Idézet // Quote for the week

„Ne arra menj, amerre az ösvény vezet. Helyette menj arra, merre nincs út, és hagyj magad mögött egy ösvényt."

/Ralph Waldo Emerson/

********
"The reasonable man adapts himself to the world; the unreasonable one persists in trying to adapt the world to himself. Therefore, all progress depends on the unreasonable man."

/George Bernard Shaw/

Qatari körök // Qatar rounds

Mivel Qatar Aiways-zel repültem, és át kellett szállnunk Doha-ban, kézenfekvő volt pár napra megszakítani az utazást, és körülnézni egy igazi olaj-emírségben. Hamarosan kiderült azonban, hogy ez nem ilyen triviális: elfelejtették revideálni a vízumpolitikájukat az elmúlt 10 évben, ennek megfelelően (a nyugat-európaiakkal ellentétben) a magyarok csak vízummal utazhatnak be, amit viszont egyénileg nem lehet megszerezni, csak egy kinti fogadó fél által. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy hotel (ha már foglalt az ember szobát) busás összeg ellenében hajlandó elintézni. Nekem végül is erre nem volt szükségem, mert a látogatás szakmai célja, a helyi robotsebészeti központ felkeresése volt, és ők intézték a vízumot.

Az emír felesége álmodta meg a robotsebészeti központot, és ennek megfelelően pár év alatt mindent el is rendeztek körülötte. A sivatag közepén gombamód nőtt ki a földből a Qatar Science and Technology Park (QSTP), amely magában foglal több céget, kutatóintézetet és egyetemi tanszéket is. Ezen belül kapott helyet a 2009-ben alapított Qatar Robotic Surgery Center (QRSC). (Bővebben a sebészrobotikai központról a SurgRob-on fogok írni hamarosan.) Mivel az osztrák ACMIT központ is kezdeményezett már tárgyalásokat a qatar-iakkal, így amellett, hogy tudományos előadást tartottam, meg körülnéztem, őket is tudtam képviselni a megbeszéléseken hétfőn és kedden. Ha jól mennek a dolgok, akkor a QRSC is bekapcsolódik a modern orvosi technikák oktatását és fejlesztését előremozdító nagy kutatási projektünkbe.

Qatar fővárosa Doha, amely egymillió lakosnak (az ország népességének 80%-a) otthona. Két részre tagolódik: az öböl déli oldalán fekszik az emír palotája, a Souq Waqid (központi bazár), a legtöbb múzeumuk és jó pár közigazgatási épület. Az átellenső oldalon terjeszkedik a modern üzleti negyed, amely látványában leginkább valami amerikai nagyvárosra emlékeztet, és folyamatosan húzzák fel az újabb és újabb felhőkarcolókat.

Meg kell hagyni, impresszív látvány volt a felkelő nap fényében a skyline, és két kört is mentem a bérelt kis Hondámmal, hogy megnézzem. Szállásom az óváros szélén volt, Doha egyik legolcsóbb hotelje (ami még így is sokba került), kicsi, büdös szobával egy egyszerűbb környéken, ahol a munka nélküli „munkások” egész nap az utcán ácsorognak.

Első nap délután meglátogattam az öbölparton álló Iszlám Művészeti Múzeumot, amelyet 2008-ban adtak át, és építészete legalább olyan látványos, mint a benne lévő kiállítási darabok: főként értékes Korán kötetek, szakrális tárgyak. A lemenő nap fényében vidáman fényképezgettem, majd elkészítettem a kötelező éjszakai felvételeimet is.

