Szingapúr, ahogy én láttam // Singapore, as I saw

Szingapúr kulturálisan, gasztronómiailag és szakmailag is nagy élmény volt. Egy tudatos, jól szervezett, ütőképes ország, amely nem történelmi hagyományai, hanem központi akarata és szorgalma révén vált meghatározóvá. A kinn töltött idő során találkoztam egy-két érdekesebb jelenséggel, ezekről írok most röviden (ömlesztve).
Három nyelvet használnak, mindenki beszél kínaiul (mandarint), már óvodás korban elkezdik oktatni az angolt, és ez az államigazgatás, ügyintézés és az üzlet nyelve is. Ugyanakkor történeti okokból a hivatalos nyelv a maláj, de a legtöbben alig-alig beszélik. A szingapúri angolban meghonosodott jó néhány helyi szleng kifejezés, ezt a nyelvet szokták singlish-nek hívni. Mi is tanultunk egy kis singlisht:
- „steady la”: cool
- „later go where makay?”: where are we going to eat?
- „what talkin’ you?”: what did you say
- „you donno me?”: can’t you understand?
- „jen tao”: handsome boy
- „thio boo”: cute girl
- „alama”: oh my God!
Közismert tény, hogy Szingapúrban tilos a rágózás (500 dollár bírság jár érte). Ennek történeti oka, hogy az állam megalakulása után az emberek hirtelen beköltöztek a városba a kunyhóikból, és gyökeresen átalakult az életük, megváltozott az életterük: nem volt könnyű megtanulniuk alkalmazkodni mindehhez. A rágózás nagyon népszerű volt, ugyanakkor mindenhova odaragasztották elhasznált rágójukat: padokra, asztalokra, oszlopokra. Ezzel még megbirkóztak volna, de amikor már a liftek nyomógombjait ragasztották be, majd a metrószerelvények ajtajainak élét, és minden megállóban a kinyíló ajtók között kifeszült a használt rágó, a kormányzat úgy döntött, betiltja. Az is igaz, hogy manapság már puhulnak e kérdésben, a külföldiektől már nem kobozzák el a rágót a határon, és orvosi célú rágót lehet is kapni.
Mivel korlátozott az ország területe, a kocsiforgalom erősen szabályozott. Azon túlmenően, hogy nagyon drága az autó és a benzin, az úthasználatért külön kell fizetni, napszaktól függő mértékben. Van olyan konstrukció, hogy olcsóbban lehet autót venni, amennyiben azt az ember csak este 8 és reggel 8 között használja, illetve hétvégén. (Ezt a helyiek vámpír autónak becézik.) Nagyon furcsa, hogy az általában szigorú biztonsági előírások mellett is a munkásokat sima platós kisteherautókon szállítják rendes szék és kapaszkodó nélkül.
A közbiztonság kiváló, civil polgárőrök figyelnek a rendre (és a szabálytalankodókra). Itt láttam először, hogy az útlevél-ellenőrzésnél a vámos letakarva a útlevélben a fényképek egyes részeit külön-külön ellenőrizte, hogy a fül, az orr, a száj stimmel-e. Bejövetelkor átvizsgálják röntgennel az utasok csomagjait, hogy nem hoznak-e be a megengedettnél több vámköteles árut. Mindezek a szabályok nagyon engedelmessé és szervezetté teszik a polgárokat.

*********

English is the working language of Singapore, everyone studies it from kindergarten. They have a couple of local phrases integrated mainly from Malaysian, that makes the term Singlish commonly used to refer this slang. We learnt a couple of expressions:
- „steady la”: cool
- „later go where makay?”: where are we going to eat?
- „what talkin’ you?”: what did you say
- „you donno me?”: can’t you understand?
- „jen tao”: handsome boy
- „thio boo”: cute girl
- „alama”: oh my God!