2011. november 30., szerda

Best of Taiwan // Taipei short

A maradék 3 napot igyekeztem minél jobb programokkal megtölteni. Elsőként a konferencia szervezői gondoskodtak nekünk egy egész napos vezetett túráról a Sun Moon tóhoz, amely a szigetország leghíresebb természeti látványossága. A 800 méteres magasságban nyugvó tó eredetileg egy nap és egy hold alakú különálló víztükör volt, amely azonban összeolvadt, miután 1929-ben egy völgyzáró gát segítségével 8 méterrel megemelték a szintjét. Sok kis templom és szent hely víz alá került. De az igazi pusztítást az 1999-es nagy földrengés okozta, amely mindent letarolt a környéken, éppen ezért nem is látni régi épületeket. (Mindent szépen helyreállítottak.) A szomszédos hegyre felmenő lanovkánál szálltunk ki a buszból, aztán 8 fős csoportunk egy kellemes sétával jutott a hajókikötöbe. A tó partján körbe pallókkal kiépített ösvény van. Átkompoltunk a Syuentzang templomhoz, illetve én még felrohantam a Syuanguang templomhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt. Ezután keresztbe átvágtunk a tavon, és megebédeltünk, majd pedig visszaszálltunk a buszba, és elmentünk a Wen Wu templomhoz. (Remek fényképtéma volt, mivel minden része új és makulátlan.) Következett egy helyi tradícionális papírgyár, a Guangsing Paper Mill. Mivel a kis hegyi falu forrásai nagyon tiszták, ezért kiváló papírt tudtak itt készíteni (no meg sört is). Láttunk jó néhány érdekes dolgot, pl. répából készült papírt, illetve magunk is kipróbálhattuk nyomtatási és legyezőgyártási képességeinket. 
Aznap este még visszavonatoztunk Taipei-be, és beköltöztem egy kellemes kis hostelbe a pályaudvarhoz közel. Este találkoztam Belle-lel, akit még a Hopkinsról ismertem, de időközben hazaköltözött. Végigjártuk a Shihlin Night market-et, és megkóstoltam mindenféle bizarr különlegességet, amelyet korábban nem mertem esetleg. (Ideértve a kisütött kacsafejet és a szirupos rízstészta-kockákat.) Azért kultúrsokkból nem volt hiány: az egyik kis utcai étkezdében mellettünk csinálta ki a patkányt épp a séf bácsi... Kipróbáltuk – az általam továbbra is érthetetlen – ebihalfogást, mint tipikus esti szórakozást, majd felbuszoztunk a Chinese Culture University kampuszára jó magasan a város fölött, ahol bár nagyon szeles idő volt, gyönyörű panorámában gyönyörködhettünk. Egy jó fajta helyi teára a hegyoldalban lévő puccos étterembe tértünk be. 
Másnap kényelmesen kezdtem a napot, és csak délre mentünk a napi menüt elfogyasztani a város legjobbnak tartott sushi éttermébe. Be kell vallanom, sehol nem ettem még ilyen finomat! Nagy vágyam volt, hogy felmásszak az Elefánt hegyre, ahonnan a képek tanúsága szerint naplementében lehet megcsodálni a várost ékességével, a 508 méter magas Taipei 101 toronnyal egyetemben. Bár tartottam tőle, hogy milyen lesz egyedül a hegyeken bóklászni, nagyon könnyű volt odatalálni, és szépen ki volt világítva a hely este is. A naplemente egészen pazar volt, dobogós helyen végez talán az összes közül! Rengeteg képet csináltam különböző fényviszonyok mellett, aztán megvártam, amíg teljesen lemegy a Nap. 
Utolsó napomat is aktívan töltöttem, a korábban meghíúsult Yangmingshan-mászás következett. Szerencse, hogy volt egy kis helyismeretem, és rájöttem, hol kell leszállni, mert a buszsofőr annak ellenére továbbhajtott, hogy előtte szépen megmutattam neki (természetesen kínaiul leírva), hogy hova akarok menni. Az időjárás ezúttal barátságosabb volt, mint tavaly, így nemcsak hallhattam, de láthattam is a gejzíreket (2010 vs. 2011), sőt körbe egész szép panoráma nyílt! Felmásztam a legmagasabb csúcsra (1120 m), de ott már kellemetlenül erős szél volt és szemerkélt is valami, így inkább leereszkedtem gyorsan a napsütötte déli oldalra. Szintén elmaradásom volt a helyi kultúra tekintetében, ezért következőnek a nemzeti múzeumot kerestem fel. A National Palace Museum-ot 1965-ben építették, hogy 30 évnyi kallódás után végre méltó helyükre kerülhessenek a pekingi Tiltott Városban lévő Palace Museum-ból a kutúrális forradalom elől elmenekített műkincsek. Mind a mai napig Tapeiben van a világ egyik legjelentősebb kínai történeti gyűjteménye. Ami nagyon feltűnő volt, hogy elképesztő tömeg volt mindenhol, olyannyira, hogy a népszerűbb termek elé kordonokat húztak ki, és percekig kellett sorbanállni, hogy bejuthasson az ember. A császári kincsek közül nem mindent tudtam értékelni, de volt néhány megragadó ékszer és fegyver, valamint a papír, kalligrafika és festmény gyűjteményük egészen magávalragadó volt! Talán a leginkább az Along_the_River_During_the_Qingming_Festival" 5 méter hosszú tekercs-miniatűr tetszett (bár mint utóbb kiderült, ez csak egy 18.sz-i másolata az eredeti 12. sz-inak.) Utána elnéztem még a Chiang Kai-shek Memorial-hoz, amely már tavaly is fantasztikus volt naplementében, majd este Belle elvitt a város másik legjobb éttermébe, a Din Tai Fung dumpling házba, amely már a fél világot meghódította. Vacsora után még sétáltunk egyet a főutcának számító Nanjing road-on (ami úgy néz ki, mint Ginza Tokyo-ban), aztán összeszedtem a cuccomat, és irány a reptér. Hazafelé érthetetlen módon még Észak Koreát is felülről kerültük, de aztán csak visszajutottunk Frankfurtba. (Ez volt életem eddigi leghosszabb repülése, 13.5 óra.) Rövid, de tartalmas út volt. 