Másnap reggel a Nemzeti Múzeumot szerettem volna megnézni, de azt éppen alaposan átépítik, így elkocsikáztam új büszekségükhöz – a Pearl-höz – a tengerre épített városrészhez. Még nincs teljesen kész, de látszik, hogy számolatlanul költötték rá a pénzt. Nem is tudom, hogy fog nekik a közeljövőben megtérülni a luxuslakásokat, házakat, szállodákat tucatjával tartalmazó beruházás egyhamar, mert jelenleg kong az ürességtől. Igaz ez Doha többi részére is: jól látszik, hogy az infrastruktúrát megteremtették, hiszen pénzük van, de nincs elég emberük, hogy megtöltsék élettel. Ennek megfelelően rengeteg tehetséges külföldit várnának ide, például a QRSC-t vezetőket is Belgiumból és Angliából csábították ide. A kutatásokat vezető Juliennel (két éve végzett az Imperial College-en) elmentünk a bazársorra vacsorázni valami helyit (és nem az iráni étteremben) miután letudtuk a megbeszéléseket. Este elvitt a La Cigale hotel elképesztően puccos tetőteraszára sörözni (ami fájdalmasan drága volt), és közben sokat mesélt az itteni életről. Még nem győzött meg róla, hogy ott lenne a helyem, neki arab származása ellenére is nehéz beilleszkednie. (A qatari kultúráról még külön fogok írni.)

Szerda reggel egész korán indultam, szépen átrepültünk az egész város felett (értelemszerűen nem voltak felhők), aztán jött Bahrein, Kuwait, Bagdad, a török kaukázus, egy bukaresti technikai megálló, és már itthon is voltunk. Szép, nagy utazás volt…

**********

Qatar was a weird experience. You could definitely feel the wealth and richness of the state and the few, while seeing a different life for the ordinary. One thing is for sure: never seen gas for this cheap! 

Idézet // Quote for the week

„A Világ egy nagy könyv. Akik nem utaznak, csak egy lapját látják.”

/Szent Augusztin/

*********

"Surgery is a side-effect of therapy."

/G. M. Guiraudon/

Esős Bali // Bali in rain

A Bali kirándulást rég kifundáltam már, és a vendéglátóinknak sem volt ellene kifogása, hogy ott töltsünk egy hosszú hétvégét. Attila is velünk tartott, sőt, másnap délután csatlakozott hozzánk Eszter is, akivel korábban voltam kinn Szingapúrban, és szintén nyert csapatával a GSP pályázaton, majd maradt 1-2 hónapot utazgatni.
Bali az európaiaknak egy nászutazós, álomcélpont, a „földi paradicsom” – mondják, de saját élményeink alapján nem egészen ez szűrődött le. Inkább egy álmos (főleg az esős évszakban), szegény indonéz sziget, amely próbálja magát felhúzni a beáramló külföldi emberek pénzéből.
