2008. március 27., csütörtök

Márciusi pörgés // Busy March

Petiék távoztával újra a munkának szenteltem majd minden ébren töltött percemet. Az undergraduate diákoknak tavaszi szünet volt a héten, ezért elég kihalt volt a Campus. Apu csütörtök este érkezett némi tekergés után Philadelphiából kocsival. Persze nagyon örültünk egymásnak. Rengeteg mindent hozott ki, a legjobban talán a túrórudinak örültem. Az időeltolódás miatt ki volt fáradva, így csak megettük a rakott egytálételt, amivel vártam, és mentünk aludni. Pénteken megmutattam a labort (kezdek belejönni a tárlatvezetésbe), aztán ő bement a belvárosba, én meg még délutánig dolgoztam. Később együtt mentünk fel a Top of the World kilátóba, majd pedig a Baltimore-ban vendégeskedő anatómiai kiállításra, a Body Worlds 2-re. Ez utóbbi minden várakozásomat felülmúlta. Annak ellenére, hogy korábban már volt szerencsém mindenféle preparátumhoz, lenyűgözött, hogy milyen megoldásokkal tették láthatóvá a legkülönbözőbb emberi szerveket. Tilos volt fényképezni, de persze mi csináltunk jó pár képet, ezek érzékeltetik, milyen különleges volt az egész bemutató. Végre benn voltam este a belvárosban, így megragadtam az alkalmat néhány éjszakai kép készítésére, majd az estét az Akbar indiai étteremben zártuk Triciával és Balázzsal.
Mivel volt kocsink, ezért kicsit távolabbi célpontokat választhattunk a szombati kiránduláshoz. Elsőként Annapolisba autóztunk át, ami Maryland fővárosa (egy évig a kongresszus is itt ülésezett 1784-ben). Nagyon kellemes hangulatú, helyi viszonok között igen öreg városka, leginkább Szentendrére hasonlít. A városháza (államháza) mellett a fő nevezetessége az 1845-ben alapított US Naval Academy. Hatalmas területen (338 acre) fekszik a tengerészeti akadémia, amely négy éves tiszti főiskola. Az Államokban ritka módon ingyenes a képzés, viszont alá kell írni öt évre a sereghez utána. Egy részletes vezetést (és PR agymosást) kaptunk, ahol bemutatták a világ legnagyobb, 4200 fős koedukált kollégiumát, az olimpiai szabványok szerinti sportkomplexumot, és betekintést nyerhettünk a midshipmen-ek (kadétok) életébe. Kiderült, hogy a kollégium folyosóin, meg úgy általában sehol nem jelenhetnek meg mésképp, csak egyenruhában, azaz akkor is fel kell öltözniük kifogástalanul, ha az éjszaka közepén kimennek a mosdóba. A tantárgyaik között olyanok is szerepelnek, mint birkózás, judo, box, etikett, retorika és társastánc. Az egyik érdekes hagyomány, hogy az egész évfolyam csak akkor válhat hivatalosan végzőssé, ha sikeresen kitűzik a 6 méter magas, obeliszk-szerű Herndon emlékmű tetejére a szimbólumukat. A feladatot a felsőbb évesek előző éjszakai előkezelése nehezíti, amely során néhány kiló zsírt és olajat kennek fel az oszlopra. Általában 1-4 óra között ingadozik a szükséges idő, amíg az emberpiramis megoldja a feladatot, kiváló szórakoztatást nyújtva a nézőknek. A ránk hulló hó és jég ellenére nagyon sétáltunk az óvárosban még mielőtt a Dulles Airport melletti Udvar-hazy Air and Space museum felé vettük az irányt. Udvar-házy István magyar származású üzletember, és nagy repülős, aki 1999-ben 66 millió dollárt adományozott egy megfelelő repülősmúzeum kialakítására. A 2003-ban megnyílt hangárszerű létesítmény a Smithonian intézet részét képezi, és fantasztikus betekintést nyújt a repülés történetébe. Csak hogy néhány kiemelkedőbb példát említsek: ki van állítva az Enterprise űrsikló, az egyik Concorde, egy Lockheed SR-71 Blackbird, egy F-14G Tomcat és vagy száz másik gép. Külön tárlatok mutatják be a helikoptereket, motorokat, fegyvereket, egyéb felszerelést. Igazán lenyűgöző volt, pedig idő híján nem is tudtunk mindent alaposan megnézni, és az IMAX mozikba se jutottunk el. Találkoztunk viszont Erdős Balázzsal és családjával, aki jelenleg a tudományos attaché Washingtonban. A nap zárásaként sétáltunk egy nagyot a National Mall-on, körbe a Fehér háznál, az emlékműveknél és a Capitolium-nál.
Vasárnap a közeli Mary our Queen katedrálisba mentünk misére, ahova már rég el akartam menni. Egy rendes sonkás reggeli után az öböl végén lévő Fort McHenry erőd felé vettük az irányt. A britek elleni 6 éves háború során 1814-ben az angolok elfoglalták Washingtont, és Baltimore-t is meg kívánták leckéztetni a tartomány rebellis viselkedéséért. Szárazföldön és vízen egyszerre támadtak, de az 5000 fős sereg hiába futamította meg a szedett-vedett amerikai seregeket, a várost nem merték megostromolni, a hajókat pedig távol tartotta az öböltől a Fort McHenry 36 fontos ágyúja. Az angolok egy napon keresztül bombázták az erődöt (szeptember 13-14), 1500 gyújtógránátot lőve ki rá (mégis csak minimális kárt okozva benne), és amikor látták, hogy az amerikaiak nem menekültek el, egyszerűen felhagytak az ostrommal, és véget vetettek a háborúnak. Ezt a csetepatét az amerikaiak a történelmük egyik legnagyobb gyűzelmeként tartják számon, és itt esett meg, hogy a reggeli fényben az erődben felhúzott gigantikus amerikai lobogó látványa megihlette Francis Scott Key-t, aki papírra vetette a Star-Spangled Banner című költeményét, ami később az amerikai himnusz lett. Ennek emlékére minden új amerikai zászlót itt húznak fel először, július 4-én. Az öböl után a vasúti múzeumot szerettük volna megnézni, de csak körbesétálni tudtuk, mivel zárva volt, csak úgy, mint az E. A. Poe ház. Szerencsére a Baltimore Museum of Art az egyetemnél tárt karokkal várt minket, így bőven megtelhettünk művészettel a rengeteg Rodin, Monet, Picasso, Matisse, Rembrandt és egyéb műalkotások által. Az este folyamán elé sok időt vett el a pakolás, mivel apu minden korábbi várakozását felülmúló mennyiségű csomagot küldtem vele haza. Igazi kihívás volt mindent összepakolni. Hétfő reggel bedobáltuk a cuccunkat a kocsiba, és átautóztuk Philadelphiába.

