Taiwan, ahogy én láttam // Taiwan as I saw

Taiwan kifejezetten pozitív csalódás volt. Nem vártam, hogy ennyire modern, fejlett, tiszta országot találok, ahol az ázsiai kultúra megfér a globalizmussal. Sokban hasonlít Szingapúrhoz, azonban még annál is nyugatibb, és kevésbé trópusi, így Japánra talán jobban hajaz. A belváros általában tervezett utcákból áll (aminek oka lehet a második világháború pusztítása is), nyomornegyedekkel pedig egyáltalán nem találkoztunk. Az utcák teljesen tiszták annak ellenére, hogy szemetest elvétve sem találni, és az utcaseprők sem nyüzsögnek mindenhol.

Taiwan történelme meglehetősen viszontagságos volt. Sokáig a portugálok hódítottak a szigeten, és a kínaiaknak csak akkor volt sürgős elfoglalni, amikor valami háború zajlott a környéken. 50 éven keresztül, egészen 1945-ig, a japánok tartották megszállás alatt, így mentalitásban és szervezőkészségben is sokat tanulhattak. No meg egészséges génkeveredeés jött létre, amely révén a lányok átlagon felüli szépek lettek (amire még rá is játszanak kirívó öltözködésükkel.) A japánok távozásával az 1912-ben alapított, Mao-val szembenálló Kínai Köztársaság (Republic of China) áttette székhelyét Taipeibe, és 1971-ig még az ENSZ-ben is teljes jogú tagként vehetett részt. Azóta lecserélték őket a Kínai Népköztársaságra, és Taiwan napi szinten küzd a diplomáciai fennmaradásért, pengeélen táncolva. 

Az útikönyvek szerint emiatt is nagyon nyitottak a külvilágra, és tárt karokkal várják a külföldieket, de valahogy mi ebből semmit nem tapasztaltunk. Nem voltak barátságtalanok, de leginkább nem törődtek velünk.

A közlekedés meglehetősen jól szervezett, a metróban a hömpölygő tömeget jól kontrollálják, biztonsági kerítések vannak, minden kapu chipkártyával (RF ID-val) működik, és a tájékozódás egyáltalán nem bonyolult, mivel minden ki van írva angolul is. Ezen felül minden metrómegállóban van ingyenes, kulturált WC, benne papír, szappan, ivókút, kézszárító, stb. A felszínen rengeteg buszjáratuk van, de ezek helyenként egész furcsa sávkiosztásban közlekednek (főleg az egyirányú utcák miatt), és a megállókat nem jelzik olyan egyértelműen. A hatalmas embertömeg miatt bizonyos gyalogos kereszteződésekben bizonyos napszakokban minden irányban lehet közlekedni, mint Shibuya-ban.

Az ételek nagyon változatosak, izgalmasak voltak, azt hiszem, Taiwan letaszította Szingapúrt az első helyről a "különleges ételek" preferencialistámon. Finomakat ettem, de nagyon sok mindenről fogalmam sincs, hogy mi volt. Az éjszakai piacokon különösen nagy az érdeklődés a mindenféle ételek iránt, legyen az rántott csirke, darált hús falatkák vagy kakastaréj, kacsanyelv. A kevésbé bátraknak minden sarkon áll egy 7-elven vagy FamilyMarkt kisbolt, ahol japán módra készételeleket is lehet venni, ott helyben megmelegíteni, és féllábon egyszerűen elfogyasztani.
Feltűnt még az ázsiaiakra jellemző játékszenvedélyük, hogy a bevásárlóközpontokban, piacokon számos pénzdobáló gép található, amelyeken a legkülönfélébb szórakoztató programokkal játszanak. 

