Idézet // Quote for the week

Minden kedves Olvasómnak áldott, békés Karácsonyt kívánok, valamint boldogságban és örömökben gazdag új évet!

„Megcélozni a legszebb álmot, komolyan venni a világot, mindig szeretni és remélni, úgy érdemes a földön élni.”

/Papp Lajos/

*****************************

Wishing a merry merry Christmas and a happy New Year to all my dear Readers!

"Nothing can replace the absence of love, but love can make up for anything."

/ P. Matteo/

Úton hazafelé // Heading back home

Az utolsó napok lázas munkával és készülődéssel teltek. Döbbenetesen hamar elérkezett a Karácsony, és igyekeznem kellett minél több mindent elrendezni az ünnepekre. Amíg Floridában voltam elkészült az épület másik szárnyában a Student office, ahova fokozatosan átköltöztek a srácok, így elég kihalt lett a lenti Robotorium rész, majd meglátjuk, hogy ez a közösségi életet mennyire befolyásolja. Közben a kórházban is költöztünk, kaptunk egy külön szobát a robotnak, de még nem az igazi az elrendezése.
Péntek reggel a legkorábbi (7:20-as) busszal mentem New York-ba. Az úton végig aludtam, hogy utána legyen erőm a városnézésre. Terveimmel ellentétben nem tudtam lerakni egy cosmagmerőrzőben a hátizsákomat, mivel nincs egyetlen egy sem a vasútállomáson. A hátizsákom nem volt kib írhatatlanul nehéz, de azért jól megtömtem ajándékokkal, mint a télapó a puttonyát, és estére már kikészült tőle a hátam. Sétáltam egy hatalmasat végig a sugárutakon, keresztül NOHO-n, Greenwich Village-en és Little Italy-n, aztán vissza északra a Broadway-en. Mindenhol kegyetlen tömeg volt, hömpölyögtek az emberek az utcán és a boltokban sem nagyon lehetett elférni. Délután találkoztam Rácz Viktorral a Rockefeller Center-nél. (Őt is Balázson keresztül ismertem meg két évvel ezelőtt, és most átmenetileg újra itt él.) A Rockefellernél volt a csúcsponton a zsúfoltság, mindenki látni akarta a híres fenyőfát meg a korcsolyázó embereket. Elsétáltunk a gyémátkereskedők utcájába meg még néhány érdekesebb helyre, aztán ő ment dolgozni, nekem meg találkozóm volt Titi másodunokatestvérével a Grand Central állomásnál. A lányok (név szerint Kristen, Kristen és Krista) nagyon aranyosak voltak, egy pub-ba vittek el a 13-on, ahol egy ismerősüknek volt a szülinapi bulija. Elég jól mulattunk mindannyian, megismertem egy csomó jófej embert. Kristen lakásán aludtunk mindannyian Trerrytown-ba, mintegy 40 percnyi vonatútra Manhatten-től északra. Meglepő volt, hogy a környékem még mindenhol megmaradt a hó, ami egy héttel korábban esett.
Szombat reggel egyedül mentem vissza a belvárosba, átsétáltam a Central Park-on, és a Természettudományi múzeumot akartam megnézni, de végül csak az előcsarnokban barátkoztam a dínókkal, mivel egyrészt hatalmas volt a tömeg, msárészt nem maradt más olyan sok időm, mert a vonatom 500 méterrel a végállomás előtt ledöglött, és meg kellett várni a szerelőket. Búcsúzóul még sétáltam egyet a Time Square környékén, illetve megpróbáltam körbenézni a világ egyik legnagyobb játékboltjában, a Toys’R’us-ban, de olyan tömeg volt, hogy hamar kifordultam. Gond nélkül kijutottam a Newark reptérre, de ott is folytatódott az őrület, hihetetlen tömeg volt. Sajnos Juliékkal nem sikerült összefutnom, pedig igyekeztem megtalálni őket. A repülőutam eseménytelen volt, egy flott milánói átszállás után már a családom karjaiban pihentem ki fáradalmaimat. Igaz, a csoamgomat cask egy nappal később szállították ki, de legalább sértetlenül. Vidáman indulhatott a Karácsonyi ünneplés-sorozat!

