2009. október 3., szombat

Lezárás // The End

Itt a vége. Majd két évvel ezelőtt azért kezdtem el írni ezt a blogot, hogy megosszam az otthoniakkal mi minden történik velem a világot járva. Két év alatt hallatlan sok mindent átéltem, tanultam, tapasztaltam. Itt az ideje, hogy ezt a szakaszt lezárjam, és kicsit visszafogottabb, munkásabb életet kezdjek. Nagy kiugrás volt, a szó minden értelmében, fantasztikusan jól éreztem magam. Azok a barátságok, munkakapcsolatok amiket az elmúlt időszakban szereztem, egy életen át elkísérnek majd reményeim szerint. Talán egy nap majd újra nagy utazásra adom a fejem, és akkor újra lesz miről blogot írni, de addig inkább csak a Surgrob-ot fogom vezetni a szakmai eseményekről.
Köszönöm mindenkinek, aki figyelemmel kísérte ezt az oldalt, különösen azoknak, akik kritikájukkal, véleményükkel segítették épülését. Akinek van kedve, elnosztalgiázhat a fényképeken, van belőlük rengeteg (album 1, album 2, album 3, album 4).
Stílusosan egy idézettel búcsúzom:
„Hiszek benne, hogy minden okkal történik. Az emberek megváltoznak, hogy megtanulj elengedni, a dolgok rosszra fordulnak, hogy megtanuld értékelni a jót. Hiszel a hazugságoknak, hogy végül megtanulj csak magadban bízni... és néha a dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok állhassanak össze.”
/Marilyn Monroe/
**********

Everything has an end. Even this blog. I started it almost exactly two years ago to report on my trip to the US. It evolved into more, while I was living an amazing life. It was truly a Big Leap; I learnt, experienced and lived so many new and great things. It's time to settle down a little, focus on work and build a future. I do hope the friendships, relations and people who made all this so happy will stay close to me in the future and we will not loose each other. Maybe one day I'll restart blogging, if I travel around the globe yet again, until that point, I will only work on SurgRob, to update it with news about robots and CIS.
I'm grateful to all the people who read my blog, especially to those who helped improving it by their comments and criticism. Feel free to click through my numerous photo albums for nostalgia. There are plenty of smiles, fun and beauties recorded: (album 1, album 2, album 3, album 4).
It's time to say good bye with a quote:
„I believe that everything happens for a reason. People change so that you can learn to let go, things go wrong so that you learn to appreciate them when they're right. You believe lies so you eventually learn to trust no one but yourself... and sometimes good things fall apart so better things can fall together."
/Marilyn Monroe/

2009. szeptember 29., kedd

Idézet a végére // Quote for the last week

”Légy tudatában annak, amit éppen mondasz,
légy tudatában annak, amit éppen teszel,
légy tudatában annak, amit éppen gondolsz,
légy tudatában annak, ahogyan cselekszel.
Légy tudatában annak, honnan jössz, melyek a mozgató erőid.
Csak tudatára ébredten érdemes élni.”
/Anthony de Mello/
************

”If you enjoy your job, you will never have to work for your entire life.”
/Teik Seng Tan/

2009. szeptember 28., hétfő

Londoni megálló // London stopover

Három rövid, de tartalmas napot töltöttem Londonban hazaúton, amely során alapvetően az éves MICCAI konferencián vettem részt. A szervező idén az Imperial College volt, és remek munkát végeztek. Legalább 1200 ember jött el, mivel London hasonlóan jól megközelíthető, mint New York volt tavaly. Első nap workshopok voltak, ahol néhány nagy névvel sikerült kapcsolatba lépnem, aztán következett a rendes konferencia single-track (nem párhuzamos) pódium előadásokkal és rengeteg poszterrel. Annyi ismerőssel találkoztam, hogy egészen otthon éreztem magam. Időm nagy részét a kiállításon töltöttem, ahol a Hopkins-nak közös helye volt az Intuitive Surgical-lel, akik hoztak egy da Vinic S robotot kipróbálásra. Elég sokat foglalkoztam én is a demóval, sok embernek megmutattam a robotot, de persze játszani is jutott időm; origamiztam a robottal, és lesz egy vicces videó is.
Kedd délután meglógtam a szakmai programról, és átsétáltam keresztbe a belvároson, hogy kicsit többet lássak Londonból. Igazság szerint elég nagy csalódás volt. Azon túl, hogy a tömeg és a forgalomkorlátozások ellenére állandósult dugók elég kellemetlenné tették a séta nagy részét, sokkolóan hatott rám, hogy mindenhol új épületek állnak, nem lehet olyan képet csinálni, ahol az ódon hangulatú házak összhatását ne rondítaná el egy-egy üveg-acél torony. Különösen harsányan kiütközött ez a Temze déli partján, ahol pl. a Tower Bridge közvetlen szomszédságában emeltek egy komplett modern városrészt.Ezen felül számos új robotrendszert mutattak be, és izgalmas 3D kijelzők és virtuális valóság orvosi oktató szimulátorok is voltak. A legjobb a szemmozgást követő rendszer volt, amely milliméter pontosan meg tudta határozni, hova nézünk a kijelzőn, és oda mozgatta az egeret.
Este a természettudományi múzeumban volt a konferencia bankett, ami nagyon élvezetes volt, azt leszámítva, hogy sajnos a kiállítás nagyobb részét nem nyitották meg nekünk, és az ételekből alig jutott az embereknek. Kedd éjjel kibuszoztam a Luton reptérre, majd egy gyors szemhunyást követően a reggeli első géppel utaztam haza, hogy kis időre megpihenjek, és a munkámmal foglalkozzam.

**********

I only scheduled three days for London, as I had already travelled quite a bit. The major reason of my stopover was the annual MICCAI conference held at Imperial College, a global leader in technology and science.The first day's workshops were interesting, you can read more about it at SurgRob. I really enjoyed to meet with at least 30 friends and people I knew from all around the world; starting to feel to be part of a community. Beyond the single track oral presentations (featuring Dan and Marcin) there were hundreds of posters in a spacious tent. The exhibition was superior this year. It was the first time they had the hardware of the RoboCast project (a PathFinder and a Mazor SpineAssist) on display, the new ablation robot of Hansen Medical many many cool virtual reality and haptic training setups, eye gaze tracking, 3D displays and so on. Best was the da Vinci S brought by Intuitive UK. The booth was together with Hopkins', as they presented their SAW architecture and video extension to the the robot. Also had a mock robotic setup made of Omnis. They trusted me to run the da Vinci and showed it to many people. Also had some fun with the robot, folding a paper hat and so. Social activities included a nice dinner at a Thai place, and the official banquett held at the Museum of Natural History. It was quite a show except for the tapas-like food served in very small quantities.
On the last afternoon I sneeked out for some sightseeing. Took the tube to the Tower and walked back all the way. It was quite disappoing to see all around the city how ugly modern glass and steel buildings had distroyed the historical views. It is impossible to take a wide shot without having them on your capture. Late night I took the shuttle to the northern Luton airport, slept 2.5 hours on some chairs and flew home eventually.

2009. szeptember 24., csütörtök

Idézet // Quote for the week

"Életszabály:
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd, s mindig úgy tégy -
ha veszteség ér -,
mintha újjászülten élnél!
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni!
Főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd a Jóistenre!"
/Goethe/
***********

"Most often those who win are those who believed they could."

2009. szeptember 20., vasárnap

Baltimore-i napok // Baltiomore days

A hét első felében visszatért a nyár, aztán megint hideg lett és esős, majd újra ragyogó napsütés. Londonra készülve inkább beruháztam egy átmeneti kabátra, hogy legyen valami hosszúujjúm. A robotrendszer lassan összeállt, Peter nélkül tuti nem ment volna. Kölcsönvettük egy másik projektből a kamerát, mert amit küldtek pótalkatrészt, csak szerdára érkezett meg, és ráadásul nem is a mi rendszerünkhöz való volt. Kedden volt az Eisenhower szeminárium-sorozat évadnyitó előadása, amit Ben Carson, a Hopkins kórház gyerek-idegsebészetének vezetője, az USA egyik leghíresebb orvosa tartott. A héten is sokat másztam, bár a kitűzött falat (5.12 a/b) végül sem sikerült tisztán kimásznom. Pénteken volt az éves nagy ME (mechanical engineer) party Toméknál. (Ezen már tavaly is voltam.) Mindenkinek valami fényeset kellett magára vennie, ennek megfelelően elég vicces jelmezek voltak. (Sütöttem egy jó adag pogácsát.) Utolsó délelőtt a csajokkal elmentünk egy kellemes brunch helyre, aztán irány a reptér, 4 óra várakozás Detroitban, majd landolás Londonban. A MICCAI konferenciáról a következő postban mesélek majd.
**********
Work went pretty slow. We borrowed another Polaris from Yoshi’s project, and Peter fixed the new code. Later a whole camera holder arm came in from Medtronic as a replacement, too bad, it’s not compatible with our system. As the first lecture of the Eisenhower seminar series, Ben Carson, the head of the dept. of pediatric neurosurgery gave a mind-blowing presentation in Shriver Hall on Tuesday. I climbed like three times this week, though failed to cleanly ascend the 5.12a/b that I set as a target last week. Sarah, Tom and Tomo hosted the annual ME/LCSR party with the theme „shiny”, so people dressed up really cool. Saturday morning we went to Shirley’s with the girls to have a good bye brunch, then headed out to the airport, and after a 4 hours of layover in Detroit I arrived safe to London to show up at MICCAI.