**********************
Once Szilvi and Peti left, I could devote my entire days to work again. We had a farewell social on Wednesday, saying goodbye to Luwanna, our beloved administratior, as she is leaving Hopkins after three years. My dad came to visit me on Thursday. As he arranged to attend a conference in Philadelphia, he rented a car, and after having succeeded to find his way in the concrete jungle of the highways, he drove down to Baltimore for the weekend. It was pretty amazing, full of great programs! Just to mention the highlights: we visited the Body Worlds 2 anatomical exhibit. It was hilarious! A ways above all my expectations: so innovative, so effective to present and stunning. It is a must see to everyone whose stomach can deal with it.
On Saturday, after dropping Tricia off to her New York bus, we visited Annapolis and the US Naval Academy. They have serious competition every year to get in, as they offer free BSC for a 5 year contract. They are most proud of their sport achievements, especial when it involves the defeat of the Army team. The PR movies and exhibits all showed the best of the Navy, it was a bit like a brainwash. We have also visited the Udvar-hazy Air and Space Museum, next to Dulles airport. The exhibit was primarily founded by the Hungary-born Stephen F. Udvar-hazy’s 66 million USD donation in 1999. Now they have a superb collection of warplanes and commercial aviation machines, from a Concorde to a Blackbird through a space shuttle.
On Sunday, we have visited the Fort McHenry, the spot of the turning point of the 6 year war against Britain. We were literary given an hour-by-hour introduction to all the happenings of those two days in September 1814. After the Battle of North-Point, but the failure to besiege Baltimore on land, the Brits tried to gain access to the harbor. They heavily bombarded the Fort McHenry for a day, but the Americans just pulled up a huge flag the next morning instead of surrendering. This touched Francis Scott Key so much that he wrote the poem The Star-Spangled Banner (that become the national anthem), while the Brits gave up and returned home. Later, we walked around the B&O Railroad museum, the E.A. Poe house and toured around the Baltimore Museum of Art, being impressed by its vast collection of masterpieces. After three packed and beautiful day, we drove to Philadelphia.

2008. március 25., kedd

Recept extra


Régóta tartozom már azzal a recepttel, amit Andris látogatása alkalmával kreáltam. Aki bátorkodik kipróbálni, örömmel veszem a visszajelzéseit.

