2012. március 23., péntek

A világ tetején // Top of the world

Mitől lesz egy hegy a világ egyik legjobb síterepe? Természetesen szubjektív a kérdés, de van pár mérőszám. Zermatt esetében a számok, amelyek alátámasztják a kiválóságot: 200 km sípálya, 33 sílift, 2250 méter szintkülönbség, 3880 m-es csúcs, külön rész az olaszoknál, 10 hónapos szezon, több tucatnyi 4000 fölötti hegy körpanorámában. No meg ehhez jött még hozzá a 4 nap ragyogó napsütés, valamint a korábbi időjárásnak köszönhető kiváló hó. Persze a minőséget meg kell fizetni, és annak ellenére, hogy a város leges-leges-leges-legolcsóbb szállásán voltunk, valamint az összes étkezést (egy-két déli hütté-zést leszámítva) szatyorból és főleg otthonról hozott kajából oldottuk meg, nem volt egy olcsó mulatság.
A varázslat akkor kezdődött, amikor első reggel felkeltünk a szobánkban, és a Matterhorn 4480 méteres csúcsa ott ragyogott előttünk. A zermatti síterep gyakorlatilag körülöleli a világ leghíresebb hegyét, és három oldalról is meg lehet csodálni. Legjobban Zermatt felől néz ki (ahogy a Toblerone-on is látszik.) A mindössze 1600 méteren fekvő falu gyakorlatilag csak szállodákból áll. 6000 lakosa sincs, és évente több mint 2 millióan keresik fel. A völgyből télen-nyáron több lifttel és fogaskerekűvel lehet feljutni a csúcsokra, a leghíresebb vonat a Gornergrat-ra kúszik fel 3100 méter magasra, a sípályák mentén. A csúcson található egy kisebb hotel és egy komplett csillagvizsgáló. Nem mellesleg fantasztikus, 360 fokos körpanoráma nyílik, a gyönyörű Gorner gleccser mellett 29 darab 4000-es csúcsot lehet látni. Verőfényes napsütés melengetett minket, de a nagy magasság miatt mégis hideg, tömör hó volt. A síelés ilyen körülmények között álom! Mariann is hamar ráébredt, hogy szeret síelni (ha nincs szél, nem esik, és jó a társaság). December óta Andris beújított egy GoPro sportkamerát, így már többféle extrém rögzítésekkel tudtunk videókat készíteni. Persze minden kanyarban megálltunk fényképezkedni, felmentünk a legmagasabb kilátóba, profilképeket készítettünk, néztünk bernáthegyit, meglátogattuk az olasz oldalt, ittunk egy-két sört, és úgy általában elképesztően jól éreztük magunkat.
A hét második felére Zsolti is csatlakozott hozzánk, ami révén így már több társasjátékot is ki tudtunk próbálni esténként. Mariann lelkesen főzött, mi meg cserébe szórakoztattuk. Utolsó két napra elromlott az idő. Megmutatta, hogy a hegyekben még márciusban is tud kemény lenni: a Matterhorn felőli részen -15 fok volt, havazás és olyan erős szél, hogy a legtöbb liftet leállították. Szerencsére ilyenkor is volt menekvés: átsíeltünk két heggyel arrébb, és ott élveztük a napsütést. Mindazonáltal nagyon fájt a szívünk, amikor vasárnap végül le kellett jönnünk a hegyről. Visszavonatoztunk a kocsihoz, majd 4 óra alatt értünk vissza Zürich-ig, mert szakadt a hó. Este Zsoltiéknál  aludtunk, aztán másnap reggel én még bementem a University of Zürich-re meglátogatni az egyik professzort, és oda jöttek értem a többiek. Hazafelé Münchenig szakadt az eső, utána lettek csak jobbak a viszonyok. Csodával határos módon minden cuccunk befért, pedig Zsolti is velünk jött. A srácok este kidobtak Wiener Neustadban, és még értelmes időben hazaértek, én pedig kinn maradtam még plusz egy napot ACMIT-ozni.
Egyértelműen életem síelése volt. Nem is tudom, mi jöhet még ezek után… heliski Kanadában??? :)
*************
No doubt about it, this was by all metrics the very best skiing I have ever had. Some factors that counted: 

Nincsenek megjegyzések: