Idézet // Quote for the week

„Semmit sem lehet nehezebben kézbe venni, semmit sem veszélyesebb végig vinni és semminek a sikere nem bizonytalanabb, mint élére állni új dolgok bevezetésének, mivel az újítónak ellenségei mindazok, akiknek jól ment a régi körülmények között, és langyos védelmezői azok, akiknek esetleg jól megy majd az új körülmények között.”

/ Niccolo Machiavelli/

***********
"The future belongs to those who believe in the beauty of their dreams."

/Eleanor Roosevelt/

Események // Happenings

A múlt hét is a szokásosan intenzív munka és szórakozás jegyében telt, bár inkább az utóbbi volt a domináns. Hétfőn Martin Luther King napja volt, de igazándiból mindenki már keddre készült, Barack Obama beiktatási ceremóniájára. Ez alkalomból majd két millióan utaztak Washingtonba a hideg ellenére, ami abszolút rekord. A laborból is sokan ott voltak, igaz, az első kb. 250.000 helyre (ahonnan valamit még lehet talán látni is) csak sorsolás útján lehetett jegyet szerezni, és a vonatokra is rég elkelt minden jegy. Tényleg történelmi pillanat volt, az egész labor együtt nézte az élő közvetítést a nagyelőadóban. (Igaz a legfelsőbb bíró elrontotta az eskü szövegét.)
Tricia egész héten a szigorlatára tanult (DQE), amit pénteken sikeresen letett, így volt mit ünnepelni. (Rögtön utána egy remek indiai étterembe mentünk svédasztalos ebédre.)
Közben Baltimore-ban lehesett az év első rendes hava, amit nem bántunk, mivel szombaton síelni mentünk. Bár a Whitetail hegy körül nem volt épp semmi hó, de a pályán még akadt elég, és jót csúszkáltunk. Vasárnap hagyományos dumpling (húsos gombóc) partival ünnepeltük a kínai újévet Fran új lakásában. (A héten segítettünk neki átköltözni.) Miközben a hivatalos kínai újévi show-t néztük, összesen több mint 250 dumplingot csináltunk, így bőven maradt másnapra is.

**********

The most important happening of the week was undoubtedly the inauguration of Barack Obama. Many folks went to DC to celebrate from lab, even though it required some organization, as the train tickets were all sold well in advance, and you also needed a special ticket just to be one of the lucky 250,000 who could be closes to Obama. In total app. 2 million people showed up, which is a historical record.
Tricia was busy studying for her DQE that she passed well on Friday, so I had some time to help Fran moving. Saturday, we went skiing to the nearby Whitetail. There was significant snowfall earlier this week (nicely covering Baltimore), but later some heat came, and most of the snow was gone. We still had a great day in three with Tom. Sunday was the traditional Chinese New Year, and Fran gave an awesome Chinese dumpling party. We made over 250 dumplings and listen to the annual "imperial" Chinese TV's show (not understanding too much of it though).

Idézet // Quote for the week

„Nem attól kerülsz bajba, amit nem tudsz, hanem attól, amiben biztos vagy, de nem úgy van.”

/Mark Twain/

*************

"A pessimist sees the difficulty in every opportunity; an optimist sees the opportunity in every difficulty."

/ Winston Churchill/

Mélyvíz // Back on the saddle

Az első hetem máris remek programok sorát vonultatta fel. Szombaton még csak az utazás fáradalmait pihentem ki, de vasárnap már benéztem a laborba, és jó volt látni, hogy mindenki megvan még. (Igaz, a helyemre egy kínai poszt-doc srác költözött be). Este Tian új helyén volt tradícionális kínai hot pot vacsora meg csoki-fondu (a régi házammal szemközt költözött be).
Hétfőtől kezdetét vette a sebészrobotikai téli egyetem. Összesen 35 résztvevő volt, első sorban az USA-ból és Kanadából, de volt néhány olasz és spanyol srác is. A szakmai program meglehetősen sűrű volt, reggel 8-kor kezdődtek az előadások, és a vacsora után is volt még egy-egy előadó (este 9-ig). (Illetve egyik alkalommal Dr. Taylor-t köszöntötték.) Ezen felül a kávészüneteket rendre rövidebbre kellett fogni a csúszás ledolgozása miatt, és az ebédszünetekre is több alternatív programot szerveztek be. Mindazonáltal nagyon szívonalas volt a program, és gördülékeny a szervezés.
Első nap az egész CISST ERC központ 10 éves ünnepsége volt ("Graduation party"), amire meghívták az összes partnerüket, barátokat, adományozókat. (A amerikai tudományos fejlesztési ügynökség - NSF - 30 millió dollárt fektetett a központba, további forrásokból pedig még egyszer ennyit tettek hozzá az elmúlt években.) Beszédet mondott több dékán és a professzorok rendre bemutatták az elmúlt 10 év legfontosabb eredményeit. Délután több jelentős CIS cég képviselője tartott előadást (pl. az Intuitive Surgical elnöke) és kerekasztal beszélgetést. Ezekről részletesebben írok a SurgRob-on. A program a laborban folytatódott, ahol mindenki poszteren mutatta be saját kutatását, illetve több demó is volt. (Mi természetesen a NeuroMate-tel villantottunk.) Este díszes vacsora volt, és végül köszöntötték Prof Taylor-t, aki az egész központ szellemi atyja és igazgatója.
A hét többi napján sorra mentek az előadások, szusszanni sem nagyon volt időnk. Kedden még elkísértem a többieket a kórházba a Surgery for engineers kurzus első előadsására (ahol megint játszhattam kicsit a da Vinci-vel és egyéb laparoszkópos eszközökkel), a többi nap viszont végig az egyetemen ültem az előadásokon. A sűrű program miatt se sportra se szocializálódásra nem maradt idő, amit azért kicsit bántam, mert a résztvevők igen jófejek voltak.
Szombaton végre kicsit kifújhattam magamat, Triciával voltunk egy nagyot falat mászni, vacsorázni pedig egy tapas étterembe mentünk Marcin-ékkal. A vasárnap is nyugisan telt, kis tanulás és munka mellett egy remek zongoraestet hallgattunk a Shriver Hall-ban, és emiatt lemaradtunk a helyi focicsapat (a Ravens) vereségéről. Idén nagyon jól szerepelt a csapat, és pont az országos kupadöntő (Superbowl) előtt véreztek el szoros közdelemben a Pittsburg-gel szemben.
Ezen felül a héten Tiricával meghívót kaptunk esküvőre. Az egyik labortársunk házasodik, de sajnos nem fogunk menni, mert az esküvő Indiában lesz, mivel a srác onnan származik. (A menyasszonya meg holland, így ott is lesz egy kisebb lagzi.)

