Japánból hazajöttem védeni. Na jó, az utazás előbb volt, de szerencsére sikerült nagyon jól rászervezni. A munkahelyi vitán minden rendben ment, aztán még beszámoltattam a hallgatóimat is (miközben Yashar felbukkant elkérni a kulcsomat, mert elhagyta az övét), és még pár munkával töltött nap után következett a rég-várt hétvége Bécsben. Két nap alatt esett 30 centi hó, így amellett, hogy gyönyörű lett a táj, biciklizni kicsit nehezebb lett. Mariann és Andris jöttek ki vizitelni, és egy hosszúra nyúlt péntek este után szombat délután mentünk be a fővárosba a havas tájon.
Andris javaslatára felmentünk a Grinzingi negyed fölött található hegyekre gyönyörködni a kilátásban. (Mint kiderült, Danielék esküvője is itt volt két évvel ezelőtt.) Következő megállónk a Kahlenberg hegy másik oldalán lévő kis étterem volt, a Hütte am Weg. A kékes fényben a friss hóban az egész hely olyan volt, mintha meseországba csöppentünk volna. A lobogó tűz a forralt borral, színes vándorkocsik, téli játékok, bundás székek és a kellemes klasszikus zene egészen elvarázsolt... Ha már erre jártunk, megnéztük Klosterneuburgot is, hatalmas és díszes kolostorával, ahol jelenleg is az Augustine rendhez tartozó szerzetesek laknak. Következett egy bécsi szelet a Schwedenplazt mellett, majd végigsétáltunk a díszesen kivilágított belvároson, és egy Sacher tortával jutalmaztuk magunkat. Már rég besötétedett, mire bejutottunk a bécsi vásárba (elsőként a Maria Theresia téren), amely hírével masszív tömegeket vonz. Gyakorlatilag folyamatosan álltak sorba a turistabuszok, és ontották a főleg magyar, cseh és olasz látogatókat. Folytattuk sétánkat a fagyos időben a Rathaus előtti, központi vásárba (némi szíverősítővel felvértezve, no meg a felejthetetlen tejszínhabos, kókuszos Maria Theresia punccsal). Miután kinézelődtük magunkat, és megállapítottuk, hogy az ég világon semmi használható dolgot nem árulnak - no meg alaposan át is fagytunk - hazafelé vettük az irányt egy kiadós vacsorára.
A vasárnapot is Bécsben töltöttük, végigsétáltunk a teljesen bezárt Mariahilfer strasse-n, és benéztünk a Museum Quartier-be. Szerettünk volna bejutni a Frida Kahlo kiállításra, de a bő órás sor a -10 fokban eltántorított, így inkább Picasso-t és Michelangelo-t néztünk az Albertinában. Habár kezdtük már megszokni a hideget, jól esett bepattanni az ülésfűtéses kocsiba, és elnézni a Huderwasser házhoz. Még egy búcsúkört tettünk a Rathausnál, majd pedig irány haza-haza.
A következő hétvége is igzalmas volt, mert ekkor Ritáék jöttek látogatóba. A hóból nem maradt sok, viszont emberből rengeteg lett (legalább ismerőssel is találkoztunk), így a vásárok gyakorlatilag teljesen élvezhetetlenné váltak. Ezért csak kicsit kárpótolt a gyönyörű "kék óra" (naplemente utáni fényképezős idő), amiben részünk volt.
Másnap ragyogó napsütés keltett minket, ami még mindig nem volt elég ahhoz, hogy előcsalogassa az embereket Wiener Neustadtban, így csak a kihalt főteret tudtam megmutatni. Cserébe Bécsben tombolt a tömeg, ez alkalommal például esélyünk se volt bejutni a Sacher éttermébe, és csak hosszas keresgélés után találtunk egy szabad asztalt egy cukrászdában. A hangulat azért még megvolt.
*********
I just got home from Japan to defend my thesis and then I moved on to Vienna for the weekend, to emerge in the Christmas market crowd. Highlights of the past two weeks:
- Over 10" fresh snow fell, which made cycling really fun
- Up on Schönestrsse to the top of Grinzingi
- Hütte am Weg, a small wonderland
- Kloisterneuburg monastery
- A cake at Sacher's
- Maria Theresia punch
- Christmasmarkt no1 and no2.
- NOT joining the hour++ line for the Frida Kahlo exhibition
- Picasso and Michelangelo at Albertina
- Huderwasser house
- Blue hour in town
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése