Idézet // Quote for the week

“Annyira munkál mibennünk Isten, amennyire mi bízunk Őbenne.”

/ Nagy Szent Vazul /

*********************
"One has a moral responsibility to disobey unjust laws"

/ Martin Luther King Jr/

Magyarok, hőség, New York! // Hungarians, heat, New York

Hétfőn végre leadtam a diplomámat, amit egy nagy adag krumplifőzelék társaságában ünnepeltünk meg. A dolog szépsége, hogy ettől még egyáltalán nem maradtam munka nélkül, sőt, most kezd csak körvonalazódni, mi jót fogok itt csinálni, ami a doktorim szempontjából igazán hasznos lesz.

Csütörtökön reggel Marcin-nal elautóztunk New York-ba, a kontinens legnagyobb orvosi eszközkiállítására (MDM East - Medical Design and Manufacturing). Az expo a Javits Convention Center-ben tényleg hatalmas volt, de szakmailag kicsit csalódás, mert főleg gyógyszeripari és orvosi eszközdarabok, alkatrészek voltak, de azért láttunk néhány érdekesebb anyagmozgatásra és integrált látórendszerre épülő robotos bemutatót. A show után leraktuk a csomagjainkat a Broadway felső részén (101. utca) lévő szállásunkon, és besétáltunk az éjszakai életéről híres Broadway-en egészen a Times Square-ig (42. utca). Útközben számos érdekes, látványos boltba betértünk; legelképesztőbb talán az M&Ms csokigyár, bolt és bemutatóterem volt, ahol még kutyára való pulcsit is lehetett kapni különböző csokigolyó színekben. Hazafelé már a metrót választottunk, hogy legyen másnap erőnk a természettudományi múzeumhoz.
A Central Park nyugati oldalán fekvő hatalmas Museum of Natural History elképesztő mennyiségű kitömött állatot, diorámát, dínó csontvázat, űrkollekciót, ásványt és egyéb érdekeséget tartogat az érdeklődők számára. Következő állomásunk a modern művészeti múzeum (MoMA) volt, amit ugyan alaposan megnéztünk mindketten Hálaadáskor, de épp ingyenes volt, ezért bementünk az időszakos kiállítások kedvéért. Utána a TCKT-nél szerencsénkre még kaptunk kedvezményes jegyet az esti Chicago musical előadásra. Tricia ugyan már volt számos Broadway show-n, de nekem ez volt az első, és nagyon élveztem. Színvonalas és szorakoztató volt, nem csoda, hogy még a méreg drága helyárak mellett is minden este meg tudják tölteni a több tucatnyi színházat.
Szombaton Tricia unkotestvérével, Stephanie-val reggeliztünk, majd pedig a többi magyarral találkoztunk Manhatten déli részén. Együtt megnéztük a Ground Zero-t (a World Trade Center helyét, ahol még mindig nem kezdődtek meg az építkezések), a Hudson partot, a félsziget déli csücskét, és átkompoltunk Staten Island-re. Amellett, hogy odaát megittunk pár sört, sétáltunk egy nagyot és megpróbáltunk egy igazi anyahajó közelébe férközni (sikertelenül) az út legjobb része mégis csak az volt, amikor elhajóztunk a szabadságszobor mellett, illettve visszanéztünk Manhattan-re. A hétvégére igazi hőhullám érte el New York-ot, 35-38 fok volt árnyékban; majd ráolvadtunk az aszfaltra. (Persze ha bárhova bemegy az ember, akkor 15 fok van, mert megy a légkondi izomból, amitől az európai szervezet hamar kikészül.) Egy nagy seta után egy remek kínai étteremben (Shanghai Cafe) kötöttünk ki, majd miután még több magyar csatlakozott hozzánk, elmentünk fényképezkedni a Brooklyn hídhoz, végül pedig egy ír kocsmában zártuk a napot Greenwich village-ben. Összesen 11-en verődtünk össze (Boston-ból, Milwaukee-ból, Kaliforniából, Philadelphia-ból, Washington-ból, Baltimore-ból és New York-ból), mert mindenkinek jó volt ez a hétvége.
Vasárnap Triciával a Central parkot jártuk be, és megnéztük az éppen zajló Puerto Rican fesztivált. 50 utca hosszan vonultak a mindenféle táncosok és zenészek, maskarások. Majd egymillió ember nézte őket, és végig sikítoztak, tapsoltak, sípoltak, igazi fesztivál-hangulatot teremtettek; mindezt elképesztő rendőri biztosítás mellett. A hőség elől a Metropolitan múzeumban kerestünk menedéket; a hatalmas gyűjtemény töredékét tudtuk csak megnézni, de feljutottunk a tetőteraszra, ahonnan remek kilátás nyílik a Central Park zöld tengerére. Visszasétáltunk a csomagunkért, majd Tricia hazafelé vette az irányt a Chinatown busszal, én meg északra, Boston felé.

*****************

At last: I submitted my thesis on Monday. What a great reveal; now I can focus on the future work and further projects. Taking some time off, we left Baltimore to visit the MDM East (Medical Design and Manufacturing) trade show in New York.
New York is always great. I did not find everything I was looking for at the MDM show, but there were nice robotic demos and cool gadgets. The rest of the weekend spent in The Big Apple was really cool: we walked all along the upper Broadway day and night, enjoyed the Chicago musical for half price, paid a thorough visit to the Natural Science Museum, to the MoMA and The Met, while we had a chance to enjoy a massive Puerto Rican festival, the crazy M&Ms factory and the gigantic Toys'R'us store at Times Square. I also had a chance to meet Tricia's cuisine, Stephanie for a brunch.
Primarily, we scheduled our visit for this week to see the show, but I let know all the other Hungarians on the East Coast, and finally, 11 of us could make it (coming from Washington to Milwaukee, all around). We had a great time together, discovering the site of the Ground Zero, touristic lower Manhattan, Battery park and so on. We did the major attractions; having fun on the ferry to Staten Island (riding next to the Liberty Statue), then strolling on Wall street, Brooklyn bridge (day and night), eating in Chinatown and drinking in Greenwich Village.
By the weekend an extreme heat wave reached New York, raising the temperature to 100F (38 C) for the first time this year. It was just to hot for many people, and we also stopped time to time to cool down in the (over) air conditioned public buildings and restaurants.
When we had to leave on Sunday, spreading back all over the States again, I was a little sad; it was such a perfect weekend! But Boston was also waiting for me anxiously...

Idézet // Quote for the week

“Minden projekt határidőre készül el, és nem előbb.”

/Kovács Ákos/

***************

“Well done is better than well said.”

/Benjamin Franklin/

A természet lágy ölén // Out to nature

A finisbe érkezett a diplomaírásom, eljött a leadás hete, ennek megfelelően még a korábbiaknál is többet foglalkoztam vele. Közben azért pár egyéb említésre méltó dolog is történt. Cyndi, az egyik kedves nő az adminisztrációról munkahelyet váltott, őt búcsúztattuk csütörtökön némi fagylalttal és egyéb meglepetéssel. Pénteken a rendes havi Birthday Social (laboros szülinapozás) soha nem látott mennyiségű gyümölcsöt vonultatott fel Marcin piacia vásárlásának köszönhetően, és egész pofás dekorációt sikerült összehoznunk. Időközben Róna Petiék befejezték fantasztikus egy hónapos körutazásukat, és végleg hazatértek: lejárt az ösztöndíjuk. Legközelebb majd otthon találkozom velük.
A hétvége igen kellemes kikapcsolódás volt, szombaton az egész labor kivonult az egyik állami parkba (Patapsco Valley State Park) piknikezni. Volt nagy gyerek sereg, grillezés, labdázás, móka és vidámság. A gondot csak az jelentette, hogy végig szakadt az eső, így nem tudtuk teljesen kiélvezni a helyet. A másik, hogy kicsit túlságosan lelkesen frizbiztem, aminek következtében sikerült elrepesztenem az egyik bordámat­-emiatt most messze nem megy olyan jól a falmászás.
Vasárnapra egész napos kajakozást terveztünk, ám az utolsó pillanatban kirándulás lett belőle, mert kiderült, hogy a helyi kölcsönző fejenként 100 dollárt számol fel a hajóbérlésért. (De nem nekünk!) Akkor már inkább sétáltunk a megcélzott patak mentén-meg benne. (Nem adtuk ettől még fel a tervünket, igyekszünk legközelebbre valami olcsóbb helyet keríteni). A Gunpowder Falls State Park különben nagyon jó hely. Kellően nyugodt, rajtunk kívül csak néhány horgász volt, így csendes és nagyon szép volt. Hódoknak és pisztrángoknak csak a nyomát találtuk, de láttunk gémeket, és két kígyót is. Élveztük, hogy végre kiszabadultunk a természetbe. Az időjárás is egész kedvező volt (igaz két felhőszakadás volt a nap folyamán), de a bátrabbak még fürödtek is a jéghideg vízben.