Ágyas csirke

Hozzávalók 4 személyre:
8 csirkecomb
1kg krumpli
8 szelet bacon
1 nagy fej hagyma
20 dkg kukorica (lehet mirelit)
25 dkg gomba
1 tubus sajtkrém
1 doboz tejföl
8 szelet sajt
¼ csomó petrezselyem

fűszerek

Elkészítés: A kruplit megfőzzük, vastagabb karikákra vágjuk, és kibéleljük vele a tepsit jó szorosan (oldalt is). A bacon szeleteket és az apróra vágott hagymát enyhén megpirítjuk (csak addig, amíg a zsír kicsit kiolvad). A hagymát, az apróra vágott gombát és a morzsolt kukoricát összekeverjük a tejföllel és a sajtkrémmel, majd darált petrezselyemmel és borssal ízesítjük. Az így kapott masszát szétterítjük a krumpli ágyon. A csirkecombokat betekerjük a baconbe, és ráhelyezzük az ágyára a tepsiben. Sajtszeletekkel takarjuk be a combokat, hogy ne égjenek meg. (A jobb eredmény érdekében mondhatunk estimesét is nekik.) Addig sütjük, amíg az összes leve elfő, és aranybarnára sül.

Jó étvágyat!

Idézet // Quote for the week

„Isten dicsősége az élő ember”
/Szt. Iremeus/
*******************

"We know that all things work together for good for those who love God"
/Romans 8:28/

2008. március 20., csütörtök

Március idusa // Mid March happenings


Egész héten megint csak a munka volt az első számú tevékenységem. Igyekeznem kellett, hogy a konferenciáimra elkészüljön valami anyag. (Jelenleg a robot csuklóinak minél pontosabb kalibrálásán és az optikai követőrendszer zajszűrésén dolgozom.) Nagy öröm volt viszont, hogy Szilvi és Peti végre meglátogattak. Még deccemberben, amikor náluk voltam Miami-ban megígérték, hogy felnéznek majd Marylandbe. Nekik lassan lejár az ösztöndíj - májusig vannak ideát - de szerencsére még egy hétfővel megtoldott hétvégére futotta idejükből. A munkám miatt nem tudtam végig velük lenni (amiért ezúton is bocsánatot kérek), de azért tartalmas volt a program. Két napjuk volt felfedezni Baltimore-t, aztán meg hétfőn D.C.-t. Szombat este csülkös bablevest főztem, egész magyarosra sikerült, és jól csúszott hozzá a Gallo family bor, amit Kaliforniából hoztam. Vasárnap együtt élveztük a St. Patrick napi felvonulást. Szent Patrik az 5. században élt, és számos módon kötődött Írországhoz (többek között ott végzett misszionárius tevékenységet), így annak védőszentje lett. Kultusza a 17. sz. körül alakult ki, és Írországon túl az Egyesült Államokban is megülik március 17-ei ünnepét. Ez alkalomból a legnagyobb karneválok Bostonban, Chicagoban és New Yorkban vannak, de a baltimore-i felvonulás is két órán át tartott, sok-sok száz résztvevővel. A helyi (igen csekély számú) ír közösség mellett felvonult az összes ír tánciskola, mindenféle iskolai zenekarok, háborús veteránok, állattartók és akrobaták. Egész kellemes idő volt (bár Petiék nem voltak hozzászokva ehhez a hűvöshöz), nagyon élveztük a sok táncost, zenekart, parádézó alakot, és persze mindeki zöldben volt, valami idióta sapkában, esetleg álszakállal.
A parádé után kicsit másfajta kultura következett: egy zongoraestre invitáltam őket a Shriver Hall-ba (ráadásul az erkélyre szólt a jegyünk). 18-21. századig volt minden féle zenemű, igen érdekes elegyként, a francia Pierre-Laurent Aimard tolmácsolásában. Az este folyamán megmutattam a labort, játszottunk a robottal, aztán Dizzy Issies-ben vacsoráztunk egy kellemeset. Hétfőn Washingtonból már nem is jöttek vissza, egyenesen repültek haza. Örülök, hogy legalább ennyi időre láthattam őket. Remélem, szép emlékeket hagyott bennük Baltimore. (Majd kiderül a blogjukból...)

*************************

Work, work, work. Time is flying when you work, and Saturday came really quickly when my friends-Szilvi and Peti-arrived from Miami to look around in Baltimore and D.C. They had a hard time to survive in the late-winter weather, as they had really got spoiled in Florida. They did an intensive tour all around the city and Hopkins; the best part was probably the St. Patrick parade on Sunday. St. Patrick, originally a Roman, from the 5th century, and lived several years in Ireland as a missionary. Later he became the patron saint of Ireland. March 17th is his day, and besides Ireland and England some other folks also celebrate. The biggest Irish influence happened in the Boston and Chicago area, so they have the biggest parades, but there were hundred-thousands in New Your as well recently. The Baltimore parade was surprisingly long and good, even though not only the Irish-related groups performed. All the community service groups, the veterans, the school groups and the local acrobatic bands showed themselves to the green crowd by marching from Mt. Vernon to the Inner Harbor. I also showed Szilvi and Peti the Neuromate robot, the Mock OR, a shriver Hall concert, Dizzy Issie's for a hamburger, and some more. Unfortunately they left on Monday to D.C. and back to Florida, and left me with all my work. Thanks for coming, guys!

