2008. szeptember 29., hétfő

Idézet // Quote for the week

„A kétkedés kutatásra, a kutatás tudásra, haladásra vezet.”
/Buckle/
**************

“Imagination is more important than knowledge. For knowledge is limited to all we now know and understand, while imagination embraces the entire world, and all there ever will be to know and understand.”
/Einstein/

2008. szeptember 27., szombat

Mennydörgő víz // Thunder of waters

Az ICRA leadás után sem maradt sok időm lazulni, mert amellett, hogy rengeteg egyéb dolgot kellett behoznom, a hétvégi kanadai kirándulást is elő kellett készíteni. A héten volt már rendes szeminárium, kari barbeque és labmeeting is. Csütörtök este érkeztek meg észt barátaim, Maria és Marko, akik a korábban már említett akciós repülőjegynek köszönhetően jutottak el ide. Este gyorsan körbevezettem őket a laborban, aztán másnap lenéztünk a belvárosba ragyogó napsütésben. (Egyetlen problémám az volt, hogy letört a biciklim egyik pedálja, így gyakorlatilag fél lábbal tekerve kellett visszajutnom.) A nap fénypontja a Fran-nél szervezett képnézegető este volt, ahova mindenki elhozta a nyári utazásos képei legjavát. A csapat összességében igen jól teljesített, a fél világot bejártuk. (Az én válogatásomat kitettem ide.) A builhoz főztem egy nagy kondér gulyást még előző este, és olyan népszerű volt, hogy még az edényt is kinyalták.
Minimális alvás után a reggeli géppel mentünk Buffallo-ba Maria-ékkal hármasban. Előző este foglaltam bérelt autót, ami ugyan felháborítóan drága volt, de máshogy nem tudtuk volna grandiózus tervünket megvalósítani. Majd egy órát kellett várni még így is a kocsira, de mivel híján voltak a kocsiknak, végül egy igazi amerikai cirkálót kaptunk (Mercury Grand Marquis) a rendelt kompakt kisautó helyett. 12 liter fölött evett a monstrum ez igaz, de hamisítatlan amerikai életérzés volt hasítani vele. Fél óra alatt eljutottunk a Niagara vízeséshez, az egész út fénypontjához. Az Ontario folyó az Erie tóból ered, és rövidesen eléri az Ontario tavat. Közben azonban egy gránitkőzet-réteggel (illetve 56 méterrel) lejjebb zuhan a víz. A világ harmadik legnagyobb vízhozamú vízesését az indiánok mennydörgő víznek, Ongniaahra-nak hívták, innen ered a neve. Valójában két vízesés van, az amerikai (kisebb) és a kanadai (patkó alakú). A két gránitréteg közötti puhább homokkő folyamatosan mosódik ki, ezért a vízesés vándorol. (1969-ben az amerikai oldalt betonnal megerősítették a kőomlások ellen.) Egészen elképesztő látvány és élmény, ahogy az irdatlan vízmennyiség folyamatosan zubog lefelé. (A videókon egy kicsit jobban átjön talán: video1, video2, video3) Az ember agya alig bírja felfogni, hogy milyen hatalmas ez az egész. A zuhatagból eredő vízpára állandó takarásban tartja a híres patkó alakú rész nagyobbik felét, ugyanakkor emiatt mindenhol szivárványok vannak.
Elsőként a majdnem a vízesés alá is bemerészkedő hajóval tettünk egy kört, ahol az esőkabát ellenére alaposan eláztunk. Legalább a kameráink túlélték a kék ponyva alatt (video). Utána még tovább áztattuk magunkat az amerikai oldal vízesésének szélében. Az észtek úgy döntöttek, hogy többször nem akarnak elázni, de én beneveztem a másik híres programra, aminek keretében gyalogosan lehet az amerikai oldalon a “Menyasszonyi fátyolvízesés tövéhez menni. Szinte a vízoszlop alá lehet állni, ahol már fájdalmasan ütnek a cseppek, és orkánszerű szél fúj. Emellett számos kisebb-nagyobb sziget van, amiken el lehet mászkálni. A Niagara leszebb arcát a kanadai oldalról mutatja, jóval többen is voltak itt (video). Sajnos a látványt rontja, hogy egy egész város épült már köré, ronda nagy felhőkarcolókkal és kilátótornyokkal. Az egyik kaszinóban vártuk meg, amíg felkapcsolták a színes fényeket a vízeséseken, és pár további fénykép után elindultunk szállást keresni.
Eredetileg a Macskanyávogás (Cat’s Miaow) nevű hotelben akartunk megszállni, de mivel az nem volt sehol a térképen jelzett helyen (és utóbb kiderült, hogy csak macskáknak van), egy hagyományos motelben töltöttük az éjszakát Toronto szomszédságában.
Másnap egy igazi kanadai palacsintás maple szirupos reggelivel indítottunk, majd csináltunk néhány mókás képes a kocsival, és beautóztunk torontói hostelünkhöz. Mivel mindhármunkat más-más érdekelte a városból, szétváltunk, és csak este találkoztunk újra a vacsoránál. Én a CN tower-ben kezdtem a programot (video), amely két évvel ezelőttig a világ legmagasabb épülete volt (553 m). A kilátás ragyogó volt, a 2.5 milliós város egészét be lehetett látni. A legjobb, hogy az egyik részen üvegpadlót építettek be, és 350 méret magasan lehet az utca felett állni. Utána gyalogosan barangoltam keresztül-kasul a belvárosban, a jacht-kikötőtől kezdve a színház- és vígalmi-negyeden át az egyetemig minden fontosabb dolgot megnéztem. Ez is mutatja, hogy Toronto méretei ellenére nem annyira kultúrálsan pezsgő hely, bár ez talán általában véve igaz Kanadára. Este az egyetemi negyedben ettünk sushit, majd pedig a kínai részen boroztunk. Reggel otthagytam a két észtet a hostelben, és nekivágtam kanada útjainak, ők pedig napközben visszabuszoztak Buffalo-ba, majd repülővel Baltimore-ba.

