2008. november 4., kedd

Utolsó // The last

Az elmúlt egy év vitathatatlanul életem legcsodálatosabb időszaka volt. Annyi minden szép és jó dolog történt velem, amelyre ezentúl mindig mosolyogva fogok visszagondolni. Emberileg és szakmailag is rengeteget fejlődtem, barátokat, szerelmet, karriert és szinte korlátlan lehetőségeket találtam. Körbeutaztam a fél kontinenst, megtanultam magamról gondoskodni, főzni, háztartást vezetni; szinte csak pozitív élményekben volt részem. Jó dolgom volt itt. Olyan jó, mint talán soha nem lesz máshol.
Sokszor megkérdeztem magamtól: Miért megyek haza? Persze, köt az ösztöndíj és a vízum kényszere, de ezek némi anyagi és erkölcsi áldozat révén megoldhatóak lennének. Első sorban azért, mert így döntöttem. Igy döntöttem, mielőtt kijöttem ide. Sok embernek vagyok nagyon hálás ezért az évért, az otthoniak támogatásáért, segítségéért, elnézőségéért. Nem akarom cserben hagyni sem őket, sem a családomat. Hiszek benne, hogy otthon is lehet becsületes munkával karriert építeni, a szakmában fejlődni, új utakat találni és végül boldog életet élni. Kicsit mindannyian felelősek vagyunk a szűkebb és tágabb környezetünk sorsáért.
*************
The past year was undoubtedly the very best of my entire life. All the fun we had, the placed I visited, the professional advancement. I managed to develop myself both in a professional and a personal way. Found new goals, career, friends and a true love. I travelled around the half of the continent, learnt to manage a household, to cook, to conduct quality research, and throughout all these days I almost only had good memories and experiences. It was all good. I asked myself many times, why do I care to go home? Sure, there is the issue of the visa and the scholarship, but those could be solved eventually with some moral and financial sacrifice. Primarily I go home because I decided to do so; decided well before I came here. I am grateful to many who made this entirely possible, own many people for their support, care, flexibility and tolerance. I do not want to fail neither them nor my family and friends. I still believe there can be an honest and successful career in Hungary. I still believe that with hard work I can develop in my profession, discover new ways and eventually find a happy life. I do feel that we are all responsible a little for our people, my people.

4 megjegyzés:

Petike írta...

Ha egyszer kijutok ausztráliába, és el kell gondolkoznom a kinntartózkodásom végén, hogy hazajöjjek-e (mert biztos fel fog bennem merülni, hogy minek), akkor ezt a bejegyzést fogom elolvasni, és ugyanezen indokok miatt fogok visszajönni. Köszi hogy leírtad!!

T. írta...

Van egy Reviczky idézet (ami már volt a blogon korábban) és sűrűn szoktam mondogatni magamnak: 'Az ember sora az ember jelleme.'
Sok sikert a kengurukhoz! :)

Julcsi és Jancsi írta...

El tudom kepzelni a helyzeted, hiszen en is voltam anno 2 evet Franciaorszagban, es annak a lezarultaval nekem is hasonlo dontest kellett meghoznom. Teljesen egyetertek az indokaiddal, en is hasonlo gondolatok menten dontottem anno.
Csak remelni tudom, hogy idovel Te sem banod meg a dontesed! (nekem nagyon bejott a dontes!!)

Akarmennyire is maradinak szamit az ember egy ilyen dontessel a mai (furcsa ertekrendu) vilagban, akkoris a HAZA mindenek elott!

T. írta...

Igen, én is hiszek benne. Hinni akarok benne. De ettől még nem könnyű, mert van, aki most is rám vár odakinn.