A márciusi látogatásunk kapcsán vetette fel a Szingapúri Nemzeti Egyetemi Kórház higiéniás részlegének vezető professzora (Dr. Fisher), hogy ha megoldjuk magunktól az utazást, akkor részt vehetünk a nagy kézhigiéniás rendezvényükön, és a kis kütyünkkel végigmérhetjük 3000 dolgozójukat, akik e jeles napon (illetve az azt követőkön elosztva) megpróbálnak majd minél alaposabban kezet mosni.
Nem volt triviális feladat egy hónap alatt legyártani 4 darabot a Stery-Hand egy új prototípusából, azokat leszállítani, felkészíteni az embereket és pénzt szerezni az útra, de valahogy mindent sikerült időben összeszednünk (kezdenek működni a kapcsolataim). Hozzá kell tennem, hogy még utolsó nap is javában ragasztottunk, csavaroztunk, fényképezőgépet vadásztunk, és úgy általában csak kapkodtunk, viszont sikerült az expedíció első felét szombaton rendben útnak indítani. Én két nappal később követtem a csapatot, mert nem bírtam több itthoni programomat átszervezni.
Röviden így kezdődött idei második szingapúri kirándulásunk, amely ezúttal még több munkát hozott, de szerencsére kellemes kikapcsolódást és sikerélményt is. Egyetlen negatívum a házi néni volt a hostelben (az SG98 hostel kerülendő, bármi áron!), aki valami teljesen elképesztő ellenségességgel és rosszindulattal viseltetett irántunk. Hosszú oldalakon keresztül tudnánk sorolni az atrocitásokat, de szerencsére túléltük, és legalább közel laktunk a zöld metróhoz.
Május 5-e a WHO Kézhigiéniás világnapja, amely alkalomból 80 ország 13000 egészségügyi intézménye tartott valamilyen programot (itthon is több mint 50 kórház csatlakozott a felhíváshoz). A szingapúri NUH kórháznak, mint első nap kiderült, 5200 dolgozója van, aki kezet kellett mosnia, így a terveinket át kellett alakítani, hogy mindenkit legyen idő lemérni. Első nap volt egy elméleti előadás a dolgozóknak, majd az igazgatókkal kezdve szépen sorban megjelentek a különböző osztályok dolgozói. Mi négyen a gépek mellett magyaráztunk, kattintgattunk, 4 higiéniás szaknővér pedig a színfalak mögött monitoron nézte az eredményt, és küldte vissza nekünk a kiértékelést. Kemény iramot diktált a tömeg, például a pénteki egész napos műszakban így majdnem 1000 embert sikerült lemérnünk. Éjszaka közben folytattuk a rendszer tökéletesítését és az adatok mentését, így nem voltunk valami frissek.
Szombaton szerencsére nem kellett mérni, így kirándulni indultunk. Megmásztuk Szingapúr legmagasabb csúcsát, a 163 méteres Bukit Timah summit-ot, és kószáltunk a környező esőerdőben. Láttunk majmokat tucatjával, rézhátú fakúszó siklót, hatalmas pókokat és persze teknősöket. Este Attila egyik itteni haverjának (Balázsnak) volt a szülinapi összejövetele egy hawker center-ben; a vacsora és a torta után pedig felkerestük az Orchard tower egyik hírhedt klubját. Remek este volt! Ezen a napon voltak a parlamenti választások, ahol az ellenzék történelmi sikert aratott: 81:6 lett a képviselők aránya (termézsetesen a kormánypárt javára).
Vasárnap Melindának haza kellett utazni a vizsgái miatt, nekem pedig tovább kellett állnom Shanghai-ba az ICRA konferenciára, emiatt sok mindenre már nem jutott időm. Erik és Laci remekül helytálltak a továbbiakban, és lenyomták az egész következő hetet, egyedülálló 4700 fős kézmintára téve szert. Ákos munkáját dicséri, hogy a teljes felszerelés gond nélkül bírta a terhelést, semmiféle technikai probléma nem merült fel. A következő jó móka a képek kiértékelése lesz…
Nem volt triviális feladat egy hónap alatt legyártani 4 darabot a Stery-Hand egy új prototípusából, azokat leszállítani, felkészíteni az embereket és pénzt szerezni az útra, de valahogy mindent sikerült időben összeszednünk (kezdenek működni a kapcsolataim). Hozzá kell tennem, hogy még utolsó nap is javában ragasztottunk, csavaroztunk, fényképezőgépet vadásztunk, és úgy általában csak kapkodtunk, viszont sikerült az expedíció első felét szombaton rendben útnak indítani. Én két nappal később követtem a csapatot, mert nem bírtam több itthoni programomat átszervezni.
