC konferencia az egyik legjobb negyedben, Back Bay-ben került megrendezésre a Mariott és a Westin szállókban párhuzamosan (mivel egyben nem fért volna el a 2500 ember és a sok -ok párhuzamos szekció.) Mókás volt, hogy a két épületet egy pláza köti össze, így a boltok között folyamatosan a kiöltözött badge-es embereket lehetett látni.
A szakmai program kicsit elmaradt a várakozásoktól (a korábbi évekhez képest kevesebb volt a sebészrobotikai szekció, és az időbeli eloszlásuk sem volt túl jó.) Ugyanakkor mindig hall az ember érdekes, izgalmas új fejlesztésekről, és jó dolog elbeszélgetni a sok-sok ismerőssel. A szociális programokban mindig is jó volt a szervező EMBS tagozat, és idén külön megtiszteltetés volt számomra, hogy a Lunch with Leaders eseményen meghívott vendégként vehettem részt.
Külön jó volt, hogy a konferencia kapcsán szervezhettem egy látogatást a Harvardhoz tartozó Brigham and Women’s Hospital világon egyedülálló műtőjébe, az AMIGO-ba. Egy volt Hopkinsos kolléga vezetett minket körbe, és mindent alaposan megmutatott a műtéti navigációt, intra-operatív röntgent, MRI-t és PET-CT-t felvonultató kísérleti műtőben. (Erről részletesebben a SurgRob-on számoltam be.)

********

The EMBC conference featured less surgical robotics sessions than in the past years, and somehow the schedule was not really according to my taste, but I still managed to find some interesting results and new groups to talk to. The social programs were great, just as before! I was particularly distinguished to take part in their Lunch with Leaders event, as an invited guest. In addition, I organized a labtour to Harvard's Brigham and Wome's Hospital, to the famous AMIGO surgical suite. (You can read more about it at SurgRob.)

Above all, most pleasant is to meet with all the good friends and professional contacts. The world is getting smaller, indeed.

Idézet // Quote for the week

„Mindenki láthatatlan drágakövet
rejt magában, akármilyennek született, s ezt
csiszolni, formálni kell."

/Morgan/

*********

"An expert is a man who has made all the mistakes which can be made in a very narrow field." 

/Niels Bohr/

A GIGA // The GIG

Már két éve elterveztem, hogy ha összejönnek a dolgok, akkor egymás után egy csomó konferenciát végiglátogatok 2011 szeptemberében. Összejöttek... Ennek megfelelően épp eddigi életem legnagyobb utazásába vágtam bele. 6 hét, 3 ország, 4 konferencia, a világ 4 top egyeteme, valamint néhány céges látogatás. 

Igyekszem híven beszámolni mindenről! Első állomás: IEEE EMBC2011, Boston. 

**********

I've just begun the biggest journey ever. 6 weeks, 4 conferences, the top 4 universities, and a couple of company visits. First stop: IEEE EMBC2011, Boston.