A kaliforniai tartózkodásom végét eredetileg pár nap laza, a San Francisco-i öbölben töltött nyaralással akartam teljessé tenni, aztán rájöttem, hogy a láblógatásnál sokkal hasznosabb és jobb dolgok is vannak, ha már egyszer ott vagyok. Életem egyik legjobb (legizgalmasabb) pár napját sikerült végül összehozni, amiben kellő mennyiségben volt munka, kikapcsolódás sport és társas élet is.
Hétfő este repültem át SFO-ra, és várakozásaimnak megfelelően Los Angeles és környéke felülről is lenyűgöző látványt nyújtott. Ezúttal Tom fogadott be magához a pár napra – ő is Allison laborjával költözött ide át a Hopkinsról. A kedd délelőttöt a laborjukban töltöttem a Stanford egyetemen, majd pár CalTrain megállóval arrébb a Hansen Medical-t látogattam meg, ahol a fejlesztési igazgató vezetett körbe, és mutogatott meg mindent, ami a robotizált katéteres rendszerükhöz tartozik. (A találkozót teljesen random mód, mindössze pár nappal korábban sikerült leszerveznem. A remek tapasztalataimról majd a SurgRob-on írok.) Ezután találkoztam taiwani jó barátommal, aki novemberi kinti látogatásom óta ideköltözött, majd pedig munkával töltöttük az éjszaka egy részét a laborban. (OTKA pályázatot hegesztettem.) Másnap az Intuitive Surgical-nél voltam, ahol nemcsak a régi barátaimat/szakmai kapcsolataimat látogattam meg, de az újakat is, emiatt gyakorlatilag az egész napomat ott töltöttem.
Csütörtökön jött a várva-várt sziklamászás Tommal, amit sajnos az eredetileg tervezettnél jóval rövidebbre kellett szabnunk, ugyanis reggel nekem volt skype-konferenciám az egyik potenciális befektetőnkkel, délutánra meg neki szerveztek be egy találkozót a laborban. Ennek ellenére elmentünk Castle Rock-hoz (ahol ősszel is voltam már), és pár remek utat másztunk a falon. Annak ellenére, hogy a napon kellemes 18 fok volt, az árnyékban még fagyott volt minden, így a szikla is elég hűvös volt. Este még főzőcskéztünk, és együtt vacsoráztunk Tom lakótársaival.
Pénteken reggel sikerült véglegesíteni, hogy mehetek labor-látogatóba délelőtt az SRI International robotikai részlegéhez. Évtizedek óta az élen járnak mindenféle kutatásban, többek között a da Vinci robot elődjét is ők fejlesztették, ezért nagyon érdekelt. Az igazgatót ismertem korábbi konferenciákról, és ő vezetett körbe, megmutatva minden rendszerüket, amiket eddig csak videón láttam. Imádtam az egészet! (Természetesen a szakmai beszámoló a SurgRob-on lesz olvasható.) Délben visszamentem az Intuitive-hez, mert a fejlesztési igazgatóval nem sikerült szerdán találkoznom (kiderült, ő is jól ismer már a blogomból), majd pedig siettem vissza a Stanfordra, mert bejelentkeztem az újonnan épített Virtuális Valóság labor demójára. Egy közepes méretű szobát szépen felszereltek 29 csatornás hangrendszerrel, mozgó padlóval, így egy jó minőségű sisak-monitor (HMD) használata mellett nagyon is élethű virtuális valóságot tudnak létrehozni, amit a többi látogatóval együtt én is kipróbálhattam. (Egy verem fölött kellett átsétálni egy pallón.) Ezután beugrottam még a Robotikai laborba, ahol a prof (Oussama Kathib) úgy örült nekem, mint egy régi barátnak, majd Torsten megmutogatta mi mindenen dolgoznak. Ebből a laborból származik a robotika számos korszakalkotó újítása. Több látogatás már nem fért bele a napba, így a volt Hopkins-osokkal vacsorázni mentünk egy mexikói bárba, majd egy kellemes borral fejeztük be az estét Tomékkal a kandallójuk előtt.
Sajnos szombat délután már indult a repülőm (előre kellett hoznom a következő programom miatt – egy innovációs verseny Brüsszelben), így csak arra maradt időnk, hogy megnézzük a Számítógéptörténeti Múzeumot Mountain View-ban. Nagyon gazdag kiállítást hoztak össze, amely tényleg bemutatja az egész terület fejlődését az ókori számológépektől a legmodernebb eszközökig. Tom és barátnője kivittek a reptérre, de épp hogy egy órával a gép indulása előtt érkeztünk meg, ami csak azért volt problémás, mert utána még 15 percig próbáltam győzködni a check-ineseket, hogy engedjék meg, hogy a csomagommal együtt leszálljak a gépről Frankfurtban, mivel nekem másnaptól Brüsszelben van dolgom, és eszem ágában sincs (még most) Budapestre repülni. Sajnos nem hatottam meg őket, és az észérvekre sem hallgattak, így némi kétségem volt felőle, hogy a brüsszeli túrámra meg tudom-e szerezni a csomagomat...
Hétfő este repültem át SFO-ra, és várakozásaimnak megfelelően Los Angeles és környéke felülről is lenyűgöző látványt nyújtott. Ezúttal Tom fogadott be magához a pár napra – ő is Allison laborjával költözött ide át a Hopkinsról. A kedd délelőttöt a laborjukban töltöttem a Stanford egyetemen, majd pár CalTrain megállóval arrébb a Hansen Medical-t látogattam meg, ahol a fejlesztési igazgató vezetett körbe, és mutogatott meg mindent, ami a robotizált katéteres rendszerükhöz tartozik. (A találkozót teljesen random mód, mindössze pár nappal korábban sikerült leszerveznem. A remek tapasztalataimról majd a SurgRob-on írok.) Ezután találkoztam taiwani jó barátommal, aki novemberi kinti látogatásom óta ideköltözött, majd pedig munkával töltöttük az éjszaka egy részét a laborban. (OTKA pályázatot hegesztettem.) Másnap az Intuitive Surgical-nél voltam, ahol nemcsak a régi barátaimat/szakmai kapcsolataimat látogattam meg, de az újakat is, emiatt gyakorlatilag az egész napomat ott töltöttem.
Csütörtökön jött a várva-várt sziklamászás Tommal, amit sajnos az eredetileg tervezettnél jóval rövidebbre kellett szabnunk, ugyanis reggel nekem volt skype-konferenciám az egyik potenciális befektetőnkkel, délutánra meg neki szerveztek be egy találkozót a laborban. Ennek ellenére elmentünk Castle Rock-hoz (ahol ősszel is voltam már), és pár remek utat másztunk a falon. Annak ellenére, hogy a napon kellemes 18 fok volt, az árnyékban még fagyott volt minden, így a szikla is elég hűvös volt. Este még főzőcskéztünk, és együtt vacsoráztunk Tom lakótársaival.
Pénteken reggel sikerült véglegesíteni, hogy mehetek labor-látogatóba délelőtt az SRI International robotikai részlegéhez. Évtizedek óta az élen járnak mindenféle kutatásban, többek között a da Vinci robot elődjét is ők fejlesztették, ezért nagyon érdekelt. Az igazgatót ismertem korábbi konferenciákról, és ő vezetett körbe, megmutatva minden rendszerüket, amiket eddig csak videón láttam. Imádtam az egészet! (Természetesen a szakmai beszámoló a SurgRob-on lesz olvasható.) Délben visszamentem az Intuitive-hez, mert a fejlesztési igazgatóval nem sikerült szerdán találkoznom (kiderült, ő is jól ismer már a blogomból), majd pedig siettem vissza a Stanfordra, mert bejelentkeztem az újonnan épített Virtuális Valóság labor demójára. Egy közepes méretű szobát szépen felszereltek 29 csatornás hangrendszerrel, mozgó padlóval, így egy jó minőségű sisak-monitor (HMD) használata mellett nagyon is élethű virtuális valóságot tudnak létrehozni, amit a többi látogatóval együtt én is kipróbálhattam. (Egy verem fölött kellett átsétálni egy pallón.) Ezután beugrottam még a Robotikai laborba, ahol a prof (Oussama Kathib) úgy örült nekem, mint egy régi barátnak, majd Torsten megmutogatta mi mindenen dolgoznak. Ebből a laborból származik a robotika számos korszakalkotó újítása. Több látogatás már nem fért bele a napba, így a volt Hopkins-osokkal vacsorázni mentünk egy mexikói bárba, majd egy kellemes borral fejeztük be az estét Tomékkal a kandallójuk előtt.
Sajnos szombat délután már indult a repülőm (előre kellett hoznom a következő programom miatt – egy innovációs verseny Brüsszelben), így csak arra maradt időnk, hogy megnézzük a Számítógéptörténeti Múzeumot Mountain View-ban. Nagyon gazdag kiállítást hoztak össze, amely tényleg bemutatja az egész terület fejlődését az ókori számológépektől a legmodernebb eszközökig. Tom és barátnője kivittek a reptérre, de épp hogy egy órával a gép indulása előtt érkeztünk meg, ami csak azért volt problémás, mert utána még 15 percig próbáltam győzködni a check-ineseket, hogy engedjék meg, hogy a csomagommal együtt leszálljak a gépről Frankfurtban, mivel nekem másnaptól Brüsszelben van dolgom, és eszem ágában sincs (még most) Budapestre repülni. Sajnos nem hatottam meg őket, és az észérvekre sem hallgattak, így némi kétségem volt felőle, hogy a brüsszeli túrámra meg tudom-e szerezni a csomagomat...
*********
I spent one of my best 5 days in the Bay area. I’ve just realized what an amazing place that is for me and the kind. To begin with, many of my good friends from Hopkins moved over here with Allison, so last time a stayed with Ann, now Tom lent me a couch. So lovely! I visited some of the best places around:
- The CHARM lab at Stanford (of course!)
- The Virtual Human Interaction lab (attending a public demo on their VR system)
- The robotics and AI lab, where I got a tour from Prof Khatib and Torsten
- Met my good friend Hsiao-Wei from Taiwan
- Got a tour to all parts of Hansen Medical by the Engineering development manager
- Visited Intuitive Surgical twice to meet old and new friends and connections
- Got a private tour from Tom Low to SRI Robotics. Birthplace of many of the technologies I care for
In addition, I spent a few hours on the wall with Tom at Castle Rock, had a great Mexican dinner with the ex-Hopkins friends and visited the Computer History Museum, a one-of-a-kind place. Such a wonderful week!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése