Újra Amerikában // Back to the States

Eseménydús 11 napot töltöttem otthon, sikerült belezsúfolni egy teljes értékű családi Karácsonyozást, számos találkozót és built a haverokkal, az egyetemi ügyek többségének elintézését, egy vizsgát, egy esküvőt, egy operát, két pályázatot és egy ütős Szilvesztert. Nem unatkoztam, mondhatom! Mindeközben pedig régi vágyam vált valóra: hófehér volt a Karácsony és az Újév is.

Hazafelé 7:15-kor indult reggel a gépem, a kis családom volt olyan drága és kikísért, amiért nagyon hálás vagyok. Milánóban leesett a hó, amitől az olaszok teljesen megzavarodtak. Eleve csak 40 perc késéssel tudtunk felszállni, majd ott még 15 percet kellett várni, mire egy lépcsőt a géphez toltak, így a poggyászomról már ekkor lemondtam. Még a levegőben voltunk a budapesti géppel, amikor már boarding time volt a New York-i járatra, így komédiába illő módon vágtattam át a reptéren, kerülgetve a hatalmas tömeget, átugrálva a sorokat elválasztó kordonon (amiért elég dühösek voltak, tekintve, hogy mindenki más is késésben volt). Végül időben odaértem a géphez, ami legalább egy szép nagy Boeing 777-es volt, de utána még egy órát tartott, amíg mindent elintéztek, jégtelenítettek minket, stb. Az út ezek után már eseménytelenül telt, az Alpok csúcsai fantasztikusan szépen ragyogtak a napfényben Franciaország felett szállva, mint ahogy a befagyott kanadai folyók is.
A JFK reptéren egy óra volt, mire sorra kerültem az immigration office-nál, majd még fél óra amíg megrendeltem a csomagomat Baltimore-ba. (Azt mondták legalább két nap. Agr… De legalább nem kellett aznap végigciplenem a városon.) Mivel kristálytiszta idő volt, elhatároztam, hogy felmegyek a Rockefeller Center legnagyobb tornyának tetejére (“Top of the Rock”), és Viktor is velem tartott. Szerencsére nem volt sor, és elcsíptük még a fantasztikus naplementét. Az egyik legszebb, amit valaha láttam. Egyszerre nem bírtunk sok időt a teraszon tölteni, mert kb. -10 fok volt, és erős szél, minden esetre Viktor körbemutogatta felülről a várost. Utána már csak visszasétáltunk a 6. sugárúton, és pont időben érkeztünk a buszomhoz, amelynél ezúttal nem volt olyan balhé, mint hálaadáskor.
Döbbenetes, milyen kicsi lett a világ: az ember felkel otthon, és a naplementét már New York-ban nézi. Nagyon jó volt otthon, mindenkinek köszönöm a sok kedvességét! Most viszont vár a munka és új az barátok!

****************************

I spent a busy 11 days back in Hungary. Managed to pack a full family Christmas, visiting friends, crazy parties, a New Year celebration, a wedding, an opera, two grants, administrational matters and an exam. OK, I did not have time to sleep, but enjoyed every single bit of it, especially the wonderful snow-covered Budapest! I flew back with the early morning plane, and as the snow fell in Milan as well, the Italians went crazy, and my flight had some delay. To catch my connection I had to run though the airport, pass the people and the security check, sometimes jumping over the fences and hoping the lines like in the films. At least I managed to catch my B-777, but not my luggage. On the way I could gaze at the bright peaks of the Alps, the cliffs of Ireland, the waves of the Atlantic and the frozen rivers of Canada.
New York was cold. Very cold. Daytime temperature was around 25F, so you can guess the feeling at the Top of the Rock (the Rockefeller Center) in heavy wind after sunset. Well, I did not care about the weather as long as I had a chance to stare at one of the most beautiful sunsets ever seen! The sky was so clear and the colors so vivid… It was really amazing, even better than the view from the Empire State Building. Victor joined me for this tour and introduced the skyscrapers all around. Later, I caught my Chinatown bus without any difficulty, and arrived back to the Marylander safe (only missing my luggage - again).