Brazília, ahogy én láttam // Brazil as I saw

Brazília hatalmas ország. Területe akkora, mint az USA , majd 200 milliónyian lakják, és az elmúlt 10 évben nagyon dinamikus fejlődésnek indult, a XXI. század nagy sikertörténetét látják benne elemzők. Az országnak erőskezű miniszterelnöke (Luís Inácio Lula da Silva) van, akinek sikerült stabilizálnia a gazdaságot, visszaszorítani a drog kartelleket. Megnyerték a 2014-es foci VB és a 2016-os olimpia rendezési jogát is, mi több, nemrégiben hatalmas olajtartalékokat találtak a partjai mentén.
Rio de Janeiro igazi trópusi város (egész évben jó idő van), amely hírnevéhez méltóan a szórakoztatásra rendezkedett be. Az éjszakai élete, az évenkénti karnevál, a szamba és a fehér homokos tengerpartok vonzó célponttá teszik. Ugyanakkor a mindennapi élet a városban még sok alapvető társadalmi probléma meglétét mutatja. Először is minden nagyon drága (talán az egész ország, de Foz de Iguazu is biztosan az). Budapesthez képest nagyjából 20-30%-kal drágább, és ez egyáltalán nem segíti a nagy szegénységben élő lakosokat, akik nyomortelepekbe (favelák) tömörödve élik életüket. A favelák praktikusan tiltott területnek számítanak a turistáknak (leszámítva a vezetett túrákat), mivel egyszerűen túl veszélyes.ek Sok esetben a drog kartellek tartják irányításuk alatt ezeket a részeket, amelyek ellen a rendőrség komoly tűzerővel igyekszik felvenni a harcot. A favelák az egész városban léteznek elszórva, így nagyon kell figyelni, hogy merre sétál az ember, különösen éjszaka. Úgy általában is sok a koldus, a hajléktalan, este a híres strandok is inkább kerülendők miattuk. Amíg ott voltam, a Hilton szállót támadta meg 10 fegyveres, akik 30 túszt ejtettek, és a rendőrségi mentőakciót kísérő lövöldözésben voltak halálos áldozatok is. A rendes környékeken nagy kerítésekkel és állandó portaszolgálattal védik a házakat az illetéktelen behatolókkal szemben.
A tömegközlekedés általános módja a busz. Elképesztő mennyiségű buszjárat van, de a megállókat nem nagyon jelzik (különben is le kell mindig inteni a buszt), az irányok vannak csak feltüntetve a járműveken. Úgy vezetnek, mint az őrült, csak a padló gázt és satu féket ismerik, emiatt még ülve is teljes erőből kell kapaszkodni. Általában nagy a forgalom a városban, rengeteg a taxi, és a gyalogos egyértelműen másodrendű élőlénynek számít. Annak ellenére, hogy a járdák nagyon keskenyek, sokszor teljesen elfoglalják a parkoló autók, az úttesten sem a zebrán, sem kanyarodáskor nem adnak elsőbbséget, dudálnak, aztán iszkoljon a járókelő, ha kedves az élete! A metróban (ami hétvégén pl. csak délutánig közlekedik) az egyik megállóban bénáztam egy csomót, mert nem találtam a másik vonalat, amire át akartam szállni. Mikor megkérdeztem, elmondták, hogy az átszállás most két megállóban arrébb lehetséges a vonalak átépítése miatt, csak még nem frissítették a térképeket.
Általános tapasztalat, hogy senki nem beszél nyelveket. Angolul még pár alap szót sem. Valaki szerint ez azért van, mert ők egyedül beszélnek portugálul Dél-Amerikában, emiatt meg akarják őrizni a nyelvük egységét, és a külföldieket rákényszeríteni, hogy tanuljanak portugálul. Furcsa hozzáállás, különösen, hogy évente 3 millió turista keresi fel Riot.
Az ételüket nagyon szerettem, az utcán mindenféle tésztában kisütött húsos készítményt lehet kapni, az empanada-t. Szokásuk pl. a csirkét és a sonkát együtt enni. Persze kipróbáltam sok egyebet is, pl. a tapioca-t, ami kókuszlisztből sütött lepény, tetszés szerint édesen vagy sósan fogyasztható.
Egy fontos dolgot elfejeletettem megemlíteni: a teázás iránti szenvedéylüket. Egész Dél -Amerikában nagyon elterjedt a maté tea használata. Az embek Uruguay-ban év 7 kiló teát isznak meg, pedig ott nem is őshonos. Az elkészítési módja különleges: speciális bögréiket 2/3-ig töltik a teával, majd először langyos vizet öntenek rá, és utána forrót. Szűrős végű szívószálllal isszák ezek után a matét. Az emeberek az utcán egyik kezükben a bögrével, másikban egy termosszal közlekednek. Elég mókás látvány, buszozáshoz pedig "nagyon praktikus".

******

Brazil is big. Almost the size of the US, with 200 million citizens. In the past decade, Brazil made a huge progress, no wonder it forms the first letter of the BRIC. Under the tight control of Lula da Silva prime minister, they managed to stabilize the economy, attract foreign investment, reduce poverty and the influence of the drug cartels, and even found huge offshore oil reservoirs recently. They won the challenge to organize the 2014 soccer world cup and the 2016 Olympic games. Sounds like a real recognition of their success.

However, things are not all that bright on the streets of Rio de Janeiro. The massive city has the slums—favelas—all around, and those are the definite no-go zones for tourists despite the major effort of the police to secure the areas, and at least drive out the drug cartels. It is very advisable to keep off from certain districts, and even the famous beaches get catchy after sunset. While I was there, a dozen gunmen attacked the local Hilton hotel, took 30 hostages, and eventually people died during the rescue action. So much for security.

Rio is a big tourist hype, attracting around 3 million visitors annually. The weather is fine during most of the year (I was quite lucky, did not even get rain), and of course, the carnival is the top attraction of the city in December, when it’s summer here.

Rio, and Brazil in general is ridiculously expensive. Something like New York! I felt so bad spending my money even on the cheapest street food (the empanada that I really liked otherwise).

Rio has some subway lines, but the definite way of transportation is the bus. They have hundreds of different bus routes, running all around the city without explicit timetables, only showing the destination, and maybe one mayor point on the way. You need to wave to make the bus stop, and they always have a separate conductor traveling on every one. They drive crazy! Full throttle, and then sudden brakes when they see a passenger on the side of the road. Even when seated, you need to hold onto something with both hands. As my friend put it: you have 60% of chance to get a femur fraction from a fall on a bus over 65. Cars are almost as crazy, once they honk, you better run for your life! In general, the pedestrian is a second class citizen that never gets priority. Sidewalks are retardedly narrow (and yet occupied by cars), lights turns green every once in a blue moon, and if you wonder on the street, you are a prey. I guess same stands for the cyclists, as I did not see too many.