Elég sűrűn váltották egymást a jó programok: következett a
SCATh wokshop Madridban. A
SCATh egy FP7 projekt, ami keretein belül évente rendeznek egy
szakmai találkozót, és tavaly csak azért mentem el rá, mert
a szomszédban volt, Graz-ban. (Idén meg pont azért, mert Madridban...) Közben az is kiderült, hogy ez egy nagyon rendes csapat, szakmailag erősen kapcsolódunk, így több kulcs emberrel voltam tavaly októberben
Taiwanon és januárban is meglátogattam őket
Lövenben.
Soha nem voltam még Madridban, de anyuék tavaszi útibeszámolója nagyon felkeltette a kíváncsiságomat. Madrid az ország geometriai közepén fekszik, és 1561-ben lett főváros (akkoriban csak egy kicsi, 30.000-es település volt.) Legtöbb építészeti műemlékét V. Fülöpnek és III. Károlynak köszönheti, de 1936-39 között hatalmas károkat szenvedett a spanyol polgárháború alatt. Ma mintegy 3,5 millióan lakják, és központja a
Puerta del Sol tér, ahol mindig hatalmas a
tömeg (utcai mutatványosok, zenészek,
bohócok és artisták tucatjai szórakoztatják az embereket).
A belváros kellős közepén, a Sol és az
Opera között sikerült egy teljesen
kulturált hostelt találnom, és annak ellenére, hogy este 7-re értem oda, még aznap négy órán keresztül mászkáltam a városban (mert nagyon későn sötétedik), és rengeteg szépet láttam. Kezdtem a
királyi palotával, amely számomra mindig a
londoni Buckingham palotát idézi, de még
annál is nagyobb. (Európa
legnagyobb működő palotája.) A
lemenő nap fényében vetettem egy pillantást az
Almudena katedrálisra, aztán felderítettem a
Plaza Mayor melletti
piacot, a
Sol környékét, majd végigsétáltam a Calle Mayor pompás fehér épületei között, hogy pont a kék óra legszebb pillanataira érkezzem meg a
Metropolis épülethez, majd tovább a
Cibeles palotához, amely városházaként szolgál, előtte a város egyik jelképének számító Cidebel szökőkúttal és szoborral. Szerencsére Madridban nem voltak szúnyogok (
ellentétben Milánóval), és 5-8 fokkal hűvesebb volt, mint Budapesten, így remek turista időt fogtam ki.
Anyuék tanácsára az egyetlen teljes szabadnapomon
átmentem busszal Toledo-ba (egy órányira délre), amely a XVI. sz. közepéig a főváros volt, és megőrizte
középkori bájosságát, a
városképe még ma is hangulatában olyan, mint amit
El Greco láthatott annak idején. Miután felsétáltam a város magasabbik dombjára, az
Alcazar erődben kezdtem a napot a
fegyvermúzeumban. (
Négy jelentős múzeum hadi kincseit egyesítették itt, és hozták ide Madridból.) A
toronyba sajnos nem mentem fel, ami azért is kár, mert később kiderült, hogy vasárnaponként a katedrális tornya mindig be van zárva. A
kis sikátorokban csavarogtam, bóklásztam, majd következett az egyik legnagyobb élmény, a
toledói Szűz Mária Katedrális, amely monumentalitásával, dekorációjával kitűnik az összes többi templom közül.
Külön képtára van (kiváló alkotóktól származó művekkel), valamint az idők során számos
oltárral,
sekrestyével,
kerengővel és
sírkamrával bővítették. Legjobban a
főoltára és a
kórusa tetszett. Következőnek elsétáltam a zsidó negyedbe, megnéztem a legnagyobb
zsinagógájukat, El Greco "
The Burial of the Count of Orgaz" c. képét (
a háza és a múzeum már be volt zárva), valamint, ami sokkal jobban tetszett, a
San Juan de los Reyes monostor a letisztult
formavilágával és a
kerengőjével. Mindezek után átsétáltam még a XV. sz.-i
kőhídon, majd végig a város mellett a
Tagus folyó túloldalán, ahonnan
igazán megmutatkozik Toledo szépsége. Nagyon megkapó volt,
minden kanyarból csináltam egy
panoráma képet a városról, meg felmásztam
a helyi sziklákra ugrálni. Búcsúzóul még egyszer
felmásztam az Alcazar-hoz, aztán busszal vissza
Madridba.
Hétfőn kezdődött a
workshop a
Madridi Egyetemen, amely során jó pár
régi-új ismerőssel voltam együtt. Este a fogadás egy közeli parkban volt egy rendezvényházban, aztán a csapattal még bementünk a belvárosba egy ír kocsmába. Másnap volt az előadásom, rendben lement, aztán délután már vége is volt a szakmai programnak, és így nyakamba vettem a várost. Feltártam
Anita elrejtett üzenetét, felmentem a
Cibeles palota tornyába,
lenéztem a városra, a
Retiro parkba kicsit besétáltam, megnéztem a
Szt. Jeromos templomot, majd pedig az utolsó két órára ingyen bementem a
Pradoba, ahol az ország legrangosabb
festménygyűjteményét tartják. Elsétáltam még az
Atocha pályaudvarra, amelyben egy gigantikus pálmaház kapott helyet, majd pedig a
híres medvés szobornál (
Bear and the Madroño Tree) találkoztam újra a többiekkel, és kipróbáltuk az egyik
Museo de Jemon sonkaházat, ahol egy euró a sör a bor,
a tapas és minden egyéb. Nagyon jól mulattunk.
