Nem sokkal később, minthogy megvettem a jegyemet erre az amerikai turnéra jött a hír, hogy bekerültünk a Science|Business által meghirdetett ACES (Academic Enterprise Awards) innovációs verseny döntőjébe, és február 20-21-én Brüsszelben kell bemutatnom a „Start Up! The European Entrepreneurship Summit” konferencia keretein belül, mit is tud a megoldásunk. Két program döntője is egybeesett a konferenciával: az ACES mellett a budapesti székhelyű European Institute of Innovation and Technology innovációs versenyének döntője is itt volt.
Vasárnap a frankfurti megállónál gond nélkül törölték a budapesti jegyemet, és megkaptam a csomagomat. Brüsszelben az első estét ugyanott töltöttem a főtér mellett, ahol januárban laktam, így már ismerős volt minden. Hétfőn délelőtt kis továbbképzés volt a Netherlands House for Education and Research központjában a hatékony üzleti prezentálásról (pitching), majd pedig minden döntős (összesen 7 kategóriában csoportonként 3 innováció) előadta 3 perces bemutatóját, gyakorlásképpen. Ekkor szóltak nekünk, hogy átszervezték a programot, és a mi kategóriánk (young entrepreneurs) nem fog prezentálni, hanem egy fél órás moderált beszélgetés keretei között kell meggyőznünk a zsűrit az innovációnk elsőbbségéről. Egyikünk se örült igazán ennek, mert így nem tudtunk semmi prezentációt használni (pedig szép kis Prezivel készültünk). Délután még egy kötetlen sörözés volt az Európai Parlament mellett, aztán hazamentünk. Mivel nem kellett készülnöm a prezire, a jetleg miatt amúgy is éber lévén hajnalig dolgoztam, aminek viszont súlyos következményei lettek másnap.
Az eredetileg tervezett 8 helyett 10:15 ébredtem fel, ami azért volt különösen kellemetlen, mert a mi szekciónk 10-kor kezdett, és mi voltunk a harmadikok a blokkban. Ezen a ponton majdnem kiborultam, hogy az egész hajcihő után elalszom a döntőről... Soha-nem-látott sebességgel rántottam magamra az öltönyömet és rohantam a Belga Tudományos Akadémiára, ahol a konferencia volt. Futtában szálltam be egy taxiba, és így ’35-re ott is voltam, és mivel kis csúszásban volt a program, még nem kerültünk sorra. (Ráadásul reggel volt egy kis kavarodás a szervezésben, így igazándiból senkinek nem tűnt fel, hogy akkor toppantam be, kicsit csapzottan.) A beszélgetés rendben lement, utána remek ebéd mellett ment a kapcsolatépítés, ezúttal a brüsszeli elittel. Délután következett az eredményhirdetés, és nagy örömünkre mi nyertünk (a több mint 140 jelentkező közül), így a kutatási és oktatási EU biztos jelenlétében vehettem át a díjat. Ezután már nyugalom volt, jöttek a gratulációk, interjúk, meg este a gálavacsora a gyönyörű Egmont palotában. Zseniális volt! A fiatalokkal és a szervezőkkel utána még elmentünk a Delirium Tremens nevű híres belga sörházba leöblíteni a napi izgalmakat.
Másnap reggel az Európai Parlament Antall József épületében Maria da Graça Carvalho, MP látta vendégül a döntősöket egy sajtótájékoztató keretein belül. Ezúttal már jóval korábban ott voltam… Együtt ebédeltem a főszervezőkkel, majd pedig szabad program következett. Már a múltkor is meg akartam nézni a belga 500 éves évfordulóra épület emlékműben helyet kapott művészettörténeti kiállítást, a Cinquantenaire Royal Museum of Arts and History-t, így átsétáltam oda. Szép nagy és érdekes múzeum, sok sok vitrinnel a különböző korokból és földrészekről. Legjobban talán az ázsiai rész tetszett, meg a középkori órák. Este brüsszeli barátomhoz, Emilie-hez voltam hivatalos vacsorára, nagyon jót beszélgettünk.
Másnap délelőtt elmetróztam/buszoztam a híres Atomiumhoz, hogy felmenjek rá (a sűrű köd ellenére). Ezt a furcsa 102 méter magas szerkezetet az 1958-as világkiállításra építették, és arra volt hivatott felhívni a figyelmet, hogy az atomenergia fogja megmenteni a világot. Akkoriban nagyon modernek számított, a világ egyik leggyorsabb liftje volt benne és az egyik leghosszabb mozgólépcső. Ma már meglehetősen retrónak hat, különösen, hogy az állandó (az ’58-as világkiállítást bemutató) tárlatokon túl még az időszakos is a beton művészeti és építészeti felhasználásával foglalkozott. Az Atomium mellett kapott helyet a Mini-Europa kiállítás, amelyet max zoommal egész jól meg lehetett nézni felülről is. Visszafelé egy búcsúkört tettem még a belvárosban, aztán a nevetségesen sok csomagommal kivonszoltam magam a reptérre, és bedumáltam a túlsúlyos táskáimat a check in-nél, majd vacak három hét fantasztikus utazás után ismét hazatértem.
******
The whole detour to Brussel came on a late notice in December, a phonecall from Belgium that announced we are selected among the finalist of the ACES award. "The ACES awards programme was created in 2008 by the Science|Business Innovation Board AISBL, a not-for-profit scientific association and business schools INSEAD and ESADE to promote innovation in Europe. The finalists presented their companies to the jury on 21 February 2012 in Brussels, at ‘Start up! The European Entrepreneurship Summit,’ a conference organised by the Innovation Board in cooperation with the European Institute of Innovation and Technology, situated in the glorious building of the Belgian Academy of Sciences.
This year’s ACES prizes included the Microsoft Award for cloud computing, and the Life Sciences Award for university spin-outs built around pharmaceutical, medical devices, diagnostics and e-health technologies. Other prize categories: the Materials and Engineering Award for spin-outs based on research in new materials, chemicals or engineering sectors; and the Young Entrepreneurs Award for company founders under age 30 and affiliated with a university or research institute.
Out of the 140 applicatns, 12 finalists were selected by the jury for the ACES. The Young Entrepreneurs Award was granted to Tamas Haidegger of Clariton. Haidegger developed a hand hygiene system called “Hand-in-Scan” to help fight against healthcare associated infections."
We received the award in front of Androulla Vassiliou European Commissioner for Education, Culture, Multilingualism and Youth, and the gala dinner was organized majestic building of Egmont Palace.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése