2012. február 29., szerda

Brüsszeli kitérő // Detour to Brussels

Nem sokkal később, minthogy megvettem a jegyemet erre az amerikai turnéra jött a hír, hogy bekerültünk a Science|Business által meghirdetett ACES (Academic Enterprise Awards) innovációs verseny döntőjébe, és február 20-21-én Brüsszelben kell bemutatnom a „Start Up! The European Entrepreneurship Summitkonferencia keretein belül, mit is tud a megoldásunk. Két program döntője is egybeesett a konferenciával: az ACES mellett a budapesti székhelyű European Institute of Innovation and Technology innovációs versenyének döntője is itt volt.
Vasárnap a frankfurti megállónál gond nélkül törölték a budapesti jegyemet, és megkaptam a csomagomat. Brüsszelben az első estét ugyanott töltöttem a főtér mellett, ahol januárban laktam, így már ismerős volt minden. Hétfőn délelőtt kis továbbképzés volt a Netherlands House for Education and Research központjában a hatékony üzleti prezentálásról (pitching), majd pedig minden döntős (összesen 7 kategóriában csoportonként 3 innováció) előadta 3 perces bemutatóját, gyakorlásképpen. Ekkor szóltak nekünk, hogy átszervezték a programot, és a mi kategóriánk (young entrepreneurs) nem fog prezentálni, hanem egy fél órás moderált beszélgetés keretei között kell meggyőznünk a zsűrit az innovációnk elsőbbségéről. Egyikünk se örült igazán ennek, mert így nem tudtunk semmi prezentációt használni (pedig szép kis Prezivel készültünk). Délután még egy kötetlen sörözés volt az Európai Parlament mellett, aztán hazamentünk. Mivel nem kellett készülnöm a prezire, a jetleg miatt amúgy is éber lévén hajnalig dolgoztam, aminek viszont súlyos következményei lettek másnap.
Az eredetileg tervezett 8 helyett 10:15 ébredtem fel, ami azért volt különösen kellemetlen, mert a mi szekciónk 10-kor kezdett, és mi voltunk a harmadikok a blokkban. Ezen a ponton majdnem kiborultam, hogy az egész hajcihő után elalszom a döntőről... Soha-nem-látott sebességgel rántottam magamra az öltönyömet és rohantam a Belga Tudományos Akadémiára, ahol a konferencia volt. Futtában szálltam be egy taxiba, és így ’35-re ott is voltam, és mivel kis csúszásban volt a program, még nem kerültünk sorra. (Ráadásul reggel volt egy kis kavarodás a szervezésben, így igazándiból senkinek nem tűnt fel, hogy akkor toppantam be, kicsit csapzottan.) A beszélgetés rendben lement, utána remek ebéd mellett ment a kapcsolatépítés, ezúttal a brüsszeli elittel. Délután következett az eredményhirdetés, és nagy örömünkre mi nyertünk (a több mint 140 jelentkező közül), így a kutatási és oktatási EU biztos jelenlétében vehettem át a díjat. Ezután már nyugalom volt, jöttek a gratulációk, interjúk, meg este a gálavacsora a gyönyörű Egmont palotában. Zseniális volt! A fiatalokkal és a szervezőkkel utána még elmentünk a Delirium Tremens nevű híres belga sörházba leöblíteni a napi izgalmakat.
Másnap reggel az Európai Parlament Antall József épületében Maria da Graça Carvalho, MP látta vendégül a döntősöket egy sajtótájékoztató keretein belül. Ezúttal már jóval korábban ott voltam… Együtt ebédeltem a főszervezőkkel, majd pedig szabad program következett. Már a múltkor is meg akartam nézni a belga 500 éves évfordulóra épület emlékműben helyet kapott művészettörténeti kiállítást, a Cinquantenaire Royal Museum of Arts and History-t, így átsétáltam oda. Szép nagy és érdekes múzeum, sok sok vitrinnel a különböző korokból és földrészekről. Legjobban talán az ázsiai rész tetszett, meg a középkori órák. Este brüsszeli barátomhoz, Emilie-hez voltam hivatalos vacsorára, nagyon jót beszélgettünk.
Másnap délelőtt elmetróztam/buszoztam a híres Atomiumhoz, hogy felmenjek rá (a sűrű köd ellenére). Ezt a furcsa 102 méter magas szerkezetet az 1958-as világkiállításra építették, és arra volt hivatott felhívni a figyelmet, hogy az atomenergia fogja megmenteni a világot. Akkoriban nagyon modernek számított, a világ egyik leggyorsabb liftje volt benne és az egyik leghosszabb mozgólépcső. Ma már meglehetősen retrónak hat, különösen, hogy az állandó (az ’58-as világkiállítást bemutató) tárlatokon túl még az időszakos is a beton művészeti és építészeti felhasználásával foglalkozott. Az Atomium mellett kapott helyet a Mini-Europa kiállítás, amelyet max zoommal egész jól meg lehetett nézni felülről is. Visszafelé egy búcsúkört tettem még a belvárosban, aztán a nevetségesen sok csomagommal kivonszoltam magam a reptérre, és bedumáltam a túlsúlyos táskáimat a check in-nél, majd vacak három hét fantasztikus utazás után ismét hazatértem. 