2009. szeptember 14., hétfő

Idézet // Quote for the week

Légy tudatában annak, amít éppen mondasz,
légy tudatában annak, amít éppen teszel,
légy tudatában annak, amít éppen gondolsz,
légy tudatában annak, ahogyan cselekszel.
Légy tudatában annak, honnan jössz, melyek a mozgató erőid.
Csak tudatára ébredten érdemes élni.
/Anthony de Mello/
********
Watch your thoughts; they become words.
Watch your words; they become actions.
Watch your actions; they become habits.
Watch your habits; they become character.
Watch your character; it becomes your destiny.
/Frank Outlaw/

2009. szeptember 13., vasárnap

Új gépem // My new camera

Da Vinci szomszédságában // Next to Mr. da Vinci

A munkás napjaim Baltimore-ban nem egészen úgy kezdődtek, ahogy elterveztem, ugyanis kiderült, hogy a kamera meghibásodott, és a robotnál is igen sokat kell Peternek dolgoznia, hogy az új CISST környezetben működjön. Péntekre sikerült kölcsönbe szerezni egy másik kamerát, de a robotnál marad az, hogy vissza kell állni a régi kódra, és emiatt még mindig nem kezdhettem meg az adatgyűjtést, amiért egyáltalán jöttem. Időközben a MockOR is megtelt robotokkal, közvetlen a helyem mellett egy da Vinci S pihen, amely mellett az én NeuroMate robotom egészen eltörpül.
Az első héten vasárnapig kellemetlen hűvös, esős idő volt, aztán szerencsére jobbra fordult. Minden esetre így jutott időm mászni, főzni, szocializálódni, gulyás partit adni, de nagyon remélem, hamarosan a munkával is előbbre tudok lépni. Megszereztem az új fényképezőmet, ami fantasztikus képességekkel bír, és el is kezdtem kísérletezni vele.
Hétvégén került sor a Hopkins új, 14. rektorának beiktatására, emiatt folyamatosan puccos rendezvények voltak a kampuszon.
********
Back to JHU. Good. StealthStation is broken. Bad. Seeing all the friends. Good. Robot does not work. Bad. Climbing a lot. Good. It rains. Bad. Got a new camera. Good. Life is good.

2009. szeptember 9., szerda

Recept extra // Recipe extra

A vasárnapi parti brokkoli maradékaira építve egész kellemes ételt sikerült alkotni.

Csőbensült brokkoli
(6 személyre)
1kg krumpli
3/4 kg brokkoli
1/2 kg gomba
1 kg darálthús
2 nagy hagyma
3 gerezd fokhagyma
2 nagy doboz tejföl
20 dkg sajt
szerecsendió
só, bors

Elkészítés: A krumplit héjában megfőzzük, megpucoljuk, karikákra vágva a serpenyő alján egyenletesen szétterítjük. A darálthúst az apróra vágott hagymával és fokhagymával kis olajon serpenyőben megpirítjuk, borssal, sóval ízesítjük. A brokkolit fedél alatt kis vízzel és szerecsendióval megpároljuk. A húst egyenletesen szétterítjük a krumplin, rá a laposra vágott brokkolit. Ízlés szerint még fűszerezzük. A tejfölt egyenletesen elkenjük a tetején (kis vízzel érdemes kikeverni), a megmosott gombát szeletekre vágva elrendezzük a tetején, és megszórjuk reszelt sajttal. Fedél alatt 25 percet sütjük, majd nélküle, amíg aranybarna nem lesz. Tejföllel, sajttal, savanyúsággal tálaljuk! Jó étvágyat!
********
There was a lot of broccoli leftovers after the weekend party, so I came up with some food:

Layered broccoli
(serving app. 6)

2 pounds potato
1.5 pounds broccoli
1 pound mushroom
2 pounds ground beef
2 big onions
3 pieces of garlic
2 big sour creams
1/2 pound cheese
nutmeg
salt, pepper

Preparation: Boil the potato, peel, slice and layer in a baking plate. Steam the broccoli with some salt and nutmeg under a cover. Fry the meat with the cut onion and garlic in a pen on a bit of oil. Add salt and pepper! Spread the meat over the potato, then cover it with the sliced broccoli. (add more nutmeg and other spices if you wish). But sour cream on the top (add a little water to make it fluid enough), then the sliced mushroom. Top it with cheese. Bake it in the oven for about 25 min covered, then remove the cover and continue until it gets brown on the top. Serve with sour cream and cheese. Jó étvágyat!

2009. szeptember 8., kedd

Minneapolis // The Twin cities

Minneapolis egész kellemes hely, bár a helyiek szerint különösen szerencsések voltunk a remek idő miatt. Télen nem ritkán -20 fokig süllyed a hőmérséklet, emiatt az egész városban összefüggő zárt folyosórendszert alakítottak ki. A helyiek különösen büszkék arra, hogy milyen sportosak (tényleg sok a biciklis), és a város határában lévő tavak körüli futópályákon előbb takarítják el a havat, mint az utakon. A Mississippi folyó partján egy kellemes történelmi sétautat (Heritage trail) alakítottak ki, amelynek része a folyón kanyarban átívelő vasút híd. Elég mókás, hogy a múlt században itt állt malmok romjai körül emlékparkot alakítottak ki, mintha valami ókori lelet lenne. A város első számú látnivalója ettől függetlenül a Walker múzeumhoz tartozó szoborpark, a 300 kilós cseresznyével. (Pedig a szomszédos St. Mary templom sokkal szebb.)
Második este a laptopom borított ki, mivel nem volt hajlandó bekapcsolni. Aztán kinyomoztam, hogy típushiba, és némi hajszárítózással meg lehet szerelni, csak kellenek hozzá eszközök. Majd talán otthon. Utolsó két napra Peter is megérkezett, legalább már hallotta az előadásomat, amiről legutóbb lemaradt. Utolsó este együtt elmentünk egy kellemes görög étterembe a híres "eat street"-en. Vasárnap, az előadások után beültünk egy kávézóba dolgozni, kicsit haladtak előre a téziseim. Vasárnap este együtt repültünk Baltimore-ba, pont időben érkeztünk Tianék házibulijába. Az első három kérdés, amit kaptam (amellett persze, hogy mit keresek itt): mikor főzök? mikor sütök pogácsát? hoztam-e pálinkát? Igen, igen, igen...
********
Minneapolis made a very good impression on us. Especially with the fine weather, that was exceptional according to locals. The entire downtown is interconnected with an elevated skywalk system, to facilitate locomotion in -20 degrees. Once Peter arrived we could work a little and also visited a very nice Greek restaurant. Three of us took the same flight back to Baltimore, and were right on time to catch the end of Tian's party.