******************************

In the last days I was very busy arranging all my stuff and trying to catch up with the work in the mean time. I left Baltimore on Friday morning, with the earliest Chinatown bus. I arrived to New York after four hours of sleeping on the bus. As I could not find any lockers, I had to walk all day with my entire stuff that consisted of gifts and deliveries to friends in 95%. The crowd was even bigger than at Thanksgiving, there were people everywhere. I walked up and down on the avenues till Little Italy, met Victor later at Rockefeller, and joined the mass of people glimmering at the huge Christmas tree. Also did some shopping and finally went out with Kristen (Titi's cousin) and her friends (Kristen and Krista) to a nice pub (a birthday and Christmas party). We all had a great time, and took the last train back to Kristen's place 40 minutes north from Manhattan.
I only had a bit of time on Saturday; went to the Natural History Museum, walked around the Central Park and the always busy Times Square. I caught my flight without difficulty, but missed the meeting with Juli at the airport unfortunately as a result of the huge crowd. After a delightful flight and change in Milan, I found myself suddenly at snowy home, (and even without my luggage) having a wonderful Christmas with my beloved family.

Florida után // After Florida

Amint visszatértem Floridából, fel kellett kötnöm az alsóneműmet, hogy utólérjem magam munkaügyben. Ebben segítségemre volt az időjárás, mivel a nulla fok körüli esős, borongós idő nem nagyon kedvezett az alternatív programoknak. Szépen haladtam a munkámmal, bár még így is egy jó heti van hátra, amit jó lenne elvégezni, mielőtt hazautazom karácsonyozni. Csütörtökön és pénteken a kórházban voltunk fúrni, de az igazi koponyán nem nagyon sikerült a beavatkozás, és aztán a program is mindenféle problémákat hozott elő, de legalább fontos adatokat gyűjtöttem. Szerdán megtartottam a Magyarországról szóló bemutatómat a laborértekezleten, azt hiszem tetszett a népnek. (Érdeklődők itt megnézhetik.)
Azért nem minden a projektről szólt, szombaton elmentem Tricia-val a szomszédos Baltimore Museum of Art-ba, ahol épp a világ legnagyobb Matisse gyűjteménye van. Henri Matisse alapvetően festőnek vallotta magát, és azért kezdett szobrászkodni, hogy bizonyos kompozíciókat jobban ki tudjon dolgozni. Ennek ellenére elég sokra vitte, és számos maradandó alkotása van. A kiállítás mintegy 150 szobrot, festményt és grafikát vontultatott fel, nagyon élveztük. Vasárnap este Netta lakásán volt egy társasági vacsi, amire sütöttem jó kis crumb pie-t, hétfőn pedig Fran tartott meglepetés szülinapi bulit Hassannak. Hétvégén intéztem a jézuskázást is, az otthoni megrendeléseket, valamint végre vettem rendes ágyneműt, így már nem a hálózsákomban alszom.
A munkás év sokaknak a szerda esti Holiday Social összejövetellel ért véget, amelyen szép számmal megjelent a labor apraja-nagyja. Volt sör, bor meg olasz kaja. A idősebbek hozták a családjukat is, így gyerekek is rohangásztak mindenfele. A karácsonyi parti szolgált az e havi szülinapi megemlékezés helyszínéül is, volt köszöntés és finom csokitorta a decemberieknek. Később Wii-zéssel és mézeskalácsházépítő versennyel szórakoztattuk magunkat (ez utóbbiban mindenki díjazott lett), aztán következett a hópihe vágás és színezés, ami átment arcfestésbe.
A bulit Tian-ék házában folytatódott, ugyanis a lakótársának (Dannek) volt a Graduation (diplomázós) partija. Tipikus US házibuli volt grillezéssel, sörtölcsérrel, beer-pong-ozással, country line tánccal és a helyi sörváltóval. Kipróbálhattam a nagyon amerikai S'more-t (grillezett mályvacukor) és a Dr. Pepper Flame koktélt. Ilyen tartalmas programok mellett hamar elröpülnek a napok.

*******************************

As soon as got back from Florida I really had to work hard to catch up with my project. While I was in the South, people moved from the Robotorium area to the brand new student office in the other wing of the building. That is a nice huge cubical, but most of the folks like it. The Robotorium is more deserted now, but it may increase my productivity at least. I had my presentation on Hungary required by HAESF on Wednesday, and we did some cutting and data collection in the hospital afterwards. I managed to get some important conclusion. During the weekend finally I had some time to visit the nearby Baltimore Museum of Art that features the world's biggest collection of Matisse (primarily sculptures). We had a nice dinner and some party at Netta on Sunday and Hassan's birthday party at Fran on Monday.
The December birthday celebration and Christmas Social event at the lab was just awesome! A lot of people came, some even brought their family. Beside the good food, drinks and Wii, we also had a Gingerbreadhouse building competition and other creative fun stuff. We all had a wonderful time, and the party just sped up at Tian's place, where Dan had his graduation party. It was everything you ever wish for: beer contest, beer-pong, S'mores, Dr. Pepper Flame, country line dancing and so on.

Idézet // Quote for the week

„Az ember sora az ember jelleme.”

/ Reviczky Gyula/

********************************

"We must live as we think, otherwise we shall end up by thinking as we have lived."