************
Submitting to ICRA did not free much time for me, as I had to catch up with all my other stuff, and notably, prepare for the weekend trip to Canada. Regular schooltime started with seminar, labmeeting and free food events, but more importantly, my old and new Estonian friends (Maria and Marko) arrived on Thursday (thanks to the cheap tickets I wrote about before). They were coming from New York, and despite being pretty tired, I forced them to visit the lab, and next day the Inner Harbor. Friday, we had a long-planned picture viewing evening at Fran's, titled "Around the world and back". We all had amazing summer pictured from Hawaii to Czech republic. (My selection can be seen here.) Delicious food accompanied the evening; Tricia made tofu pie, Fran prepared bread pudding cake and I cooked goulash. After a few hours of sleeping we flown to Buffalo with Maria and Marko in the morning, and jumped into the huge street cruiser we were given, a Mercury Grand Marquis. Despite the low mpg we had a fun time with the car, and as Marko put it, "the big car, big excuse".
Naturally, our furst way lead to Niagara, the third biggest waterfall in the world (by volumen). The Niagara river flows from lake Erie to lake Ontario, and on the way, it drops almost 60 m from one granite plateau to the other. As there is limestone in between, the waterfall keeps moving, and most recently it took the famous horseshoe form (on the Canadian side). There is a smaller, but still amazing fall on the American side, where you can already get impressed by the immense power of the water. We took the Maid of the mist tour first, the boatride to the feet of the falls, where you get wet even under your raincoat. It was "so amazing" to step right next to the wind and rain of the fall, and to soak our stuff. I went even further and joined the Cave of wind tour, where you can stand almost under the Bride's veil fall, in storm-like conditions. Niagara is best seen from the Canadian side, so we just took the bridge (and a hundred more pictures). The horseshoe is always covered by the mist, but at least it generates beautiful rainbows all the time. We spent a short while in the Niagara casino (one of the huge buildings that distroys the view from the US side) until they turned on the colorful lighting on the falls.
We took off from Niagara to find some accommodation, heading towards the "Cat's miaow Motel" first in Missassouga. Where the GPS signed it, we only found an industrial park, so ended up in a classic Motel6. (As we got to know, the Cat's Miaow is really just for cats.) After a nice Canadian pencake and maple breakfast the "gang" drove to Toronto, the biggest city of Canada. We spread up to discover most of the city; I began with the world's second tallest building, the 553m CN tower that gave an amazing overview over the city and the lake Ontario. Later, I walked around the entire downtown from the yacht-harbor to the university district. We meet again for a good soushi dinner, took some wine in chinatown, and passed out in our hostel.
The next day we had to brake up, while I continued my roadtrip to the North-East, the Estonians travelled back to Baltimore, to continue their itenirary. Fun time for all!