******

The whole detour to Brussel came on a late notice in December, a phonecall from Belgium that announced we are selected among the finalist of the ACES award. "The ACES awards programme was created in 2008 by the Science|Business Innovation Board AISBL, a not-for-profit scientific association and business schools INSEAD and ESADE to promote innovation in Europe. The finalists presented their companies to the jury on 21 February 2012 in Brussels, at ‘Start up! The European Entrepreneurship Summit,’ a conference organised by the Innovation Board in cooperation with the European Institute of Innovation and Technology, situated in the glorious building of the Belgian Academy of Sciences. 
  This year’s ACES prizes included the Microsoft Award for cloud computing, and the Life Sciences Award for university spin-outs built around pharmaceutical, medical devices, diagnostics and e-health technologies. Other prize categories: the Materials and Engineering Award for spin-outs based on research in new materials, chemicals or engineering sectors; and the Young Entrepreneurs Award for company founders under age 30 and affiliated with a university or research institute.
Out of the 140 applicatns, 12 finalists were selected by the jury for the ACES. The Young Entrepreneurs Award was granted to Tamas Haidegger of  Clariton. Haidegger developed a hand hygiene system called “Hand-in-Scan” to  help fight against healthcare associated infections."
We received the award in front of Androulla Vassiliou  European Commissioner for Education, Culture, Multilingualism and Youth, and the gala dinner was organized majestic building of Egmont Palace

2012. február 25., szombat

Idézet // Quote for the week

"Az élet nem arról szól, hogy a vihar elmúlását várjuk. Sokkal inkább arról, hogy megtanuljunk táncolni az esőben!"
********

“I find that when you have a real interest in life and a curious life, that sleep is not the most important thing.”
/Martha Stewart, founder of Omnimedia/

2012. február 23., csütörtök

2012. február 22., szerda

Kalifornia legjava // Best of Cali

A kaliforniai tartózkodásom végét eredetileg pár nap laza, a San Francisco-i öbölben töltött nyaralással akartam teljessé tenni, aztán rájöttem, hogy a láblógatásnál sokkal hasznosabb és jobb dolgok is vannak, ha már egyszer ott vagyok. Életem egyik legjobb (legizgalmasabb) pár napját sikerült végül összehozni, amiben kellő mennyiségben volt munka, kikapcsolódás sport és társas élet is.
Hétfő este repültem át SFO-ra, és várakozásaimnak megfelelően Los Angeles és környéke felülről is lenyűgöző látványt nyújtott. Ezúttal Tom fogadott be magához a pár napra – ő is Allison laborjával költözött ide át a Hopkinsról. A kedd délelőttöt a laborjukban töltöttem a Stanford egyetemen, majd pár CalTrain megállóval arrébb a Hansen Medical-t látogattam meg, ahol a fejlesztési igazgató vezetett körbe, és mutogatott meg mindent, ami a robotizált katéteres rendszerükhöz tartozik. (A találkozót teljesen random mód, mindössze pár nappal korábban sikerült leszerveznem. A remek tapasztalataimról majd a SurgRob-on írok.) Ezután találkoztam taiwani jó barátommal, aki novemberi kinti látogatásom óta ideköltözött, majd pedig munkával töltöttük az éjszaka egy részét a laborban. (OTKA pályázatot hegesztettem.) Másnap az Intuitive Surgical-nél voltam, ahol nemcsak a régi barátaimat/szakmai kapcsolataimat látogattam meg, de az újakat is, emiatt gyakorlatilag az egész napomat ott töltöttem.
Csütörtökön jött a várva-várt sziklamászás Tommal, amit sajnos az eredetileg tervezettnél jóval rövidebbre kellett szabnunk, ugyanis reggel nekem volt skype-konferenciám az egyik potenciális befektetőnkkel, délutánra meg neki szerveztek be egy találkozót a laborban. Ennek ellenére elmentünk Castle Rock-hoz (ahol ősszel is voltam már), és pár remek utat másztunk a falon. Annak ellenére, hogy a napon kellemes 18 fok volt, az árnyékban még fagyott volt minden, így a szikla is elég hűvös volt. Este még főzőcskéztünk, és együtt vacsoráztunk Tom lakótársaival.
Pénteken reggel sikerült véglegesíteni, hogy mehetek labor-látogatóba délelőtt az SRI International robotikai részlegéhez. Évtizedek óta az élen járnak mindenféle kutatásban, többek között a da Vinci robot elődjét is ők fejlesztették, ezért nagyon érdekelt. Az igazgatót ismertem korábbi konferenciákról, és ő vezetett körbe, megmutatva minden rendszerüket, amiket eddig csak videón láttam. Imádtam az egészet!  (Természetesen a szakmai beszámoló a SurgRob-on lesz olvasható.) Délben visszamentem az Intuitive-hez, mert a fejlesztési igazgatóval nem sikerült szerdán találkoznom (kiderült, ő is jól ismer már a blogomból), majd pedig siettem vissza a Stanfordra, mert bejelentkeztem az újonnan  épített Virtuális Valóság labor demójára. Egy közepes méretű szobát szépen felszereltek 29 csatornás hangrendszerrel, mozgó padlóval, így egy jó minőségű sisak-monitor (HMD) használata mellett nagyon is élethű virtuális valóságot tudnak létrehozni, amit a többi látogatóval együtt én is kipróbálhattam. (Egy verem fölött kellett átsétálni egy pallón.) Ezután beugrottam még a Robotikai laborba, ahol a prof (Oussama Kathib) úgy örült nekem, mint egy régi barátnak, majd Torsten megmutogatta mi mindenen dolgoznak. Ebből a laborból származik a robotika számos korszakalkotó újítása. Több látogatás már nem fért bele a napba, így a volt Hopkins-osokkal vacsorázni mentünk egy mexikói bárba, majd egy kellemes borral fejeztük be az estét Tomékkal a kandallójuk előtt.
Sajnos szombat délután már indult a repülőm (előre kellett hoznom a következő programom miatt – egy innovációs verseny Brüsszelben), így csak arra maradt időnk, hogy megnézzük a Számítógéptörténeti Múzeumot Mountain View-ban. Nagyon gazdag kiállítást hoztak össze, amely tényleg bemutatja az egész terület fejlődését az ókori számológépektől a legmodernebb eszközökig. Tom és barátnője kivittek a reptérre, de épp hogy egy órával a gép indulása előtt érkeztünk meg, ami csak azért volt problémás, mert utána még 15 percig próbáltam győzködni a check-ineseket, hogy engedjék meg, hogy a csomagommal együtt leszálljak a gépről Frankfurtban, mivel nekem másnaptól Brüsszelben van dolgom, és eszem ágában sincs (még most) Budapestre repülni. Sajnos nem hatottam meg őket, és az észérvekre sem hallgattak, így némi kétségem volt felőle, hogy a brüsszeli túrámra meg tudom-e szerezni a csomagomat...
*********

