2010. október 28., csütörtök

Taipei és az IROS I // IROS week in Taipei I


„Közvetlen” járattal, római, pekingi és hong kongi átszállással érkeztem meg Tajvan fővárosába vasárnap késő este az IEEE IROS konferenciára. Izgalmas volt, hogy az utolsó szakaszt – noha csak 1’50 perces út – egy Boeing 747-essel repültük, ami ráadásul tele volt, így egész közel az orrhoz kaptam helyet. A taipei reptér nagyon messze van a belvárostól (na persze az egész nagy, hiszen több mint 8 millióan lakják), így betaxiztam a hostelembe, ahol már vártak rám. Egy kétágyas, japán stílusú szobát béreltem a hétre, ahol kiválóan elvoltam (akár napi 5-6 órát is mindennel együtt). A hostelt tulajdonosa nagyon kedves és segítőkész, a fekvése pedig ideális konferenciázáshoz (10 perc séta a kongresszusi központ). Ezen felül közvetlen szomszédságában van a Lijang éjszakai piac.
Másnap reggel már kezdődött is a hivatalos program workshopokkal, amik számomra nem voltak annyira érdekesek, de mindegy is, mert akkora kavarás volt az általunk szervezett diák-programok kapcsán, hogy a holland diák alelnökömmel több óránkba és több tucatnyi emailünkbe került kibogozni a szálakat, és gatyába rázni mindent. Mire a professzoraink megjöttek, már büszkén mutattuk a végleges programot, amely mindezek után gördülékenyen futott. (Jelenleg az IEEE RAS Robotikai Szakosztályának diák elnökeként tevékenykedem, így a munkaköröm része diákprogramok szervezése, valamit a társaság életében való aktív részvétel.) Legnagyobb sikert a „Lunch with Leaders” programunkkal arattuk, ahova meghívtuk a plenáris előadókat, a szakma jelen levő legnagyobbjait, és a diákok egy ebéd mellett kötetlenül beszélgethettek velük. Rögtön kaptam felkérést a következő két konferenciára is, hogy szervezzek hasonlót. Első este pár régi és új ismerőssel a sarki sport bárban teszteltük a tajvani sört (olyan kb. mint a Soproni Ászok), mivel a hivatalos icebreaking reception-ön nem volt semmi ilyesmi.
Az előadásom szerencsére kedden volt (azaz hamar túl voltam rajta), így jutott időm a számos egyéb meetingre, megbeszélésre, tárgyalásra. (A kutatásom sajnos továbbra sem érdekel túl sok embert, ideje váltani…) Az egyik fontos ügy, hogy megpályáztuk a 2016-os ICRA konferencia budapesti szervezését. Ennek kapcsán próbáltam puhítani a döntéshozókat. Végül Stockholm és Zürich jutott tovább a lehetséges helyszínek közül, de bátorítást kaptunk, hogy először egy kisebb (max.1000 fős) konferencia kapcsán mutassuk meg, mire vagyunk képesek. Másik fontos vonal, hogy a tavasszal esedékes CIS workshopunkhoz (BME, EESTEC, EMSA ko-produkció) próbáltam hivatalos RAS támogatást szerezni, ami majdnem sikerült.
Kedd este pár lelkes sráccal felmentünk a Taipei 101-es torony 90. emeletére. Szerencsénkre az addig folyamatos eső kicsit alábbhagyott, így megcsodálhattuk az éjszakai városképet. A Taipei 101-es 2004-ben készült el, és a legtöbb mérce szerint a világ második legmagasabb toronyháza 508 méterével. (Eltérő listák vannak, mivel hol a legfelső szint, hol az antenna, hol meg a tető magassága számít.) Érdekes, hogy a városban nincs különösebben sok nagy épület, a Taipei 101 a modern üzleti központban 20-25 emeletes házak között áll, tágabb környezetében pedig szegényebb környék lévén, 3-5 emeletes házak vannak csak – így jócskán kimagasodik a látképből. (Nagyon szerettem volna felmászni az egyik közeli hegyre, hogy onnan csodáljam meg a látványt, de sajnos az időjárás nem engedte.) A toronyház alagsorában egy remek étkező rész található, ahol több tucat kis étterem és büfé kínálatából válogathattunk. Nagyjából a 10. emeletig bevásárlóközpont, onnantól fölfelé pedig irodák találhatók. Még egy érdekessége, hogy a kilengését ellensúlyozandó egy 660 tonnás acél gömböt lógattak fel a 92. emeleten az épület közepén, amely aktív mozgatás révén 40%-kal képes csökkenteni a torony lengését. Egészen tavalyig itt volt a világ leggyorsabb liftje, amely akár 60 km/h-val képes szállítani az utasokat. (A torony ezt a címet is elvesztette a Burj Khalifaelkészültének köszönhetően.)
Szerdán az egész napos konferenciázás után csak 8 körül szabadultunk, és a szakadó eső ellenére felkerestük Taipei első számú látványosságát a Shilin éjszakai piacot. Normális időjárási viszonyok esetén (mint később tapasztaltam) eszméletlen nyüzsgés van Taipei éjszakai piacain, amelyek tipikusan este 6-12 között kínálják ruhaneműiket, illatszereket, teát és mindenféle ételt. Bár az ernyőmet valaki sajnos lenyúlta első nap, a hostelben szerzett XL-es esernyő sokat segített, hogy a zuhogó eső ellenére is körbesétálhassunk a piacon. Nagyjából ekkor tudatosult bennünk, hogy a 3 napja tartó folyamatos eső nem teljesen normális, hanem egy hatalmas tájfun alakult ki a szigettől délre, amely egy ideig veszélyeztette a légiközlekedést is.
Foylt. köv.
********

