Gyönyörű British Columbia // Beautiful British Columbia

Nagy várakozással tekintettem a hétvégi kanadai kirándulás elé, amely során meglátogattam a számomra oly kedves Vancouver-t. A 2.5 milliós város Kanada második legnagyobbika (mindössze 20 km-re az USA határtól), és bár a helyiek szeirnt nagyon nagy itt a nyüzsgés, az amerikai nagyvárosokhoz képest csendes, nyugodt. Vancouver Beautiful British Columbia állam fővárosa, és ami már először is megfogott benne, az a természetközelisége. A belvárost körbeveszi a tengeröböl, az északi csücskében fekszik a Városligetnél háromszor nagyobb Stanley Park, és az öböl túloldalán már 2000 méteres hegyek magasodnak, kiváló síelési és túrázási lehetőséget kínálva. Az idővel nagy szerencsém volt, mert sokat sütött a nap, így a hétvégét gyakorlatilag végig a szabadban töltöttük. Landon-nál szálltam meg, akit Los Angelesben ismertem meg a Youth Hostel-ben, és végig velem tartott kirándulásomon. A Stabucksnál dolgozik, így kávéból nem volt hiányom a hétvége folyamán. Pénteken rögtön egy nagy sétára indultunk, körbe a városban a Sunset Beachen, a Stanley Park vadregényesebb részein, a totemoszlopoknál, a yacht kikötőnél és a régi kedves Canada Place konferenciaközpontnál (ami mellé azóta felhúztak egy hatalmas luxuslakótömböt a vízre). Ismét láthattam cuki mosómedvét, élelmes mókusokat, pózoló sirályokat, gonosz hattyúkat és fantaszikusan virágzó cseresznyefákat. Sokáig elnéztem a repkedő hidroplánokat, és végül a naplementében kecsesen himbálódzó hatalmas teherhajókat.

Másnap az akváriumban kezdtünk, mivel előző nap már túl későn értünk oda. Noha az akvárium épülete szerényen megbújik a Stanley Parkban, valójában elég kiterjedt, és van mindenféle izgalmas állatuk: alligátortól cápán és teknősön át mindenféle extrém halig. Érdekes volt a Nyugati Part különleges élővilágát bemutató tárlat-sorozat, illetve az időszakos béka-kiállítás. Természetesen a leglátványosabbak a kültéri medencék, ahol sütkérező vidrák, játékos delfinek, kedves és morcos fókák laknak. Volt beluga bálna show is. Ezek a hófehér cetek messze északon élnek, emiatt tiszta zsír a testük. Elég intelligensek, hogy mindenféle trükköt meg lehessen nekik tanítani, például miként terítsék be a fél közönséget vízzel… A vizes élmények után biciklit béreltünk, és átkerekeztünk a fantasztikus Lions Gate hídon. Nem bírtam megállni, hogy pár méterenként ne készítsek képet erről a mérnöki csodáról, amelyet 70 évvel ezelőtt építettek. Csodával határos módon az elemeim a fényképezőmben majd 800 képig húzták. Az északi oldalon végigbicikliztünk a parton a leggazdagabb környéken, egészen a Lighthouse parkig, ahol némi túrázás után gyönyörű kilátás tárult elénk; a park, a város és mögötte a Mount Baker hófödte csúcsa. Szegény Landon nem volt annyira hozzászokva a biciklizéshez, így alaposan kifáradt a nap végére; a naplemente megnézése után végül nem mentünk bulizni sehova.
A kanadai kultúra valamely féle átmenet az európai és az amerikai között. Életszínvonalban, stílusban sokban hasonlít az USA-ra, de mentalitásban és globális gondolkodásmódban inkább mondanám európainak. Érdekesen szemlélteti ezt a kettősséget az általuk használt mértékegységrendszer: hivatalosan SI-t használnak, azaz méterben számolnak, km/h-val mennek és kilóban mérik az árut, ugyanakkor a saját súlyukat, magasságukat fontban és lábban tudják csak.
Vasárnap délelőtt még séltátam egyet a város régi központjában, Gastownban, és felkerestem a 4 évvel ezelőtti helyszíneket. Végül néhány szuvenírbolt kifosztása után vissza kellett térnem, mert 2-kor indult a buszon Seattle-be. Fájt a szívem, hogy ott kellett hagynom a várost, egyszer még jó lenne ide visszatérni, és felfedezni a környező vadont és a hegyeket. A buszra nem lehetett panaszkodni, szép rendezett, pontos volt, és még ingyen wifi is volt rajta. Egyedül a határon szívóztak, nem akartak beengedni a túristavízumommal. A tanulóvízumomat direkt otthon hagytam (persze előtte megkérdeztem, hogy jó-e a túristavízumom), de a határőrnek ez nem tetszett. Végül miután a rendszerben is mindent rendben találtak, csak átengedtek.

Seattle-ben még volt pár órám, amit a Youth Hostelben ütöttem el némi munkával, majd egy dallasi átszállással megfűszerezett eseménytelen repülőúttal visszatértem Baltimore-ba. Leszállásnál gyönyörű tiszta idő volt, még a landolásnál is lehetett látni a Washington Monument-et DC-ben, majd 50 km-rel arrébb.

*******************

Ever since I visited Vancouver with ESA in 2004 I wanted to come back. The city has such a wonderful atmosphere, so close to the nature and in addition, there are the raccoons. I arrived Friday noon to downtown, and Landon came to pick me up. We first met in LA, at the pub crawling of the Hostel, and he was really kind to offer his place to stay at. Even more, he accompanied me throughout the weekend, so I had a friend to share the fun with. Primarily we went for a huge walk around Sunset Beach and Stanley Park. 1100 acres Stanley Park is right next to downtown Vancouver, and is a perfect place for a close-to-urban getaway. It is full of ancient pine trees (though unfortunately a huge windstorm made great devastation a few years ago), and the shore is paved for cyclist, skaters and joggers. We walked by the totem poles, the fancy yachts and finally to the good old Canada Place convention center. The wildlife of the 2.5 million city has always fascinated me, we saw cute raccoon, greedy squirrels, mean swans, posing seagulls and up in the mountains you can meet wolverines and grizzles as well. Vancouver bay is always busy of hydroplanes and huge cargo ships that are floating peacefully in the colorful sunsets.
On Saturday, we began at the Vancouver Aquarium, where we saw a great variety of animals from alligators to sharks. Most interesting were the outdoor pools with sunbathing sea otters, playful dolphins, funny and crabby seals. There was a nice beluga whale show that ended with soaking the public. In the afternoon, we rented bikes, and rode to the Lighthouse park through the amazing Lions Gate bridge. we got quite tired by the end, but it was gorgeous!
The last day I walked around Gastown and other known places of the city that recalled the sweet memories. My bus left in the afternoon, and after a bit of negotiation at the border (to allow me to enter the US) we got back fine to Seattle. I went back to the hostel, as I still had to finish some of my work, before my plane left. It was a real red-eye flight: I had to change in Dallas in the middle of the night. I enjoyed landing a lot, turning right above Washington showed the city nicely in the very clear morning.