********

 

Taiwan made a big impression on me. It is modern, dynamic, tidy, well organized, but still Asian. Reminded me a lot to Singapore  and Japan. Taipei was seriously damaged in the second world war, and they rebuilt it in a strutured way, so you will not meet slums in the downtown (unlike in Rio). The streets are very clean despite the fact that there are no trashcans, neither swarms of street sweepers.
The history if the island is rather adventurous: it has been ruled by the Portuguese/Dutch, the Chinese many times, but they never took a good care of it. The Japanese attacked it in every century and were here for 50 years, only abandoning Taiwan after WWII. They made their impression on the society it seems, and due to the mix of the genes, the girls are just amazingly beautiful (and also crazy about dressing up, wearing 5-cm-long jeans, etc). The island become the refuge and the center of the Republic of China, the movement that was started in 1912 to oppose Mao on the mainland. While the ROC used to be the recognized China by the West, since 1971, it's the mainland "People's ROC" and  they have also taken the seat in the UN. Taiwan is struggling day-by-day to remain independent, defying the "one China" policy.     

According to the guidebooks, that is one reason behind their remarkable friendliness towards foreigners (something we did not experience; they just did not care about us). 

Transportation is organized the way it should be, the crowds are well managed with security fences, signs everywhere, and through a generic RF-ID based payment system. Navigating around is easy, as every sign is also there in English. In the subway, you can find a clean and nicely maintained restroom at every station. Surface traffic is via buses (that run in silly bus lanes), however, I found it harder to find the stops and to get the directions. In certain crossings, pedestrian (hordes) can walk across the street in any ways, just like in Shibuya.
Evidently I like the food the most. (Sorry, Singapore, you can only be no.2. on my food-list!) Taiwan offers an amazing variety of food, lots of them unknown for Europeans. I ate delicious things (without knowing their name or ingredients) especially at the night markets. Locals also go there for food, but I noticed though that they tend to like fried chicken the most. For less curageous travelers, there is a 7-eleven or a FamilyMarkt on every corner offering cheap food, just like in Japan. 
Finally, I have taken notice of the gaming/gambling spirit they have. There are huge arcade centers to play with all kinds of videogames, toys, simulators etc. One night, we could experience the grandiosity of Karaoke in Taiwan as well, visiting one of the bigger clubs.