Késő este szálltunk le, és már a reptéren várt minket a bérelt autónk, egy szép nagy ezüst Toyota városi terepjáró, ami nagyon jó útitársunk lett, és jól megvédett minket a kaotikus forgalomban. Négy napot bal oldalon vezettem (Attilával váltva néha), és hallatlan intenzív élmény volt, tekintve, hogy mindenhol robogósok cikáznak, a sávokat csak dísznek tekintik még a teherautók is, és az index helyett a dudát nyomkodják. Második nap végére viszont már egész jól belejöttem, és helyenként élveztem a kaotikus közlekedést (amit végül egy karc nélkül megúsztunk).
A szállásunkat megtalálni Sanur beach-en viszont nem volt egyszerű (2+ óra bolyongás). Nem készültünk fel rendesen térképekkel, helyben meg nem sok minden volt kiírva, senki nem tudott útbaigazítást adni, és a házszámozások sem stimmeltek. Mivel autóstérképet nem sikerült később sem szereznünk, képekként lementegetett Google maps-ek és reklámprospektusok alapján tájékozódtunk, ami általában addig működött, amíg egyszer rá nem fordultunk a rossz útra. (Útjelző táblákat még véletlenül sem használnak.)
A sziget elég nagy, majdnem akkora, mint Pest megye, és laknak rajta 3.5 millióan, ennek megfelelően sűrűn vannak a települések, és gyatrák az utak. A sziget közepén 3000 méter magas vulkán emelkedik, így szerpentinből sincs hiány, és míg ragyogó napsütés és 35 fok van a vízparton, pár tíz kilométerrel arrébb a hágón már csak 15 fok és köd.
Bali legszebb látványosságai a pálmafás tengerpartok, amik közül különösen a Balangan beach tetszett lábon álló házaival. Sokkal szebb és romantikusabb volt, mint az első számúnak kikiáltott Jimbaran beach (ahol különben egy nagyon kellemes halvacsorát költöttünk el a parton, miközben vártuk Japán felől a cunamit, amely végül Balira már csak alig észlelhető árként jutott el.) Másik látványosság a vulkánok. Szerényen csak az 1700 méter magas Batur hegyre akartunk felmászni, de ebben is megakadályozott a helyiekből álló idegenvezető-maffia, akik csak borsos díj megfizetése mellett hajlandók felengedni a külföldieket, és a történetek szerint esetenként elbánnak a lent hagyott autókkal is (emiatt kihagytuk a mászást). Különösen tetszetősek voltak a lépcsőzetesen kialakított rízsföldek, amelyek élénkzöld színben, naptárba illően pompáztak helyenként. Persze mindez csak akkor ilyen, ha épp nem szakad az eső, ahogy általában az esős évszakban szokott napi sok órán át.
Nekem nagyon tetszettek a Bali hinduizmus változatos templomai (teljesen szokatlan istenségeikkel), amelyek közül kiemelkedik a mini szigetre épített Tanah Lot és a Pura Batur. Két fő templomukat is hiába kerestük a térkép és táblák híján csak kisebb szentélyeket találtunk meg. Sőt, egyik alkalommal egy szellemvárosba keveredtünk sötétedés után, elég nyomasztó élmény volt. Jártunk viszont egy teknősmenedékhelyen és számos autentikus piacon, ittunk sok helyi sört, helyi kávét, fürödtünk kis és nagy hullámokban, ettünk mindenféle jót, haltól kókuszdión át sült fagyiig. Kedd reggel repültünk vissza Szingapúrba, hogy befejezzük a munkánkat.    