2008. március 17., hétfő

Idézet // Quote for the week

„Az embereknek nem kellene annyit töprengeniük azon, hogy mit tegyenek, sokkal inkább azt kellene meggondolniuk, hogy mik legyenek!”
/Eckhart mester/

******************

"Science gives man what he needs, but magic gives man what he wants."
/Tom Robbins/

2008. március 13., csütörtök

Márciusi ébredés // March opening


Miután visszatértem Los Angeles-ből, rá kellett ébrednem, hogy vészesen kevés időm maradt a március végi konferencia-határidőkig. Sebesebb fokozatba kapcsoltam munka ügyileg, de sajnos a kutatás egyik sajátossága, hogy az eredmények minősége nem feltétlen áll egyenes arányban a ráfordított idővel. Kedden átköltöztettük a kórházból a robotot a frissen elkészült Mock OR-ba (azaz Műtő-utánzatba). Richard A. Smirnow öregdiák diák olyan nagy összeget adományozott, amiből be tudtak rendezni egy szép nagy szobát műtőnek. (Erről a SurgRob-ban még fogok írni.) Nem volt egyszerű a kétmázsás robotot hármunknak feltaszigálni a furgonra, menet közben elszabadult és hasonlók. Végül csak sikerült épségben áttelepíteni, így sokkal kényelmesebben tudunk vele dolgozni.
A költöztetés nem csak a logisztikát szolgálta, szombaton került sor az egész épület hivatalos átadó-ünnepségére (Open House Celebration). Erre meghívták az összes korábbi adományozót, no meg a potenciálisokat is. A CSEB donációkból és hitelből épült fel, jelenleg négy kutatóközpont lakja. (Mi két emeletet birtoklunk.) A szombati esemény a rektor, a dékán meg az IBM vezérigazgatóhelyettesének köszöntőivel kezdődött, a szomszédos díszelőadóban. Nick Donoforio 40 éve dolgozik az IBM-nél, beszédében azt emelte ki, hogy a T alakú embereké a jövő, akik amellett, hogy egy valamiben nagyon jók, számos más téren is megállják a helyüket. A kulcs, hogy mindig legyünk részesei az eseményeknek, függetlenül attól, hogy indítjuk, vezetjük, vagy épp kétségbe vonjuk az aktuális változásokat. Ezután a tömeg bevonult az új épületünkbe, ahol ez alkalomból minden mozgott, működött. A diákok öltöny-nyakkendőben álltak a robotjaik mellett, demóztak, mindent ki lehetett próbálni. Remekül sikerült az egész, teljesen el voltak ámulva. A NeuroMate robotunk különösen jól mutatott a Mock OR-ban, nem hiába csutakoltam, pucolgattam egész héten. Azóta is mindenki megcsodálja, ha elhalad az épület mellett, mivel az egyik fal puszta üveg.
Mindezen túl annyi történt, hogy átálltunk a nyári időszámításra (-amiről kimutatták, hogy már nem is spórol energiát a megváltozott felhasználói szokások miatt.) Egyik nap teljesen bekrepált a gépem (-ezúton mondok köszönetet a kedves gyártóknak a ki-nem-tesztelt frissítésekért.) És végezetül ráébredtünk, hogy milyen isteni finom a tejbegríz fagyasztott málnával. Mindenkinek nagyon ajánlom!

*******************

Once I got back from California, I realized how less time remained till the late March conference deadlines, so had to speed up with my work. Unfortunately spending more time on research does not necessarily mean more results.
The biggest happening of the week was definitely the Open House Celebration of our building. For the official opening ceremony we cleaned up everything, arranged the research materials, and moved the robot from the Hospital to the brand new Mock Operating Room. It was named after the major donator: Richard A. Smirnow Mock OR. The opening began with a couple of speeches featuring Nick Donoforio, the vice-director of IBM. A few hundred alumni, previous donators and other prominent people came, and this evening, everything was working perfectly in the CSEB. The students were all standing next to their research equipment and demoing. The people really enjoyed playing with the da Vinci or the Neuromate. Both served very well this night.