2008. szeptember 25., csütörtök

Idézet // Quote for the week

“Ahol a kincsed, ott a szíved is.”
/Mt 6,21/
*************

"In the Sky there is heaven, and on Earth there is Guilin."
/Chinese saying/

2008. szeptember 22., hétfő

Csúcspont // Peak

Péntek reggel Chinatown busszal mentünk Tiannal New Yorkba a MICCAI konferenciára. Bár a rendes konferenciára nem küldtünk be dolgozatot, a Peter által szervezett szombati workshopon volt egy előadásunk (Tian tartotta), illetve pénteken a Medtronic által szervezett felhasználói megbeszélésen voltunk. (Ezekről részletesebben írok a SurgRob-ban.) A helyszín a a város szívében levő NYU egyetem volt, aminek modern hallgatói épülete a Washington térre néz , és a 14. emeletről ragyogó kilátás nyílik a városra. Napközben benn ültünk az egyetemen, este meg igyekeztem a munkámmal foglalkozni, így négy nap alatt egészen pontosan nulla perc jutott turistáskodásra.

A konferencia hagyományos része szombat este kezdődött állófogadással, és összesen több mint ezer résztvevő volt. Az előadások csak kisebb részben voltak a robotika területéről, inkább az orvosi képfeldolgozás és modellezés volt a meghatározó. Ettől függetlenül néhány kifejezetten izgalmas posztert is találtam, és a kiállításon személyesen sikerült beszélnem sok 3D elektromágneses és optikai műtét navigácós rendszer forgalmazójával, ami még jól jöhet az otthoni kutatásokhoz. A közelgő ICRA konferencia és Magyar OTKA pályázat határidejei miatt hétfő este visszabuszoztam Baltimore-ba, és a hét hátralevő felében nem sok mindent csináltam , csak a mnunkámra fókuszáltam napi 12-16 órában. Végül hétfő éjjel, az utolsó pillanatban mindent sikerült beküldeni.

Közben megérkezett a hurrikánszezon. Persze nem nálunk, hanem messze délen, de naponta hallani a hírekben, hogy melyik újabb trópusi vihar okozott hatalmas pusztítást. A legnagyobb károkat Ike okozta, fél Dél-Texas-t elárasztva vízzel.

(Más dolog. Még múlt nyáron állított össze Ernő bácsi egy kis írást a családnevünk történetéről. Érdeklődők itt elolvashatják.)

***************

We left with Tian early morning on Saturday to take the bus to New York. Before the official beginning of MICCAI, a full day of Medtronic meeting and a CIS software workshop was for us, where we had a paper with Tian (he gave the presentation). MICCAI was big this year (over 1000 participants), due to the convenient location. Half of our lab was there, though we stayed at different places. The welcome reception was on the top floor of the Center for University Life building of NYU, looking down on the Washington square and the Empire state building in the background. (I write more about the conference on SurgRob.) I was so busy with the conference and the other works that I did absolutely no touristic stuff during the four days. Only went out to eat once with the guys to East Village.

Back to Baltimore, I was continuing to wark 12-14 hours a day to finish the paper for ICRA on time and also a Hungarian OTKA grant. Eventually I submitted everything a bit before the deadline, and now waiting impatiently for the results.

Another issue: my great-uncle put together a short analysis on the usage of the name Haidegger and its variations. If you are interested, you can read it in English or German.