Szerdán már csak egy fél napom volt,
a királyi palotával kezdtem (
nem volt akkora nagy szám, mint mondjuk
Schönbrunn), bár a
királyi fegyvertár és a
patika szép volt. Megnéztem az
Almudena katedrálist belülről is. Ahhoz képest, hogy a XIX.-XX. sz.-ban épült, és csak 1996-ban szentelték fel, egész klasszikus a berendezése, és a s
zínes üvegei tesztetős fényeket varázsolnak a belsejébe. Itt található a
Madonna a Gyermekkel szobor és ikon - érdekes módon a kereszthajóba beillesztve.
Rohamtempóban elmentem még az Egyiptomtól (
az Asszuáni gát megépítéséhez nyújtott segítségért cserébe 1968-ban) ajándékba kapott
Debod templomhoz, megnéztem
Cervantes szobrát a Plaza de Espana-n, és a
Plaza del Toro-t, ami sajnos zárva volt napközben, de különben még mindig itt tartják a
bikaviadalokat, amely a '30-as évekig a legnépszerűbb nemzeti sport volt. (Azóta természetesen a foci az. Legutóbbi sikereik nyomán
gyakorlatilag minden második bolt focis szuveníreket árul.) Útközben még szereztem egy új bőröndöt, mert a sajátomat idefelé megtörték kicsit, majd még jó időben kiértem a
reptérre. Gyanús volt, hogy nagyon kényelmesen kezdték meg a boardingot, aztán a gépben még egy órát ültünk, majd amikor még azt hittem, van esélyem
Londonban elérni a budapesti csatlakozást, parkolópályára állítottak minket, és egy fél órát köröztünk (több más gép társaságában)
London felett. Legalább szép volt az idő,
jó kis columbusok voltak, és leszállásnál is jók voltak a fények az elvonuló vihar után. Mivel 15 percem maradt a gép felszállásáig, és terminált is kellett cserélnem, az esélytelenek nyugalmával sétáltam/buszoztam át, de mint ott kiderült, a budapesti gép akkor még meg sem érkezett! Végül 2,5 óra késéssel szálltunk fel
Londonból (a csomagomat persze ezalatt sem sikerült a másik géphez odavinni), és hajnali 1/2 3-kor meg is érkeztünk épségben.
***********
Never been to Madrid before, so I was excited to attend the
SCATh meeting there, especially since it was
such a pleasant surprise last year already. Madrid is a great place with a lot of buzz, happenings and so. Highlights of the visit:
I also took a day trip to
Toledo:
Az elmúlt két hét a korábbiakhoz képest egészen nyugisan, békésen telt. Jutott időm otthon a barátokra, családra, bulira, munkára egyaránt. Kétszer két napot töltöttem kinn, mivel most épp nincs szállásom, így átmenetileg csak szállodákban húzom meg magam, amíg nem találok rendes helyet. Megnéztük, hogyan kerekedik Anetta hasa, meg hogy milyen félős a fehér-egerük a terráriumon kívül. Mostanában a naplementék és a napfelkelték is nagyon szépek. (Előbbit Kapuvár környékén szoktam nézni, utóbbit Kelenföldön.) Itthon közben az IEEE POCO konferencia volt, azaz a konferenciaszervezők éves konferenciája. Ezen nagy örömmel vettem részt, mert amellett, hogy az egész IEEE felső vezetés itt volt Budapesten, ha valaha nagy IEEE konferenciát fogok szervezni (és miért is ne akarnék?) akkor legalább egyszer el kell látogatni erre az eseményre. No meg az Intercontinentálban és a Cyranoban kényeztettek minket legjobb ételeikkel-italaikkal. Emmáék hazajöttek a keresztelőre, és ennek kapcsán szépen összegyűlt a család apraja-nagyja. Egyik este Sanyival Várkert nézőbe mentünk. A hírek szerint már csak pár évtized, és újra használható lesz (valamire) a Várkert Bazár. 
The past two weeks were quite calm and relaxed, especially compared to the previous months. I took some time to have fun with family and friends, while also working here and there. The two ACMIT visits were fine and nice, but now I have to find a new place for myself, since Altabachgasse is gone, and now I can only stay in some hotels. In the mean while, we had the annual IEEE POCO meeting in Budapest, the conference of the conference organizers. (With all the IEEE top officers and some good food.) One evening, we went for a nice walk in the Castle with Sanyi, just enriching the My Budapest folder with some nice shots. 