2008. március 11., kedd

Idézet // Quote for the week

„A bor tréfamester, a rövidital dühöngő őrült.”
/ír közmondás/
*****************

"If you decide to give up drinking and sex, you won’t live longe, it will only seem longer. "
/ graffiti/

2008. március 9., vasárnap

Los Angeles utcáin // Beyond the streets of LA

Az iSAIRAS konferencia mellett igyekeztem a maradék időmet Los Angeles felfedezésére fordítani. Ennek keretében kedden elbuszoztam a LACMA (Los Angeles County Museum of Art) múzeumba. Tricia-áékkal már jártunk itt egy rövid túra erejéig, de akkor csak a modern részleget néztük meg. A múzeum hatalmas és fantasztikus gyűjteménye van. Egész sereg Monet, Rembrandt, Rodin és hasonló remekművek. Tavaly decemberben a Lazarof házaspár kivételes kollekciót adományozott a múzeumnak, húsz Picasso-t, tucatnyi Pissarro-t, Klee-t és Degas-t, mintegy 100 millió USD értékben. Ezen felül az állandó kiállítás részét képezik a gazdag ókori európai és ázsiai művészeti tárlatok. Annak ellenére, hogy minden este 5 után ingyenes a múzeum, alig bóklásztak páran. Csütörtökön George Berci Professzorral (aki sebész a Cedars-Sinai kórházban) és kedves feleségével vacsoráztam, nagyon rokonszenvesek, remélhetőleg fogok még velük találkozni.
Los Angeles hírhedt a tömegközlekedéséről, illetve annak hiányáról. Mivel nagyon kiterjedt a város, gyakorlatilag nem lehet benne kocsi nélkül élni, ugyanakkor a központi helyek között kiválóan használható a buszrendszer. Cégtől függően 1.25 – 0.25 USD a viteldíj. A helyiek mind meg voltak rökönyödve, amikor meséltem, hogy milyen helyekre jutottam el tömegközlekedéssel és gyalog. Egyik este átsétáltam a Hollywood sugárúton keresztbe, amikor is megállított a rendőr, és azonnal igazoltatott, illetve mondta, hogy most jól megbüntet, mert tilosban mentem át. Végül megesett rajtam a szíve, mint tudatlan külföldin, de utána én is jobban odafigyeltem az ilyen apróságokra.
Péntek reggel Hollywood nevezetességeit látogattam meg, és befizettem egy vezetésre a Grauman's Chinese Theatre-be. (Utólag mondjuk egy mozira több értelme lett volna beülni.) A filmszínház 1926-ban épült, és Mr. Grauman egyik kínai útja ihlette. Itt mutatták be többek között a Marry Poppins-t és a Csillagok háborúját. Nemrég újították fel, a világ harmadik legnagyobb filmvászna található benne, és 30.000 W összteljesítményű hangrendszer. A VIP erkélyre forgatás miatt sajnos nem mehettünk be, a VIP bárt viszont megnézhettük. A színház igazi különlegessége az előtte levő téren a hírességek láb- és kéznyoma. 1927-ben Douglas Fairbanks véletlenül gyalogolt bele a friss cementbe, és ez adta az ötletet Grauman-nak, hogy sztárok lenyomataival díszítse a színháza udvarát. Nagyon elit a klub, kevesebb, mint 200 ember kapott felkérést. Sok lenyomathoz fűződik egy-egy érdekes történet, anekdota is. Személyes kedvencem Marilyn Monroo táblája, amiben erdetileg egy darab gyémánt is volt.
Péntek este a JPL túra után elsétáltam a Griffith Obszervatóriumhoz. A csillagvizsgáló a Central Park-nál négyszer nagyobb Griffit Park egyik dombján épült, és nemrég újították fel. A parkot az ingatlan bizniszben megvagyonosodott Colonel Griffith J. Griffith ajánlotta fel a városi tanácsnak 1896-ban, akik vonakodtak elfogadni, mondván, hogy annyira távol esik a 100.000 fős várostól. (Persze azóta már a belváros részének számít). Az obszervatórium is az adomány része volt, amelyet 1936 óta mintegy 75 millióan látogattak meg. Kicsit ijesztő volt a rohamosan sötétedő ég alatt egyedül feltúrázni az épülethez, aggódtam, mivel egy lélek sem volt a parkban. Fenn bőven voltak emberek, csak épp mindenki kocsival érkezett. A csillagvizsgáló két 12”-es teleszkópot használ az égbolt fürkészésére (azonban sajnos a felhők miatt aznap este nem tudták használni őket), ezen felül pedig egy szívonalas csillagászati múzeum kapott helyet az épületben (többek között a Palomar Observatory tükrének egy darabjával), valamint egy planetárium. Be is ültem egy látványos showra, mert jó rég láttam már ilyet. A kilátás kiváló a városra, a hideg, borús idő ellenére rengeteget fényképeztem. Szerencsére lefele két német lány elvitt kocsival, így nem kellett megmérkőznöm a helyi szatírokkal.
A túrám után csatlakoztam a Hostel által szervezett Pub Crawl-hoz, aminek az a lényege, hogy körbeviszek a környék szórakozóhelyein, ezáltal olcsón be lehet jutni olyan táncos helyekre is, ahova különben csak borsos áron, és hosszas várakozás után engednek be. Valójában nem volt olyan nagy szám egyik Club sem, de az este folyamán összeismerkedtem néhány jófej sráccal a Hostel-ből. A USA Hostel Hollywood, ahol egész héten laktam, nagyon jó fekvésű, közvetlenül a színházak mellett van, 10 percre a metrótól. A legjobb, hogy reggelire korlátlan mennyiségben süthetsz magadnak palacsintát, és egész nap van kávé, tea. A társaság meg nagyon bulis, és persze teljesen vegyes.
Szombat volt az utolsó napom LA-ben, egy délelőtti nagy séta után, amikor is a közeli nagy filmstúdiókat (MGM, Warner Bros.) kerestem fel (ahol semmit nem lehet látni kívülről), hátizsákkal, teljes menetfelszerelésben folytattam a felderítést. Elsőként a LACMA szomszédságában levő Page múzeumot látogattam meg. Ezen a helyen némi geológiai képződmények miatt a főld mélyéből időnként kártány szivárog fel. Az elmúlt 50.000 év során egyes nyarakon ez a réteg megolvadt, és foglyul ejtett állatokat. A vergődő prédák vonzották a ragadozókat, a dögevőket és a madarakat is, és végül mindenki a kátrány fogságában végezte. Egy egészen kis területen az évezredek során a világ ma ismert leggazdagabb őskori lelőhelye alakult ki. Eddig 4 millió csont került elő, mintegy 600 különböző faj egyedeitől. A legrégebbi csontok Kr.e. 50.000-ből valók. A feltárás még ma is folyik, az eddig talált 1600 ősfarkas és 3000 keselyű mellett mammutok, őstevék, őslovak, kardfogú tigrisek és egy emberi csontváz is előkerül. A csontok kiváló állapotban maradtak fenn a kátránynak köszönhetően, sőt, olyan mikrofosszilliákat is találtak, amelyek az egyes állatok táplálkozási szokásaira utalnak. A kátránytavak után kibuszoztam Santa Monica-ba, ahol még pont elcsíptem az óceánba lenyugvó napot. Sétáltam egy nagyot a mólón, meg a parton a milliárdosok villái között, ahol a Baywatch-ot is forgatták, majd kibuszoztam a reptérre. Az öt órás repülőutat végig aludtam, de ez sem volt elég pihenés. Másnap reggel át kellett még vágnom a hideg Washingtonon, és mivel nem volt kedvem több órát várni a múzeumok nyitására, néhány fénykép után egyszerűen hazavonatoztam.
**********************