2009. szeptember 7., hétfő

Idézet // Quote for the week

"Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést."
/Einstein/
********
"History doesn't repeat itself, but it does rhyme."
/Mark Twain/

2009. szeptember 4., péntek

Transatlanti járat // Translatlantic flight

Az utazási dömping még mindig nem ért véget számomra, ezúttal Minneapolis felé vettem az irányt, ahol az IEEE (a legnagyobb mérnöki szakmai szervezet) orvostechnikai szakosztályának éves kongresszusa került megrendezésre. A londoni átszállással nem is volt semmi probléma, bár rám nem jellemző módon elhagytam a kardigánomat. Amióta Heathrow-n megépítették az 5-ös terminált, a transzfer szerviz nem éppen egyszerű: busszal jöttem át a Gatwick reptérről, és azt javasolták, szálljak le az 5-ös terminálnál. Innen a szuper expresszel mindössze 35 perc volt átjutni a 4-esre, ahonnan a másik gépem indult.
Minneapolis egy kellemes, nyugodt hely, a Mississippi két partján terül el. Twin city-nek (ikervárosnak) becézik a szomszédos St. Paul-lal együtt (amely Minnesota fővárosa), bár praktikusan nincs igazán élő kapcsolat a két város között (a helyiek annyira nem bírják egymást). A felhőkarcolós belváros relatív kicsi, az utcák tágasak, a külváros rendezett, az egész tiszta és takaros. Minneapolis ad otthont az USA legnagyobb orvostechnikai cége közül a Medtronicnak, a Boston Scientific-nek és több kisebbnek. Az első este találkoztam két barátommal a Hopkinsról, és elmentünk mexikóit vacsorázni, meg kipróbálni pár helyi sört. Szállásom egy nagyon hangulatos viktoriánus házban lévő hostel nem messze a belvárostól. Az IEEE EMB éves kongresszusa a Hilton szállóban került megrendezésre. Első nap befizettem magam egy egész napos workshopra üzletfejlesztés és kommercializáció témában. Remélem, egyszer még hasznomra lesz az itt szerzett tudás. Este felkerestem a város első számú látnivalóját, a Walker múzeumhoz tartozó szoborparkot. A leghíresebb alkotás a hatalmas kanál a 300 kilós cseresznyével egy kis tó közepén, de sok más hasonló meghökkentő szobor van még. A konferencia többi napja színvonalas szakmai programot hozott, találkoztam egy csomó csomó ismerőssel, előadtam két posztert, részt vettem a szociális eseményeken. Hátra van még a saját kutatásom prezentálása és egy látogatás a Medtronic laborjában. Ezekről részletesebben a Surgrob-on írok majd.
*********
I feel so emotional every time landing in the US. This time a came to discover the very middle, Minneapolis. Things to do/see in the Twin city:
- attend the EMBC'09 (5) - won't happen again for a shile
- Walker museum sculpture garden (4.5)
- Eat street (4)
- Heritage trail along the Mississippi (4)
- Nicollet mall in downtown (3.5)
- Basilica of Saint Mary (4)
- Medtronic HQ (3.5)

2009. szeptember 1., kedd

Idézet // Quote for the week

„Jó dolog fontosnak lenni, de még fontosabb jónak lenni.”
/John Cassis/
**********
"I like to be on the edge of the possible"
/Jorn Utzon/


2009. augusztus 28., péntek

Még északabbra // Further to the North

Az első dolog, amit megtapasztaltam, hogy Aalborg nagyon északon van, így még nyáron is dermesztő szél fúj, hosszúak a nappalok, és mindig gyönyörű sárgás fények vannak. A hostelem kinn volt a város szélén is túl (még a kurtafarkú malacon is túl), több kis takaros faházból állt a hostel. A többiek a laborból a belvárosban szálltak meg, közelebb az MCBMS konferenciának helyet adó Hvide Hus hotelhez. Összesen hatan vonultunk ki a laborunkból, és jött velünk 5 feleség, valamint másfél gyerek is. Meg is lett az eredménye, az első napi bizottsági ülésen egyhangúan nekünk szavazták a következő konferencia (2012) rendezési jogát. A szimpózium nagy része élettani rendszerek szabályozásával és modellezésével foglalkozott, így nem sok embert érdekeltek a robotjaim. Este a sydnei operaház tervezője (John Utzon) által megálmodott közösségi házban volt állófogadás, borozgatás, majd egy sörözőben folytattuk a szocalizálódást. A jól végzett munka örömére másnap kocsit béreltünk, és heten vágtunk neki egy déli túrának, amely során leautóztunk Aarhus-ba, Dánia 2. legnagyobb városába. Fő nevezetessége (a sétálóutcán és a Århus Domkirke katedrálison túl) a majd száz éves, 75 házat tartalmazó skanzen, amelybe összeszedtek mindenféle tájházat és ódon épületet az egész régióból. Jópofa volt, hogy mindegyiket igényesen berendezték egy adott mesterségnek megfelelően. Délután még átnéztünk a skandenborgi tóvidékre, itt található a környék legmagasabb pontja (173 m), ahonnan remek kilátás nyílik a tájra. Sietnünk kellett vissza, hogy elérjük még a gála vacsorát, ami Aalborg főterén volt a Søgaards Bryghus étteremben, amelynek különlegessége, hogy maguk főzik sörüket (7 félét).
Az utolsó nap a konferencia már érdekesebb volt nekem is, de sajnos a poszter szekcióm végén el kellett rohannom, hogy elérjem a gépemet. Aalborg – Koppenhága – München – Budapest. Szinte közvetlen járat! Most láttam először, hogy a fedélzeten végig mutatták (leszálláskor is) az orr alá helyezett kamera képét, így lehetett látni, mennyire ügyes a pilóta. Az este kivételesen tiszta volt Budapest fölött, a város úgy ragyogott, mint egy kis ékszerdoboz. Ilyen helyre mindig jó érzés hazatérni!
*********
Things to see in Aalborg:
- Utzon center (3)
- Old town (5)
- Søgaards Bryghus with nice beer (4)
- Møllepark (3)
And in Aarhus:
- Århus Domkirke (4)
- Skanzen (Old town center) (5)
- Townhall (3)
- Skandenborg lakes (4)

2009. augusztus 25., kedd

Idézet // Quote for the week

„Soha nem szabad felemelni a hangod, ha igazad van.”
/kínai közmondás/
*********
"I learnt that courage is not the absence of fear, but the triumph over it. The brave man is not who does not feel afraid, but he who conquers that fear."
/Nelson Mandela/