Taipei és az IROS II // IROS week in Taipei II

 A konferencia plenáris előadásai átlagon felül jók voltak, de a szekciók között alig találtam nekem valót. (Részletesebb beszámoló a SurgRob-on.) Esténként viszont nagyon jókat mulattunk, csütörtökön a Luxy nevű klubot látogattuk meg (hip-hop verseny volt), pénteken pedig vagy 20-an karaoke-zni mentünk. Mókás élmény volt! Pénteken és szombaton nekem már a RAS meetingjeim voltak, ami további prezentációkat, brainstormingokat jelentett, aztán vasárnap következett az AdCom ülés, ahol nagy dícséretet kaptam eddigi munkámért, és örömmel adtak további támogatást a folytatáshoz. Ennek fényében a májusi ICRA konferencia előkészületeit már el is kezdhetjük…
Szombat délután csatlakoztam a többiekhez egy kis városnézésre. Felkerestük Taipei első számú buddhista templomát a Longshan temple-t, ahol bizonyára valami ünnep volt, mert tele volt imádkozó helyiekkel, füstölőkkel, áldozati adományokkal. Utána elsétáltunk a National Chiang Kai-shek Memorial-hoz, ami egy monumentális emlékmű a sziget első vezetője tiszteletére. (Mostanában leginkább eltávolítani kívánják véreskezűsége miatt.) Itt vártuk meg a naplementét, miközben gyönyörű
képeket készítettünk az operaházról és a nemzeti színházról, amelyek szintén ott állnak a Liberty square két oldalán.
Vacsorázni visszamentem a Shilin piacra, ahol hihetetlen tömeg fogadott. Teljesen olyan érzésem volt, mint Tokyoban. Ettem mindenféle bizarr dolgokat, aztán este hazaértem, és szokás szerint hajnalig dolgoztam, meg a képeimet rendezgettem.
Vasárnap, amikor véget ért minden hivatalos program, egy másik éjszakai piacot (Hwahsi market) kerestem fel, ahol kígyókat, krokodilt és teknőst is árultak (fogyasztásra), meg láttam mindenféle fura helyi szokást, pl. ebihal-pecázást.
Sokat vacilláltam, hogy mi legyen a hétfői programom, mivel az volt az egyetlen nap, amikor szabadon mozoghattam. Végül nagy szerencsémre úgy döntöttem, hogy a keleti parton lévő Yehliu Geo parkot keresem fel, amely híréhez méltó módon lenyűgöző volt. Korán reggel keltem, és nyitás után kicsivel már ott is voltam. A csendes óceáni parton fekvő 2 kilométer hosszú, meglehetősen keskeny félsziget több száz különleges sziklaformációt növesztett az évmilliók során. A több rétegű, eltérő keménységű kőzet az erózió hatására gombákat, kelyheket, gyertyatartókat, golyókat formált, amelyek azután kiemelkedtek a tengerből, és jelenleg körbesétálhatók. Elbűvölő alakzatok jöttek létre: a leghíresebb a királynő-szikla, de van elefánt, gorilla, madár, cipő, és sok egyéb is. A félsziget nagyobbik része egy esőerdővel borított hegy, amely meredek sziklafalban ér véget az egyik oldalon, és fantasztikus kilátás nyílik róla. Több órát bóklásztam a parkban, mert nem bírtam betelni a csodáival. Délben indultam tovább busszal, mert meg akartam még mászni az északi rész legmagasabb csúcsát a Yangminshan parkban, de kicsit elkavarodtam a buszokkal, így kettőre értem fel a hegyre, ahol a napsütés helyett vastag köd és szakadó eső fogadott. Szinte tapogatózva jutottam el a látogatóközpontba, ami zárva volt hétfő lévén, és az eresz alatt meg kellett várnom, amíg az özönvízszerű eső alábbhagy. (Mint kiderült, hiba volt a városra nézni időjárás-jelentést, mert míg oda egész napra csak pár mm csapadékot mondtak, a hegyvidékre 110 mm-t!)  Meghallgattam a feltörő gejzíreket (mivel látni nem lehetett), és a körülmények miatt úgy döntöttem, hogy elhalasztom a csúcstámadást, helyette inkább csak lefelé sétálok a völgyben. Így is kénytelen voltam 2/3 távnál feladni, mert annyira esett, hogy az esőkabát alatt is bőrig áztam. Szerencsére két kedves munkás felvett kocsival, és levittek a hegy lábához, a metró beitou-i végállomására. Beitou egy híres történelmi fürdőhely, mivel számos hőforrás itt tör fel. Hétfő lévén, a forrásokhoz sem lehetett odamenni, de legalább körbesétáltam a területet. Hazafelé menet megálltam még megnézni a novemberben nyitó nemzetközi virágkiállítást, meg a Confucian templomot, a mellette lévő Baoan templomot és a szomszédos éjszakai piacot. Eddigre nagyjából meg is száradtam, és nagy szerencsére még csak meg se fáztam. Este még egy kört sétáltam a Lijang piacon, megkóstoltam pár gusztustalanságot, aztán bepakoltam, elkészültem.
Hajnalban egy órával később ébredtem csak fel, mint szerettem volna, de némi rohanás után szerencsére még elértem az egyik buszt, amivel időben kiértem a reptérre. Percekkel a zárás előtt sikerült még becsekkolnom, aztán átverekedtem magam az ellenőrzéseken, és újra egy 747-es orrészében utazhattam Hong Kong felé.  

***********

The rest of the conference week was just as busy. (For more details, see my post on SurgRob.)
Highlights of the second half of my week in Taiwan:

• Longshan temple in downtown Taipei
• National Chiang Kai-shek Memorial, remembering the iron-hand dictator
• Shilin market, when crowded
• Hwahsi (snake) night market
• Karaoke night with roboter fellows
• Amazing mushroom, cup, candle and ball rock formations in the wonderful Yehliu geo park
• Defeated by severe weather in Yangmingshan
• At least listening to the geysers
• Taking a 747 to Hong Kong