Beyond the iSAIRAS conference I tried to discover LA as much as possible. On Tuesday I spent a couple of hours in the LACMA museum that has a fantastic collection of European and American masterpieces from Monet to Picasso. I was honored to be able to dine together with Prof. George Berci and his wife on Thursday. I will write more about it on SurgRob.
To use my time well, I visited the Hollywood theaters on Friday morning, even payed for a guided tour to Mann Chinese Theater that has the biggest screen in the States, and a 30.000W sound system. It is more famous for the foot- and palm-prints in front of it. Since 1927 almost 200 actresses and actors were honored to make their customized, unique or funny mark. Latest awarded was Will Smith in 2007. After the tour to the NASA JPL, I hiked to the famous Griffith Observatory. It lies in the middle of the huge Griffith Park (four times bigger than Central Park, New York), and was a donation together with the land by C. G. J. Griffith in 1896. The observatorium was primarily built for the public, and more than 75 million people have visited it so far. Unfortunately it was overcasted, so I had to be happy with the interactive museum and a show in the brand new planetarium.
The day did not end here, I joined the folks at the Youth Hostel for a Pub Crawl. It was not that big deal, but we got into two typical Hollywood dance clubs, and I met a couple of very nice guys.
My last day came too quickly. I just had enough time to make a big walking tour to the Warner Bros. and MGM Studios. (Both are closed for random visitors.) Later, with my entire luggage I took the bus to the Museum Quad to see the unique Page Museum. In the very middle of present Los Angeles, there are unique tar pits that have been active for at least 50.000 years. In certain periods, they were sticky enough to trap the prehistoric animals, (dire wolves, sabertooth cats, vultures, even mammoths) and throughout thousands of years they preserved the biggest known paleonthological collection of fossils. 4 million bones from 600 species so far (mainly carnivores aiming for the trapped and dieing others), and it is far from the end, as excavations continue in the ridiculously small site of Pit 91. I was just on time to see the sun setting to the Pacific Ocean in Santa Monica, and after a huge walk on the pier and the beach where e.g. Baywatch took place, I caught a bus to the airport.
I arrived to D.C. 5.50 am local time (3.50 for my body), so after taking a few pictures I took the train back to Baltimore.

