Egyetemi élet az USA-ban I. // University life a la USA I.

Nagyon régóta akartam már írni az egyetemi életről és az oktatásról úgy általában. Igaz, hogy a Johns Hopkins egyetem az Államokon belül is kiemelkedő (tavalyi rangsorok alapján valahol az első 15-ben van), de más egyetemekre tett látogatásaim alkalmával is hasonló tendenciákkal találkoztam.
Mielőtt a részletekbe belemennék, fontos tisztázni, hogy az itteni egyetemi rendszer kicsit másképp épül fel, mint a hazai. A képzés két lépcsője (BSc, MSc) élesen elválnak egymástól, és a legtöbb ember megáll a BSc után, mert azzal már hasonlóan el tud helyezkedni, mint otthon egy hagyományos 5 éves diplomával. A master és a PhD képzés a legtöbb helyen egybe van, azaz igény szerint rögtön lehet jelentkezni a minimum 5 éves PhD programra, aminek során a megadott feltételek teljesítése esetén a diák automatikusan megkapja a master bizonyítványt is. A BSc-seket “undergraduate”-eknek hívják, az öregebbeket “graduate student”-eknek. Ez utóbbiaknak már kezdettől fogva megvan a témavezetője és a kutatási projektje, így a tanulás mellett elvárás az oktatásban való segítés, publikációk gyártása, adminisztrációs feladatok végzése. Sokszor a grad student-ek undergrad-eket vesznek maguk mellé segítségnek.
Alapvetően kevesebb órájuk van a diákoknak (főleg grad student-ként), mint nekünk, de azok mégis sokkal több önálló munkát, házi feladatot és készülést jelentenek. Háromnál több tárgyat csak a mazohisták végeznek egy félévben. Általában igaz, hogy nagy szabadságuk van a hallgatóknak a tárgyaik kiválasztásában. Természetesen megvannak a diplomához kötelezően teljesítendő tárgyak, de ezek kevesebb, mint felét teszik ki a kurrikulumnak. Villamosmérnökként is hallgathat valaki vegyészi, orvosi, vagy gazdasági tárgyakat. Sőt, a BSc-től teljesen függetlenül lehet MSc programot választani, azaz valaki gond nélkül elmehet orvosnak egy mérnöki diplomával, ha közben teljesítette az orvosi alapozó tárgyakat. Így sokkal univerzálisabb szakembereket képeznek, és egy interjún mindig megnézik, hogy milyen tárgyakat hallgatott az illető.
A Hopkins-on a hallgató választhat, hogy a mester fokozatot miként szeretné megkapni. Van a miénkhez hasonló tézis alapú, amikor is 8 tárgyat kell összesen teljesíteni, és írni egy diplomamunkát, vagy kurzus alapú, amikor 10 tágyat kell csak sikeresen letenni. A grad student évek alatt két mérföldkő van. (Hopkinson legalább is. Más egyetemeken ez jelentősen eltérhet.) Az első a DQE vizsga (department qualifying exam), amit másod, harmad évben tesznek le a tanszéki professzorok előtt. A szóbeli alkalmával gyakorlatilag bármilyen, a szakmához kapcsolódó kérdést és feladatot kaphatnak a diákok, leginkább egy összevont szigorlathoz lehetne hasonlítani. A PhD végén van a GBO (graduate board oral exam) amikor még nagyobb anyagból kell három külső és két egyetemi professzor előtt vizsgázni. Ez után következhet a nyilvános és a zárt védés. (Máshol csak egy DQE doktori vizsga van, vagy csak kötelező projektek.)
A diákok száma általában kisebb a tanárokéhoz viszonyítva, így jobban oda tudnak figyelni a hallgatókra. Az országos kihullási arány 35%, igaz ennek nagyon nagy része az első évben esik ki.
Kellemetlen része a rendszernek a tandíj. Az egyetem a tandíjak mellett pályázati pénzekből és az öregdiákok támogatásából tartja fenn magát. Fennállása során a Hopkins például 3,6 milliárd dollár támogatást kapott alumnijaitól, de a rekorder Harvard 35M-nál jár. A diákoknak minden intézményben fizetniük kell az oktatásért, legtöbbet az orvosi karokon. Sokan külön erre kialakított hitelt vesznek fel, amit a későbbi fizetésükből gond nélkül vissza tudnak fizetni. (A villamosmérnöki kezdő bérek országosan évi 65-90.000 dollár körül mozognak.) Ettől függetlenül megterhelő egyetemre járni, főleg a BSc időszakban, mivel később könnyebben találnak maguknak a hallgatók ösztöndíjat, mecénás céget vagy esetenként megegyeznek a laborral. Hopkins-on idén a féléves tandíj 35.900 dollár a mérnöki karon. Ehhez jönnek még az egyéb becsült költségek: lakás és étkezés 8000 USD, biztosítás 800, könyvek és taneszközök 1000, utazás 5-800. Nem olcsó mulatság…
(Folytatása következik...)

*****************

It is right on time to publish a post about the higher education system in the USA. All my statements are based on personal and limited experience, so if you know it better, don’t hesitate to comment on it.
Universities are good here, so are the students. Indeed, Hopkins is an exceptional school (ranks somewhere in the top 15 of the US, and top 20 in the world), but I have witnessed the same atmosphere all around the country.
One of the main differences compared to our university system is the long history of the BSc-MSc programs. The majority of the people only pursuit a BSc degree, as you can already get a fairly good job with it. These students are called the undergraduates and those involved in the MSc/PhD are the graduate (grad) students. At most places you can apply for a combined master and PhD program (5 years at least). While doing it, you can automatically get your MSc degree after some milestones. You can choose between a thesis based master (8 classes + writing a diploma thesis), or course based (accomplishing 10 classes). One important step is the DQE (department qualifying exam) that comes around the 2nd or 3rd year, and in front of the faculty professors you have to answer all their professional questions. At the end of the program, there is another GBO (graduate board oral exam), when you are interviewed by a board of at least 3 outsider professors. Then comes the thesis submission, defense and happiness. The procedure can differ at other faculties, and can be entirely different at other universities.
Students have a lot more freedom to choose their subjects from the very beginning. There are some compulsory courses to take to get a degree, but they do not fill the entire schedule. Even as an engineer you can take any bio, chemical or economics classes offered, and this assures that the graduates may have a broader knowledge. Mind that classes in general require a lot more effort than in Hungary, with many homework, projects and team work. Only masochists take more than three a semester.
Good thing is that you can pick any master course after your graduation, you can get into medical school as an electric engineer, if you had successfully taken the required classes. Undergrad life if a lot like our entire university socializing, with bigger classes, more activities and many parties. The national dropout rate is 35%, not outstanding. The grad life is like the PhD in Hungary with a lot more responsibility, many tasks, projects, people to work with.
Universities get their funding from winning research grants, receiving donations from alumni and most importantly, from tuition fees. Hopkins is good in every manner: they win most of federal grants per capita, their cumulated endowment from alumni is 3.6 billion dollars (though that still falls behind Harvard’s 35B USD) and 7000 students are paying. The tuition for engineering this year is $35,900 per semester. Room and boarding adds app. another 8000, insurance 800, books and tools 1000, traveling 5-800. No wonder most people have to take loans to afford all this. At least, they have good prospects paying it back form their salaries, as electrical engineering salaries start around 65-90000 per year.
(To be continued…)