A reggelt a Colorado folyó leghíresebb kanyarulatánál, a
Horseshoe bend-nél kezdtük. Egy
picit monumentálisabb, mint Visegrád... A kétszáz méteres függőleges sziklafal
tövében kanyarog a folyó, és nincs semmi korlát vagy egyéb, vígan lehet
sétálgatni a sziklaperemen. Bár az igazi szezon már véget ért, a déli napsütésben így is a szebbik arcát mutatta az
Antilope kanyon, amely a Navajo indiánok területén fekszik, ezért külön nekik kell fizetni a látogatásért. Egy pár perces hullámvasutat idéző dzsipfuvar után érkeztünk meg a
vájat-kanyonhoz (slot canyon). Az időszakos özönvízszerű esőzések vágták ezt a 150 méter hosszú, keskely szorost a homokkőbe, amely helyenként csak egy méter széles, de 40 méter magas. Nyáron a nap lesüt az aljára délben, ilyenkor viszont
"csak" a feléig, de így is
fantasztikus színeket jelenít meg. Következő megállónk egy másik “slot canyon”, a
Buckin Gulch hasadék volt. Bár ez nem volt olyan látványos, mint az Antilope, de másfajta élmény volt, mivel csak magunk voltunk, és egy 15 kilométeres gyalogtúra során ejtettük útba. Rengeteg egyéb színes,
mókás homokkő hegy borítja a tájat, igazi változatosságot nyújtva. A vörös formációk és
kietlen tájak egészen olyanok voltak, mint a NASA felvételei a Marsról. Láttunk
ősi indián falfesféseteket is. Még az autóutak is élményszámba mentek a s
ok szépség miatt.
A harmadik nap megint teljesen más vidék következett, a
Grand Canyon északi oldalát közelítettük meg hatalmas fenyveseken és sárga mezőkön keresztül. Bár a park hivatalosan október 15-én zár, a jó idő miatt még nyitva maradtak, így megcsodálhattuk az ezerméteres mélységet és
víz vájta alakzatokat. Kicsit túráztunk is egy
kilátóponthoz, így találkozhattunk az erdőben élő
nagyfülű szarvasokkal (
mule deer). A
naplemente különösen szép volt,
elképesztő színekbe öltöztette a kanyont. Este zamatos bölénypörköltet vacsoráztam.
Következő nap sem lazsáltunk, talán az egész túra legszebb napja volt a vasárnap, amikor is a
Bryce kanyont néztük meg. Egyedül itt volt kicsit nagyobb tömeg, de szerencsére még ez is maximálisan élvezhető volt. A park az elképesztő vörös mészkőoszlopairól (Hoodoo) híres, amelyek
elhagyott városként, vagy megkövesedett
hadseregként merednek az égbe. Az útikönyv szerint itt vezet a
világ legszebb 5 km-es túrája, és valóban nem csalódtunk benne. Másfél óra alatt annyi természeti szépséget láttunk, amennyit különben egy évben. Az időjárás is tökéletes volt, ragyogó napsütés, de nem túl nagy hőség. Végigjártuk a park
kilátóit, a különböző híres
formációkat,
sziklaíveket és látványosságokat, majd rohamtempóban átautóztunk a
Zion kanyonhoz, és felnyargaltunk a
Canyon view pontra, hogy onnan nézzük a naplementét. Megérte. Még négy órányi vezetés várt ránk
Las Vegas-ig, ami különösen fájdalmas volt a fáradtság és a rajtam elhatalmasodó nátha miatt (a fránya phoenixi légkondi.) Mire megérkeztünk a kaszinók városába, már egyáltalán nem voltunk kíváncsiak a nyüzsgésre, hangzavarra, inkább lefeküdtünk aludni.
Azért hétfő reggel, mielőtt kivittem Triciát a reptérre, még benéztünk a
Luxor kaszinóba, de belül
nem volt olyan látványos, mint vártuk. Még mindig a
Caesar Palace a kedvencem. Mivel csak késő este ment a gépem, nekivágtam egy utolsó nagy túrának, a 200 kilométerrel arrébb fekvő
Death Valley megtekintésének. Szinte az egész környék
katonai bázis és fegyverkísérleti terep. A geológiai képzódmények (
hatalmas hegyek) miatt a majd 150 km hosszú völgy az USA legszárazabb területe, évente kevesebb, mint 25 mm a csapadék. Ennek megfelelően csak a sivatagi életmódhoz különlegesen alkalmazkodott
növények és állatok tudnak megélni, de nem ők a fő látványosság, hanem az elképesztő sziklaformációk. Nem gondolná az ember, hogy a kietlenség ilyen változatos tud lenni.