2008. március 6., csütörtök

Az iSAIRAS konferencia

Az iSAIRAS az International Symposium on Artificial Intelligence, Robotics and Automation is Space rövidítése (robotika, mesteséges intelli- gencia és automatizálás a világűrben). A szimpóziumot két évente rendezik, felváltva Amerikában, Ázsiában és Európában. Még nyáron, az ESA honlapján bukkantam rá a felhívásra, és sikerült űrsebészrobotos dolgozatommal kijutnom. Mint a korábbiakban már beszámoltam róla, még a konferencia előtt megnéztem nagyjából Los Angeles-t, hétfőn elvittek a Palomar obszervatóriumba, keddtől csütörtökig viszont gyakorlatilag egész nap a Universal City mellett levő Hilton erősen túlhűtött termeiben ültem. A szervezők a közeli NASA Jet Propulsion Laboratory munkatársai voltak, és igazán remek munkát végeztek. Az előadások színvonalasak, érdekfeszítőek voltak, gyarolatilag minden érdekelt. A tíz plenáris előadás mellett majd száz rövid prezentáció hangzott el három párhuzamos szekcióban, illetve nagyjából húsz poszter volt kiállítva.
A plenárisakat meghívott neves előadók tartották, akik a nagy nemzeti űrügynökségek robotikai programjairól, aktuális terveiről számoltak be. Mindenhol lázas munka folyik, hiszen nyakunkon egy második (remélhetőleg békésebb) űrverseny, mivel az amerikaiak mellett az oroszok és a kínaiak is ringbe szálltak, hogy ki tud leghamarabb emebert visszajuttatni a Holdra, és elsőként a Marsra. Ezen küldetések előkészítéseként számos robotos misszót kell még végrehajtani, rengeteg új eszköz áll fejlesztés, tesztelés alatt. Az itt bemutatottak közül legjobban a NASA – JPL hatlábú kerekes robotja tetszett, ATHLETE, amely egyaránt képes gurulni és lépegetni. A többi előadásról kicsit részletesebben is írtam a SurgRob blogon.
Külön említést érdemel, hogy szerdán a poszter szekció a szomszédos Universal Studios-hoz tartozó Globe színházban került megrendezésre, majd pedig egy ültetett vacsora következett David Grin sci-fi íróval. Nagyon érdekes történetekről, teóriákról mesélt, robotos utópiákról, szingularitásról, túlélhető demokráciáról. Az este zárásaként megnéztük a Roving Mars című IMAX filmet, amely a két rendkívül sikeres marskutató robotról szól (Spirit és Opportunity). Lenyűgöző volt a mozi, és külön élmény, hogy a filmvásznon feltűnt szakemberek közül több ott ült velünk a nézőtéren. Például az a mérnök is, aki a marsrobotok teljes navigációs rendszerét készítette. Csütörtökön volt az én előadásom, amely nem váltott ki különösebb izgalmakat, de rendben ment. Voltak kérdések, és sikerült néhány komoly emberrel kapcsolatba lépnem, akik érdeklődtek a téma iránt. Pár éven belül viszont biztos, hogy nagyon fel fog futni ez a téma, így készen kell állnom.
Pénteken, a program zárásaként elvittek minket a pasadena-i Jet Propulsion Laboratórium-ba (JPL). Ezt még a NASA ideje előtt Kármán Tódor és kollégái alapították a Caltech égisze alatt, és gyakorlatilag mind a mai napig az űrtechnika, űrrobotika első számú központja. Olyan sikeres küldetéseket terveztek, építettek és vezettek le, mint a Voyager 1-2, Galileo, Cassini és a Mars Exploration Rover-ek. Itt található továbbá a Deep Space Network központja, ami a világ három csücskén (California, Canberra, Madrid) elhelyezett hatalmas rádióantennák segítségével folyamatosan tudja tartani a kapcsolatot bármelyik űreszközzel. Láthattuk, ahogy érkeznek be az üzenetek a naprendszer határán is túl járó Voyager-től, illetve ahogy továbbítják az európai központoknak a Cassini friss adatait. Jártunk a beltéri Mars Yard-ban is, ahol egy teremben igyekeznek szimulálni a marsi körülményeket, és ott tesztelik a robototokat. Több kutatóépület, kiállítóterem és a teszt központ meglátogatása után visszatértünk a szállóba, majd könnyes búcsút vettünk a 9. iSAIRAS konferenciától és a résztvevőktől. Ha minden jól megy, két év múlva, Japánban újra találkozhatok ezekkel a remek szakemberekkel.

****************

Please see my SurgRob blog for the English version of this post on the 9th iSAIRAS conference. A more detailed description is given on the symposium along with a report from the Palomar Observatory and from JPL.