*****************

Last week we said good bye to Cyndi, a nice girl at the administration, who left Hopkins. Later we had an amazing amount of fruit for the monthly Birthday Social, thanks to Marcin and the H-Mart market. I got really close to finish my thesis, and it was nice to get out to nature during the weekend.
First, there was the Robofest on Saturday, the annual picnic and grilling for the entire lab. It took place in the Patapsco Valley State Park and many people brought their families. (I did not know there are so many kids.) The only bad thing was the pouring rain that prevented us from playing real frisbee outdoors.
We scheduled a river kayaking for Sunday, but it turned out in the last minute, that there is no cheap way of getting a kayak, so we ended up with hiking along (and in) the river we picked in Big Gunpowder Falls State Park. We did not regret it at all, as the weather was graceful (except for the two quick showers), the nature nice (saw big birds, trout, snakes and marks of beavers) and we had a great time. The bravest even went into the cold water, but I kept that for next time.

Idézet // Quote for the week

„A szerencse csak az arra felkészült szellemeknek kedvez”.

/Louis Pasteur/

************************

„We must become the change we wish to see.”

/Graffiti/

Ünnepek // Celebrations

Hétfőn volt Tricia 23. szülinapja, ezt megünneplendő elvittem a város legjobb tapas éttermébe. (Tulajdonképpen már a philadelphiai kirándulás is az ünneplésről szólt.) Kedden végre használtam a Gaál családtól útravalóul kapott recepteskönyvet, és főztem egy nagy adag francia hagymalevest. (Mivel cipó nem volt, kivájt bagettben tálaltam.) Közben az is kiderült, hogy nem tudom elmutogatni a nevemet siketnéma nyelven, mert a jobb kezemen a hüvelykujjam nem elég hosszú, hogy elérje a kisujjamat az "m" betűhöz. Érdekes…
A szép időnek köszönhetően minden kizöldült, már alig látszódnak az épületek a campus-on. A héten voltak a diplomaosztók és a laborból négyen is most végeztek, így volt kis házi ünneplés is. Az egyetemi buli elég nagyszabású, minden karon egész estés ceremóniát tartanak, talárba szépen beöltözve. Sajnos nem tudtam túl aktívan részt venni, mert a saját diplomám eléggé lefoglalt, így még a hétvégén sem csináltam semmi érdekeset.
Hétfőn nemzeti ünnep volt, a Memorial day, amelynek eredete a polgárháborúig nyúlik vissza. Ez alkalomból a különböző háborúkban elesett amerikai katonákra emlékeznek, és felvonulásokat tartanak országszerte, valamint zászlókat tűznek a sírokra. Volt más ünnepelni való is, Triciával fél évesek lettünk. Kihasználva a szünnapot, egy nagyon kellemes brunch-helyre (reggeli-ebéd) mentünk, és egészen kivételes finomságokat ettünk: fűszeres goffrit csirkével és kókuszos sajtkrémmel töltött francia piritóst. Később sétáltunk egy kellemeset a környéki kertes negyedben, ahol csupa csupa takaros és szép ház van. No meg persze rengeteg szürke mókus és macska...

***********************

We had something to celebrate: Tricia turned 23 on Monday! Beyond the Phili trip, we went to Mezze, Baltimore's best tapas restaurant, and the next day I cooked some French onion soup (that turned out to be easy and very tasty).
This was graduation week at Hopkins; there were ceremonies and galas every night for the different faculties, where everyone was dressed nicely in uniforms. Four guys graduated from our lab; therefore we also had a small celebration one afternoon. The next Monday was national holiday-Memorial Day-when Americans remember their lost soldiers. They celebrate it on the last Monday of May since the Ciliv war. There are street parades all around the country and they flag the graves in the national cemeteries. On the same day, we turned 6-month-old with Tricia, so we went to a nice brunch place to celebrate. they had excellent food, and it was just good to walk around afterwards in the green neighborhood of northern Baltimore.

Idézet // Quote for the week

“A legnemesebb kérdés a világon: Mi jót tehetek én benne?”

/Benjamin Franklin/

******************
"If you would not be forgotten as soon as you are dead and rotten, either write things worth reading, or do things worth the writing! ”