*********

 

Bali is considered a dream destination for Europeans, but having visiting it in the rainy season left us less pleased. Highlights included:

• Driving a big Toyota for 4 days on the wrong side
• Sanur beach 
• 3000 m volcano in the middle of the island 
• Balangan beach with "high-rises"
• Jimbaran beach with great dinner op
• 1700 m mount Batur (although the local guide mafia prevented us form getting to the top)
• Terraces for ricefields 
• Hindu temples  Tanah Lot and Pura Batur. 
• Turtle sanctuary 
• The local Bintang 
• Swimming in the waves 
• Coconut milk 
• Fried icecream 

Idézet // Quote for the week

„Ha ellenségeket akarsz szerezni, csak próbálj megváltoztatni valamit.”

/Woodrow Wilson/

*******

"If you have always done it that way, it’s probably wrong."

/Charles Kettering/

Az SNG meló // The SNG job

Szingapúri látogatásunk kapcsán az volt a feladatunk, hogy méréseket végezzünk a Stery-Hand készülékünkkel a helyi kórházi személyzet kézmosási teljesítményéről, illetve üzletfejlesztési lehetőségeket keressünk. A projektet a Contact Singapore kormányzati cég támogatta, így a hétfő reggeli landolást követően egyből az ő irodájukba mentünk. Igazi átváltozást mutattunk be, ahogy hátizsákos kirándulókból üzleti partnereket kereső csapattá alakultunk, demóval, prezentációval. A 28. emeletről remek kilátás nyílik a városra és ez volt a többiek első találkozása Szingapúr látképével. A megbeszélés és egy fergeteges dim sum ebéd után beköltöztünk A Clark Quey-en lévő hostelünkbe, ami egész kellemes helynek bizonyult. Este felfedezőútra indultunk, a környékre, végigsétáltunk a Singapore folyó mentén, egészen a Marina Bay-ig. Amióta itt jártam egyszer, elkészült a város ikonikus felhőkarcoló-hármasa, a Marina Bay Sends (MBS). Az épület különlegessége, hogy a három 200 méter magas toronyházat fenn egy hatalmas SkyPark köti össze, ahol pezsgőfürdőben és a világ legmagasabb nagymedencében fürödhetnek az égi élményre vágyók. Minden napszakban fantasztikus kilátás nyílik róla, és még jól is néz ki messziről. A lábánál helyezkedik el Szingapúr egyik kaszinója (a kettőből). A szerencsejátékot nagyon komolyan veszik, helyi lakosoknak 21 éves kor felett, regisztráció mellett, alkalmanként 100 dolláros belépőt kell fizetnie, hogy játszhassanak, de még így is tömegek akarnak vagyonokat veszteni. (Pont emiatt a család bármikor tiltólistára tetetheti valamely elkanászodott tagját.) Szingapúr jelképe a vízköpő, félig oroszlán, félig sellő Merlion épp felújítás alatt áll, emiatt az élelmesek egy egyetlen apartmanos szállodát húztak köré ideiglenesen. Este elkezdtük a barátkozást a változatos helyi konyhával, random mód belekóstolva a hawker center/ek kínálatába.
Másnap délelőtt fő klinikai kapcsolatunkhoz, Dr. Lomanto-hoz mentük be az egyetemi kórházba (National University Hospital - NUH). Dr. Lomanto-t a sebész-konzulensemen keresztül ismertem meg, és egy kiváló sebészeti oktatóközpontot vezet Szingapúrban, így remek szakmai partner. Körbevezetett a laborjában, mértük a diákjait, majd bemutatott a sebészeti osztály igazgatójának. Este találkoztunk Attilával, aki már másfél éve itt él, és nagyon kedveli Szingapúrt. Ettünk egy kis koreait, megnéztük a Bugis piacot és az arab negyedet, aztán hazasétáltunk.
Következő nap a CS is velünk tartott az NUH-re, volt megint bemutató, mérés, fényképezkedés, interjú. Közben éjszakába nyúlóan konferencia-publikációt gyártottunk, amit sikerült pont időben leadni.
Másnap csak délutáni programunk volt, praktikusan én mentem el találkozni az A*STAR nemzeti kutatási ügynökség egyik vezetőjével a BioPolis-ba, aki nagyon sok érdekes kapcsolódási pontot vázolt fel, köztük a komplett kutatási és termékfejlesztési együttműködést, ami nagyon ígéretes. Persze ahhoz még sokat kell dolgozni. Beajánlott még pár emberhez, így elkezdtek szaporodni a találkozók a hátralevő időre. Este Attilával együtt elrepültünk Balira egy hosszú hétvégére kikapcsolódni. (Erről majd egy külön posztban írok.)
 Kedden délelőtt repültünk vissza Szingapúrba, és délután az NUH-ben a Kórházi Fertőzési Részleg igazgatójával találkoztunk, majd felderítettük a kínai negyedet, és Attila elvitt minket a város leghíresebb laksa helyére, amely egy elképesztően lepukkant helyen volt, de valóban egzotikus és ízletes étellel. Este elsétáltunk a Marina Bay Sands-hez, megnéztük a fény- és hangjátékot, aztán kidőltünk.
