A kaliforniai tartózkodásom végét eredetileg pár nap laza, a San Francisco-i öbölben töltött nyaralással akartam teljessé tenni, aztán rájöttem, hogy a láblógatásnál sokkal hasznosabb és jobb dolgok is vannak, ha már egyszer ott vagyok. Életem egyik legjobb (legizgalmasabb) pár napját sikerült végül összehozni, amiben kellő mennyiségben volt munka, kikapcsolódás sport és társas élet is.
Hétfő este repültem át SFO-ra, és várakozásaimnak megfelelően Los Angeles és környéke
felülről is lenyűgöző látványt nyújtott. Ezúttal Tom fogadott be magához a pár napra – ő is Allison laborjával költözött ide át a Hopkinsról. A kedd délelőttöt a
laborjukban töltöttem a Stanford egyetemen, majd pár
CalTrain megállóval arrébb a
Hansen Medical-t
látogattam meg, ahol a fejlesztési igazgató vezetett körbe, és mutogatott meg mindent, ami a robotizált katéteres rendszerükhöz tartozik. (A találkozót teljesen random mód, mindössze pár nappal korábban sikerült leszerveznem. A remek tapasztalataimról majd a
SurgRob-on írok.) Ezután találkoztam
taiwani jó barátommal, aki
novemberi kinti látogatásom óta ideköltözött, majd pedig munkával töltöttük az éjszaka egy részét a laborban. (OTKA pályázatot hegesztettem.) Másnap az
Intuitive Surgical-nél voltam, ahol nemcsak a régi barátaimat/szakmai kapcsolataimat látogattam meg, de az újakat is, emiatt gyakorlatilag az egész napomat ott töltöttem.
Csütörtökön jött a várva-várt
sziklamászás Tommal, amit sajnos az eredetileg tervezettnél jóval rövidebbre kellett szabnunk, ugyanis reggel nekem volt skype-konferenciám az egyik potenciális befektetőnkkel, délutánra meg neki szerveztek be egy találkozót a laborban. Ennek ellenére elmentünk
Castle Rock-hoz (ahol
ősszel is voltam már), és pár remek utat másztunk a falon. Annak ellenére, hogy a napon kellemes 18 fok volt, az árnyékban még fagyott volt minden, így a szikla is elég hűvös volt. Este még főzőcskéztünk, és
együtt vacsoráztunk Tom lakótársaival.
Pénteken reggel sikerült véglegesíteni, hogy mehetek labor-látogatóba délelőtt az
SRI International robotikai részlegéhez. Évtizedek óta az élen járnak mindenféle kutatásban, többek között a da Vinci robot elődjét is ők fejlesztették, ezért nagyon érdekelt. Az igazgatót ismertem korábbi konferenciákról, és ő vezetett körbe, megmutatva minden rendszerüket, amiket eddig csak videón láttam. Imádtam az egészet! (Természetesen a szakmai beszámoló a
SurgRob-on lesz olvasható.) Délben visszamentem az
Intuitive-hez, mert a fejlesztési igazgatóval nem sikerült szerdán találkoznom (kiderült, ő is jól ismer már a blogomból), majd pedig siettem vissza a
Stanfordra, mert bejelentkeztem az újonnan épített
Virtuális Valóság labor demójára. Egy közepes méretű szobát szépen felszereltek 29 csatornás hangrendszerrel, mozgó padlóval, így egy jó minőségű sisak-monitor (HMD) használata mellett nagyon is élethű virtuális valóságot tudnak létrehozni, amit a többi látogatóval együtt én is kipróbálhattam. (Egy verem fölött kellett átsétálni egy pallón.) Ezután beugrottam még a
Robotikai laborba, ahol a prof (Oussama Kathib) úgy örült nekem, mint egy régi barátnak, majd
Torsten megmutogatta mi mindenen dolgoznak. Ebből a laborból származik a robotika számos korszakalkotó újítása. Több látogatás már nem fért bele a napba, így a volt Hopkins-osokkal vacsorázni mentünk egy
mexikói bárba, majd egy kellemes borral fejeztük be az estét
Tomékkal a kandallójuk előtt.
Sajnos szombat délután már indult a repülőm (előre kellett hoznom a következő programom miatt – egy innovációs verseny Brüsszelben), így csak arra maradt időnk, hogy megnézzük a
Számítógéptörténeti Múzeumot Mountain View-ban. Nagyon gazdag kiállítást hoztak össze, amely tényleg bemutatja az
egész terület fejlődését az ókori számológépektől a legmodernebb eszközökig.
Tom és barátnője kivittek a reptérre, de épp hogy egy órával a gép indulása előtt érkeztünk meg, ami csak azért volt problémás, mert utána még 15 percig próbáltam győzködni a check-ineseket, hogy engedjék meg, hogy a csomagommal együtt leszálljak a gépről Frankfurtban, mivel nekem másnaptól Brüsszelben van dolgom, és eszem ágában sincs (még most) Budapestre repülni. Sajnos nem hatottam meg őket, és az észérvekre sem hallgattak, így némi kétségem volt felőle, hogy a brüsszeli túrámra meg tudom-e szerezni a csomagomat...
*********
Szokás szerint már jó előre kinéztem, hogy idén az SPIE és az MMVR konferenciákat pont úgy szervezik, hogy kényelmesen lehet egyik után a másikra menni, ráadásul ott vannak mindketten Kaliforniában, egymástól alig másfél órányira. A hab volt a tortán, hogy kiderült, pont előtte lesz az ISO szabványügyi bizottság következő ülése Floridában, így azt is felvettem a programba, meg megtoldottam még a barátaim/szakmai kontaktjaim pár napos látogatásával Szilikon völgyben, majd pedig befutott a hír, hogy hazafelé előbb el kell indulnom, hogy Brüsszelben még elcsípjem az ACES üzleti verseny döntőjét. Az már a vicc kategória, hogy ezalatt New Yorkban is számítottak volna rám a Kairos fiatal vállalkozói rendezvényén, de ott Róna Peti megfelelően képviselt minket szerencsére.
While most of my family, friends, and pretty much entire Europe was suffering form the great snow and frostbites, I was having a marvelous time in the South of the USA. First stop was 3 days in Orlando, where I took part in the ISO/TC 184/SC 2/JWG 9 work as a national expert. (If this does not tell you much: this is a joint committee on developing safety standards for medical robots. More details are on SurgRob.) 