/Bourget/

Floridai kalandok III. – Élményparkok // Adventures in Florida III. – Theme Parks

Orlando nem volt különösebben ismert, amíg 1959-ben Walt Disney egy repülőút alkalmával elhatározta, hogy itt fogja felépíteni második mesebirodalmát (egy hatalmas mocsaras területen). A központi park, a Magic Kingdom 1971-ben nyitotta meg kapuit, majd három másik Disney resort követte. A 100 km2-nyi területen ezen kívül tucatnyi szórakoztató központ, aquapark, szórakozóhely és egyéb létesült. Ma több tucat óriási élménypark üzemel Orlando környékén, és évente 70 millió ember látogatja őket. December eleje a legalacsonyabb forgalmú időszaknak számít, mégis rég láttunk akkora tömeget. Kétnapos jegyet vettünk, amit két szabadon választott parkban használhattunk fel. Sok ember egybehangzó véleménye alapján a Universal Studios Islands of Adventure és a Disney World – EPCOT parkját választottuk, és nem bántuk meg, két eszméeltlen élménydús napunk volt!

Az Islands of Adventure egy hatalmas vidámpark, amolyan igazi amerikai óriás. Nyitásra érkeztünk, hogy minél többet mehessünk még a tömeg megérkezte előtt, és kis bemelegítés után egyből a legnagyobb hullámvasút, tucatcsiszor átforduló, 0-70-re 2 másodperc alatt gyorsuló Hulk-ra ültünk fel. Remegő lábakkal szálltunk ki, de azonnal visszaálltunk a sorba egy még őrültebb menetért a legelső sorban. Életemben nem éreztem még ilyet, ahogy száguld, zuhan, pörög az ember… Csak vigyorogtunk és sikítottunk az adrenalintól. Kipróbáltunk minden komolyabb attrakciót, a szabadesés toronytól a 3D pókember-ride-on át a színpadi show-kig. A park északi részét egy hatalmas Jurassic Park replica foglalja el, dinókkal, a filmbeli épületekkel és mindenféle őrült vízes attrakcióval. Mivel kissé már eláztunk, Petivel nekivágtunk a hatalmas vízes csúszdának. Itt szembesültünk vele, hogy több ezer ember sorban állítására vannak felkészülve mindenféle kanyargós folyósokkal, ami legalább 2-3 órás várakozást jelent. Elképesztő! Persze a csúszás sem volt semi, csurom vizesek lettünk, de nem bántuk különösebben a 30 fokos melegben. A park legjobbja egyértelműen a Dueling Dragons nevű iker-hullámvasút volt. Az őrületes menet során felülről vagy felfüggesztve, így a lábad lóg a levegőben helyenként 50 méteres mélység felett, alig pár méterre kanyarodva el egy faltól, vagy épp a másik szerelvénytől. Ismét csak az első sor volt a kedvencünk, minden várakozásunkat felülmúlta az élmény. Persze a park jó részét teszi ki a gyerekeknek szóló meseország, amire mi kisebb figyelmet fordítottunk, de messziről az is nagyon igényes és szép volt. Zárásig még mentünk párat a legnagyobb hullámvasútakon, illetve nekem sikerült csurom vizesre áztatnom magma az egyik attrakción. Összesen 15-18 menetet szórakoztunk végig, és alig bírtuk feldolgozni a sok izgalmat. Ugyanakkor csúcsidőben max. 3-4-et lehet menni, ami borzasztóan kevés ugyanazért az árért. A park előtt még egy gigantikus szórakoztatóközpont van, ahol pár sör társaságában élveztünk egy koncertet késő estig.
Az EPCOT Center (The Experimental Prototype Community of Tomorrow) egyike a négy nagy Disney parknak, és két nagy részből áll: az egyik fele - Future Park - amolyan jövő-háza, mindenféle technikai orientációjú produkcióval, bemutatóval, a másik pedig egy hatalmas tó körül a világ kulturáit bemutató önálló városka, a World Showcase. Az első rész attrakcióival kezdtünk, és a 100 km/h-s tesztvezetést és a mars-szimulátort leszámítva igen nagy csalódás volt. A központi gömbbe renoválás miatt nem engedtek be minket (csak néha másokat), mivel újjáépítik épp. A műsorokon nagyon látszott, hogy 20-25 évvel ezelőtt tervezték őket, mind technikában, mind megvalósításban elég gyengék voltak. Ami még izgalmasabb volt, az egy sétahajókázás a teszt-üvegházukban, ahol is mindenféle kísérletet folytatnak a növények terméshozamának növelésére. Már kezdtünk kétségbe esni, amikor is a sárkányrepülő szimulátor (a világ legszebb tájai felett - VIDEO) visszahozta pozitívba a megítélést, a világrészek bemutatója pedig teljesen lenyűgözött. 11 nemzet tipikus épületei felépítve majd életnagyságban, mindenféle autentikus show-kkal, bemutatókkal, és temészetesen rengeteg étteremmel, szuvenír bolttal. Az összeállítás kicsit furcsa volt: Mexikó, Norvégia, Kína, Németország, Olaszország, USA, Japán, Marokkó, Franciaország, Anglia és Kanada. A lélegzetelállító ország-prezentációk és kiállítások után sorra úgy jöttünk ki, hogy ide muszáj elmenni! Természetesen mindenhol ott voltak a helyi ételkülönlegességeket áruló éttermek és autentikus szuvenírshopok is. Persze mindenhol a vásárlásra van kihegyezve a dolog, hatalmas shop-ok vannak 100 méterenként, ahol MINDEN létező disney-s kütyüt meg lehet vásárolni. Láttunk hatalmas Disney kórust is, épp karácsonyi koncertet adtak. Pazar tűzijáték és fényjáték előzte meg a park zárását, ami mellett a mi augusztus 20-ai tűzijátékunk is összehúzhatja magát. Több tízezer ember nézte a show-t, végig a tó körül. Este még elmentünk Downtown Disney-be, ami önmagában is egy látványosság rengeteg mozival, bárral, bolttal és persze karneváli tömeggel. A legjobb egy hatlamas LEGO bolt volt, körülötte mindenféle LEGO szobrokkal.