Taipei és az IROS I // IROS week in Taipei I

„Közvetlen” járattal, római, pekingi és hong kongi átszállással érkeztem meg Tajvan fővárosába vasárnap késő este az IEEE IROS konferenciára. Izgalmas volt, hogy az utolsó szakaszt – noha csak 1’50 perces út – egy Boeing 747-essel repültük, ami ráadásul tele volt, így egész közel az orrhoz kaptam helyet. A taipei reptér nagyon messze van a belvárostól (na persze az egész nagy, hiszen több mint 8 millióan lakják), így betaxiztam a hostelembe, ahol már vártak rám. Egy kétágyas, japán stílusú szobát béreltem a hétre, ahol kiválóan elvoltam (akár napi 5-6 órát is mindennel együtt). A hostelt tulajdonosa nagyon kedves és segítőkész, a fekvése pedig ideális konferenciázáshoz (10 perc séta a kongresszusi központ). Ezen felül közvetlen szomszédságában van a Lijang éjszakai piac.
Másnap reggel már kezdődött is a hivatalos program workshopokkal, amik számomra nem voltak annyira érdekesek, de mindegy is, mert akkora kavarás volt az általunk szervezett diák-programok kapcsán, hogy a holland diák alelnökömmel több óránkba és több tucatnyi emailünkbe került kibogozni a szálakat, és gatyába rázni mindent. Mire a professzoraink megjöttek, már büszkén mutattuk a végleges programot, amely mindezek után gördülékenyen futott. (Jelenleg az IEEE RAS Robotikai Szakosztályának diák elnökeként tevékenykedem, így a munkaköröm része diákprogramok szervezése, valamit a társaság életében való aktív részvétel.) Legnagyobb sikert a „Lunch with Leaders” programunkkal arattuk, ahova meghívtuk a plenáris előadókat, a szakma jelen levő legnagyobbjait, és a diákok egy ebéd mellett kötetlenül beszélgethettek velük. Rögtön kaptam felkérést a következő két konferenciára is, hogy szervezzek hasonlót. Első este pár régi és új ismerőssel a sarki sport bárban teszteltük a tajvani sört (olyan kb. mint a Soproni Ászok), mivel a hivatalos icebreaking reception-ön nem volt semmi ilyesmi.
Az előadásom szerencsére kedden volt (azaz hamar túl voltam rajta), így jutott időm a számos egyéb meetingre, megbeszélésre, tárgyalásra. (A kutatásom sajnos továbbra sem érdekel túl sok embert, ideje váltani…) Az egyik fontos ügy, hogy megpályáztuk a 2016-os ICRA konferencia budapesti szervezését. Ennek kapcsán próbáltam puhítani a döntéshozókat. Végül Stockholm és Zürich jutott tovább a lehetséges helyszínek közül, de bátorítást kaptunk, hogy először egy kisebb (max.1000 fős) konferencia kapcsán mutassuk meg, mire vagyunk képesek. Másik fontos vonal, hogy a tavasszal esedékes CIS workshopunkhoz (BME, EESTEC, EMSA ko-produkció) próbáltam hivatalos RAS támogatást szerezni, ami majdnem sikerült.
Kedd este pár lelkes sráccal felmentünk a Taipei 101-es torony 90. emeletére. Szerencsénkre az addig folyamatos eső kicsit alábbhagyott, így megcsodálhattuk az éjszakai városképet. A Taipei 101-es 2004-ben készült el, és a legtöbb mérce szerint a világ második legmagasabb toronyháza 508 méterével. (Eltérő listák vannak, mivel hol a legfelső szint, hol az antenna, hol meg a tető magassága számít.) Érdekes, hogy a városban nincs különösebben sok nagy épület, a Taipei 101 a modern üzleti központban 20-25 emeletes házak között áll, tágabb környezetében pedig szegényebb környék lévén, 3-5 emeletes házak vannak csak – így jócskán kimagasodik a látképből. (Nagyon szerettem volna felmászni az egyik közeli hegyre, hogy onnan csodáljam meg a látványt, de sajnos az időjárás nem engedte.) A toronyház alagsorában egy remek étkező rész található, ahol több tucat kis étterem és büfé kínálatából válogathattunk. Nagyjából a 10. emeletig bevásárlóközpont, onnantól fölfelé pedig irodák találhatók. Még egy érdekessége, hogy a kilengését ellensúlyozandó egy 660 tonnás acél gömböt lógattak fel a 92. emeleten az épület közepén, amely aktív mozgatás révén 40%-kal képes csökkenteni a torony lengését. Egészen tavalyig itt volt a világ leggyorsabb liftje, amely akár 60 km/h-val képes szállítani az utasokat. (A torony ezt a címet is elvesztette a Burj Khalifaelkészültének köszönhetően.)
Szerdán az egész napos konferenciázás után csak 8 körül szabadultunk, és a szakadó eső ellenére felkerestük Taipei első számú látványosságát a Shilin éjszakai piacot. Normális időjárási viszonyok esetén (mint később tapasztaltam) eszméletlen nyüzsgés van Taipei éjszakai piacain, amelyek tipikusan este 6-12 között kínálják ruhaneműiket, illatszereket, teát és mindenféle ételt. Bár az ernyőmet valaki sajnos lenyúlta első nap, a hostelben szerzett XL-es esernyő sokat segített, hogy a zuhogó eső ellenére is körbesétálhassunk a piacon. Nagyjából ekkor tudatosult bennünk, hogy a 3 napja tartó folyamatos eső nem teljesen normális, hanem egy hatalmas tájfun alakult ki a szigettől délre, amely egy ideig veszélyeztette a légiközlekedést is.
Foylt. köv.