Szerda délelőtt Dr. Fisher körbevezetett minket a kórházban, bemutatta a remek kézhigiéniás programjukat, aztán a kínai negyedben folytattuk,  délután még találkoztam egy szappangyártó céggel, aztán elbúcsúztam Melindáéktól, akik indultak haza (szintén kuala lumpuri megállóval). Nem foglaltam időben szállást, így el kellett hagynom a bázist, és egy utcával odébb költözni be máshová. Utólag kiderült, az új hely egészen gagyi, minden szempontból.
Csütörtökön végre nem volt semmi szakmai program, így alhattam kicsit, aztán ellátogattam Sentosa szigetére. Ezt a részben mesterséges 5 km2-es  homokpadot kifejezetten rekreációs célokra alakították ki több mint 1mrd dollárt fektetve bele. Van rajta kalandpark, csúszdapark, mesterséges strandok (Indonéziából importált homokkal, és mesterséges szigetek, hogy eltakarják a tankerhajókat a strandolók elől.) Itt található az ázsisai kontinens legdélebbi pontja. (Mondjuk nem olyan híres, mint az USA legdélebbi pontja...) A szigetre magasvasút visz át, van még rajta egy 34 méter magas Merlion szobor is (lézerrel világító szemekkel), Gaudi ihletésű park, kisvasút, SeaWorld, Universal Studios, a másik kaszinó, és sok sok egyéb. Pár órát sétálgattam a szigeten, aztán felmentem a közeli hegy tetejére, a Mount Faber parkba, hogy megnézzem a Handerson Wave hidat, amely hullámos építészetével vált híressé. A napomat az Orchard road-ra néző Emerald hill hangulatos környkével és egy adag munkával zártam.
Pénteken megint az NUH-ben voltam, azúttal másik kézfertőtlenítős kollégákkal találkoztam, és komolyan felmerült a lehetőség, hogy visszajöjjünk májusban egy nagyszabású adatgyűjtési projekt keretében. Utána át kellett költöznöm egy utcát, mert szörnyű volt az átmeneti szállásom, majd a Contact Singapore-osokkal ebédeltem nagyon finom japán különlegességeket. Következett egy mechatronikai professzor a Nanyang Technological University-n (NTU), akivel egy labortársam kutatása révén kerültünk kapcsolatba (és aki különben tradícionális nyelvdiagnosztikával is foglalkozik), majd pedig a szakmai programot a BioRobotikai laborral zártam, ahol volt lehetsőégem megint kicsit szocializálódni a frissen nősült Zhenglong-gal, aki velem együtt volt még kinn a Hopkinson. Mire visszaértem a városba és az MBS-hez, már sötétedett, így elnapoltam a torony meghódítását, inkább csak fényképeztem, és elmentem Attiláékkal inni egy sört. Remek helyi sörök vannak, de minden alkohol elképesztően drága!
A szombat felét munkával töltöttem, aztán meg a Macritchie reservoir-ba mentünk ki Attilával sétálni. Szingapúrban ezek az őserdőnek meghagyott parkok (helyenként még primer az erdő) fontos szerepet töltenek be a víz- és levegőháztartás fenntartásában. Jó sokáig tartott, mire körbesétáltuk a tavat az esőben, megnéztük a majmokat, a kilátót, a golfpályákat, meg a szokatlanul nagy Holdat. Vacsorázni egy remek koreai étterembe mentünk hármasban a Sommerseten, majd utána egy zöld sörrel öblítettük le az ételt Boat Quey-en egy másik magyar sráccal és barátnőjével kiegészülve.
Az utolsó napomat is munkával kezdtem, majd délután elnéztem a Raffles Hotelbe, a világ legnagyobb szökőkútjához, a Fountain of Fortune-höz, majd nagy szerencsémre belebotlottam egy ázsiai étel és ital szakkiállítás és vásárba. Elképesztő mennyiségű finomabbnál finomabb és különlegesebbnél különleges ázsiai ételt próbáltam ki, leöblítve vietnámi kávéval, friss mangójuice-szal és kínai sörrel. A végén még a fülgyertyázást is kipróbáltam. Amíg a kiállításon kényeztettem az ízlelőbimbóimat, lecsúsztam az ázsiai történeti múzeumról, mivel fontosabb volt, hogy még naplemente előtt feljussak az MBS tetejére, és végigfényképezzem az egészet. A három torony (no meg a közeli Flyer) már az öböl bármely pontjáról is remek kilátást nyújt, de az igazi élmény letekinteni a tetejéről! És valóban, semmi túlzás nincs abban, hogy Infinity Poolnak hívják a medencét a tetején! Éjjel kettőkor indult a gépem, így még ittam egy búcsúsört Attilával, aztán pedig az utolsó metróval kimentem a reptérre. Irány hazafelé! (Egy kis technikai megállóval…)

