2007. november 6., kedd

Washington D.C.

Washington remek hely, ezt már korábban is tudtam. Mivel itt van a szomszédban, nem túlságosan bonyolult átruccani. (A marylandi közlekedési társaság 7 dollárért szállítja az utasokat.) Marcin tanácsolta, hogy nézzek körül a washigntoni Craigslist-en (ahol mindenféle használt dolgot lehet venni), és valóban - találtam is egy eladó biciklit végre. Hétfő délelőtt 11-kor már az új járgányommal róttam Washington hangulatos utcáit. Elhatároztam, hogy első sorban a múzeumokkal telezsúfolt National Mall-tól távolabb fekvő nevezetességeket fogom bejárni, ha már egyszer velem van a bringám, és majd csak utána megyek a Smithonian múzeumokba. Ennek fényében első utam a National Cathedral-hoz vezetett, ami egy hatalmas gótikus katedrális. Teljesen megdöbbentem, amikor kiderült, hogy valójában csak 1907-ben kezdték el építeni, és 1990-ben volt a szentelés. Annak ellenére, hogy belülről is hamisitatlan gótikus érzetet kelt, helyet kaptak benn liftek, mosdók és egyéb "modern" dolgok is. Az altemplomában legalább 8 nagyobb kápolna van, egy hatalmas ajándékbolt, imasarok, könyvtásri olvasó és még sok minden más is. A tornyokba is fel lehetett menni, ahonnan kiváló rálátás nyílt a város szívét jelentő National Mall-ra. Még misén is voltam benn, igaz csak 5-en voltunk, de a pap lelkes volt, és nagyon jó beszédet mondott. Ezek után végigbicikliztem a folyóparton, a hírhedt Watergate komplexum mellett, és végignéztem az egyes elnököknek emelt emlékműveket. Igazán impozánsak! Washington emlékműve a hatalmas obeliszk, Lincolné pedig a híres szögletes klasszicista épület, ami előtt a nagy tüntetéseket tartották. F. D. Rooseveltnek egy emlékparkja van, míg Thomas Jefferson ismét egész monumentális épületet kapott. Róla azt kell tudni, hogy az USA 3. elnöke volt, és a tehetséges politikai karrier mellett kiváló építész, muzsikus, tudós, feltaláló, filozófus is volt egy személyben.
A Mall ezen a végén lévő parkban kaptak helyet a különböző háborús emlékművek. A második világháborús hatalmas szökőkutas térköltemény a Reflecting pool végén van, a Lincoln sés a Washington emlékmű között, a koreai háborúnak mementot állító menetelő katonák szoborcsoportja a tengelytől balra, az 58.000 vietnámi háborús áldozat neveit tartalmazó fekete márványtáblák jobbra helyezkednek el. Utamat a Pentagon felé folytattam át a Potomac folyón. Eégszen meglepő, hogy a Reagan belföldi reptérre leszálló gépek milyen alacosnyan repülnek már el a belváros felett. Egészen olyan volt, mintha a fejember akarnának esni - igazi légi városnézés! Ezúttal nem kaptak el tilosban fényképezésért, és még az Arlington nemzeti temetőbe is eljutottam. A végtelen sorokba rendezett fehér sírkövek egészen különleges hangulatot köcsönöznek a helynek, ami régen csak egy gazdag majorság volt. A háború alatt kezdték el ide temetni az egyik dombra a katonákat, és utána a tulaj, hiába tért vissza, nem bírt már itt élni, és eladta a birtokot az államnak. Ma számos nemzeti hős és áldozat nyughelye. (Itt van eltemetve J. F. Kennedy is.) Az összes emlékmű és az Arlington temető is a Nemzeti Prkokhoz tartoznak, így hivatásos Rangerek teljesítenek szolgálatot, és ők kalaúzolják el a túristákat is. Időközben elég késő lett, így pár naplementés kép után már nem maradt időb egyetlen múzeumra sem. Tovább folytattam utamat biciklivel: megnéztem a mindig szigorúan őrzött Fehér Házat, meg több más szép épületet. Körbefényképeztem a Capitol Hill-en álló monumentális Kapitóliumot minden oldalról, és megvacsoráztam a régi posta impozáns épületében. Az új biciklim miatt az este 10-es vonattal kellett mennem, és jó nagy szenvedés volt hazahozni a kerékpárt (erről majd a következő postban részletesen beszámolok), de mindenképp megérte, nagyon szép napom volt!

**************************************

Washington is such a nice city! It has enourmus amoung of culture to offer to visitors thanks to the Smithonian museums. However, this time I did not go to any, as I just managed to buy a bike in the morning from a guy found on craigslist (the ultimate online flee market). On two wheels it was a lot easier to get to the more remote areas of the city. I started my trip at the National Cathedral, a huge and beautiful gothic church that was built through the 20th century. They consecrated it only in 1990. The interior bolts and rose glasses mimics the most impressive medieval cathedrals, while all modern facilities are built in. I have visited all the monuments raised for the glorious presidents of the United States (Washington, Jefferson, Lincoln, Roosevelt and so on), and seen the different war memorials as well (2nd WW, Korean war, Vietnam). In the afternoon, I passed by the Pentagon, and walked around the Arlington National Cemetery that keeps the remaining of all the national heroes. I was lucky to see a fantastic sunset, and spent some time to shot photos of all the profiles of the Capitol. I only took the 10 p.m. night train back to Baltimore, as they do not allow bicycles on regular cars.

2 megjegyzés:

Petike írta...

Nagyon jó post! Kívánom hogy mindig legyen energiád írni az otthoniaknak :) Egészen megjött a kedvem Washingtonhoz, pedig nagyon a lista végén szerepel nálam, mint megnézendő "sight" (mivel nagyon unalmasnak gondolom).

Amúgy a reflecting pool az, ahol a forrest gumpban a tom hanks beszél a hippiknek, ugye? Meg amibe David Blaine belefojtatja az embereket a south parkban? :D :D

T. írta...

Igen, az az! Nagyon mókás hely, tele van lúdakkal meg túristákkal persze. Szeritnem nagyon jó város. Ha van még kedved kicsit olvasni róla, akkor nézd meg a két évvel ezelőtti naplóm idevágó részét: http://www.eestec.hu/t/utinaplo/Amerikai_alom.pdf
Igyekszem folytatni lelkesen a postolgatást, köszi a biztatast! Igazság szerint már van vagy 10 általános szociokulturalis post ötlet a fejemben, csak időm nincs mindent egyszerre megirni.