********

I did not know much about Taipei or Taiwan beforehand, therefore I was quite excited to go there for the IEEE IROS conference. I flew through Rome, Beijing and Hong Kong—not the straightest, but it was cheap at least. Unfortunately, a gigantic typhoon was howling around of the South of Taiwan, therefore we got continuous rain for 7 days. At least I managed to see the sun at the very end.
The conference was intense, crazy amount of work for the RAS society. (I was not even worried about my own presentation any more.) In the evenings, we ran free at least with some students, and had a good time (although very little sleep.)
Some of the highlights of the first part of our stay:

• Towering monstrum of Taipei 101. Great food court inside, amazing view form the top. Still no2. In the world, only after Burj Khalifa, with amazing views
• Night markets are all around Taipei, Shilin being the most famous
• Market food is excellent. Can go very extreme sometimes though
• Plenary talks were really good this time: Rolf Pfeifer, Steve Cousins and Yoshiyuki Sankai
• We failed to get the chance to orgnize ICRA2016 in Budapest, but the effort made is already something
• Lunch with Leaders, our new RAS program

Idézet // Quote for the week

“Az ember nem fedezhet fel új tengereket, ha nincs meg benne a bátorság, hogy messze elhagyja a szárazföldet.

/Andre Gide/

********

"You can like the life you're living, or you can live the life you like."

/Bob Fosse/

Útrakelve // On the way

A múlt hét a szokásosnál is mozgalmasabban telt. Utazás-munka-utazás. Hétfőn egész nap konzultáltam, majd kedd délután apuval lementünk Győrbe egy IEEE rendezvényre (el is késtünk, meg alulreprezentált is volt), majd onnan este már Wiener Neustadt-ba mentem tovább. Másnap munka az ACMIT-ban, videokonferencia Kanadával, éjszakába nyúló prezentációkészítés, majd hajnali 3-kor kelés, indulás Gernottal Velencébe. Az út egész normálisan telt, próbáltam nem bekómázni. A táj minden esetre igen szép arrafelé. Kis késéssel, 10 körül pillantottuk meg Velencét.

Két napom jutott az ICABB konferenciát élvezni, amely a parányi San Servolo szigetén került megrendezésre. (10 perc komppal a Szt. Márk tértől.) A szigeten eredetileg  a Bencések építettek kolostort a 8. század körül, majd később apácák települtek rá, a 18. században pedig Velence katonai kórházat épített rajta.  Jelenleg a Venice International University lakja. Csütörtökön délután egy CIS tutorialt tartottunk főként az ACMIT-os csapattal, meg Gábor néhány kiváló barátjával. Igyekszem mindenkit elcsábítani a tavaszi budapesti CIS workshopra. A welcome fogadás nem volt különösebben nagy szám, de pár ismerőssel szerencsére összefutottam.