I spent one of my best 5 days in the Bay area. I’ve just realized what an amazing place that is for me and the kind. To begin with, many of my good friends from Hopkins moved over here with Allison, so last time a stayed with Ann, now Tom lent me a couch. So lovely! I visited some of the best places around:
In addition, I spent a few hours on the wall with Tom at Castle Rock, had a great Mexican dinner with the ex-Hopkins friends and visited the Computer History Museum, a one-of-a-kind place. Such a wonderful week!

2012. február 20., hétfő

Meglepetés videó: Waka with Gerry // RSA flashback video

Bacsi és Melcsi végre elkészítették a dél-afrikai kalandozásaink alatt velvett waka-waka táncos videóból a vágott verziót. Bár nem állítom, hogy a vágó nem végzett remek munkát a legjobb jelenetek kiválasztásánál, a tánctudásom még így is botrányosnak mutatkozik. Gerry pedig a helyi zsiráf.
Az extrákkal kiegészített változat (+3 perc) itt tekinthető meg. Aki meg valamiért az eredetire kíváncsi, ide kattintson. (De az persze sokkal gyengébb.) Inspirációnak hatott ránk Matt afrikai videója is.

2012. február 18., szombat

Idézet // Quote for the week

„Ha meg tudod álmodni, meg is tudod csinálni.”

/Walt Disney /
*********

"I've been blessed to find people who are smarter than I am, and they help me to execute the vision I have."
/Russell Simmons, founder of Def Jam/