I did not know much about Taipei or Taiwan beforehand, therefore I was quite excited to go there for the IEEE IROS conference. I flew through Rome, Beijing and Hong Kong—not the straightest, but it was cheap at least. Unfortunately, a gigantic typhoon was howling around of the South of Taiwan, therefore we got continuous rain for 7 days. At least I managed to see the sun at the very end.
The conference was intense, crazy amount of work for the RAS society. (I was not even worried about my own presentation any more.) In the evenings, we ran free at least with some students, and had a good time (although very little sleep.)
Some of the highlights of the first part of our stay:

2010. október 26., kedd

Idézet // Quote for the week

“Az ember nem fedezhet fel új tengereket, ha nincs meg benne a bátorság, hogy messze elhagyja a szárazföldet.
/Andre Gide/
********

"You can like the life you're living, or you can live the life you like."
/Bob Fosse/

2010. október 23., szombat

Útrakelve // On the way

A múlt hét a szokásosnál is mozgalmasabban telt. Utazás-munka-utazás. Hétfőn egész nap konzultáltam, majd kedd délután apuval lementünk Győrbe egy IEEE rendezvényre (el is késtünk, meg alulreprezentált is volt), majd onnan este már Wiener Neustadt-ba mentem tovább. Másnap munka az ACMIT-ban, videokonferencia Kanadával, éjszakába nyúló prezentációkészítés, majd hajnali 3-kor kelés, indulás Gernottal Velencébe. Az út egész normálisan telt, próbáltam nem bekómázni. A táj minden esetre igen szép arrafelé. Kis késéssel, 10 körül pillantottuk meg Velencét.