Pénteken két szekcióban chair-kedtem, meg tartottam egy előadást az elektromágneses-követéses projektünk első eredményeiről. Délután már Velencében csavarogtam, végigkompoztam a Canale Grandén, aztán visszasétáltam össze-vissza bolyongva a sikátorokban. Este a bankett hivaros gyorsasággal ért véget, mivel mindenki el akarta érni a kompot, és a legtöbben fáradtak voltak már bármi programhoz, így én is csak egy kis sétára mentem a belvárosban. Szombat délelőtt a  Sestiere Dorsoduro részt derítettem fel, megtapasztalva a térkép nélküli tájékozódás kihívásait Velencében. Érdekes volt látni, hogy a szél és az áramlatok hatására reggel a fél Szt. Márk teret elöntötte a víz, és pallókat raktak le a közlekedésre. Délutánra már valamennyire visszahúzódott. Lénával, újonnan megismert kutató tutorial-társammal együtt buszoztunk ki a reptérre, aztán egy kellemes ebéd után ő hazarepült Heidelbergbe, én meg elindultam keletre, messzire.

**********

Last week was crazy, even according to my scale:

- Monday: all day working in Lab in Budapest

- Tuesday: afternoon IEEE meeting in Győr, evening in Wiener Neustadt

- Wednesday: working at ACMIT

- Thursday 3:30am, heading out to Venice

- Saturday afternoon: heading out to Taiwan

The rest in between was just  fun.  

Idézet // Quote for the week

Tégy jót, és veled is jó fog történni.

/Kumar Shares/

**********

I love deadlines. I like the whooshing sound they make as they fly by.

/Douglas Adams/

A legrövidebb kiruccanás // The shortest visit

A múlt héten sor került az eddigi legrövidebb látogatásomra. Két kinntöltött nap alatt viszont sor került egy-két fontos interkontinentális meetingre, a társaság egyrésze skype-on csatlakozott be. Csütörtökön a naplemente igazán szép volt, este pedig apu és a nagyi látogatott meg, és velük együtt jöttem haza.

********

It was the shortest visit so far, with a few project meetings (international skype calls) and thesis booklet hacking. Thursday evening my dad and granny came to visit, and we drove back together to Hungary.

Idézet // Quote for the week

“A lepényhal először a reményhal meg utoljára.”
*********
“Time flies like an arrow, fruit flies like a banana”

Bemelegítés // Warming up

A következő héten négy napot voltam csak kinn, mivel az itthoni dolgok eléggé beindultak, és nem hagynak túl sok szabadidőt. Kinn szokás szerint jó hangulatban és nyugodtan teltek a napok, megvolt az első nagyobb kör szakmai egyeztetésünk, amely révén végre kezd kristályosodni a projekt. (Erről tényleg írok majd bővebben.) A legjobb a pénteki lakásavató bulink volt, ahova végül 14 ember jött el, többek között Gábor és egész családja is. Yashar készítette a perzsa előételeket (mártogatós szószok) meg a sáfrányos rizses desszertet, én pedig egy adag gulyást csináltam. Mindennek volt sikere, és jól szórakoztunk, annak ellenére, hogy a vendégek mind hazamentek 10-kor, mivel mindneki Bécsben lakik. Mire Andris kiért hozzánk egy órával később, előről kellett kezdeni a bulit, de így is remek volt, kitettünk magunkért. Szombaton már itthon voltam, mivel este Vásáry hangverseny volt a MŰPÁban, amit mégse lehet kihagyni... 

********

The highlight of the week was unquestionably our house warming party! Yashar made great Persian dips for starter, I prepared goulash and saffron-rice was the desert. 14 people came from lab, Gábor and Gernot with family, making it a really nice occasion. As people live in Vienna, they left early, but there was no problem restarting the party when Andris joined us overnight.