2012. február 14., kedd

Kaliforniai konferenciák // Cali conferences

San Diegoból ez alakalommal nem láttam semmit. Na jó, nem igaz, leszállásnál egy pillantást vethettem a belvárosra. A konferencia (SPIE Medical Imaging) a várostól kicsit északra lévő hotelközpontban volt, és gyakorlatilag a 4 nap alatt nem is hagytam el azt a részt. Nem is a szakmai program volt ennyire izgalmas, hanem ott volt az amerikai szakma krémje, no meg rengeteg barátom, ismerősöm, kollégám és így tovább. Ennek megfelelően meeting meeting hátán következett, esetenként több is párhuzamosan.  Olyan szempontból jó volt, hogy mindenki ott lakott elég közel egymáshoz, emiatt esténként együtt mentünk vacsorázni. (Első sorban heidelbergi barátaimmal.) Meg a szabadtéri ebédek is felejthetetlenek voltak.
Az utolsó napra már nem maradtam ott, hanem kora reggel felvettem a bérelt autómat, és átkocsikáztam Los Angeles déli részére, Newport Beachbe (igazi road trip feeling volt). Aznap reggel máris kezdődött a következő konferenciám, az MMVR. Ez sokkal kisebb volt, de itt is találtam magamnak elég sok ismerőst. A kocsi nagyon kellett, hogy ne a méreg drága konferencia-hotelben kelljen megszállnom, hanem valami megfizethetőbb motelben. Esténként így legalább szabadon tudtam közlekedni, és például leautóztunk a tengerpartra megnézni a csodálatos naplementét, vagy felderíteni a Balboa szigetet.
A konferencián szombat délelőtt még összehoztunk egy élő demót a hazaiakkal a Hand-in-Scan rendszerünkkel, majd pedig bevetettem magam a kocsiba, és irány észak, hogy lássak valamit a környékből. Elsőként Long Beachbe autóztam el (végig a tengerpatron), és kívülről megcsodáltam a Queen Mary óceánjárót, amely 1934-67-ig szolgált. Szép, termetes példány, méretben 20%-kal nagyobb, mint a Titanic volt. (Fel nem mentem rá, mert méreg drága a belépőjegy.) Inkább továbbálltam, mert volt még programom bőven. Egyszer láttam egy képet Los Angeles belvárosáról, és meg akartam keresni én is azt a helyet ahonnan fényképezték, így Google maps segítségével eljutottam a Baldwin Hill meglehetősen puccos környékére. Legutóbbi látogatásom alkalmával kimaradt a programból a Hollywood tábla, így most pótoltam ezt is. A táblához közvetlen nem lehet odamenni már évek óta (állítólag túl sokan akartak ott öngyilkosok lenni), csak meg lehet nézni messzebbről, aztán körbeautózva besétálhatsz a Griffith parkba, és tudsz kirándulni odáig. Közben elkezdett                                         , így egyre szebb volt a kilátás is. Kis rohanás után még elcsíptem a kék órát a Griffith obszervatóriumnál, ahol szombat este lévén hatalmas tömeg volt. Los Angeles ott fekszik a lábaidnál, nagy, lusta fényóriásként. Nagyon megragadó látvány! A móka kedvéért végigautóztam a Hollywood bulvard-on, aztán vacsoráztam egyet a híres (és brutálisan népszerű) Pinks hot dog-osnál mielőtt visszatértem Newport Beach-be.
Még San Diegoban egy brosúrában olvastam az LA környéki legmagasabb hegyről, a Mt. Baldy-ról, amely valamivel több, mint 3000 méteres. Elhatároztam, hogy megmászom. Kocsival nagyjából 1900 méterig lehet felmenni, itt már egy kis friss hó fogadott, és felhőkbe burkolództak a csúcsok, de néha-néha átsütött a nap, reményt adva, hogy nem hiába mászom majd fel. Aztán ahogy feljebb értem, egyre szebb idő lett, és a csúcson már ragyogott a nap, mivel a felhők mind alattunk voltak, csodálatos látványt nyújtva. Ritkán láttam ilyen szépet! Az erős, metsző szél miatt nem voltam túl sokáig odafenn, egy meredek nyereg mentén kezdtem meg az ereszkedést. Elértem a hegyen található sípályákat is, ahol a legkitartóbbak zsebkendőnyi méretű havas sárfoltokon próbáltak meg síelgetni. (Köszönöm, akkor már inkább az Alpok!) Persze ami itt igazán egyedülálló, hogy bepattantam a kocsiba, és egy órával később már lenn voltam a oceánpartnál, és ott csodáltam a naplementét
Hétfőre maradt még egy kis szakmai program. Sikerült úgy szerveznem, hogy az egyik kézfertőtlenítő-gyártó központjában fogadtak egy találkozóra, aztán pedig a Caltech egyetemre mentem Bejczy Antal proffal találkozni (régi patrónusom), aki meginvitált egy ebédre a professzorok házába. Nagyon puccos! Utána körbesétáltam még a kampuszon, és irány a reptér.
*********

I attended two sweet conferences in California. First the SPIE Medical Imaging in San Diego, then the MMVR in Newport beach.  Highlights of my trip were the hills...
...and the food...