********

 

The Graduate Student Project that allowed us to travel to Singapore was supported by Contact Singapore. We spent 10-12 days in Singapore, and it was a fantastic experience!
Detailed report will follow at some point, however, you can get a great idea about the place through my pictures here:

Idézet // Quote for the week

„Bármely megfelelően fejlett technológia megkülönbözhetetlen a varázslattól.”

/Arthur C. Clarke/

*********

"Reality is merely an illusion, albeit a very persistent one."

/Albert Einstein/

Irány Kelet! // Sail to the East!

Valamivel több, mint 180 órát töltöttem Európában, le sem tudom írni, hogy ez alatt, mennyi minden “ok, megoldom”, “igen, csinálom”, “jó, rendben, meglesz” volt, de végül az egész történet valami meseszerű fordulatot vett, és alig várom, hogy folytatódjon a következő fejezet...

Kivittem az egyik hallgatómat Bécsbe dolgozni a képszegmentálós problémán, ami már kezdett akuttá válni. Legalább Yashar sem volt egyedül, és a villámlátogatásom alatt minden stratégiai kérdést sikerült elrendeznem a főnökeimmel. A jó hír az, hogy még mindig szeretnek, a rossz az, hogy egyre több ötletünk van, hogy mi mindent csinálhatnék még. Ideje elkezdenem időmanipuláció- és alteregókutatással foglalkozni. A munka-buli-család-mászás kombó mellett pillanatok alatt eljött a péntek, amikor is repülőre szálltam két hallgatómmal, és elindultunk dél-kelet ázsiai kalandjaink felé.

Az apropót az adta, hogy megnyertünk egy projektpályázatot Szingapúrba, ami révén a kis csapatunk a kézfertőtlenítős (Stery-Hand) projektünkkel kiutazhatott két hétre méréseket végezni és üzletfejlesztési partnereket találni. Az egész kapcsolat még két évvel ezelőttről van Szingapúrral, és azóta is nagyon gyümölcsöző. (Az igazság az, hogy volt egy teljesen eltérő pályázatom is egy EESTEC-es társasággal, és végül csak hajszál választott el minket a kudarctól/sikertől.)

Jó szokásomhoz híven kis kitérővel foglaltam repülőjegyet, így gyors másfél napunk maradt Malájzia fővárosa, Kuala Lumpur megtekintésére. Bukaresti technikai megállóval és dohai átszállással (mivel Qatar airways-zel mentünk), szombat délután érkeztünk meg a banánültetvényekkel körbeölelt KLCC repülőtérre, ahol azonnal megcsapott minket a trópusi meleg és pára (állandó 30-35 fok volt 75-95% relatív páratartalommal.) Kicsit kábán a repüléstől és a 7 óra időeltolódástól bebuszoztunk a Kuala Lumpurba. Megérkezésünkkor rögtön hatalmas trópusi eső fogadott, amely nem is akart elállni órákon keresztül. Szállásunk a kínai negyed legforgalmasabb bazársoráról nyílt közvetlenül, és egyből megkezdhettük az alkudozást mindenféle csecse-becsére, és hamar kiderült, hogy Malájzia meglehetősen olcsó. Az élelmiszerárak a közlekedés, a szuvenírek mind mind itt a legolcsóbbak az elmúlt 3 évben meglátogatott legtöbb országgal összehasonlítva. Amikor kicsit csendesedett, Ákossal elindultunk gyalogosan felderíteni tágabb környékünket. Miközben teljesen eláztattuk a lábunkat a hömpölygő vízben, megnéztünk pár buddhista templomot, a marokkói stílusban épült régi pályaudvart és a központi mecsetet (Malájzia hivatalosan iszlám ország). Naplementére pont felszakadozott kicsit a felhőzet, és csodás színek bontakoztak ki minden épületen. Megnéztük az „óvárost” és a főteret is, ahol épp katonai parádéval szórakoztatták az embereket. Voltak tankok, jeepek, kórházi egység, bombaszedő robotok, amikkel lehetett játszani, meg kígyóval fényképezkedni is akár. Este újabb sétára indultunk a kínai negyed piacain át (Melindával kiegészülve) elmetróztunk a Petronas ikertornyokhoz, amely éjszakai kivilágításban a legszebb felhőkarcoló, amit valaha láttam, aztán onnan hazasétáltunk. Éjjel a város már kevésbé impozáns arcát mutatta: tele van gigantikus csótányokkal és patkányokkal.