2009. augusztus 18., kedd

Északi tájakon // Up to the North

Ilyen se volt még velem, hogy három napon belül másodszor ugyanazon a reptéren vagyok (Frankfurt), ráadásul a szomszédos kapuról indul a gépem, csak épp nem hazafelé, hanem Koppenhágába.
Aludnom nem nagyon sikerült az otthon töltött másfél nap alatt, de igyekeztem a maximumot kihozni a szűkre szabott időmből.
A koppenhágai repülőtér már nem tett rám nagy benyomást, az egész egy hosszú cső, és ráadásul át kellett sétálnom oda és visszafelé is egyik végéből a másikba (kb 1.5 km).
Dánia úgy tartja magáról, hogy ők a legősibb királyság, hiszen a VIII. század eleje óta fennállnak. A XV. századtól főváros Koppenhágát 1167-ben alapította Absalon érsek halászati és közlekedési csomópontnak. A város virágzó központ lett, és Dánia évszázadokon keresztül meghatározó hatalma volt a régiónak. 1380–tól egészen 1814-ig a Norvégokkal voltak különböző felállású unióban, de közben a dominanciájukat a svédekkel való állandó háborúzás törte meg. A XV-XVII. században gyakorlatilag folyamatosan csatároztak váltakozó sikerrel, földön és vízen. Az elmúlt 300 évben viszont szerencsére béke van, de az akkori állapotok révén került Koppenhága az ország szélére, csak egy szűk öböl választja el a svéd Malmö-től, és 2000 óta rendes híd könnyíti meg a közlekedést a két város között.
Első nap besétáltam az óváros nagy részét, amelyet megkíméltek a világháborúk, és hangulatos utcái a középkori állapotokat idézik. Megnéztem a Christiansborg palotát, amely már a 6. palota azon a helyen, ahol Absalon kastélya állt eredetileg. A díszes termeket fogadásokra, diplomáciai események kapcsán használják csak, egyébként látogatható.
Átsétáltam a Christianhavn szigetre, a XVII. század végén holland-barokk stílusban épült Mi megváltónk templomhoz, amelynek különlegessége, hogy a tornyába külső csigalépcső visz fel. (Sok más spirális torony is van a városban, a kedvencem a IV. Chrtistian által építtetett egykori tőzsde teteje, amely két összefonódó sárkányt formáz.) Az Amager sziget szomszédságában található a híres-hírhedt Christiania telep. 1971-ben néhány hippi elfoglalta a lakatlan katonai laktanyákat, és kikiáltották saját, 34 hektáros országukat. Mind a mai napig nagyjából 800-an élnek a közösségben, 1989 óta törvény garantálja szuverén státuszukat. Nem fizetnek adót, igyekeznek megtermelni maguknak mindent, és az általuk készített ruhákat, ékszereket, zenei CD-ket árulják. Mégis a fő bevételi forrásuk, hogy füvet és hasist termesztenek és árulnak. Mindezt teljesen szabadon tehetik, a dánok meglehetősen toleránsak, a rendőrök soha nem zargatják őket. A csatornák mentén elsétáltam a város első számú nevezetességéhez, a Kis hableány szoborhoz, amelyet Carl Jacobsen készíttetett 1913-ban, mivel annyira tetszett neki az Andersen meséje nyomán készült színdarab.
Hazafelé még megnéztem a Gefion szökőkutat, a helyi katonai erődöt és Nyhaven-t, a város nyüzsgő, éttermekkel teli „új” kikötőjét. Szállásom az egyik legolcsóbb hostel volt, ahol egészen mókás módon egy 66 ágyas szobában aludtam. Ugyanakkor még ez is felháborítóan drága volt, ahogy minden Dániában. Ez messze a legdrágább hely, ahol valaha megfordultam, vérzett a szívem minden belépő és vásárlás után. Saját bevallásuk szerint egyedül Norvégiában kerülnek még többe a dolgok.
A program színesítése okán átvonatoztam a szomszédos Malmö-be, amely már Svédországhoz tartozik. A szintén nagy történelmi hagyományokkal rendelkező városka reneszánszát éli, sorra épülnek az új lakóparkok és üzleti központok. A belváros itt is a XVII. századot idézi hangulatos utcácskáival, ódon épületeivel. Kezdetnek megnéztem a helyi várat, ahol nagyon komoly történeti, természetrajzi, modern művészeti valamint közlekedési kiállítás van, ezen felül még egy akvárium rész és egy ideiglenes tárlat Nelson Mandeláról. Kisétáltam a város tengerpartjára, majd modernkori szimbólumához, a Turning Torso toronyházhoz. Este visszatérve Koppenhágába a helyben használható, de ingyenes biciklikölcsönző jóvoltából bekerekeztem a belvárost néhány szép éjszakai kép kedvéért.
Következő napomat a városházában kezdtem, majd felmásztam a Round Tower-be, amely érdekessége, hogy belsejében spirálisan halad felfele a folyosó (hét és fél fordulattal), amin akár még egy szekér is elférne. Tetején még ma is üzemel a város egyik legelső csillagvizsgálója. Következett a Rosenborg kastély, amely előbb állandó lakhelye volt a királyi családnak, majd később csak nyári lakként szolgált. Itt tárolták a feleslegessé vált bútorokat és egyéb dísztárgyakat, amelyek egy része 1838 óta múzeumként funkcionál. Itt őrzik a királyi ékszereket és a koronákat is. A kastély körül 1606-ban létrehozott Királypark a város legnépszerűbb zöldje, évi 2,5 millió piknikezővel. Akárcsak Amszterdamban, itt is kihagyhatatlan a sétahajókázás, amely során a hangulatos csatornákon úszva tekinthetők meg a város főbb nevezetességei. Végezetül még egy gyors látogatást tettem a Nemzeti Múzeumba, amelynek hatalmas történeti és antropológiai gyűjteménye van, majd a csomagomat begyűjtve kivonatoztam a repülőtérre. Egy röpke 45 perces út után meg is érkeztem Aalborgba, az MCBMS konferencia színhelyére.
*********
Things to do in Copenhagen (rating goes 1-5, five is a mustsee):
- Christiansborg palace (4)
- Canal cruise (4.5)
- National Museum (4)
- Rosenborg castle with the crown jewelers (4.5)
- Our Savior church with spiral tower (5)
- Freetown Christiania - hippi village (4)
- Little Mermaid statue (3)
- Kastellet fortress (3)
- Round Tower (5)
- Gefion fountain (3)
- Nyhaven - especially at night (5)

And in Malmö:
- Townhall and downtown (5)
- Malmö fortress
- Malmö museum - historical, transportation, natural sciences, modern art and special exhibit on Nelson Mandela (5)
- Malmö beach (3)
- Turning Torso (4)

2009. augusztus 17., hétfő

Idézet // Quote for the week

„A királyság ékköve az a tábornok, aki előrenyomul, anélkül, hogy dicsőségre vágyna, és visszavonul dicstelenségtől való félelem nélkül; akinek egyetlen gondolata az, hogy védelmezze a hazáját, és jól szolgálja az uralkodóját.”
/Szun Ce: A hadviselés tudománya /
********
„There are few misfortunes in the world that you cannot turn into a personal triumph if you have the iron will and the necessary skill.”
/Nelson Mandela/

2009. augusztus 15., szombat

Szingapúr, ahogy én láttam // Singapore, as I saw

Szingapúr kulturálisan, gasztronómiailag és szakmailag is nagy élmény volt. Egy tudatos, jól szervezett, ütőképes ország, amely nem történelmi hagyományai, hanem központi akarata és szorgalma révén vált meghatározóvá. A kinn töltött idő során találkoztam egy-két érdekesebb jelenséggel, ezekről írok most röviden (ömlesztve).
Három nyelvet használnak, mindenki beszél kínaiul (mandarint), már óvodás korban elkezdik oktatni az angolt, és ez az államigazgatás, ügyintézés és az üzlet nyelve is. Ugyanakkor történeti okokból a hivatalos nyelv a maláj, de a legtöbben alig-alig beszélik. A szingapúri angolban meghonosodott jó néhány helyi szleng kifejezés, ezt a nyelvet szokták singlish-nek hívni. Mi is tanultunk egy kis singlisht:
- „steady la”: cool
- „later go where makay?”: where are we going to eat?
- „what talkin’ you?”: what did you say
- „you donno me?”: can’t you understand?
- „jen tao”: handsome boy
- „thio boo”: cute girl
- „alama”: oh my God!
Közismert tény, hogy Szingapúrban tilos a rágózás (500 dollár bírság jár érte). Ennek történeti oka, hogy az állam megalakulása után az emberek hirtelen beköltöztek a városba a kunyhóikból, és gyökeresen átalakult az életük, megváltozott az életterük: nem volt könnyű megtanulniuk alkalmazkodni mindehhez. A rágózás nagyon népszerű volt, ugyanakkor mindenhova odaragasztották elhasznált rágójukat: padokra, asztalokra, oszlopokra. Ezzel még megbirkóztak volna, de amikor már a liftek nyomógombjait ragasztották be, majd a metrószerelvények ajtajainak élét, és minden megállóban a kinyíló ajtók között kifeszült a használt rágó, a kormányzat úgy döntött, betiltja. Az is igaz, hogy manapság már puhulnak e kérdésben, a külföldiektől már nem kobozzák el a rágót a határon, és orvosi célú rágót lehet is kapni.
Mivel korlátozott az ország területe, a kocsiforgalom erősen szabályozott. Azon túlmenően, hogy nagyon drága az autó és a benzin, az úthasználatért külön kell fizetni, napszaktól függő mértékben. Van olyan konstrukció, hogy olcsóbban lehet autót venni, amennyiben azt az ember csak este 8 és reggel 8 között használja, illetve hétvégén. (Ezt a helyiek vámpír autónak becézik.) Nagyon furcsa, hogy az általában szigorú biztonsági előírások mellett is a munkásokat sima platós kisteherautókon szállítják rendes szék és kapaszkodó nélkül.
A közbiztonság kiváló, civil polgárőrök figyelnek a rendre (és a szabálytalankodókra). Itt láttam először, hogy az útlevél-ellenőrzésnél a vámos letakarva a útlevélben a fényképek egyes részeit külön-külön ellenőrizte, hogy a fül, az orr, a száj stimmel-e. Bejövetelkor átvizsgálják röntgennel az utasok csomagjait, hogy nem hoznak-e be a megengedettnél több vámköteles árut. Mindezek a szabályok nagyon engedelmessé és szervezetté teszik a polgárokat.
*********
English is the working language of Singapore, everyone studies it from kindergarten. They have a couple of local phrases integrated mainly from Malaysian, that makes the term Singlish commonly used to refer this slang. We learnt a couple of expressions:
- „steady la”: cool
- „later go where makay?”: where are we going to eat?
- „what talkin’ you?”: what did you say
- „you donno me?”: can’t you understand?
- „jen tao”: handsome boy
- „thio boo”: cute girl
- „alama”: oh my God!