Röviden így kezdődött idei második szingapúri kirándulásunk, amely ezúttal még több munkát hozott, de szerencsére kellemes kikapcsolódást és sikerélményt is. Egyetlen negatívum a házi néni volt a hostelben (az SG98 hostel kerülendő, bármi áron!), aki valami teljesen elképesztő ellenségességgel és rosszindulattal viseltetett irántunk. Hosszú oldalakon keresztül tudnánk sorolni az atrocitásokat, de szerencsére túléltük, és legalább közel laktunk a zöld metróhoz.
Május 5-e a WHO Kézhigiéniás világnapja, amely alkalomból 80 ország 13000 egészségügyi intézménye tartott valamilyen programot (itthon is több mint 50 kórház csatlakozott a felhíváshoz). A szingapúri NUH kórháznak, mint első nap kiderült, 5200 dolgozója van, aki kezet kellett mosnia, így a terveinket át kellett alakítani, hogy mindenkit legyen idő lemérni. Első nap volt egy elméleti előadás a dolgozóknak, majd az igazgatókkal kezdve szépen sorban megjelentek a különböző osztályok dolgozói. Mi négyen a gépek mellett magyaráztunk, kattintgattunk, 4 higiéniás szaknővér pedig a színfalak mögött monitoron nézte az eredményt, és küldte vissza nekünk a kiértékelést. Kemény iramot diktált a tömeg, például a pénteki egész napos műszakban így majdnem 1000 embert sikerült lemérnünk. Éjszaka közben folytattuk a rendszer tökéletesítését és az adatok mentését, így nem voltunk valami frissek.
Szombaton szerencsére nem kellett mérni, így kirándulni indultunk. Megmásztuk Szingapúr legmagasabb csúcsát, a 163 méteres Bukit Timah summit-ot, és kószáltunk a környező esőerdőben. Láttunk majmokat tucatjával, rézhátú fakúszó siklót, hatalmas pókokat és persze teknősöket. Este Attila egyik itteni haverjának (Balázsnak) volt a szülinapi összejövetele egy hawker center-ben; a vacsora és a torta után pedig felkerestük az Orchard tower egyik hírhedt klubját. Remek este volt! Ezen a napon voltak a parlamenti választások, ahol az ellenzék történelmi sikert aratott: 81:6 lett a képviselők aránya (termézsetesen a kormánypárt javára).
Vasárnap Melindának haza kellett utazni a vizsgái miatt, nekem pedig tovább kellett állnom Shanghai-ba az ICRA konferenciára, emiatt sok mindenre már nem jutott időm. Erik és Laci remekül helytálltak a továbbiakban, és lenyomták az egész következő hetet, egyedülálló 4700 fős kézmintára téve szert. Ákos munkáját dicséri, hogy a teljes felszerelés gond nélkül bírta a terhelést, semmiféle technikai probléma nem merült fel. A következő jó móka a képek kiértékelése lesz…
**********
We received an unrefusable offer from Dr. Fisher, head of the hygiene dept. at the National University Hospital in Singapore back in March: if we arrange the travel on our own, we can take part with the Stery-Hand in their hospital-wide hand hygiene compliance program taking place from May 5, in conjuction with WHO's world wide hand hygiene day. Probably there is no other hospital in the world where they take hand disinfection control this strict, so the team decided to make an extraordinary effort to meat the tight deadline: Ákos built 4 new systems, just for the measurement, Melinda hunted together the 4 required cameras, Laci developed the evaluation software and recruited Eric, while I coordinated the work and did the fund raising. All success! after 7 long and busy days of measurements, we have the world's biggest database on handwashing, containing over 4700 people (mostly thanks to Laci and Erik). Now comes the fun part: evaluate it!
As I had to move on after 4 days to the ICRA conference, we did not have much time to enjoy Singapore, but at least we climbed their highest peak, the Bukit Timah summit (163 m), and encountered the wildlife in the form of monkeys, giant spiders, tree snakes and turtles. I also met Attila, celebrated his friend's birthday, and spent some time in one of the infamous Orchard tower clubs. Negative record: the rudeness and meanness of the landlady at the hostel. For God's sake: avoid SG98 hostel!!!