2012. február 10., péntek

Floridai meló // The Florida job

Szokás szerint már jó előre kinéztem, hogy idén az SPIE és az MMVR konferenciákat pont úgy szervezik, hogy kényelmesen lehet egyik után a másikra menni, ráadásul ott vannak mindketten Kaliforniában, egymástól alig másfél órányira. A hab volt a tortán, hogy kiderült, pont előtte lesz az ISO szabványügyi bizottság következő ülése Floridában, így azt is felvettem a programba, meg megtoldottam még a barátaim/szakmai kontaktjaim pár napos látogatásával Szilikon völgyben, majd pedig befutott a hír, hogy hazafelé előbb el kell indulnom, hogy Brüsszelben még elcsípjem az ACES üzleti verseny döntőjét. Az már a vicc kategória, hogy ezalatt New Yorkban is számítottak volna rám a Kairos fiatal vállalkozói rendezvényén, de ott Róna Peti megfelelően képviselt minket szerencsére.
Kifele menet Newark-on szálltam át, amit azért szeretek nagyon, mert közvetlen a manhattani felhőkarcolók mellett ereszkedik le a gép. (Pl. lehetett látni, hogy a Freedom Towers félig kész.)
Az ISO/IEC sebészrobotikai szabványügyi csoportot a tavalyelőtti nyári budapesti ülésen alakítottál meg, és amikor értesültem róla, elhatároztam, hogy belefolyok. A csoport tagjai cégek, kutatók, professzorok a világ minden tájáról, akik együtt dolgozva két éven belül egy biztonságtechnikai szabványt kívánnak letenni az asztalra. Én a Magyar Szabványügyi Testületet képviselve, mint nemzeti szakértő voltam jelen. (Bővebben írok minderről a SurgRob-on.) Sok ismerősöm volt már a munkacsoportban, többükkel egy héttel korábban, Heidelbergben találkoztam. 3 napos volt a megbeszélés, a Shades of Green resort egyik eldugott házikójában voltunk. (Ez csak azért érdekes, mert ez az üdülő az amerikai hadsereg tagjainak és hozzátartozóiknak van fenntartva.) A legjobb az élővilág volt, láttam sasokat, kányát, sólymot, és egy csomó alligátort is.
Tavaly már voltam egy konferencián a Disney birodalom egy másik resort-jában, így nagyjából tudtam mire számíthatok: vagy kifizeti az ember a méregdrága szállást ott helyben, és alkalmazkodik a disney-s árakhoz, vagy kocsit bérel, és autózik 20 km-t, hogy kijusson a parkból, és legalább akkor este is el tud még nézni ide-oda. Én ez utóbbit választottam.
Esténként igyekeztünk kimozdulni (a Downtown Disney-ig jutottunk), egyik alkalommal a Fulton Crab Housban ettünk jó kis sülthalat, másodszor meg a helyi ír bárban. A meeting nagyon flottul ment, sokat tudtam érdemben hozzátenni, ami miatt meg is dicsértek a végén. Külön jó volt, hogy utolsó nap már délben végeztünk, így a hirtelen támadt szabadidőt kihasználva három professzorral átautóztunk Tampába, Florida nyugati oldalára. Elsőként a tengeri teheneket (manatee-kat) akartunk megnézni, amelyek az egyik nagy ronda erőműből kifolyó meleg vízben éldegélnek, így könnyű őket a partról is megfigyelni. Hozzá kell tennem, nem sokkal látványosabbak, mint a lusta bálnák fenn északon. Az öböl meleg vize azonban sok más állatot is vonz, láttunk hatalmas halakat, kis cápát, rájákat. Ebédelni egy pálmafás yachtkikötőbe mentünk (miközben ekkor otthon a mínusz 20 fokok tomboltak). Alkonyatra besétáltunk Tampa belvárosába, de túl sok mindent nem lehet ott csinálni. Visszavezettem Orlandóba, majd egyből ki a reptérre, mivel másnap reggel 6:20-kor indult a gépem, emiatt inkább ott töltöttem az éjszakát (munkával). Irány nyugat!
*******
While most of my family, friends, and pretty much entire Europe was suffering form the great snow and frostbites, I was having a marvelous time in the South of the USA. First stop was 3 days in Orlando, where I took part in the ISO/TC 184/SC 2/JWG 9 work as a national expert. (If this does not tell you much: this is a joint committee on developing safety standards for medical robots. More details are on SurgRob.)
Highlights of the Florida tour:

2012. február 4., szombat

Idézet // Quote for the week

“Ha azt hiszed, túl kicsi vagy ahhoz, hogy hatékony legyél, még sohasem aludtál egy ágyban egy szúnyoggal.”
/Betty Reese/
*******

“I'm sorry I wrote you such a long letter; I didn't have time to write a short one.”
/ Blaise Pascal/

2012. február 2., csütörtök