2008. március 4., kedd

Idézet // Quote for the week

„Kezdd azzal, ami fontos, azután, ami lehetséges, majd hirtelen azon veszed észre magad, hogy azt teszed, ami lehetetlen.”
/ Assisi Szt. Ferenc/
********************

"We can easily forgive a child who is afraid of the dark. The real tragedy of life is when men are afraid of the light. "
/ Platon/

2008. március 2., vasárnap

Atlantis és az STS-122 // Mission STS-122 with Atlantis

Múlt héten épségben landolt az Atlantis űrsikó, amely többszöri halasztás után sikerrel teljesítette az STS-122 űrmissziót. Mivel decemberben az Atlantis indítására mentünk Floridába, különösen érdekelt a küldetés, és ami mögötte van.

Eredetileg december 6-án indult volna az űrsikó, és minden rendben is ment, felkészültek az asztronauták, kigurult a kilövőállásra a rakéta, remek idő volt Orlandóban, és mi is sikeresen odaértünk Cape Canaveral-ra, hogy tanúi lehessünk a jeles eseménynek. Azonban amikor reggel elkezdték feltölteni a tartályokat majd kétmillió liter folyékony oxigénnel és hidrogénnel, az egyik üzemanyagszint jelző (LH2 Engine Cutoff (ECO) szenzor) nem működött. Ez még nem lett volna baj, mert összesen négy van, de később egy másik is téves adatokat regisztrált. Az üzemanyagszint alapján vezérlik a hajtásfokozatok leválást, ezért kritikus tényező. Délben egyértelművé vált, hogy nem fogják indítani az űrsiklót, amíg meg nem szerelik. Elhalasztották a startot két nappal későbbre. Azonban hiába dolgoztak a problémán folyamatosan, kicserélték a szenzorokat, a szombati kísérletnél újra azt tapasztalták, hogy a szenzorok nem megfelelően működnek. Az indítási ablak bezárult, így az egész küldetést 2008-ra kellett halasztani. (A dátumváltással kapcsolatos technikai okokból nem engedik, hogy az űrsikó fenn töltse a szilvesztert.)
Időközben kiderült, hogy a szenzorok csatlakozóival lehetett a gond, mert ezek átkötésével megoldották a problémát, és végül február 7-én indult útjára az Atlantis fedélzetén hét űrhajóssal. Remek idő volt, de a többszöri halasztás miatt nem voltak olyan sokan a helyszínen. A startokat élőben lehet követni a NASA interneten is sugárzott TV csatornáján. Az űrsikó indítási összsúlya 2030 tonna, aminek mindössze 6%-a hasznos teher, jó részét az üzemanyag teszi ki. Másodpercenként fél tonna folyékony hidrogént éget el, ami 4 perc alatt 8000 km/h sebességre gyorsítja az űrsiklót, 8 perc után pedig 27.000-re. A start után két nappal történik meg a dokkolás a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS).
A küldetés elsődleges célja az európai Columbus kutatómodul csatlakoztatása volt az ISS-hez. A Columbus öt belső kutatóegységből áll, ehhez jönnek még a külső modulok. Eredetileg 2006-ban szerették volna beüzemelni, Columbus halálának 500. évfordulójára, de a Columbia űrsikló kataszrófája késleltette a projektet. A 13 napos küldetés végül teljes sikerrel zárult, és az űrhajósok február 20-án épségben landoltak a Kenney Űrközpontban. További részletek itt olvashatók.
A következő misszó (STS-123) tervezett startja március 11, és a Endeavour űrsikló a japán kísérleti modult, a KIBO-t szállítja, valamint az ISS robotrendszerének (MSS) utolsó darabját, a kanadai Dexter manipulátort.

******************************

As we almost made it to be present at the launch of Atlantis last December, I was following the STS-122 mission with great interested. They had to postpone the start because two of the four fuel sensors (LH2 Engine Cutoff (ECO) sensors) gave false readings when they started to fill up the tanks with liquid H2 and O2. They could not fix the problem in two days, the same happened on the second attempt, so they rescheduled the entire mission for February 2008. Finally, two weeks ago, the launch went flawless, one of the clearest ever, and we could follow it live via the NASA online TV. The 13-day-long mission achieved everything what it aimed for and returned safely on February 20. Here is a brief sumup form NASA:
Space shuttle Atlantis' mission on STS-122 is what everyone's been working toward: expanding the science capabilities of the International Space Station. Over the past year and a half, solar arrays and a connecting module have been added for power and to provide a pathway to new modules. But the mission of shuttle Atlantis’ crew marked the beginning of the culmination of all that work. That utilization comes in the form of Columbus, a 23-by-15-feet research laboratory and the future center of the European Space Agency’s activities in space. In addition to the Columbus module itself, Atlantis delivered experiments to be performed in orbit and two astronauts to perform them – one to visit and one to stay. NASA’s ground control was in charge for some of the initial activation of Columbus systems, but once the laboratory’s computers were up and running, the Columbus Control Center took over. Columbus will be followed over the next two missions by components of the Japan Aerospace Exploration Agency’s module, called Kibo, along with the Canadian Dexter robot, the Special Purpose Dexterous Manipulator.