Két gyönyörteli napot zártunk a parkokban, soha nem volt még ilyen intenzív szülinapom! Petiékkel pedig még külön meg is ünnepeltük: volt torta, borozás, és kaptam egy készlet kiváló kubai szivart. Ez úton is nagyon köszönök nekik mindent, fejelthetetlen élmény volt! Nélkülük messze nem lett volna ilyen jó. Florida egy álom! Meseország gyereknek és felnőttnek egyaránt, mindenki megtalálhatja a számításait. Ha nagy leszek, egyszer elhozom ide a gyerekeimet, hogy újra átélhessem mindezt…

Érdeklődőknek ajánlom a videoimat is sok szeretettel, valamint Petiék blogját az eseményekről - nagyon jópofa.

********************************

Orlando got only famous when Walt Disney built up its second theme park here in the 60s. The Magic Kingdom, the central piece of the four huge Disney resorts opened in 1971, and now attracts 16 million people solely. Based on several people's recommendation we chose to visit the Islands of Adventure and the EPCOT parks.
Universal Studio's Islands of Adventures is a great theme park, offering amazing roller coasters, crazy 3D rides, gravity drop-towers, water-slides, magnificent shows and so on. After a quick warm-up round, we got into the spinning Hulk that speeds at 65 mph. We got out with trembling feet, but immediately went back for another ride-in the first row this time. I have never had such a thrill before! They have an entire Jurassic Park replica, and you can get totally wet on the huge splash-down rides. The best attraction in the park was the Dueling Dragons that is actually two separate coasters, spinning and corking together. This time of the year is the low season, therefore we only had to wait 10-40 minutes, but we saw the incredible lines that can be filled with people, extending the wait time for several hours for every single attraction. After a joyful day we cooled down with some beers at the local party area, just in front of the park.
Disney's EPCOT center (The Experimental Prototype Community of Tomorrow) was opened in 1982, and you can definitely see on some attractions that they are out of age. There are two parts, a Future world, showing what the world will be (actually what it is), and a World Showcase that is more like a small city that consists of 11 countries and their cultures. Despite the initial disappointment, we had some nice rides especially on Soarin' (here is the video on that), GM's Test drive and HP's Mars mission simulator. The World Showcase was magnificent in itself! Huge replicas of the typical buildings from Japan to Norway, filled with local shops, restaurant and presentations on the countries. Every day ends with a spectacular lightshow and fireworks that is called the reflections of Earth. After that, we went to Downtown Disney, a place full of clubs, bars and restaurants. They also had a wonderful LEGO store! We really had an amazing time, and personally my best birthday ever!

You are most welcome to take a look at my VIDEOs as well!

Floridai kalandok II. – Kennedy Űrközpont // Adventures in Florida II. – Kennedy Space Center

Szerencsésen megérkeztünk szerda este Orlando déli részére, Kissimmee-ben lévő szállásunkra. A szoba egy igazi amerikai félkörös motelben volt, amit a filmekben is látni, és a színvonala felülmúlta várakozásunkat. Csütörtökön korán keltünk, hogy még a tömeg előtt odaérjünk a 120 km-re lévő Kennedy Űrközpontba (KSC), Cape Canaveral-ba. A mocsaras Merritt szigeten 1962-ben alapították meg a Merritt Island Launch Area-t, 567 km2-nyi területen (egy balatonnyi). Innen bocsájtották fel az amerikai űrprogram majd minden rakétáját (több mint 3000-et). Kennedy halála után nevezték el róla, jelenleg mintegy 17.000 ember dolgozik a területen. Ezúttal az STS-122 küldetés keretében az Atlantisz űrsikló várakozott a 39A launchpad-en, hogy némi késéssel (15 év) végre a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) szállítsa az Európai Űrügynökség által épített Columbus kísérleti modult.
Délelőtt tudtuk meg, hogy a délután 4-re tervezett kilövést elhalasztották másnapra, mert gondok adódtak ez üzemaanyagszenzorokkal. Nagyon nem keseredtünk el, hiszen ezért időzítettük eleve hosszabbra orlandói tartózkodásunkat. Bejártuk az űrközpont elérhető részeit sorra. Először elbuszoztunk a Apollo / Saturn V egykori irányíközpontjába, ahol sok színvonalas kiállítás és film mellett egy eredeti rakétát is megcsodálhattunk. Innen már láthattuk a sziget másik oldalán az űrsiklót felkészítve a kilövőálláson. Űtközben elhaladtunk a 160 méter magas központi összeszerelő csarnok mellett, ahol egy hatalmas daruval tudják századmilliméter pontossággal összeilleszteni a 4000 tonnás siklót a 10000 tonnás hordozóval, és az egészet rárakják a lánctalpas szörnyre, amivel kigurul a kilövőállásig. A következő megálló az ISS összeszerelőcsarnoka volt. Betekintést nyerhettünk a teszt-terembe, ahol a soron következő ISS modulokat szerelik össze. Láthattam élőben a kilövésre váró Dexter robotkart is, amelyről már annyit olvastam. A látogatóközpontban számos attrakció gyönyörködteti az idelátogatókat: lenyűgöző 3D IMAX filmek, űrhajósok, űrszimulátor, eredeti rakéták és mindenféle innovativ játszóház. Hamar elszaladt a nap, és még csak meg sem néztünk mindent. Zárás előtt még betértünk az “Astronaut Hall of Fame” kiállításra is, amely mindenféle ereklyéket vonultatott fel, és interaktív módon mutatta be az űrkutatással kapcsolatos fizikai jelenségeket.
Az űrsikló fellövés alapvetően nagyon látványos dolog (bár az éjszakai indításokat megszűntették a Columbia katasztrófája óta), a hordozórakéta mitegy 20 mp alatt elégeti a másfél million liter kerozint a tankjából. A keletkező hő és hang 300 méteren belül azonnal végezne egy emberrel, de a talaj remegését is még lehet kilóméterekről is érezni. A NASA komoly figyelmet fordít rá, hogy minél kevesebb behatással legyen a környék egyedülálló vadvilágára. Persze egy fellövés igen nagy terhelést jelent mindenképp, de legalább igyekeznek. A sziget tele van alligátorokkal. Az utak mentén számos példányt láttunk a csatornákban, néhány egész nagyot is, mindössze pár méterre, minden kerités vagy egyéb elválasztás nélkül. Számos keselyű, pelikán, kormorán és gém él a környéken, valamit a fokozottan védett fehérfejű rétisas (az amerikai nemzeti szimbólum) is itt fészkel.
Este kiderült, hogy a fellövést szombatra halasztották, mert nem tudták teljesen feltérképezni a szenzoros hiba okát. A NASA honlapja szerint az történt, hogy a kerozin feltöltésénél a négy üzemanyagszint jelző közül kettő hibát jelzett, majd utána még egy. (Ha három rendben működik, akkor még elindítják a missziót.) Később ismét eltolták a tervezett startot vasárnap 3:21-re, így két teljes (élményekkel teli) napot töltöttünk a környékbeli élményparkokban.
Vasárnap reggel ismét nyitásra ott voltunk az űrközpontban, de ezúttal elmaradt a korábbi tömeg (a többiek már megérezték valahogy). Újra megcsodáltuk az óriásvásznú 3D-s IMAX filmet az ISS-ről, és megnéztük a KSC többi látványosságát. 11 körül derült ki, hogy nem boldogultak a szenzorokkal, újra hibát jeleztek a tank feltöltésénél, így az egész missziót eltoloták január elejére. Sajnos így jártunk, akkor már nem lesz alkalmunk visszajönni, de első a biztonság, ez érthető! Kiélveztük még a maradék látványosságokat, piknikeztünk egyet a rakétapark mellett, fényképezkedtünk űrhajósokkal, és normális időben elindultunk vissza Miami-ba, hogy legyen erőnk a másnaphoz. Fellövés nélkül is remekül szórakoztunk, és csodálatos dolgokat láttunk, mindenképp megérte!