/Benjamin Franklin/

Philadelphiai kiruccanás // Phili getaway

Folytatódott a korábbi menetrend szerint az életem: munka, munka, munka-aztán hétvégén el. (Azért meg kell emljtenem, hogy kedden volt az egyik tárgyból a kiszabott projekt feladatok poszteres beszámolója, ami színvonalában beillett volna egy kisebb szimpóziumnak.) Ezúttal Triciával Philadeldhiába mentünk, mivel csak két órányira van, és számos szépséget tartogat. Pénteken még esett az eső, amikor elindultunk, így nem időztünk túl sokat a félúton lévő (különben nagyon hangulatos) halászfaluban, Havre de Grace-ban. Este 9 körül értünk Philibe, és rögtön a város leghíresebb cheese steak-eséhez siettünk, ahol találkozztunk Szávával meg Csabával. (Mindketten a HAESF-fel vannak kinn.) Miután jól bevacsoráztunk, sétáltunk egy nagyot az éjszakai életéről híres South street-en a szemerkélő esőben, és megkóstoltunk pár helyi sört. Egy Motel 6 szobát vettünk ki a várostól néhány mérföldre, már New Jersey-ben, onnan kocsikáztunk be a masszív Franklin hídon keresztül. A szombati napot a USS New Jersey (BB62) hadihajón kezdtük. Ez az USA legtöbb háborút megjárt, legtöbbször kitüntetett (19 csillag), legtöbb rekordot tartó, legnagyobb hajóosztályba (Iowa) tartozó csatahajója. 1940-ben kezdték építeni, aztán többször nyugalmazták, átépítették, visszahívták, így a második világháború mellett megjárta Koreát, Vietnámot, Libanont és az Öböl-háborút is (fedélzetéről indították az első Tomahawk robotrepülőt). Végleg 1991-ben vonták ki a szolgálatból és 2001 óta szolgál múzeumként. Méretei egészen elképesztőek: 270 méter hosszú, 45.000 tonna a vízkiszorítása. Fő fegyverzete 3x3 16”-os ágyú, amelyek forgatható lőtornyában 47 ember dolgozott, hogy 30 másodpercenként el tudják sütni az ágyút, amely 40 km-en belül a másfél méter vastag betont is átüti. Felmentünk a parancsnoki hídra, megnéztük a matrózok szállását és ültünk a fedélzeten tárolt helikopterben is. Ezután a város fő történeléi nevezetessége, az Independence Mall következett. (Erről korábban írtam már.) Egy nagy séta után ellátogattunk Edgar Allen Poe házába, ahol mindössze egy évig lakott, mégis egész szívonalas kiállítást rendeztek be emlékére. Utána visszamentünk a South street-re, és elvegyültünk a nappali forgatagban. Naplementére pont odaértünk a művészeti múzeum dombjához, és néhány remek képet készítettünk Rocky lépcsőjének a tetejéről. Végül egy kellemes olasz étteremben zátuk a napot.

Másnap korán keltünk, hogy még kapjunk időre szóló jegyet az Independence Hall-ba. Előtte annyi időnk volt még, hogy elnézzünk a vásárcsarnokba: egészen kellemes hangulatú hely, néhány igazi különlegességgel (pl. csokiba mártott hagymafejek). Az Independence Hall tuladonképpen az egykori pennsylvania-i városháza, amely 10 évig a szenátus székhelye is volt. Itt született meg a függetlenségi nyilatkozat, és ma is látható az a tintatartó, amit használtak az aláírásához. Az épület-együttes adott otthont a bíróságnak, a legfelsőbb bíróságnak és a különbözí törvénythozást segítő testületeknek is. A brit seregek, amikor 1776-ban elfoglalták a várost, gyakorlatilag minden korábbi berendezést és értéktárgyat elvittek, így nem sok minden eredeti maradt. Sétáltunk még egy nagyot az óvárosban, megnéztük az egész kontinens legrégebb óta (folyamatosan) lakott utcáját, az Elfreth Alley-t, majd pedig Franklin múzeumát. Benjamin Franklin az USA történelmének egyik legnagyobb formátumú embere volt: író, nyomdász, diplomata, miniszter, nagykövet, feltaláló és tudós. Egészen kivételes módon 84 évet élt, és végig roppant tevékenyen. A napból hátravelő időt az Eastern State Penitentinaty fegyintézetben töltöttük. 1829-ben nyitotta meg kapuit, és a kor legmodernebb börtönének számított. Különleges kialakítása számos más börtönnek szolgált mintául: az eredeti tervek szerint hét szárnyból állt a börtön, amelyek csillag alagzatban egy középső csarnokban futottak össze, ahonnan az összes folyosót szemmel lehetett tartani. Az egész épületet 15 méter magas fal vette körül, amelyen mindössze egyetlen bejárat van. (Kívülről egy igazi erődre hasonlít.) A börtön szellemiségében is forradalmi volt: azt az elvet vallották, hogy a magányban töltött elmélkedés megváltja a szellemet, ezért akkoriban egyedülálló módon egyszemélyes cellákat építettek, vastag falakkal és külön-külön 6 nm-es udvarral, ahol naponta kétszer fél órát sétálhattak a rabok, csuklyával a fejükön. Beszélni, hangoskodni egyáltalán nem volt szabad. Ekkoriban átlagon felüli kosztot és orvosi ellátást biztosítottak a fegyenceknek. Az idő múltával hiába bővítették folyamatosan az épületet, egyre zsúfoltabb lett, így végül teljesen felhagytak az ideológiákkal, és a 20. században már egy mai szemmel nézve átlagos börtönként szolgált. Többek között itt raboskodott Al Capone is egy évekig, de mivel a fegyőrök igen csak tartottak tőle, szinte luxus körülmények között élt. A cellák között járkálva rengeteg érdekes információt tudhattunk meg a korábbi foglyokról, őrökről, zendülésekről és szökési kísérletekről. 1971-ben zárták be az intézetet végleg, és elképesztő belegondolni, hogy az egykori rabok közül többen még mindig rács mögött vannak. Az egész helynek kísérteties hangulata van; a romos folyosók, beomlott tetők és múltbéli történetek egyedi élményt nyújtottak. Zárásig maradtunk, majd egy kellemes vacsora után hazafelé vettük az irányt. A Susquehanna folyó torkolata fölött lenyugvó nap koronázta meg a hétvégénket.