2009. augusztus 13., csütörtök

Szingapúr fejlődése // Development of Singapore

1819 előtt Szingapúr helyén csak egy apró maláj halászfalu volt, majd Sir Stamford Raffles a Kelet Indidai Társaság megbízásából kikötőt és kereskedelmi bázist épített. A Szuezi csatorna megnyitásával a maláj félsziget csúcsán fekvő város Ázsia egyik legforgalmasabb kikötője lett, és létszámban is szépen gyarapodott. A második világháborúban a Japánok elfoglalták, majd a kivonulásuk után a britek már nem tértek vissza, néhány éven belül önálló állam lett. Megpróbálkoztak egy államszövetséggel a Malajziával, ez azonban két év után felbomlott. Szingapúr gazdaságilag és szociálisan is nagyon rossz helyzetben volt, nem volt infrastruktúrája és képzett munkaereje. 1965-ben azonban megalapították a független Szingapúrt, amely elképesztő változásokat vitt végbe. Lee Kuan Yew miniszterelnök vezetésével egy érdekes államigazgatási struktúrát alakítottak ki: a minisztereket és a miniszterelnököt nem választják közvetlenül, csak a területi képviselőket. A szakmai tudásuk alapján legrátermettebbek kerülnek vezetői pozíciókba, olyan fizetések mellett, amely visszaszorítja a korrupciót. Kinevezett testületek irányítják a gazdaságot, ezek közül kiemelkedik az EDB, az Economic Development Board, amely a beruházások ütemét és a fejlesztések menetét határozza meg.
Olyan infrastruktúrát alkottak, amely bármilyen nyugati cég igényeinek megfelel, valamint a politikai stabilitás révén elkezdett áramlani a tőke. A kezdeti beruházásokat a britek segítették anyagilag, de a ‘70-es évektől már önálló lábon álltak, és az olcsó munkaerőt igénylő szektorról átálltak a szakképzett munkaerő biztosítására. A ’80-as években a nagy beruházásokkal járó ipari szektort vonzották, mivel azok kevésbé mobilisak. Ekkor települtek ide a gazdaság mai napig meghatározó részét jelentő gyárak, olajfinomítók. A ’90-es években technológia-intenzív befektetésekben gondolkodtak, de a kelet-ázsiai válság alaposan megtépázta az országot. Azóta átálltak a tudás-alapú társadalomra, komoly pénzt költenek innováció serkentésre és tehetséges nemzetközi munkaerő odavonzására. Olyan jól sikerült a stabil pályára állítás, hogy a mostani válság az ázsiai országok közül Szingapúrt viselte meg a legkevésbé. Jól mutatja ezt az új üzleti negyed és a Marina Bay Sand fejlesztési terve, amelynek kivitelezése a válság ellenére sem lassult le, és több tucat új felhőkarcolót fog jelenteni. Jelenleg a GDP/kapita alapján a harmadik leggazdagabb ország, és virágzó jövő előtt áll.
Ezen túlmenően tudatosan próbálják élhetővé tenni a várost. Az egyik jelszó az volt, hogy legyen szingapúr a kertek városa (“The Garden City”), és ennek megfelelően minden más városnal több zöld területet találni, még a városközpontban is. A trópusi klíma is kedvezően hat, a sugáutak mentnén dús lombú babárfák nőnek, rajtuk orchideákkal. Szigorúan meg van határozva, hogy egy új ház esetében mennyi zöld területnek kell épülnie, és például a Marina port három toronyépületét egybefüggő tetőkert köti majd össze. Amikor kifogynak a területből, új mesterséges szigeteket építenek, és arra terjeszkednek tovább. A város nagyon védett helyen fekszik, nincscsenek se tájfunok, se földrengásek, se szökőár. Persze a tengerszint komolyabb emelkedése csúnyán helybenhagyná őket.
A lakosság átnevelésére hatalmas büntetési tételeket vezettek be (szemetelés 1000 dollár, WC le nem húzása 150 dollár, gyorshajtás 5000 dollár). A helyiek viccelődnek is vele, hogy "Singapore is a fine city". Központilag megreformálták a szociális ellátórendszert, lakást biztosítottak (ezeket az HDB, a Housing Development Board finanszírozza és üzemelteti), és az üzleti befektetőknek vonzó körülményeket alakítottak ki. Igazán figyelemre méltó, hogy a városiasítás jegyében 1965-ben egyetlen év alatt 45.000 lakást húztak fel, és az állami támogatásoknak köszönhetően két évnyi átlagkereset már elég is volt a megvásárlásukhoz. A családosok és az alacsony jövedelműek ma is jelentős kedvezményeket kapnak.
Az emberek nagyon fegyelmezettek, megszokták, hogy szorosabban fogják őket. Az általános jólét miatt azonban nem panaszkodnak. Mind a mai napig érványben van a botozás és a halálbüntetés is, és mindkettőt alkalmazzák. Eddig a szerencsejátékot sem engedélyezték, most nyílhat meg az első két kaszinó egy-egy élményközpont integrált részeként, de még így is bármelyik családtagnak lehetősége van tiltólistára tenni a tékozló rokonokat.
**********
In the bref 44 year history of independent Singapore in managed to emerged from a depressed country with powerty to the world’s 3 richest (based on GDP/capita). They achieved it through rigorous planning, applying best-practice and tight control. The flip side: no real democracy. But spoiled people hardly complain about that. Some of Singapore’s economical achievements:
- Asia’s no.1 aero transportation hub
- Asia’s no1. Oil field equipment manufacturer
- World’s no 3. global oil refining center
- 70% market share of offshore oil rig manufacturing and FPSO conversion
- 40% market share of world’s hard disk manufacturing
- 30% market share of hearing aids manuf.
- 10% of semiconductor wafer foundry industry
- 20% of world market in ship repair

2009. augusztus 11., kedd

Idézet // Quote for the week

„Az első, hogy őszintének kell lenned magaddal. Soha nem lehetsz hatással a társadalomra, ha előbb nem változtatod meg önmagad.”
/Nelson Mandela/
*********

„If you are in harmony with yourself, you may meet the lion without fear because he respects anyone with selfconfidence.”
/Nelson Mandela/

2009. augusztus 10., hétfő

Szingapúr ultosó felvonás // Last act of Singapore

Délben érkeztem vissza Szingapúrba, felnyaláboltam a csomagomat, és átköltöztem egy olcsóbb hostelbe, majd a National University of Singapore felé vettem az irányt. Az egyetemi kórházban volt a találkozóm a sebészeti gyakorlóközpont vezetőjével, Prof. Lomanto-val. Tavaly októberben adták át az Advanced Surgical Training Centert, amelyet 7 M SGD beruházással hoztak létre, és elképesztően jól felszerelt. (Többek között da Vinci-jük is van pusztán gyakorlatozásra.) A prof körbevezetett, meginvitált egy kis sushi-ra, és közben megbeszéltük egy lehetséges pályázati együttműködés feltételeit. Reméljük, sikerül valamit összehozni, még ha nem is most rögtön. (A látogatásról bővebben írok a SurgRob-on.)
Este a Funan elektronikai plázában találkoztam Titiékkel. Titi épp visszafele tart magyarországi nyári gyakorlatáról Ausztráliába tanulmányait folytatni, barátja, az ausztrál Tom pedig elé jött, és pár napot Szingapúrban kalandoznak. Vacsoráztunk egy jót, meg sétáltunk kicsit, aztán visszatértem a hostelembe és éjszakába nyúlóan csináltam a képeimet, meg a másnapi előadásomat.
Az utolsó nap is tele volt még programmal. Reggel 9-re mentem az ország távolabbi végén lévő Nanyang Technological University-re találkozni a BioRobotika csoport embereivel, no meg tartottam egy rövid szemináriumot a saját kutatásomról, és ők is körbemutogattak mindent. (Az egyik srácot a Hopkinsról ismerem, a tanárát meg Montpellier-ből.) Itt is beszélgettünk kicsit egy lehetséges közös projektről.
A munka után következett a szórakozás, megnéztem a Jurong Bird Parkot, a világ legnagyobb madárgyűjteményét. Az egész olyan, mint egy állatkert vagy szafari, sok sok madárral, állatbemutatókkal, hatalmas hálós terekkel, ahol együtt lehet lenni a legkülönlegesebb madarakkal. Több mint 3 órát sétálgattam a parkban, utána pedig Titiék tanácsára ellátogattam a közeli kínai kertbe, ahol egy teknős múzeum van. A múzeum gazdája szenvedélyes teknős gyűjtő, több mint 1000 élő teknőst tart, majd 100 különböző fajt. A különlegesebbek be voltak zsúfolva egyszerű üvegakváriumokba, de a legnagyobb élmény a kertben lévő halastó volt, amely szó szerint hemzsegett a teknősöktől. Valaki hozott egész uborkákat, és arra úgy gerjedtek, hogy egymást taposva másztak ki a tóból, és rohantak utána. Volt néhány gigantikus példány is, meg nagy szárazföldi teknősök, amik szintén lelkesedtek az uborkáért. Sétáltam még a pagodák között, majd a kínai negyed bazársorán keresztül elnéztem a Nemzeti Művészeti Múzeumba, ahol már csak a kortárs kiállítás volt nyitva, de láttam néhány érdekesebb fényképet és fűszer-tárlatot. Végül összeszedtem a hostelben a csomagomat, kimetróztam a reptérre, és egy röpke alvással eltöltött út után már Frankfurtban is voltam, ahonnan már egy pillanat alatt haza is értem. Nagy élmény volt!
*********
The last days in Singapore were spent with visiting the local Universities and some natural exhibitions.
BTW, I'm wondering whether anyone cares for my English posts. Please cast your votes on the right!