Érdeklődőknek melegen ajánlom Petiék blogját is ezeről a napokról.

*******************************

The Kennedy Space Center (KSC) is located on a 140.000 acre swampy island at Cape Canaveral. There are 17.000 people working there, and app. three times that many alligators around. Such a lovely place! We were there at the opening on Thursday along with tens of thousands of other people. The KSC Visitor Center is an interactive playground itself with space simulators, amazing 3D IMAX movies, astronaut shows, museums and original rockets and other hardware. First we took a bus ride to the old Apollo and Saturn V. mission control center, where we got an introduction to the beginning of the US space program. We also had a chance to see Atlantis sitting on the 39A launch pad in a distance. Next stop was the International Space Station (ISS) assembly building, where I actually saw the Canadian Dexter robotic arm prepared for shipping. The area has a vivid wild life. You can see alligators everywhere, watching you from the canals along the roads just a few feet away. They also have a pack of vultures, and the national symbol, the bald eagle is nesting on the island. We got to know later in the morning, that the launch was rescheduled the next day due to some fuel sensor reading problems. In the evening, they further postponed it to Sunday, so we spent Friday and Saturday in the local theme parks, having an enormous amount of fun, and got back to KSC on Sunday.
There was no crowed at all on Sunday, and unfortunately it turned out, that they could not fix the sensors on Atlantis, so the put the whole mission to January. What a pity! - but security goes first, that is understandable. We had a great time in the visitor complex anyway, had a nice picnic in the shadow of the huge rackets. We got back to Miami safe, with amazing new experience.

Floridai kalandok I. – Miami // Adventures in Florida I. – Miami

Floridai utazásom olyan fantasztikusan sikerült, hogy nem is tudom egyszerre leírni a rengeteg élményt és eseményt. Három post-ot tervezek: egyet Miamiról, ahol az első és az utolsó napomat töltöttem, egyet a Kennedy Space Center-ről, ahol két napot voltunk (csütörtök és vasárnap), valamint az utolsót Orlando elképesztő vidám- és kalandparkjairól.
Kedd délután hagytam el a hideg Baltimore-t, ahol addigra már leesett az első hó is (igaz, az még nem maradt meg, csak a szerdai). Miami mindössze 2,5 óra repülés, de a klímája egészen más. A reptéren rögtön megcsapott a 25 fokos esti meleg. Peti már ott várt, felszedtük Szilvit is (a kedvesét), és átautóztunk a tengerparttól mindössze három sarokra lévő lakásukba Miami Beach-en. Peti, miután leadta EESTEC elnöki posztját, benevezett a HAESF ösztöndíjra, és egy fél évvel előttem jött ki Miami-ba. (Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy itt vagyok, mert az ő bíztatásra néztem utána ennek a lehetőségnek.) Szilvi gondolt egyet, ő is szerzett egy ösztöníjat, és kijött Peti után, hogy ne legyen szegény olyan egyedül.
Miami két részből áll, a Miami Downtown a kontinensen van, míg Miami Beach a vele párhuzamosan futó négy utca széles sziget gazdag villákkal, szállókkal és klubokkal. Szerdán sétáltam egy nagyot a belvárosban, minden második felhőkarcolót most építik, nagyon dinamikusan fejlődik az egész region (egy hatalmas beton-dzsungellé). Északon van Little Haiti, a fekete negyed, délen pedig a hatalmas Little Havana, a spanyol negyed. A város ötmilliós lakosságának 70-80%-át ez utóbbiak teszik ki, Petiék szerint ez már nem is az USA, inkább latin-amerika. (Amikor kijöttek, el kellett kezdeniük tanulni spanyolul, hogy boldogulni tudjanak.) A közértben például senki nem beszélt angolul, és a hivatalokban is előbb spanyolul mondják be a közleményeket. A Downtown részben egy ingyenes magasvasút közlekedik, ahonnan kiváló rálátás nyílik a pálmafás sétányokra. A nappali hőmérséklet egész decemberben 23-28 fok között van, így mindneki nyári öltözékben flangál, és vidáman lubickol a kellemesen meleg Atlanti óceánban. Egy nagy séta után én is megmártóztam - hihetetlen élmény! Munka után beszálltunk Szandrába (Petiék kocsijába), és Orlando felé vettük az irányt.
Vasárnap este értünk vissza fantasztikus élményekkel gazdagodva Északról, hulla fáradtan. Hétfőt egy kis úszással kezdtem az óceánban, aztán volt alkalmam még egy nagyot sétálni. Miami Beach tele van luxusszállodákkal, magánvillákkal, yachtokkal és sportkocsikkal, pont ahogy az ember elképzeli. Eszméletlen, hogy itt is készülnek a Karácsonyra, így szépen feldszítik a pálmafákat karácsonyi díszekkel, kirakják a dekorációkat a házakra, és ultra-giccses műanyag fenyőfákat állítanak. Extrém, mondhatom! Este Petiékkel elmentünk még egy Argentin Steakhouse-ba, ahol kiváló kubai steaket ettem. Sétáltunk egyet az öböl mellett Bayside-on, hallgattunk kis mexikói koncertet, ittunk egy koktélt, aztán hazamentünk.
Sajnos kedden itt kellett hagynom ezt a csodás félszigetet, hogy újra átadjam magam a munkának. Gyönyörűséges volt, hálás vagyok érte Petiéknek! Hacsak egy mód van rá, ide még visszatérek!