*************

My first week in Baltimore was packed with great programs. From Chinese hot pot at Tian's place to fancy reception on campus. Of course, the highlight was the MRCIIS winter school that pretty much took all my time during the weekdays. (I cover the professional program in details on SurgRob.)
I enjoyed a lot the school, got to be present at the first occasion of the Surgery for Engineers program as well (playing more with the da Vinci). Too bad we did not have more time to socialize with the other participants, as the days were packed with lectures from 8-9.
We took an easy weekend afterward, went to Timonium with Tricia to climb, a tapas restaurant to eat (with Fran, Netta and Marcin), a piano concert at Shriver Hall and witnessed the unfortunate defeat of the Baltimore Ravens football team, right before the final game, the Superbowl.
We got a special invitation with Tricia: one of our labmate, Sarthak is getting married, too bad we won't be able to make it to his traditional wedding in India.

Idézet // Quote for the week

„Gyakran nem vesszük észre azt, ami a közelben van, ha a szemünkkel folyamatosan egy távoli pont felé nézünk. Hasonlóképpen a jelenlegi lehetőségeket elhanyagoljuk, a megvalósítható dolgok felett átsiklunk, amikor az elménk széles körben keres megoldásokat."

/ Samuel Johnson /

**********

"If at first an idea is not absurd, then there is no hope for it."

/Albert Einstein/

Visszatérés az újhazába // Return to the New World

Karácsony után eseménydús programom volt, mivel Tricia meglátogatott, és szűk 9 nap alatt igyekeztem megmutatni neki kis hazánk minél több szépségét. A hideg ellenére bejártuk Budapest legtöbb szépségét (és végigkóstoltuk a legjobb pogácsákat), lenéztünk a Balatonra, és még Bécsbe is kiugrottunk egy napra. Pár nap után pedig én is követtem őt Amerikába.
Jubileumi repülőutam nem is vezethetett volna jobb helyre, mint vissza Baltimore-ba. A rövid visszatérés célja első sorban a Sebészrobotikai Téli Egyetemen (MRCIIS) való részvétel (erről részletesn írok majd a Surgrob-on). Emellett persze igyekszem időt szakítani a munkámra is, hiszen a kutatással is haladni kell, no meg nem hazudtolhatom meg magamat, és tervbe vettem néhány új hely felkeresését.
Az ideutam elég hosszú volt (kb. 36 óra), de legalább olcsó, hála a korábban az észteken keresztül vett kedvezményes repülöjegynek, ami Stockholmtól indul. Mivel kora reggel kellett odaérnem a reptérre, előző délután elrepültem Budapestről, és az éjszakát kinn töltöttem az Arlanda reptéren. Utána reggel irány London és az óceáon át Durham/Raleigh. A gondok itt kezdődtek: az immigration officer közölte, hogy legutóbb túltartózkodtam, ezért külön el akarnak velem beszélgetni. Egy órás várakozás, tüzetes csomagátvizsgálás, kérdezgetés után sikerült igazolnom, hogy az ő rendszerükben szerepelt rosszul a dolog, és végül csak beengedtek (és még a pálinkámat sem vették el). Persze eddigre már lekéstem a washingtoni járatomat, de átraktak egy órával későbbire. (Igaz ugyan, hogy ott külön kellett fizetnem a csomagomért, és még egy Special Security Screening-et is kaptam…) Az eredetileg kinézett baltimore-i vonatomról lecsúsztam, de egy new yorki szerelvény pont késett annyit, hogy még elértem, és így még normális időben megérkeztem Penn station-re ahol Tricia várt. Egészen fura érzés volt visszatérni, hiszen itt is már egész otthonosan mozgok, és a jól ismert környezet várt.

**************

Right after Christmas Tricia visited me and we spent a wonderful 9 days discovering the best pogacsa places in Budapest, and also the touristic places. We took a day to visit Lake Balaton and the historical cities nearby, and also made an excursion to Vienna, primarily to see the imperial monuments.
Just 4 days after Tricia left Budapest I also took off to follow her, more precisely to come back to Baltimore for the Winter School organized by the ERC CISST. Back in August, I bought very discounted tickets from an Estonian travel agency, but I had to get to Stockholm first (spending my night at the Arlanda airport on a bench) to take my plane to London and then a jubilee flight to the US. The only problem was that the immigration officer did not want to let me in, claiming that I overstayed the last time (in November). After an hour of waiting, interrogation and package inspection I managed to clarify that they did not register my VISA extension. (They said it's normal, as the different database systems are not connected...) Due to this hassle I missed my connecting flight, but I was still lucky to get on another one to DC, and terer catching a train to Baltimore, where Tricia was already waiting for me. After a mere 36 hours of travelling it fell so good to arrive to a place where I fell almost as good and familiar as at home.