2008. szeptember 16., kedd

Idézet // Quote for the week

„Amit nem értesz, nem is a tied.”
/ Goethe/
**************
"Believe nothing, no matter where you read it, or who said it, no matter if I have said it, unless it agrees with your own reason and your own common sense."
/ Buddha/

2008. szeptember 11., csütörtök

Még több Baltimore // More of Baltimore

Tricia a hétvégét kaliforniai barátaival töltötte, akik egy rögbi meccs kapcsán látogatták meg, így volt időm bőven dolgozni, míg ők leautóztak West Virginiába a meccs kedvéért. Döbbenetes, hogy az egyetemi sportesemény kapcsán is gond nélkül dugig megtöltenek egy 60.000-es stadiont.
Lukács Peti szombat éjjel 1 körül érkezett meg, és még ekkor bementünk a laborba, ahol mindent körbemutogattam. A késői fekvés ellenére másnap teljes városnézős napot tartottunk. Kölcsönkaptuk Tricia biciklijét, így keréken derítettük fel Baltimore szebb részeit. Végre sikerült feljutni a Vermont dombon 1829 óta álló Washington emlékmű tetejére. A 60 méter magas torony a legelső emlékmű, amit az első USA elnök emlékére állítottak, és az adományok mellett külön erre a célra indított lottó bevételeiből állták az építési költségeket. Néhány évtizeddel ezelőttig ez volt a legmagasabb épület a városban, tetejéről teljes 360 fokos panoráma nyílk még ma is. Benéztünk a Hopkinshoz tartozó Peabody intézetbe, az ország legnevesebb zenetanodájába.
Végigbicikliztünk az Inner harboron, ahol hatalmas volt a hétvégi forgatag majd a Visionary Museum of Art felé vettük az irányt. Annak ellenére, hogy modern művészeti múzeum, nagyon élveztem a kiállításaikat. A nagyobbik épületben a világ különböző vallásait művészet útján bemutató tárlatok voltak. Legjobban Fred Kahler elképesztően aprólékos tus rajzai tetszettek. Külön említést érdemel a múzeum shop, ami már már egy kínai zsibvásárra emlékeztet, annyi különféle dolgot lehet kapni benne. A kisebbik épület volt az igazán izgalmas, tucatnyi mozgó mechanikus fajátékot állítottak ki, amelyek egészen mulatságos és kreatív jeleneteket produkáltak.
Délután visszamentem dolgozni, Péter meg maradt a belvárosban, és ezalatt sajnos ellopták mellőle a biciklimet. Este igazi marylandi élményben volt részünk: Tricia barátaival együtt elmentünk egy tengeri étterembe, ahol a helyi, frissen főzött rákokat ettük. Nem egyszerű feladat: kis kalapáccsal kell feltörni a páncélját, aztán letépkedni a lábait, és azokat is felbontani, de a sok (és rendkívül maszatos) munka gyümölcse a nagyon finom rákhús.
Hétfő szünnap volt, a munka ünnepe, amit méltóképp ünnepeltem munkával a laborban. Ez az ünnep is praktikusan mindig szeptember első hétfője, és egyben a nyár végét is jelenti. A héten újra megtelt élettel a kampusz. Sokszáz elsőéves hallgató költözött be, és egész héten fejtágítók, bemutatók voltak nekik. Megkezdődtek az órák a grad student-eknek is, ami egyben azt is jelenti, hogy újra vannak szemináriumok és ingyen étkezések.

**************
While Tricia spent quality time with her college friends, I kept working, and Saturday evening Lukacs Peti visited me from New York. I gave him the latest ever lab tour (around 3 am), and discovered the city on Sunday together on bikes. We were lucky enough to get to the top of the Washington Monument and see the city around from 60m high. The Inner Harbor looked awesome in the summer sunshine, and was really packed in fact. We visited the Visionary Museum of Art that had an extremely thought provoking postcard exhibit on religions. The museum shop is more like a Chinese store with all the crazy things in it. The wooden toys in the other building gave us a good time, along with the crazy gigantic statues. In the evening, we had a true Maryland experience: crab eating with Tricia's friends. We had to use the hammers and crunchers and made a huge mess to get to the very tasty crab meet.
The week began with a days off: Labod Day that I celebrated with working in the lab all day. The Campus got swarmed with freashmen students, and classes, seminars and freefood occasions also returned.

2008. szeptember 9., kedd

Idézet // Quote for the week

Szeretet nélkül a kötelesség elkedvetlenít,
Szeretet nélkül a felelősség kíméletlenné tesz,
Szeretet nélkül az igazságosság keménnyé tesz,
Szeretet nélkül a kedvesség képmutatóvá tesz,
Szeretet nélkül az okosság kegyetlenné tesz,
Szeretet nélkül a rend kicsinyessé tesz,
Szeretet nélkül a becsületesség kevéllyé tesz,
Szeretet nélkül a tulajdon kapzsivá tesz,
Szeretet nélkül a hit fanatikussá tesz,
Szeretet nélkül az élet értelmetlen,
Ám szeretetben élni: boldogság és öröm!