******************************************

My last week-in Florida-is indescribable. It was awesome, amazing, fantastic! To give a full coverage, I will have three posts; this first one is about Miami, where I spent my first and last days with Peti and Szilvi. The next one will be on the adventures at the Kennedy Space Center and the last one the amazing fun park of Orlando.
Miami is pretty much how you imagine it: sunshine, palm trees, bikini girls, sport cars and yachts. I was pretty much surprised though when I arrived, that the temperature is so high even in December that people are looking for shade or go to the Atlantic for a swim. Really amazing, especially when you arrive from a cold Baltimore, where the first snow had already fell. On Wednesday, after a huge walk all around Miami Beach and Miami Downtown I had a nice swim in the Ocean, and then we left for Orlando.
We got back late Sunday, enriched with experience that will keep us smiling till the end of days! On Monday, I walked around the amazing beach with palm trees all around, fancy clubs, bars, five-star hotels and of course sport cars. Almost all of the US starts have a house in Miami, usually on the small islands in between the Beach and Downtown. You can see the incredible villas with yachts and gardens all around the bay. Miami is very peaceful; it is just entering the high season for tourists. It was great to walk along the skyscrapers or taking a ride with the Metromover (high-train). Most surprising is the dominance of the Hispanic people. They are everywhere (forming app. 70-80% of the entire population)! If you enter a shop, they will greet you in Spanish first, and even in the offices, that is the primary language. You may believe it is somewhere in Latin-America, and not within the States. After such a wonderful week, I had to return to Baltimore to finish my work, but I will never forget this week, thank you so much Szilvi and Peti!

Idézet // Quote for the week

Szilvinek és Petinek hálás szívvel!

„Merjünk nagyok lenni, s valóban nem oly nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!”

/ Széchenyi István/

*******************

Dedicated to Szilvi and Peti with gratitude!

"Do not live for anything you would not die for! "

/ Graffiti/

6. hét // Sixth week

Alig értem haza a hosszú hétvégémről, bele kellett csapnom a közepébe - azonban ezúttal egy jó adag munka várt rám. A héten nem is mászkáltam nagyon, jó fiú módjára benn ültem a laborban, illetve a kórházban. Kedden voltam egy igazi da Vincis operáción. Egy vesekő és homok miatt félig elhalt vesét kellett kiszedni egy betegből. Nagyon izgalmas volt, végig ott állhattunk a sebészek mellett. A műtétről részletesebben is írtam a SurgRob blogomban. Csütörtök-pénteken benn voltunk a kórházban, és méréseket végeztünk az agysebészeti robottal, valamint kísérleteztünk egy hullán. (Igen, én is kipróbáltam a koponyafúrást, de meghalt volna szegény beteg a kezeim alatt…) A képek itt vannak, de vigyázat, némelyik azért elég randa. Csütörtökön a JHU rektora, B. Brody tartott egy jó előadást. A többi srácnak is elég munkás volt ez a hét, csütörtökön például még éjjel 2-kor is tömeg volt a laborban. A túlfáradt lányok deszkatöréssel és a többiek edzésre fogásával mulattatták az időt. Azért persze sok minden egyéb is történt velem, péládul megpróbálkoztam a pogácsasütéssel. A második adag egész jó lett, de az első nem annyira, mivel 200 fokra állítottam a sütőt, azonban elfelejtkeztem róla, hogy az Fahrenheit-ben van, így kiszáradt a tészta. Pénteken este megnéztem a hires baltimore-i akváriumot a kikötőben. Valóban gazdag kínálatok van mindenféle halakból, cápákból és tengeri here-berékből. Beültem a közepesen gyenge delfin-show-jukra is (az állatok minden esetre nagyon édes palackorrú delfinek voltak), valamint láttam egy izgi (állat) tárlatot Ausztrália élővilágáról. Külön élmény volt a mise a helyi templomban, valahogy sokkal közvetlenebb a hangulat, mint otthon, például a pap elbezsélget az emberekkel mise után. Persze lehet, ez azért is van, mert nagyon kevesen voltak. Vasárnap a Shriver Hall koncertsorozat aktuális előadását néztem meg, Ben Heppner (többek között Grammy díjas) tenorista énekelt Grieg, Sibelius, Csajkovszkij és Tosti műveket, miközben Thomas Muraco kísérte zongorán. Nagyon élvezetes volt! (Itt egy rövid video.)