**************

I was really looking forward to the weekend, as we left with Tricia for a romantic tour to Philadelphia. The way there on Friday we stopped by the nice fishing village of Havre the Grass, and were just good for a dinner at the famous Cheese-steak place: Pat’s. We fell in love with the day-and-night buzz of the South street and walked back and forth many times.
We saw many things in Phili and did the fun stuff as well. The only exception is the Museum of Art; I was really sad that we got jammed in the traffic (caused by a book festival that was just washed away by the heavy shower) and finally could not make it there on time.
We managed to see the Independence Mall, the cracked liberty bell (these I covered earlier), the oldest street in America (the Elfreth Alley), the Reading Terminal market (featuring chocolate onions), learnt about Benjamin Franklin in his underground museum, Edgar Allan Poe house and many more.
There were three outstanding places on our way. First, the USS New Jersey (BB62) Iowa class battleship. This is one of the biggest warships ever built (270 m long with 45,000 t water displacement), and also the most decorated piece of the US fleet. The BB62 served with gaps from 1942 to 1991. Most impressing parts are the 3x3 16" turrets: we could climb into one where originally 47 men worked as a clockwork the fire the gigantic turret in every 30 seconds, spreading death around 25 miles. Strangely, they had a corvette show right next to the ship. These go very well together-the battleship and the corvette-too bad I can't put them into the garage.
Second, there is the good old Independence Hall, where the US Senate was gathering at the early yeas, and even the Declaration of Independence was signed here. You can only see the original ink holder and Washington's chair, the rest of the equipment got lost during the British invasion of Philadelphia in 1776.
Our final stop was the Eastern State Penitentiary, the prison that was active for 142 years and served as a model for many modern prisons. The original design consisted of seven cell blocks, each corridor facing a central hall, from where the guards could keep a close eye on the entire building. It was also revolutionary in the way of treatment, as they tried to change the inmates' soul, forcing them for silent privacy in their separated cells. In the 20th century it become desperately over-crowed despite the continuous enlargements, and while giving up on all the original ideas, the guards had had to face serious upraises and escape trials. Even Al Capone was kept here for one year. The buildings are in very bad shape, supporting the hounted atmosphere of the place. It was truly a unique experience.
Sunday evening after a nice meal next to the castle-like Eastern State, we rode back to Baltimore along the beautiful Chesapeake bay full of new and nice experience.

Recept extra

Az előző héten ismét próbáltam valami újat összeállítani az otthoni készletekből, íme az eredmény.

Rakott rizs

Hozzávalók 4 személyre:
50 dkg füstölt csülök
3 marék rizs
2 konzerv bab
25 dkg mirelit kukorica
1 nagy fej hagyma
1 doboz paradicsom szósz
2 nagy paradicsom
3 gerezd fokhagyma
1/2 doboz tejföl
fűszerek

Elkészítés: A kockára vágott húst és hagymát megpirítjuk serpenyőben, majd együtt átsütjük a babbal, a kukoricával és a felvágott paradicsommal. Ízesítésnek hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, chilit, borsot, esetleg egyéb mexikói ihletésű fűszereket. Az előre megfőzött rizs egyik felét szétterítjük egy tepsiben, majd eloszlatjuk rajta a húsos babot, és a rizs másik felével betakarjuk. A tetejére egy vékony réteg tejfölt kenjünk, és süssük közepes lángon, amíg aranybarna nem lesz.

Jó étvágyat!