**************

Start the Day with Love;
Spend the Day with Love;
Fill the Day with Love;
End the Day with Love;
This is the way to God.
/ Bhagawan Baba/

2008. szeptember 4., csütörtök

Még több munka // More work


Nem változott sokat a felállás, múlt héten is csak dolgoztam. Kezdenek szorítani a határidők, és még egy magyar pályázat is becsúszott. Tricia már a kísérleteket csinálja az installációján: mozgó szíven végzendő sebészeti beavatkozást szimulál... Közben váratlanul kedves észt barátom, Maria bejelentkezett, hogy meglátogatna egyk barátjával szeptember végén. Nagyon megörültem, mert így rögtön lett társaságom a szeptemberi kanadai utamra. Hihetetlen akció keretében 60.000 Ft-ért kínált az egyik észt utazási iroda szabadon választható amerikai körutazásos repülőjegyeket. Megragadva az alkalmat én is vettem egyet januárra: Stockholm- London- Raleigh Durham- Baltimore- Miami- San Juan- New York- London- Stockholm. (Nem volt egyszerű, órákon keresztül hívtam őket éjjel-nappal, és végül az utolsó utáni pillanatban sikerült mindent elrendeznem.) Az apropót a Hopkinson msot meghírdetett januári téli iskola adja. Szombat éjjel megérkezett Lukács Peti New Yorkból látogatóba, de erről majd a következő post-ban mesélek.
Időközben kisebb LEGO hadseregem gyűlt össze eBayről, így csináltam róluk egy portrésorozatot. (Most találtam meg három videót, amit még Chicago-ban készítettem, és most feltettem őket ide: video1, video2, video3.)
************
Tricia and I have both worked very hard last week. At least she made a good progress, having her setup running to test different virtual fixtures for a simulated beating heart surgery. I still need to catch up, and now a Hungarian grant is also due soon.
I got a cool tip that an Estonian travel agency is offering a great deal for overseas tickets (that’s how my Estonian friends will visit me in September). After calling them for many hours and writing tons of emails, a few minutes after the deadline I managed to get in touch with them and cried out to let me book my flight for January to come back for the winter school on CIS for a mere 400 USD. I have received an entire army of LEGO minifigs from eBay, so I made a portrait shooting with them.
Peter visited me for a day from New York, I will talk about that in the next post. (Recently, I found a few more videos from my Chicago trip, now they are available here: video1, video2, video3).

2008. szeptember 3., szerda

Idézet // Quote for the week

„Képzeld el, amit kívánsz, kívánd, amit elképzelsz; teremtsd meg, amit kívánsz!”
/B. Shaw/
***************

“Life is short,
The art long,
The occasion instant,
The experiment perilous and
The decision difficult.”
/Hippocrates/

2008. szeptember 2., kedd

Recept extra

Bár túl sok újítást nem vezettem be ennél a receptnél, de az eredmény elég jól sikerült ahhoz, hogy közzétegyem.

Rízsfelfújt

Hozzávalók 4 személyre:
2 marék rizs
3/4 l tej

6 tojás

20 dkg trópusi vegyes gyümölcs (konzerv)
20 dkg friss gyülölcs (pl. eper)

mazsola

kis vaj

kis zsemlemorzsa
fahéj, cukor, vaníláscukor

Elkészítés: A rízst a tejben puhára főzzük a vaníliáscukorral (esetleg lehet még hozzáadni több vanílát is). A kész tejberízshez hozzáadjuk az összevágott gyümölcsöket, a mazsolát és fahéjat. A tojásfehérjéket keményre verjük, majd fokozatosan hozzáadunk 3 sárgáját és cukrot. Egy közepes tepsit vagy jénait kikenünk vajjal, majd megszórjuk zsemlemorzsával. A hozzávalókat mind óvatosan összekeverjük és a tepsibe öntjük, majd a tetjét finom zsemlemorzsával megszórjuk. Előmelegített sütőben, kis lángon kb. fél órát sütjük, amíg aranybarna nem lesz.

Jó étvágyat!