2009. augusztus 9., vasárnap

Előtörténet

Mint korábban említettem, 37 ázsiaival (21 kínai és 16 koreai) együtt vettünk részt az Experience@Singapore programon. Eleinte egy picit furcsa volt, de hamar megszoktuk, mert mindenki nagyon aranyos volt. Az egyik szervező elmesélte az egész háttértörténetet, amiből az is kiderült, miért nem kaptunk tőlük olyan sokáig híreket.
Idén indították el az Experience@Singapore programsorozatot, aminek keretében először egy maláj, aztán egy amerikai-angol-ausztrál, végül pedig egy kínai-koreai válogatott diákcsoport látogatta volna meg Szingapúrt. Mi egy picit más eseményen vettünk volna részt, egy közép-európai diákokból toborzott csereprogram első heti bemutatkozó, akklimatizációs programjába kapcsolódtunk volna be. A H1N1 vírus gyors terjedése miatt le kellett mondani a cserediákokat és az angolok programját is. Végül úgy döntöttek, hogy mi hárman más státuszban vagyunk, ezért hozzácsapnak minket az ázsiai turnushoz, ami két héttel később volt. Minderről pedig azért nem informálódtunk időben, mert a mi programunkat szervező illető váratlanul kilépett a cégtől, és sokáig nem foglalkozott senki ügyünkkel. Végül minden jóra fordult, és remek programunk volt.

2009. augusztus 8., szombat

Varázslatos Phuket // Wonderful Phuket

Kis késéssel érkeztünk meg Thaiföld legnagyobb szigetére, Phuket-re, majd Phuket town-ba mentem busszal. A szállásom innen még 5 km-re volt, de mivel 5 óra után már nincs semmi tömegközlekedés, maradt a taxi vagy a tuk-tuk. A buszon a jegykezelő nő felajánlotta, hogy olcsóbban elvisz a mopedjén. Nem zavarta, hogy a rendes hátizsákom mellett van egy 100 l-es óriásom is. Hamar kiderült, hogy Thaiföldön a közlekedés első számú formája a moped (robogó). Nem gyalogolnak sehova, mopeddel mennek, emiatt járdák sincsenek. A hostelem nagyon egyszerű volt, viszont olcsó, és egyedül voltam a szobában, mert nincs szezon. Első este felderítettem a környéket, barátkoztam a helyiekkel (leginkább jelbeszéddel), és benéztem egy kis zenés bárba. (Furcsa módon a sört itt is aranyárban mérik.)
Másnap reggel a recepciós mögött elmotoroztam a sziget egyik legszebb tengerpartjára, a Kata beach-re. Az Indiai óceán felől hatalmas hullámok ostromolták a partot, egész félelmetes volt. A homokos részen a legtöbb helyen tilos a fürdőzés, mert veszélyes felszín alatti áramlatok vannak, de a strand egyik végében meg tudtam mártózni. Sétáltam kicsit a sziklákon, ugráltam, mászogattam, barátkoztam a rákokkal, aztán felderítettem a falut. Gyakorlatilag az egész vidék a turizmusból él, mindenhol éttermek, utcai árusok, masszázsszalonok. (Egy röpke fél órára én is befeküdtem egy thai masszázsra, amely kellemes ropogtatással telt.) A helyiek őrültnek néztek, mert gyalog felmásztam a szomszédos hegyre egy kilátóba, majd elstoppoltam a következő tengerpartra (Hai Harn Beach). Útközben megálltam egy szafari-központban. Némi vívódás után ugyan nem ültem fel az elefántra (elég szánalomkeltően néztek ki szegények), de csináltam velük pár képet. Hai Harn-ból egy újabb kaptató vezetett fel a naplemente néző ponthoz, azonban a felhők miatt sajnos most sem láttam tengerbe lenyugvó napkorongot.
Következő nap autót béreltem, mert nem ajánlották jogosítvány és megfelelő gyakorlat nélkül a robogót. Egy borzalmasan gagyi Szuzuki ál-terepjárót kaptam, ami legalább 20 éves volt, 80-nál már szét akart esni, de végül csak kibírta alattam a napot. Életemben először vezettem bal oldalon, de egész hamar megszoktam, és estére már sportosan váltottam, csak néha még ablaktörlőztem az index helyett. Elsőként a környék legmagasabb hegyén még építés alatt álló 45 méter magas óriási Buddha szobrot néztem meg. Körülötte lesz majd egy komplett szentély, kilátó, miegymás. Következett a szállásomhoz közel fekvő Wat Chalong thai buddhista templom. A karcsú tornyok és színes dekorációk nagyon megkapóak a templomaikon. Bemerészkedtem Phuket town zsúfolt belvárosába is, bár egy idő után inkább gyalog folytattam az utam a koloniális stílusú házak között. A városka tipikusan ázsiai, nyüzsgő, koszos, kaotikus, de nagyon jó hangulata van. Mindenféle ismeretlen és ismert gyümölcsből fillérekért feltankoltam a piacon, majd lenéztem a közeli félsziget déli csücskébe a csónakkikötőhöz és az akváriumhoz. Mivel Phuket mindössze 30 km hosszú és 10 km széles, egy nap alatt az egészet körbeautóztam (200 km-t mentem). A sziget nagy részét gumifaültetvények foglalják el, csak északon van két nemzeti park, ahol még igazi őserdő van. Az egyiket meglátogattam, megnéztem a Gibbon rezervátumot, meg fürödtem és ugráltam a Bang Pae vízesésben. Végiglátogattam a nyugati oldalon a nagyobb strandokat és a központi üdülőövezetnek számító Patongot. Ez utóbbi inkább nyomasztó volt, tipikus tengerpart bazáros forgatagával. Útközben megálltam egy falu melletti piacon, és mindenféle különleges (és kicsit gusztustalan) ételt kipróbáltam.
Az utolsó napra hagytam a legszebb programot, a Phang Nga öbölben a hajókirándulást. A Phuket, Thaiföld és Vietnam által határolt öböl egésze nemzeti park, mivel itt találhatók a világhírű égbenyúló mészkősüvegek. A vízből meredeken emelkedő sziklafalak tetejét mindenhol dús vegetáció borítja, és a tenger által kimosott peremekről hatalmas cseppkövek lógnak alá. Az egész túra olyan volt, mint egy sétahajókázás meseországban. A legmesszebbi sziget, ameddig elmentünk a Koh Ping Kan volt, amely mellett ott áll a James Bond sziget (amely az 1974-es filmben mutatkozott). Elbűvölő volt! A hajónktól helyi csónakosok vittek teherautó-motorral hajtott színes ladikjaikkal a szigetre, de nagyon megküzdöttek a széllel. Később egy heves (ám szerencsére rövid) trópusi zápor is lecsapott ránk. Máskülönben szerencsém volt az idővel, inkább csak éjszaka esett (de akkor áltlaában nagyon). Az öbölben mindenhol a sziklafalak tele vannak repedésekkel, hasadékokkal, így kiváló mászóterepet biztosítanak. Következő megállónknál pillatatok alatt kirakodtak a hajóból 20 tengeri kajakot, és azokba szállva fedeztük fel a hangulatos öblöket, rejtett barlangokat. A Boi Noi szigetnél van a leghíresebb barlang: 50 méter hosszú, 1,5-2 méter magas, apálykor gyalogosan lehet közlekedni benne, dagálykor inkább csak kajakkal. A barlang végén viszont egy rejtett völgy van, burjánzó vegetációval, amit kb. 80 méter magas sziklafal ölel körbe. (Tényleg a barlang az egyetlen bejárata.) Benne tüdőshalak, rákok, kígyók, majmok élnek a mangrovék között. Az egész egy fantasztikus, elvarázsolt hely! A hajón fogyasztottuk el frissen grillezett ebédünket, remek
gyümölcsökkel, majd friss kókusztejkoktélt szopogattunk. Végül még megálltunk egy sziget közelében fürdeni, csónakázni, ugrálni, majd visszatértünk a kikötőbe. Felejthetetlen élmény volt! Este még ellátogattam egy helyi étterembe némi fűszeres thai specialitásért, aztán másnap kora reggel mentem ki a reptérre, hogy megkezdjem szakaszos hazautazásomat.
*********We arrived a little late to wonderful Phuket. 3 days in paradise...

2009. augusztus 3., hétfő

Experience@Singapore III

A péntek nagyon hirtelen érkezett, elrohant az idő. A szakmai program az energiahatékonyság és fenntartható fejlődés témája köré szerveződött. Elsőként meglátogattuk Szingapúr büszkeségét, a NEWater gyárat. Mint a gyárban berendezett kiállításból részletesen megtudtuk, az egész lényege, hogy innovatív technológiával a szennyvizet teszik újra-felhasználhatóvá. Bar az így nyert víz 95%-ban ipari üzemekhez kerül, emberi fogyasztásra is tökéletesen alkalmas - én is megízleltem. Szingapúr legszűkösebb erőforrásai közé tartozik az ivóvíz. Bar a területére lehulló csapadék nagy részét összegyűjtik (2020-ra 70%-ot), jelenleg az édesvíz jó része Malajziából érkezik, azonban egyre drágábban. Ezert komoly pénzeket fektettek az ilyen jellegű kutatásokba. Jelenleg a napi 1.3 milliárd liternyi vízigény 10%-at mar tengervíz sótalanításából nyerik, további tíz százalékot ad a 4 működő szennyvíztisztító, és ez utóbbi számot tervezik 30%-ra növelni 2011-re. A tisztításnak 3 fázisa van: ultrafiltráció (a 0.004 um-nel nagyobb részecskék kiszűrése), inverz ozmózis (0.0001 um-nel nagyobb részecskék szűrése). Ez után a víz mar se baktériumot, se vírust nem tartalmaz, azonban a biztonság kedvéért meg ultraibolya fertőtlenítésnek is kiteszik. Az eljárás jelenleg elég költséges, az ipari felhasználókkal fizettetik meg (1SGD/m3 az ara).
Következő állomásunk a GE Water laboratóriuma volt a Fusionopolis területen. A GE környezeti technológiákat támogató "GE Eco Imagination" programja 1.5 milliárd dollárból próbál új megoldásokat fejleszteni a fenntartható fejlődés jegyeben. A Water elég sikeres, többek között a fent említett membrántechnológiát is ok dolgoztak ki. Most rendezik be high-tech vízminta-elemző mikrobiológiai laboratóriumukat.
Ebedre minket magyarokat külön összehoztak a szingapúri kutatási és technológiai hivatal (A*STAR) nemzetközi részlegének koordinátorával. Sikerült jó benyomást tennünk felkészültségünkkel, és talán meg segíteni is tud majd a készülő pályázatunk kapcsán. (A beszélgetés közben elfogyasztott homár is igen kiváló volt.) Utolsó cégként a VESTAS-hoz látogattunk, amely a világ legnagyobb szélerőműveket gyártó cége. Szingapúrban nem fúj a szel, itt csak a 300 fos kutatórészlegük üzemel (amelyet 500 M USD beruházással hoztak létre), de világszerte több mint 5000 turbinát telepítenek évente. Jóslatuk szerint 2040-re a világ energiatermelésének 40%-át szélerőművek fogjak adni. (Erre azért lenne egy fogadásom.) Legnagyobb turbináik 100 méter magasak, 80 tonnásak, 90 méteres rotorokkal. Ok voltak az elsők, akik tengeri (offshore) szélfarmot építettek. Érdekesség, hogy más nagy cégekkel együtt lépéseket tettek az "open innovation" irányába, azaz hogy a szakmai közösséggel és a konkuranciával is megosztják az innovációikat, ezáltal serkentve az egész piacot és a tudományos/technikai fejlődést.
Délután meg megnéztük az új Marina Barrage gátat, amely révén új édesvizű tározót hoztak létre, vízisport központot, és a várost is meg tudják védeni az áradásoktól vagy a túlságosan magas dagálytól. Ennek eléréséhez a világ legnagyobb szivattyúit állítottak üzembe - 6 darabot - amelyek egyenként 1 perc alatt kepések vízzel megtölteni egy olimpiai úszómedencét. A környezettudatosságról és újrahasznosításról itt is volt egy külön múzeum. A tetőn meg jókat fényképezkedtünk.
A program zárása a Contact Singapore irodáján való fényképezéssel, köszöntőkkel, finom ételekkel, csocsózással telt. Igyekeztünk mindenkivel élérhetőséget cserélni, aztán könnyes búcsút vettünk sokaktól, akik mar aznap elrepültek. A koreai srácokkal meg elmentünk a varos legnagyobb bevásárlóközpontjába, a Vivo City-be, aztán meg ittunk egy koktélt az öbölparton, a Sentosa szigetnél.
Szombaton végre egy laza reggelt csináltam, kicsekkoltam a hotelból, a cuccaim egy részét bennhagytam az értékmegőrzőben, és elsétáltam a közeli Botanikus Kertbe. Szingapúr nagy büszkesége a 63 hektáros park, amely mar 150 éves. Többek között itt található a világ legnagyobb orchida-gyűjteménye, amely ráadásul a szabadban van köszönhetően a trópusi klímának. 1000 faj és 2000 hibrid elkepesztő virágaiban gyönyörködhet a látogató (Szingapúr nemzeti virága is egy orchidea.) A kert után elnéztem Chinatownba, elmerültem kicsit a bazárok forgatagában, meglátogattam az itt lévő indiai és kínai buddhista szentélyeket. Végül a maláj negyeden keresztül mentem ki a repülőtérre. Szingapúr nagyon büszke a modern Changi repterére, amelyet mer többször is a világ legjobbjának választottak. (Ehhez hozzátartozik, hogy van egy külön budget terminál, ahol mar nem annyira fenylik minden.) Az én gépem természetesen ez utóbbiról indult este egy villámlátogatásra Thaiföld legszebb részére, a mesés Phuket szigetre.

********
The last day just came too early. The professional program was about sustainable development and renewable energy. Singapore is very proud of its water management. Fresh water is one of their most limited resources, currently a huge portion of their daily need (1.3 Mm3) is supplied though pipes from Malaysia. As the prices are getting higher and also for strategical reasons Singapore decided to get independent. They plan to collect 70% of the total rainfall by 2020, already getting 10% of their need from desalination plants, and notably, they have NEWater. This means the purification and reuse of waste water. They have 4 operating factories producing 10% of the daily need, but plan to extend that to 30% by 2011. The purification has three steps: ultrafiltration (for particles bigger than 0.004 um), reverse osmosis (above 0.0001 um) and finally ultraviolet irradiation for safety. The water is clean, potable, although used by the industry 95%.
Next was GE Water, laboratories of General Electric at Fusionopolis. GE has a "GE Eco Imagination" initiative with a 1.5B USD budget to support the development of sustainable development strategies. They invented the revers osmosis membrane as well. Currently, they are setting up a high-tech microbiology lab for water inspection.
At lunch, the Hungarians were given a unique chance to meet with an A*STAR representative to learn about international cooperation, grant and scholarship possibilities.
The final company of the week was VESTAS, the world’s leader in wind turbines. They install over 5000 plants a year, and predict that wind will give 40% of all energy needs by 2040. As Singapore does not have sufficient windblow, they have a 300 head research office, created with a 500M SGD investment. They are always looking for new engineering solutions, e.g. VESTAS was first to build an off-shore (sea-based) windfarm. More recently, they moved towards the paradigm of “open innovation”, sharing their knowledge even with the competitors for the sake of the development of the field.
We toured the new Marina Barrage as well, that created Singapore’s 16th fresh water reservoir (and sport facility) on the Marina channel, and also protects the city from floods. It has 6 of the world’s largest pumps to secure the flow of the river, each pump capable of filling an Olympic size pool in a minute. We got an introduction to the history of environment protection in Singapore at the local museum, and had fun at the rooftop with the group photographing.
The closing of the program took place at CS’ office, by thanking the week to the organizers and sharing our memories with them. Had great food and group photos again. We had to say good by to many of our new friends who went home that night. (Including the other two Hungarians.) With a couple of Korean guys we went to one of the largest mall – VIVO City near Sentosa island to look around, and finished the day with a cocktail on the seaside.
Finally, I had an easy morning on Saturday. After checking out (I left part of my luggage at the hotel), went to see the nearby Botanic Garden. The wonderful 63 ha park is especially famous for the world’s biggest orchid collection, including more than 1000 species and 2000 hybrids. Then I walk around the bazaar of Chinatown, visited a few temples and went to the airport through Malaytown. I had an evening flight to the wonderful Phuket island, to spend a few days there.