Reggel egy indiai templom után a Petronas-nál kezdtünk, hogy jegyet vegyünk. Hivatalosan 9-től nyitnak, mi 8:50-re értünk oda, és az utolsók között voltunk, akik elcsíptek még egyet a napi 1700 jegyből (másfél órás sorbanállás után). Melinda a helyi madárparkot és az orchideakertet vette célba, mi pedig Ákossal a várostól északra található szakrális központot, a Batu barlangokat. Itt aztán láttunk minden jót: égbetörő mészkőformációk, krisnás esküvő, hatalmas állatistenség szobrok, kifestett cseppkőbarlangok, hindu táncoktatás, a világ legnagyobb Murugan szobra, hegybe vájt hüllőkiállítás, kígyóetetés, hatalmas barlangszentélyek, majmok, függő cseppkőoszlopok és még sorolhatnám. Remek délutáni program volt, amit egy tradicionális mamak ebéddel zártunk (banánlevélről fogyasztott indiai ételek maláj verziója). Délután újra átsétáltunk a főtéren, a katonai parádén, a központi piacon, majd pedig visszamentünk a Petronas tornyokhoz. A Taipei 101 2004-es átadásáig ez volt a világ legmagasabb épülete (452 méterével), és még ma is ez a legmagasabb ikertorony. Az átjáró a 41-42 emeleteken van, mi is ide mentünk fel. A kilátás nem volt olyan elragadó, mivel nem lehet a belváros felé kilátni. Utána megvártuk a parkban, amíg besötétedik, hogy különböző árnyalatokban is megörökíthessük a tornyot. Utána Ákossal elmentünk még a város legnagyobb bevásárlóközpontjába, a Berjaya Times Square-hez. Itt található a legnagyobb beltéri hullámvasút, meg láttunk még 50 pályás bowling központot, és kipróbáltuk a hobbi-íjászatot.

Másnap reggel az 5 órás busszal mentünk ki a reptérre, majd alig bírtunk a reggeli forgalommal a kisebbik repülőtéren, ahonnan az igen olcsó Tiger air járatunk indult Szingapúrba. 

******** 

 

After a mere 180, extremely packed hours I left the old continent, to the East this time. We flew Qatar airways with two of my students to Kuala Lumpur through Doha, however, the final destination of the trip was Singapore for a project with our Stery-Hand device, supported by Contact Singapore, the guys I know from 2 years ago. 

We only had 1.5 half days for Malaysia's capital. Some highlights: 

• Tropical rain, while it's still 35 C. 
• The old railway station 
• Central Mosque
• Photo op with Mr. K. 
•  Petronas towers by night
• Local Indian temple 
• Batu caves with all its wonders: limestone peaks, painted caves, biggest Murugan statue in the World, snake feeding, gigantic cave shrines, monkeys, stalagmites and so on
• Mamak lunch from a banana leaf
• Main square 
• Military parade
• World's biggest indoor roller coaster 

Idézet // Quote for the week

„Tervezz 20 évre, de légy kész naponta változtatni a terveiden!”

/Lőrincz András/

*******

“No men’s knowledge here can go beyond his experience.”

/John Locke/