Januári láz // January fever

Nem valamiféle betegségre kell gondolni, csak kitört rajtam az általános pörgés; úgy is mondhatnám, visszatértem a régi kerékvágásba. (Korábbi ígéreteimhez híven igyekszem azért nem túlzásba vinni, de március elejéig biztos, hogy kemény lesz a tempó.) Az elmúlt hét mind ennek megfelelően igen eseménydúsra sikeredett. A szokásos napi pár óra munka, emailezés és sport mellett elköltöztem új helyemre. Egészen meglepődtem, hogy mennyi cuccot sikerült máris felhalmoznom, három kocsinyi kör volt, mire mindent átszállítottunk. Szerencsére a bútoraim többségétől sikerült megszabadulnom, csak az ágyam matrac és keret része maradt, de az jó lesz vendégaljnak. A régi lakásom furcsán visszhangzott az ürességtől, mikor elbúcsúztam tőle. Azonban nem bánom cseppet sem, mert az új helyem máris sokkal lakályosabb, és van rendes konyha, ami azt jelenti, hogy süthetek-főzhetek mindenféle finomságot (már amennyire időm engedi).
Szerdán került sor a labor Gála Estjére (Roboters’ First Annual Gala Dinner, ahogy elneveztük). Nem egy operabál volt, csak kitaláltuk, hogy a helyi Baltimore Restaurant Week keretében (ami olyan, mint nálunk az épp soron következő Torkos Csütörtök) elmegyünk egy előkelő étterembe, amire különben nem lenne pénzünk. Hogy az alkalmat emlékezetesebbé tegyük, elegáns öltözéket írtunk elő (“black tie”), és valóban mindenki előhúzta a jobbik skatulyáját (vagyis abból magát), így én is felvehettem végre az új koktél-öltönyömet. A hely (The Black Olive) nem volt különösen dekoratív, de különleges ételeik vannak, és a borlistájuk is nagyon impresszív: 28-7000 dollárig voltak a palackok. Némi hezitálás után polipsalátával indítottam, majd Village Pie-jal folytattam (pite tésztában összesütött spenót, mángold, borjúsajt ). A többiek inkább halat ettek, de érdekes módon mindenhez krumplifőzeléket adtak köretnek. Számomra meglepő, hogy a vendéglőkben hat fő fölötti foglalás esetén automatikusan rászámlázzák a zechre a 20% borravalót. Kedves tőlük… Minden esetre nagyon élveztük az estét.
Szombaton újra síelni mentünk, ezúttal több mint tizen vágtunk neki a 130 kilométerre levő Whitetail hegynek. Előző nap szakadó eső volt ez egész környéken, de mivel egészen jeges volt a csapadék, a hegytetőn mindent három centi jég borított be, ami fantasztikusan csillogott a napsütésben. Olyan volt az erdő, mint valami elvarázsolt rengeteg. Régi vágyam volt, hogy egyszer megörökíthessek egy ilyen tájat. A pályákat mégis sikerült megmenteniük a a jégtől, és nagyon jót síeltünk (boardoztunk). A többiek is elég jól tudtak, 6-8-an végig egy tempóban toltuk a havat, reggeltől estig.
Vasárnap a kórházban dolgoztunk a robottal, de délután az aktuális Shriver Hall koncerten ültünk már Tricia-val, és Alban Gerhardt német csellóművészt hallgattuk zongorakísérettel. Emiatt csak kis késéssel csatlakoztunk a többiekhez, akik Lawton-éknál nézték a Super Bowl-t 50’-os plazmatévén. A rögbi évad döntő mérközése a legnagyobb amerkai sportesemény. A 42. Super Bowl-t a New England Patriots vívta a New York Giants-el a Phoenix Stadium-ban, bő 70.000 néző előtt. A játékidő négyszer 15 perc, de mivel futóóra van, ezért egy mérkőzés 3-4 órát tart átlagosan. Ezalatt rengeteg reklámot adnak le, noha talán az egész világon ez a legdrágább reklámidő (kb. 10.000.000USD/10mp). A cégek külön erre az estére készítenek extrém és jópofa reklámokat, és sokan csak emiatt nézik a kupadöntőt, nem is a rögbi kedvéért. (100-150 millióan nézték folyamatosan a közvetítést.) Végül szoros küzdelemben a Giants nyert (megszakítva a NEP rendkívüli, egész szezonon át tartó veretlenségét), az amerikai nézők szerint ez volt minden idők egyik legjobb Super Bowl-ja, de be kell valljam, engem nem fogott meg annyira a játék. Társasági események minden esetre kiváló.

***********************************

I’m kind of back to my good old form: spinning around with 150 rpm, and living a speeding life. I just love it! Beside the ordinary programs, I had to move last week. I was really surprised how much stuff I managed to acquire within a short time of three months. It took us three rounds with Tricia's car to get everything to my new place, but by the evening, it already looked good.
The Baltimore Restaurant Week gave us an opportunity to hold the Roboters' First Annual Gala Dinner. That was a black tie event for the lab folks, as we went to a fancy restaurant (e.g. they had wines even for 7000USD ). I took some octopus salad, village pie and chocolate mousse. All was very tasty! I spent my Friday and Sunday in the hospital with Tian, cutting foam, but Saturday was different.
This time we were more, so app. 15 of the lab folks decided to go to ski. We chose Whitetail Mountain, which is still in the proximity of Baltimore. The day before, they had very bad sleety rain so they had to close down the entire resort, but thanks to the groomers, they managed to recover the slopes by Saturday. Besides, the entire mountain got covered with thick ice, the trees, the grass, the fences, the plates, everything. It was really like an enchanted crystal world. I could not stand to take a lot of pictures.
Sunday was the Super Bowl day. After the regular Shriver Hall concert, where we listened to some Beethoven and Schubert with Tricia, we joined the others at Lawton's place and watched the second half of the annual football cup finals. The 42. Super Bowl featured the New England Patriots against the New York Giants in the Phoenix Stadium, packed with 70.000 some people (another 150 million followed on TV). The football game consists of 15 min quarters, but as they stop the clock at every happening, the entire match can last for 4 hours. There is an incredible amount of commercials in the mean time, despite the ridiculous pricing (30sec for 26M USD). A lot of people only follow the games to see the funny and special ads. Finally, in a fierce battle the Giants emerged victorius, and the people voted it to one of the best five Super Bowls ever.