2009. július 31., péntek

Experience@Singapore II.

A következő két nap is változatos programot hozott: kedden az elektronikai szektorba kaptunk betekintést, szerdán pedig a biotechbe. Elsőként a MediaTek fejlesztőközpontját látogattuk meg, amely az 5. legnagyobb IC gyártó, és világelső optikai meghajtók vezérlőelektronikájában. Ezután következett az abszolút első nagytestvér, a Qualcomm, amely a mobiltelefonok nagyjának alkatrészeit gyártja, különös tekintettel az integrált antennák vezérlőire. (A Fortune 500-as listán 16. a cég, évi 1.8 milliárd dolláros árbevétellel.) Jelenleg a mobilok mellett az egyre kisebbé váló laptopok piacára kívánnak betörni, most jelenik meg az első smartbookjuk, a Snapdragon. A cég éves bevételének 22%-át fordítja kutatásra, ebből tartják fenn a most is épp bővülő szingapúri központot is, ahol egy komplett tesztlabor üzemel. Részletesen bemutatták a chipek egyedi áramköri, globális és környezeti tesztjeit, mindenféle funkcióit vizsgáló tesztpadokat és az automatizált boot-tesztereket is.
Harmadik állomásunk a technológiai folyamatban egy lépéssel előrébb álló, szilikon chipeket gyártó Tech Semiconductor Singapore cég volt, amelyet a ’60-as években a TI, az EDB a Micron a Canon és a HP együtt hozott létre (jelenleg 80%-ban a Micron kezében vannak a részvények), és a világ félvezetőtermelésének 10%-át adja. 1993 áprilisában nyitották meg 300 M dolláros beruházással a jelenleg is csúcstechnológiás (továbbfejlesztett) DRAM gyárukat. (Itt álltak át először a világon a 300 mm átmérőjű szeletekre 2006 végén.) Pár előadás után beöltöztünk tetőtől talpig, és körbejártunk a chipgyárban. Nagyon nagy élmény volt az elektronikai technológia laborokban megtanult folyamatokat nagyban látni, miközben tucatjával rohangálnak az ember feje velett a szilikon ostyákat szállító transzport robotok. A gyár gyakorlatilag teljesen automatizált, naponta kb. 1000 ostyát készítenek el, mindegyiken 800 memóriamodullal. (A teljes gyártási folyamat mintegy 600 lépésből áll, és egy hétig is eltarthat.) Este a maláj konyhát próbáltuk ki, és valami pizza-féléből ettük magunkat degeszre, majd találkoztunk néhány itt tanuló magyarral a kínai negyedben, ahol kipróbálhattuk a friss kókuszdiót. Ezután ellátogattunk Szingapúr, és talán az egész régió egyik legfelkapottabb helyére, a Zouk klubba. Mi magyarok húztuk a legtovább a táncot, majd hajnalig beszélgettünk a hotelben.
Az előző estét elég keményen éreztük még reggel a Fusionopolis-ban tett első látogatásunk során. A helyi kutatási és technológiai hivatal, az A*STAR mutatkozott be, amely azért is volt fontos nekem, mert az NKTH-val közösen kiírt pályázatukra szeretnénk jelentkezni. Az A*STAR évente több mint 5 milliárd dollárból gazdálkodik, és valamennyire betölti a tudományos akadémia szerepét is, összesen 14 kutatóintézet tartozik alá. Büszkeségük az első fázisán túljutott Biopolis és Fusionopolis, ahol a biotechnológia, orvostechnika és egyéb innovatív határterületi tudományok klasztereit alakították ki. A komoly állami támogatások révén sok nemzetközi céget meggyőztek, hogy helyezzék ide kutatás-fejlesztésüket, és így a poliszok fejlesztésének második üteme már magántőkéből valósul meg.
Délután a National University of Singapore kantinjában ebédeltünk, majd ellátogattunk a városállam legnyugatibb csücskében fekvő pharma klaszterhez, ahol a legnagyobb gyógyszergyártók telepei vannak. A Schering-Plough 1997 óta üzemeltet itt API (active pharmaceutical ingredient) gyárat, amely 10-15 féle gyógyszer hatóanyagait képes folyamatosan termelni (évente kb. 45 tonnát), majd továbbítani a szomszédos tablettázó üzemhez. A gyár belülről nem volt annyira izgalmas, megnéztük a reaktorokat, a keverőket, kristályosítókat. A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a por alakban előállított anyagok statikus feltöltődését és esetleges robbanását minden áron meg kell akadályozni.
Mindezek után visszatértünk a Contact Singapore irodájába, ahol cégek vezetőivel találkoztunk és beszélgethettünk. Ott volt például az AMD Singapore volt ügyvezető igazgatója, aki nagyon jókat mondott a karrierépítésről.
Az egész út egyik fénypontja volt, hogy naplemente után felültünk a Singapore Flyer-re, amely ugyanolyan panorámás óriáskerék, mint a London Eye, csak jelenleg ez a világon a legnagyobb. (De már épül Shanghai-ban a még hatalmasabb!) Fantasztikus volt a kilátás, az egész Marina öböl mint egy ékszerdoboz hevert a lábainknál 165 méter magasból nézve. A Flyer mellett bőszen építik a szeptemberi Forma 1-es nagydíj épületeit, mivel tavaly óta Szingapúrban is rendeznek városi futamot, ráadásul éjszaka. Egy kellemes indonéziai vacsora után elnéztünk csoportosan is a Merlion szoborhoz, majd az egyik legnagyobb piacra (Bugis), de ott sajnos már zártak. Végül a koloniális időkből megmaradt (120 éves) Raffles hotel megtekintése után hazafelé vettük az irányt.
**********
In the next days we were overloaded with great tours to companies in electronics and biotech. On Thursday, we first visited MediaTek, the world’s 5th biggest IC manufacturer, and leader in control boards for optical drives. They have a development center in Singapore,that has just been enlarged. The no 1. of the IC sector, Qualcomm was next, that company is specialized on mobile control boards. (They now plan to enter the market of sub-notebooks with their new Snapdragon smartbook.) Qualcomm is no. 16 on Fortune’s 500 list, and has an annual revenue of 1.8B USD, of which they reinvest 22% to R&D. We got a thorough introduction to their global test facility in Singapore, that is brand new. They have million dollar equipment for individual, functional, environmental and fault testing of chips. The automated bootloader tester was also very impressive.
Third stop was probably the most fascinating, a closeup view on a silicon wafer integrated DRAM factory, Tech Semiconductor Singapore. The company s mostly owned by Micron ,and produces approximately 10% of the world’s ICs. They opened this factory in 1993 with a 300 M USD investment, and more recently retrofitted it, having the world’s first 300mm diameter wafer production chain. The factory is entirely automated, robots are running on ceiling mounted rails to deliver the wafer to the different workstations. The total capacity is 1000 wafer/day, each containing 800 1GB DRAM memory modules. The total time of manufacturing can take up to a week as it has more than 600 steps.
We finished the day at a Malay restaurant, then went to Chinatown meet some Hungarians studying here, and later joined the group at the most upheap dance club of the region: the Zouk. Talked over a palinka till the morning.
The program continued with a visit to Fusionopolis, getting introduced to the head organization of R&D: A*STAR. Their budget us more than 5B SGD per year, and A*STAR is also the coordinator of 14 research institutes. In the proximity of Fusionopolis lies Biopolis, that was created to (successfully) attract international biotech companies to Singapore. We had a lunch at the canteen of the National University of Singapore, than headed to the far east shore of the island, to visit the biotech cluster. Schering-Plough is here since 1997 with other pharma companies, running an API (active pharmaceutical ingredient) factory. We saw the huge containers, feeders, reactors and cristalizing chambers. The biggest challenge is to avoid explosion hazard from static charging of the powder. Later we returned to Contact Singapore’s headquarters to meet with representatives of hiring companies. Most impressive was the great talk with Mr. Tan, former managing director of AMD Singapore. One of the very best was the night ride we took on the Singapore Flyer, that is currently the biggest Ferris wheel in the world. The harbor and the financial district looked gorgeous from 165m above. Next to the Flyer we saw the pit stops of the Formula 1 being built for the September Grand Prix. An Indonesian dinner followed and then we went to the Merlion statue, and later to Bugis market to get some souvenirs. In the end, we checked the beautiful colonial style building of Raffles hotel and went home.