Hullámzó dombságok,
színes sziklafalak,
homokdűnék,
aranyszínű kanyonok,
kiszárad sóstavak,
néhány oázis és tucatnyi egyéb látványosság. A völgy közepe az USA legmélyebb pontja,
86 méterrel a tengerszint alatt, viszont a külötte magasodó
hegyek 2-3000 méteresek. Sőt, tiszta időben el lehet látni a kontinentális USA legmagasabb pontjáig is (Mt. Whitney – 4421 m). Egyetlen bosszúságom az volt, hogy egy rendőr gyorshajtásért megbüntetett. A 10 kilométer hosszú,
nyílegyenes lejtős úton 70 helyett 90-nel mentem… Az egészet olyan közönbösen intézte, mintha csak hot dog-ot vettem volna. Gyanítom, naponta több tucat embert bírságolnak így meg. Fantasztikus két hét után időben visszaértem Las Vegas-ba, és a repülőúton sem történt semmi említésre méltó, az atlantai átszállást leszámítva. A USA Southwest területe annyi természeti szépséget tartogat, hogy több év is kevés lenne mindet felfedezni, de nagyon örülök, hogy legalább a legjavát láthattam.
Az utóbbi évben egészen rákaptam a panorámakép-készítésre. Meggyőződésem, hogy sokkal többet visszaadnak egy megragadó tájkép vagy városkép hangulatából, szépségéből. Az utam során készített szélesvásznú (180-360°) képekből összeállítottam egy válogatást, amely megtekinthető a Picasa albumomban, igény szerint nagy felbontásban is. (A képeket utógondoztam, helyenként újrastitch-eltem.) Jó szórakozást!
Recently I got hooked on taking panorama pictures. It gives back so much more of the magnificent scenery of nature or amazing view of a city. I created a selection of my best wide angle (180-360°) pictures that are available in high resolution in my Picasa album. (I spent some more time to fix my pictures and restitch them.) Enjoy the view!
Az elmúlt egy év vitathatatlanul életem legcsodálatosabb időszaka volt. Annyi minden szép és jó dolog történt velem, amelyre ezentúl mindig mosolyogva fogok visszagondolni. Emberileg és szakmailag is rengeteget fejlődtem, barátokat, szerelmet, karriert és szinte korlátlan lehetőségeket találtam. Körbeutaztam a fél kontinenst, megtanultam magamról gondoskodni, főzni, háztartást vezetni; szinte csak pozitív élményekben volt részem. Jó dolgom volt itt. Olyan jó, mint talán soha nem lesz máshol.
I was lucky to stay for another Halloween in the States. This was great fun again! It began with the lab party on Thursday (where I was a scary mummy), then a party at my place (as prisoner) with waffle and a lot of friends, ending the night at the crazy crowd of Fellspoint. Saturday Amy had another HW party; this was where I first met Tricia a year ago. Besides, finally Peter held his garden party in the beautiful autumn weather. He lives in a very nice and cozy house, with a big enough garden to put up a trampoline, a playground castle and a small rock garden. The rest of the week was already about packing, selling my stuff, having the last lab meeting, phantom experiments and wall climbings. I’m leaving on Monday evening, leaving everything behind.
Korai kelés után a szomszédos városból induló 70 km-es Apache trail-en utóztunk végig mintegy 2,5 óra alatt, amely a kanyargós szerpentinjeivel, földútjával, panorámás megállóival, szellemvárosaival valóban nagy élmény volt. A következő megálló a spanyol hódítók által tévedésből Montezuma kastély-nak keresztelt, a Sinagua indiánok által ezer évvel ezelőtt épített hegyi lakás volt. A környező városból sajnos nem maradt más meg, és az egész civilizáció nyomtalanul eltűnt a XV. század végén. Néhányszáz kilométerrel arrébb a Sunset vulkán lankáin folytattuk a napot, amely a majd 3000 méter magas fennsík fölé magasodik 1500 méterrel, és 10 másik vulkán veszi körül. Utoljára a XI. században tört ki, és az akkori lávafolyásokon ma is lehet sétálgatni. A kráterek szomszédságában találhatóak a Wupatki indiánok több településének romjai. 800 évvel ezelőtt több ezer ember élt ezekben a fura épületkomplexumokban, amelyeket a megfelelően kiállló sziklákra építettek. Mire a dinólábnyomokat bemutató parkhoz értük, már öreg este volt, így nem jutottunk be, de sikeresen elértünk Page-beli szállásunkig.
After an early wakeup we began our marvelous journey though the best places of the Southwest. We drove 1200 miles, every day visiting something different; the landscape changed around from desert to canyon, sand dunes to forests all the time.