**********
Highlights of my 3 days in Taiwan, spent solely on tourism:
- Orgnaized tour around the half-artificial (dam-created) Sun Moon Lake.
- Views of Mt. Jiji (1390m) and the "Sih Siou Shih JÍiun"
- Chi En pagoda (from a distance)
- Visiting theGuangsing paper mill

2011. november 25., péntek

Sebészrobotika Taiwanon // Surgical robotics in Taiwan

Mindössze 4 héttel ezelőtt kaptam egy felkérést egy internetes szakmai kapcsolatomtól, hogy vegyek részt a közösségalakító rendezvényükön, amely az International Symposium on Minimally Invasive Surgery and Medical Robotics néven futott. Valójában két eseményről volt szó, első nap Tapiei-ben, második nap pedig a francia IRCAD sebészeti oktatóközpont taiwani intézetében (Changhua városban) volt ugyanaz a szakmai program (erről bővebben a SurgRobon írok). Tavaly nagyon szerettem volna meglátogatni őket, de nem fért bele a programba, így nagyon örültem a lehetőségnek. (Arról nem is beszélve, hogy életemben először szerepeltem meghívott előadóként.) A programot Dr. Hsiao-Wei Tang szervezte, aki az International Center of Excellence in Medical Robotics igazgatója, és a Vesalius robot megalkotója. Eddig pusztán a blogom kapcsán ismertük egymást.
Az első nap (én reggel 7-re érkeztem meg, úgy, hogy Siniék esküvője után 3 óra alvással kezdtem meg az utat.) a National Taiwan University Convention Centerében voltunk, és még a tudományos miniszter is eljött a megnyitóra. Nagyjából 150 ember előtt beszélhettünk, mint kiderült, több ismerős sráccal. (Az előadásomról bővebben a SurgRobon írok.) Ebédre és vacsorára is bőséges és finom kínai ünnepi ételeket kaptunk, majd még aznap este átvonatoztunk Taichungba a szupersebes gyorsvasúttal (ráadásul első osztályon). Taichung az ország 3. legnagyobb városa, és szállásunk a minden igényt kielégítő 5*-os Windsor Hotel volt. 
Reggel elbuszoztunk az IRCAD-AITS központba, ahol ugyanazokat az előadásokat tartottuk meg (na jó, én dolgoztam még rajta éjszaka). Ebédnél a felsővezetéssel találkozhattunk, aztán a hivatalos program után kaptunk egy vezetést a sebészeti oktatóközpontba (amely a legnagyobb a világon), illetve a szomszédos kórházba is. Itt megmutatták az elitnek fenntartott részt, ahol pl. festmények vannak végig a folyosókon. A szakmai program ezzel véget is ért, jöhetett a szórakozás! Este több társunk visszautazott már Taipeibe, Mauroval és feleségével mi viszont belevetettük magunkat Taichung forgatagába, és mindenféle jó dolgot összeettünk az éjszakai piacokon.
********
As a nice suprise, I was invited (first time ever) as a guest speaker to an international event, namely to the International Symposium on Mimially Invasive Surgery and Medical Robotics orgnaized by Dr. Hsiao-Wei Tang. He is the director of the International Center of Excellence in Medical Robotics, developer of the Vesalius robot, and we only new each other trough my blogging activity. 
I had a pretty intense day: landed at seven, conference started at 9, had a wonderful dinner till 8, then took the bullet train to Taichung, and finished the evening with some palinkas shared with my old-new friends. We were lodged in the magnificent 5* Windsor hotel.
The next morning, we were driven to Changhua, to the French IRCAD training center's Asian branch, and gave to same presentations, still for an audience over a hundred. (Ok, I tried to improve it overnight.) Then we got a short tour to the Institute and the neighboring  Show Chwan Health Care System. During lunch, we also had a chance to network with the management of IRCAD. Pretty cool! In the evening, some of our colleagues already left, but we stayed with Mauro and his wife, and toured the downtown of Taichung, sampling some random food on the night markets.