Két napom jutott az ICABB konferenciát élvezni, amely a parányi San Servolo szigetén került megrendezésre. (10 perc komppal a Szt. Márk tértől.) A szigeten eredetileg  a Bencések építettek kolostort a 8. század körül, majd később apácák települtek rá, a 18. században pedig Velence katonai kórházat épített rajta.  Jelenleg a Venice International University lakja. Csütörtökön délután egy CIS tutorialt tartottunk főként az ACMIT-os csapattal, meg Gábor néhány kiváló barátjával. Igyekszem mindenkit elcsábítani a tavaszi budapesti CIS workshopra. A welcome fogadás nem volt különösebben nagy szám, de pár ismerőssel szerencsére összefutottam.
Pénteken két szekcióban chair-kedtem, meg tartottam egy előadást az elektromágneses-követéses projektünk első eredményeiről. Délután már Velencében csavarogtam, végigkompoztam a Canale Grandén, aztán visszasétáltam össze-vissza bolyongva a sikátorokban. Este a bankett hivaros gyorsasággal ért véget, mivel mindenki el akarta érni a kompot, és a legtöbben fáradtak voltak már bármi programhoz, így én is csak egy kis sétára mentem a belvárosban. Szombat délelőtt a  Sestiere Dorsoduro részt derítettem fel, megtapasztalva a térkép nélküli tájékozódás kihívásait Velencében. Érdekes volt látni, hogy a szél és az áramlatok hatására reggel a fél Szt. Márk teret elöntötte a víz, és pallókat raktak le a közlekedésre. Délutánra már valamennyire visszahúzódott. Lénával, újonnan megismert kutató tutorial-társammal együtt buszoztunk ki a reptérre, aztán egy kellemes ebéd után ő hazarepült Heidelbergbe, én meg elindultam keletre, messzire.

**********
Last week was crazy, even according to my scale:
- Monday: all day working in Lab in Budapest
- Tuesday: afternoon IEEE meeting in Győr, evening in Wiener Neustadt
- Wednesday: working at ACMIT
- Thursday 3:30am, heading out to Venice
- Saturday afternoon: heading out to Taiwan
The rest in between was just  fun.  

2010. október 17., vasárnap

Idézet // Quote for the week

Tégy jót, és veled is jó fog történni.
/Kumar Shares/
**********

I love deadlines. I like the whooshing sound they make as they fly by.
/Douglas Adams/

2010. október 13., szerda

A legrövidebb kiruccanás // The shortest visit

A múlt héten sor került az eddigi legrövidebb látogatásomra. Két kinntöltött nap alatt viszont sor került egy-két fontos interkontinentális meetingre, a társaság egyrésze skype-on csatlakozott be. Csütörtökön a naplemente igazán szép volt, este pedig apu és a nagyi látogatott meg, és velük együtt jöttem haza.

********
It was the shortest visit so far, with a few project meetings (international skype calls) and thesis booklet hacking. Thursday evening my dad and granny came to visit, and we drove back together to Hungary.

2010. október 9., szombat

Idézet // Quote for the week

“A lepényhal először a reményhal meg utoljára.”
*********
“Time flies like an arrow, fruit flies like a banana”

Bemelegítés // Warming up

A következő héten négy napot voltam csak kinn, mivel az itthoni dolgok eléggé beindultak, és nem hagynak túl sok szabadidőt. Kinn szokás szerint jó hangulatban és nyugodtan teltek a napok, megvolt az első nagyobb kör szakmai egyeztetésünk, amely révén végre kezd kristályosodni a projekt. (Erről tényleg írok majd bővebben.) A legjobb a pénteki lakásavató bulink volt, ahova végül 14 ember jött el, többek között Gábor és egész családja is. Yashar készítette a perzsa előételeket (mártogatós szószok) meg a sáfrányos rizses desszertet, én pedig egy adag gulyást csináltam. Mindennek volt sikere, és jól szórakoztunk, annak ellenére, hogy a vendégek mind hazamentek 10-kor, mivel mindneki Bécsben lakik. Mire Andris kiért hozzánk egy órával később, előről kellett kezdeni a bulit, de így is remek volt, kitettünk magunkért. Szombaton már itthon voltam, mivel este Vásáry hangverseny volt a MŰPÁban, amit mégse lehet kihagyni... 

********
The highlight of the week was unquestionably our house warming party! Yashar made great Persian dips for starter, I prepared goulash and saffron-rice was the desert. 14 people came from lab, Gábor and Gernot with family, making it a really nice occasion. As people live in Vienna, they left early, but there was no problem restarting the party when Andris joined us overnight.