*************************************

This week was quite busy (busy with work). I was lucky to go to a real da Vinci partial nephrectomy surgery on Tuesday (see SurgRob blog for details). Beside the different accuracy tests, we performed a cadaver test as well on our neurosurgery robot. It was exciting to cut a skullbone, though I would have killed the patient this time. The week was busy for the others as well, at 2 am the Robotorium area was still full of people, sometimes trying to get back focusing by some exercises. On Friday, I visited the famous National Aquarium. They have a huge collection of rays, sharks and other fishes. The dolphin show was just OK, though I loved the animals. I had a chance to attend the actual Shriver Hall concert, featuring famous Canadian tenor Ben Heppner singing masterpieces from Grieg, Sibelius, Tchaikovsky and Tosti with piano accompany. (Here is a short video.)

Idézet // Quote for the week

„Lenni azt jeleni: megvalósulni.”

/Henry Boulard/

**************

"It's kind of fun to do the impossible."

/Walt Disney /

Baltimore története // History of Baltimore

A város nevét Lord Baltimore ír nemes után kapta, aki a 1729-ben az alapítók egyike volt (tulajdon szerint). Korábban számos kisebb település feküdt a Chesapeake öböl dimbes-dombos partján, mivel a Patapsco folyó torkolatvidéke kiváló kikőtőhelyet jelentett. Maryland és a vidék legdinamikusabban fejlődő városa lett Baltimore. 1814-ben a Britek megostromolták a McHenry erődöt, és ekkor örökítette meg az egyik fennkölt pillanatot Francis Scott Key egy versben (The Star-Spangled Banner), ami később az amerikai himnusz lett. A függetlenségi háború több fontos mozzanata is itt játszódott. Maryland, bár rabszolgatartó állam volt, az Unióhoz csatlakozott, de 1861-ben lázadás tört ki, ami után az északi hadseregnek kellett bevonulnia. A 19. században New York után Baltimore-ba érkezett a legtöbb bevándorló, és hamarosan az USA második legnagyobb városává vált. 1904 telén a nagy baltimore-i tűzvészben mintegy 1500 ház semmisült meg, és az egész kikötő a lángok martalékává vált. Ez után viszont alaposan áttervezték a belvárost, és modern elvek szerint építették újjá. Helyet kaptak a széles utak mellett nagy közparkok is, mint amilyen a Gwynn Falls park. Az elmúlt 50 évben fokozatosan csökkent a környék népessége, jelenleg mintegy 650 000-en lakják. A 20. század végére Baltimore komoly szociális problémákkal küszködött, elsősorban a társadalmi feszültségekből eredő bűnözéssel. Az elmúlt évtizedben nagy erőfeszítéseket tettek a város fejlesztése érdekében (jelenleg a 12. az amerikai bűnözési listán). Az utóbbi időben újra élénkülni kezdett a gazdaság, köszönhetően az ide települő szolgáltatói iparnak. 2003-ban az Isabelle hurrikán elöntötte Fells Pointot, Baltimore legrégebbi városrészét, azonban hamarosan helyreállították a károkat. A belváros ma szép, tiszta és rendezett, ugyanakkor egyes kerületek megtartották korábbi jelleg-ket.

***************************************

Baltimore got its name after the founding proprietor of the Maryland Colony, Lord Baltimore in the Irish House of Lords. Originally there were several small settlements all along Chesapeake bay, as the delta of river Patapsco offered a good natural harbor. Due to its good location, Baltimore grew rapidly, actively trading with Europe, the Caribbean and South America. It did not suffer any damage during the Civil war, and became the second largest city in the States, and the second most crowded port of entry for immigrants after Ellis Island. The Big Fire in 1904 destroyed the majority of the downtown, but they managed to rebuilt it, and transform the harbor area into a modern city with wide roads and huge city parks. In the 20th century, the Great Depression left Baltimore with falling industry and growing social problems. In recent decades, the city invested a great effort to renew itself, to cut down on crime and attract new investors. Fells Point, the old harbor area was totally flooded by Hurricane Isabelle in 2003, but managed to recover. Nowadays, the largest employer of the city is the Hopkins University and Hospital.