2011. november 21., hétfő

Idézet // Quote for the week

"Ha nem vagy kész arra, hogy hibázz, soha nem vagy képes semmi eredetit teremteni."
/Sir Ken Robinson/
********

“Inspiration exists but you has to find it working.”
/ Picasso/

2011. november 17., csütörtök

Heti rutin // Weekly routine

Két hét alatt a szokássá váló két napos kiruccanásra jutott csak lehetőségem, mert az itthoni kurzusok, oktatás, TV felvétel, konzultációk, Kairos Summit, stb. elvitték minden időmet. Nem is csináltam kinn sem sok mindent (a kötelező határidős programokon túl). Egyetlen izgalmasabb dolog volt, hogy Yashar távozása óta most volt először fenn pár kolléga nálunk, de ezúttal megúsztuk a fenyegető leveleket…
Első alkalommal történt, hogy egy ACMIT-os meetingen a másik oldalon ültem, és a cég menedzsmentjével közösen interjúztattuk az embereket, ugyanis a megnövekedett projektvolumen miatt mindenkinek jobban át kell tudnia látni az egyes területeket és az egyéni kompetenciákat. A héten már itthon is ACMIT-os/BME-s kalapban tárgyaltam cégekkel. (A szakmai részéről majd a SurgRob-on írok.)
Múlt héten meglátogattam végre Danieléket is hosszú idő után. Most találkoztam először Manuellel, Joel meg már egész felcseperedett, életre való kis srác!
Következő héten megint csak két napra ugrottam ki, folytatódtak a meghallgatások, meg én is bemutatkoztam új minőségemben.
Mielőtt valaki azt hinné, különben üres az életem: hétfőnként Záboji Péter üzletfejlesztési kurzusára járunk (néha hétvégén is), csütörtökönként órát tartok a SOTE-n, rendesen látogatom a barátaimat és a jobb fajta borkóstolókat, legénybúcsúkat, esküvőket is. 
********
Some of my programmes that keep me busy: 
- 2 days a week at ACMIT

2011. november 13., vasárnap

Recept extra

Töltött gombafejek
(4 személyre)
10 nagy fej gomba
10 dkg darált hús (zöldségekkel helyettesthető)
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
kis tejföl 
füstöltsajt
petrezselyem, só ,bors, paprika

Elkészítés: Két fej gombát és a jól megmosott szárakat apróra vágjuk, és a darált hússal meg a felvágott hagymával átsütjük a fűszerekkel. Petrezselyemmel gazdagon ízestjük, esetleg kis tejfölt is adunk hozzá. Ha kész a massza, visszatöltjük a gombafejekbe, és sajtot reszelünk rá (ez megakadályozza, hogy kifolyjon.) Kivajazott sütőbe tesszük, és aranybarnára sütjük. Rízzsel tálaljuk. 

Jó étvágyat! 

2011. november 8., kedd

Idézet // Quote for the week

"Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e."

*******

"It's none of your business what others think of you."

2011. november 4., péntek

Újra Európában // Back to Europe

Azért az mégsem igaz, hogy szigorúan otthon maradtam volna innentől: természetesen, miután hazaértem sem állt meg az élet. Következett máris egy gyors kiruccanás Ausztriába, egy visegrádi konferencia (#14 idén), a 10 éves osztálytalálkozónk (ouch), majd a hosszú hétvégét végig kinn töltöttem.
Remek móka volt! Andrison túl HP és Ditta is meglátogattak (már egy éve ígérték), és volt két remek nap, amit Bécsben töltöttek, egyet pedig a természetben.
Bécsbe én csak egyik nap kísértem el őket. Akkor feltévedtünk a Leopoldsberg csúcsára, (gyönyörű kilátással Bécsre) Andrisék előtte még a Dunau Turm-ba is, no meg mászkáltunk a belvárosban. Este otthon meg töklámpást faragtunk, társasjátékoztunk és finomakat főztünk. Másnap HP-ék megnézték a schönbrunni állatkertet, rákövetkező napon pedig a Hohe Wand-ra kirándultunk. Annak ellenére, hogy otthon, meg végig a völgyben vastag köd ült, a hegy magasan kilógott a felhőből, és messze a legszebb arcát mutatta valamennyi közül! A Hansel steig-en kirándultunk fel, amikor először megláttuk felülről a felhőtengert a völgyben, aztán újra lesétáltunk bele, és megint fel. Én másodszorra az egyenesebb utat választottam, a via ferratat a skywalk alatt – gyönyörű volt.
*********

Back home did not mean rest at all. There came a short visit to Austria, then I spent the long weekend as well, with Andris, HP and Ditta. We spent a beautiful day in Vienna, then an even nicer in Hohe Wand.  While the valley was covered in thick fog all day long, just a hundred meters up on the rock, it was sunny, warm and gorgeous! We did Hansel steig together, and I climbed the big via ferrata again. The rest of the weekend was spent with (work,) cooking, board games and a bit of Halloween.